Az oroszok tulajdonképpen attól tartottak, hogy a britek és a franciák beavatkoznak a lengyel felkelésbe. A hajóikat baráti kikötőkbe irányították, ahonnan háború esetén megtámadhatták volna a brit és francia kereskedelmi hajókat. Ugyanakkor az északiaknak jól jött, hogy egy baráti nagyhatalom támogatását látták a vizitben (akkoriban a többi nagyhatalom inkább a dél ügyét támogatta).
A ROYAL WELCOME for the RUSSIAN NAVY
By MARSHALL B. DAVIDSON
In 1915 Dr. Frank A. Golder, who had access to the official Russian records, told the true story in the American Historical Review. This had not been a friendship visit at all, but a secret diplomatic maneuver inspiredand that seems to be just the wordby Russias own problems on the Continent. A maneuver so secret, in fact, that even the Russian ambassador was surprised when the ships weighed anchor off Manhattan. The Czars treatment of the Poles during their tragic rebellion (a purely domestic affair, in familiar Russian terms) had aroused the combined opposition of England, Austria, France, and other European powers to a point where it seemed only too likely that war was inevitable. Russias fleet was no formidable armada but, such as it was, at the outbreak of any hostilities it surely would have been bottled up in its home ports by the enemy.
To avoid any such possibility, the best of the ships belonging to both the Atlantic and Pacific squadrons were quietly ordered to sea in June, 1863, and to head for New York and San Francisco respectivelythe only convenient ports at which they might expect a welcome and where they would enjoy freedom of operation in the event war did break out abroad. From these two friendly and ample harbors, at least, they could quickly sally forth onto the trade routes to prey on British commerce, as best they could. Such depredations might be enough to persuade England, once she was aware of the situation, to think again before starting trouble over the Polish question.
Azt olvastam, hogy történelmi véletlenek miatt került hasonló helyzetbe Oroszország és az USA. A dél lázadása és a lengyelek elszakadásra törő felkelése, illetve a rabszolgaság eltörlése és a jobbágyság felszabadítása voltak a közös pontok.
Egyáltalán nem véletlenül keveredtek oda, hanem egy átfogó stratégiai terv részeként, illetve jópár nagypolitikai játék következtében. Tegyük hozzá, hogy az USA-nak NAGYON jól jött. Az oroszoknak nem kevésbé. Aki a legszarabbul jött ki a játékból - Nagy-Britannia és Lengyelország.
Mondjuk kellett az orosz két flotta megjelenéséhez az Alabama-ügy.
Tulajdonképpen csak véletlenül keveredtek oda, mert kikötőre volt szükségük. Viszont az északiak úgy gondolták, hogy az oroszok azért jöttek, hogy elrettentsék a többi európai hatalmat a polgárháborúban történő beavatkozástól. Bálokat rendeztek az oroszok tiszteletére, sőt olyan tósztok is elhangzottak, hogy Amerika a nyugati félgömb, Oroszország pedig a keleti félgömb vezető hatalma.
Európában gyakran használják a War of Secession (lengyelül wojna secesyjna) megnevezést. Amúgy legalább 20 neve van a polgárháborúnak, bár a Civil War a leggyakrabban használatos. Lincoln is így hívta.
OFF :Az orosz flottában nem merültem még el annyira, mint Te. Miután beírtam a hozzászólást, eszembe jutott, hogy a Novik és az Oszlabija új építésű hajók voltak.
Azért Nyebogatov hajói nem igazán minősültek annak. :o)
Tudod, van olyan fogalom, mint névöüröklés.:) A Japánban 1829-ben kikötött ,,Pallada" fregatt nem az, amely Port-Arthurban süllyedt el a japán támadás első napján, mint ahogyan az 1863-ban USA-ba látogató ,,Varjag" sem az, amely 1904-ben Csemulponál ütközött meg a japán flottával.:)
,,The Russian squadrons set out towards the coast of North America in the second half of 1863. The Atlantic squadron commanded by rear admiral S.S. Lesovskii (frigate "Aleksandr Nevsky", "Peresvet", "Osliabia", corvettes "Variag", "Vitiaz" and clipper "Almaz") departed from the Russian port of Kronshtadt and went to New York. Another squadron - Pacific - was commanded by rear admiral A.A. Popov (corvettes "Bogatyr", "Kalevala", "Rynda", "Novik", clippers "Abrek" and "Gaidamak"). "
És ebben a cikkben még meg sem említik azt a 12 segédcirkálót, amit már az USA-ban vettek meg az oroszok és szereltek fel (számukra a legénység és fegyverzet német, olasz, orosz és holland kereskedelmi hajókon érkezett). No, mentem.
