Giulietta Masina (1921-1994) számomra a huszazik század legcsodálatosabb színésznője volt. Úgy érzem, megérdemel egy topicot. Sokan csak "Fellininé"-ként ismerik, pedig százszor több egy hagyományos rendezőfeleségnél! Ugyan is meglehetősen egyedi típus volt, teljesen elütött a kor hagyományos színésznőitől. Ezért lehetett szeretni, vagy idegenkedni tőle, de mindenképpen figyelmet érdemel! Senkinek nem volt hozzáhasonló karizmája, és kisugárzása, nagyon kevesek tudtak ekkora művészi magaslatba emelkedni, mint Masina! Pantomimikus mozgás, eleven, kifejező arcjáték volt a sajátja, ami utánozhatatlanná tette a játékát. Azért nyitottam róla ezt a topicot, hogy megismertessem az olvasókkal, mert sajnos az utóbbi évtizedekben hazánkban eléggé elhanyagolták. Érthetetlenül. Mi róla a véleményetek? Szereted, vagy nem? Beszélszélgessünk róla, és a filmjeiről!
Fellini múzsája, csodálatos, érdekes arcú, jó alakú nő, utánozhatatlan tehetségű színésznő. A Kabiria éjszakáiban nagyon vonzó utcalány volt. Mondjuk a Nine-ban nem nagyon lehetett ráismerni, Cotillard nem nagyon adta vissza Masinát, bár nagy alakítás volt.
Mostanában öbb filmet láttam tőle, , az Országúton-t, és a Cabiria éjszakáját. Szerintem csodálatos színésznő, és örülök, hogy van róla is topic. Nagyon megrázóan alakította Gelsomina-t, felejthetetlen élmény volt.
Az Országúton forgatását nehéz hónapok előzték meg:
a történet tetszett ugyan a producereknek, de Giulietta szereplésébe egyáltalán nem akartak beleegyezni! Masina egy elismerten tehetséges epizodista volt, általában szentimentális kis utcanőket játszott. A Producerek el nem tudták volna képzelni a félbolond mutatványoslány szerepében!
Carlo Ponti volt a film producere, és természetesen feleségét, Silvana Mangano-t ajánlotta Gelsomina szerepére. Szóba került Lollobrigida neve is.
Mind a két hölgy a korabeli szépség - és színésznőideálja volt, Giulietta az apró termetével, és csibészes arcocskájával semmi jóra nem számíthatott a filmiparban!
Számos legenda kering miért kapta meg végül is Masina a szerepet, az egyik azt beszéli, Fellini széttépte a filmszerződést, mondván, ha nem Giulietta játssza a főszerepet, hozzá se kezd a forgatáshoz!
A másik legenda így szól: A producer csak akkor egyezik bele Masina szereplésébe, ha a férfi főszereplőt egy márkás amerikai színészre bízza Fellini.
Anthony Quinn Masina ötlete volt, már ismerték egymást az egyik filmforgatásról. Quinn híres, elismert színész volt, bár nem volt még világhírű. Éppen az Attila c. filmet forgatta, és nem akarta elvállalni Zampanot, mondván, nincs rá ideje.
Állítólag Ingrid Bergmman beszélte rá, miután megmutatta a Bikaborjak c. Fellini filmet a színésznek. Quinn zseniálisnak találta Fellinit, és igent mondott a szerepre. Így persze Giuliettát is el kellett fogadni a fanyalgó illetékeseknek.
Állítólag még fenyegették is: a filmforgatás közben is lecserélhetik!
Szerencsére erre már csak azért sem került sor rre, mert Giulietta kitűnően játszott, és már pár gyorskópia bemutatása után is elbűvölte a szakma nagyjait!
A film bemutatója először még nem okozott osztatlan sikert a szakmai körökben: Fellinit a neoralizmus sírásójának nevezték, és a filmet lehúzták. Velencében szinte kifütyülik.
Az Egyesült Államokban viszont osztatlan sikert arat, és 1956-ban Oscart nyer, mint legjobb külföldi film.