Nem négy hadihajót, hanem két flottát. Ráadásul segítettek a déli államok tengeri blokádjának kiépítésében. Akkoriban hatalmas sokkot váltott ki az angolokból a két orosz hajókötelék megjelenése az óceánokon (tessék kinyitni a Times akkori számait - megéri; ugyszintén a Morning Post, stb., illetve amerikai újságokat. Nekem megvannak.). Ekkor hírtelen abbahagyták a hisztit a ,,lengyel kérdésben" (1863-as felkelés kapcsán). Tessék tisztességesen utánanézni a történetnek.;) No, gyaloglok tovább (éppen túrázunk).
Ez nem jelentette azt, hogy nem volt határozott véleményük a dolgokról és nem voltak felismert érdekeik.
Az például nem volt érdekük, hogy az Egyesült Államok egybenmaradjon, mert már akkori ereje is kezdett nyomasztóvá válni, s perspektivikusan az egész kontinensre kiterjedő hatalmuk nyilvánvalóan még hatalmasabbá teszi majd őket, különös tekintettel a folyamatos bevándorlásra. Egy ekkora bazi ország haditengerészete is nagy és NBR nem volt érdekelt egy tengeri konkurenciát jelentő Egyesült Államok egyben tartásában, legyen inkább abból kettő és legyenek rosszban egymással, az angol szempontból sokkal kedvezőbb.
Továbbá nem volt érdekük, hogy az északi flotta blokád alá helyezze délt és így NBR ne tudjon gyapotot importálni onnan.
Ellenben féltek bizonyos megtorló lépésektől, nevezetesen, hogy az USA Kanadát fogja abajgatni, ha beavatkoznak a konfliktusba.
Féltek továbbá lekötni magukat az amerikai kontinensen (és magukra haragítani Északot), amikor az angolok problémái közt sokkal előrébb szerepelt, hogy mi történik a gyarmatbirodalmukban és Európában. Európában akkor éppen az volt a felállás, hogy miután a krími háborúra felsorakozott koalíció semmivé tette Oroszország addigi vezető szerepét a kontinensen, a következő nagyhatalom III. Napóleon Francia császársága lett. Eleve a Napóleon névtől már a hideglelés jött a britekre, de ráadásul Lali császár még külsőségeiben direkt utánozta is Bonapartét. Pl. Bonaparte törvénytelen fia, Walewski a külügyminisztere volt, másik rokonát, Jerome-ot meg a szárd uralkodóházba házasította be. Ezenkívül Fro. aktív gyarmati terjeszkedést is felmutatott Indokínában és Egyiptomban (Szuezi-csatorna építése). Mégtovábbá III. Napóleonnak mélyreható területrendezési tervei voltak magában Európában (olasz egység érdekében való fellépés, törekedés a rajnai természetes határ megszerzésére, lengyel főhercegség önnállósításának gondolata, stb). Összességében elég veszélyes alaknak látszott angol szemmel és még aggasztóbb, hogy sikeresnek is.
Nos, NBR-nak pont ezzel a Napóleonnal közösen kellett volna valamit tenni Dél érdekében (pl. a blokádot feltörögetni), mert ugye ha egymás álláspontjának aláásásával vannak elfoglalva, abból nem lesz beavatkozás. Nem tetszett a gondolat Londonban. Egyelőre inkább maradtak semlegesek.
Aztán 1861-ben Mexikóban kormányra került Juarez, a liberális. Nagyon progresszív politika volt várható tőle, csakhogy megtagadta a korábbi kormányok által felvett hitelek törlesztését, merthogy az kizsákmányolás. Ez természetesen megengedhetetlen volt, a hitelezők kartellbe tömörülve fenyegették Juarezt, de nem volt foganatja. 1862-ben elindult a spanyol-francia-angol joint task force, partraszálltak Mexikóban és indultak eltakarítani a liberális kormányzatot. Ezt hamarosan abszolválták is. NBR és Spanyolország a célt elérve kivonult, Franciaország azonban elhatározta, hogy a meghódított Mexikóból francia bábállamot fog csinálni és ehhez megnyerte a Habsburgok jóindulatát, hogy Miksát trónraültethesse Mexikóban (francia szuronyok által persze). Ez már 63-ban volt.
Ez a terv implikálta, hogy Fro. el fogja ismerni Délt és segíteni fogja, mert a mexikói beavatkozás nyilvánvalóan szembe ment a Monroe-elvben rögzítettekkel. Ha a polgárháború épp nem dúlt volna, akkor az USA már rég a poklok tüzét okádta volna európai hatalmak amerikai beavatkozása láttán, tehát francia szempontból legjobb, ha a szecesszió fennmarad. Az angolok töke már eddig is tele volt III. Napóleonnal, most még ez is, persze hogy nem csatlakoztak az elképzeléshez, sőt. Innentől levették napirendről azt is, hogy Délt segítsék, mert ha az USA megosztottságából az sül ki, hogy Franciaország körbegyarmatosítja a világot és szabadon beavatkozik Latin-Amerikában, akkor ők köszönik, de ebből nem kérnek. Szerencséjükre Franciaország belebukott a mexikói kalandba, nem bírták pénzzel a megszállást és a lázadókkal való hadakozást. Ráadásul mialatt Fro. Mexikóval volt elfoglalva, azalatt Poroszország a surranópályán a német egyesítésen fáradozott, ami nagyságrenddel fontosabb probléma volt, mint hogy Miksa császár ül-e a mexikói trónon, így a küldetést abortálták.
Hát nem sok évvel ezelőtt a Francia Brit Török szövetség ellen háborúzott Oroszország (Krimi háború), ezért nem csodálom, hogy észak mellé állt (és tudtak számolni azerőforrásokkal).
Az oroszok viszont északot támogatták.A cár négy hadihajót küldött New York kikötőjébe.Kíváncsi volnék,mi motiválta ebben,milyen külpolitikai elképzelése lehetett a moszkvai udvarnak.
Persze,nagy különbségek voltak köztük.A déliek agrárius életmódjuk-és talán a rabszolgaság miatt is-sokszor már kölyökkorukban megtanulták a fegyverhasználatot,a lovaglást,a természetesebb életmódot.Északon ez kisebb arányban volt jelen,ami meg is látszott a legénységükön,főleg eleinte.
Igen,a briteknek fontos volt eleinte a Dél,nagyon támogatták és pártolták,hogy megosszák az usát.Utóbbi ugyanis ekkoriban némileg britellenes politikát folytatott,nem a régebbi sérelmek,hanem a nagyszámú ír szavazó miatt.A konföderációs követeket elismerték ők és a franciák is,mint hadviselő státusú szerv követeit,de csak ilyen minőségben.Egyébként korábban(1845-ig)texasi nagykövetség is volt Londonban.
Anglia és Franciaország a Konföderáció hadviselő státusát ismerte el csupán.A formális elismerést nem merték megadni,amíg kétséges volt a háború kimenetele.Később meg már egyre egyértelműbb lett,tehát a dolog elmaradt.De tárgyalópartnerként fogadták el a követeiket,kereskedtek is,és főleg eleinte fegyverrel is támogatták.Később már nem annyira,és mikor a Dél a gyapottal próbálta a briteket zsarolni,ők attól fogva máshonnan szerezték be,ami igencsak betett a Konföderációnak.A főbb kikötők már úgyis jenki kézben voltak addigra,így sokat nem tudtak volna kiszállítani. A helyzet végülis hasonló volt a jugoszláv polgárháborúhoz,ott szintén várt a legtöbb ország a horvátok elismerésével,csak ott ugye szerencsésebben fejeződött be.
Hol tudnám a Gettysburg c. filmsorozat szinkronos változatát megszerezni/megvenni? Tudnátok ebben segíteni? Nagyon megköszönném, meg persze fizetnék érte ha valaki eladná.
Lee-nek kockáztatnia kellett Gettysburghnál, mert a konföderáció elismerése múlott egy északi nagy lealázáson. Helyette meg két vereség egyidőben, Gettysburg meg Grant bevette Vicksburgot a Missisipinél. Ezzel a briteknél lekerült a napirendről a kérdés. A parlamentben Londonban az észak barát kisebbség szétbeszélte az üléstermet, mire a két déli vereség híre begyütt a távírdákból és ezzel lekerült a napirendről a kérdés. Meglepő módon Viktória királynő Észak párti volt.
Az gondolkodtat el néha, hogy miért éppen a "polgárháború" elnevezés terjedt el?
Ez ugyebár azt jelenti, hogy egy országon belül zajlik a háború. De ez ebben az esetben "győztes írja a történelmet" szemléletet tükröz, az Észak nem ismerte el Dél elszakadását.
Véleményem szerint helytállóbb a ritkábban használt "szecessziós háború", csak a szecesszió szót mifelénk jobbára a művészettörténeti értelemben ismerik.
A 7 éves háború, a Függetlenségi háború, 1812-1814 Angol Amerikai háború (erről nem szivesen beszélnek az USA fia). A brittek kétszer lealázták az amerikaiakat, miközben a másik fronton Wellington Napoleon tábornokait páholta Spanyolhonban.
A britek felgyújtották a Fehér Házat Washingtonban és a Kanada USA határon is elpáholták az USA tábornokait. A háború végén New Orleansnál volt egy brit partraszállás visszaverése amit lelkesedésre adott okot számukra végül.
A Mexikói háború, ahol mind a déli mind az északi oldal tábornokai jelentős harci tapasztalatokra tett szert.
Gondolom gyarmati háborún a hétéves háború gyarmati szakaszára gondolsz 1754-'63 között (utolsó mohikán stb.). Amúgy teljesen jó a felsorolás (1775-1783, illetve 1861-1865).
Világosítson fel valaki,az amerikai háborúk sorrendjéről! Előszőr volt a gyarmati háború,az angolok,a franciák és közöttük az amerikai telepesek,aztán a függetlenségi háború az angolok ellen,kontra amerikai telepesek (Washington),aztán az észak dél elleni polgárháború 1865-ig. Jó a felsorolás?:)