Giuliettát Chaplin-hez, Garbohor, Anna Magnani - hoz hasonlítják, és beírta nevét a halhatatlanok sorába!
Voltak kritikusok, akik úgy gondolták, Giulietta alteregója Gelsomina, míg Fellinié Zampano. Ez nem így volt! Giulietta sosem szerette, ha az áldozattal azonosították, a való éltben egyáltalán nem volt "Gelsominás"! Sőt! Igencsak meg kellet küzdenie a szereppel, márcsak azért is, mert Fellini adott egy instrukciót: "Csak félig legyél nő!"
"Ne legyél szexi, Gelsomina egy aszexuális bohócfigura!"
Ez nagy áldozat volt a csinos, nőies, tetszeni vágyó Giuliettától, mivel sajnos az Országúton után a férfiközönség kevésbé vette "nőszámba". Ez a színésznőnek elég nagy trauma volt, és - noha ezzel az alakítással lett világhírű - a többi szerepeire is rányomta a bélyegét.
Gelsominát sokkal nőiesebben szerette volna játszani, Fellini azonban másként kívánta.
Gelsomina ma már kultikus figura, már-már az olasz mozi emblémája, egy játékgyártó cég babát csinált belőle.
Fellini egyszer egy meghökkentő kijelentést tett: "Én vagyok Gelsomina. A gyerekkori szorongásaimat vetítettem rá. Én voltam, aki elhagyta a Tengert, és belementem az ismeretlembe!" Giulietta volt Zampano!"
Főszereplők: Gelsomina-Giulietta Masina, Zampano-Anthony Quinn, Bolond- Richard Basehart
A történet dióhéjban: A háború utáni olasz faluban megérkezik Zampano, az erőművész. Minimális összegért megvásárolja egy szegény asszony lányát, az együgyű kis Gelsominát, ahogy annak idején a nővérét is.
A kislány feladata, hogy segédkezzen Zampano mutatványainál, cserébe élelmet kap.
Gelsomina ( jelentése: Jázmin)vidám, és sajnos meglehetősen együgyű teremtés, de a szíve aranyból van. Zampano ( jelentése: Csülök) pont az ellentéte: vad, durva, érzéketlen.
Gelsomina sorsa nagyon kemény az erőszakos férfi mellett: veri, erőszakoskodik vele, semmibe se veszi.
Vándorolnak faluról városra, ahol Zampanő egyetlen számot ad elő: a mellkasára helyez egy láncot, és elszakítja. A mutatvány csalás, Zampano nem igazi művész.
Gelsomina egyre több feladatot kap: részt vehet egy bohócszámban, és a közönséget egyszerű, mókás játéka hamar megnyeri.
Gelsomina sorsa egyre rosszabbra fordul, megszökik kínzójától, de az hamar rátalál.
Közben megismerkedhetünk egy Il Matto (bolond) nevű mutatványossal is, aki Zampano régi ellensége.
A Bolond vidám, értelmes fiatalember, és a maga szakmájában nagyon tehetséges. Ő nyitja fel Gelsomina szemét, mi értelme van az ő kis "madár létének" - hogy Zampano társa legyen, még ha nehéz is!
A film végén Zampano megöli a Bolondot - azaz csak meg akarta verni, de belehalt a sérülésekbe. A gyilkosságot a zord férfi eltussolja, ám Gelsomina beleőrül a sokkba, teljesen megbolondul.
Így már nincs hasznára az erőművésznek, és lélektelenül ott hagyja az út közepén az alvó lányt.
Évek múlva tudja csak meg, Gesominát befogadta egy család, és nem halt meg rögtön. Egyre csak a Bolondtól tanult dalt fújta a trombitáján, de hamarosan vége lett.
Zampano a hír hallatára teljesen összetörik: leissza magát, és egy csodálatosan megkomponált jelenetben "visszatér az addig alvó lelke" Gelsomina halála megváltotta!
A film zenéje csodálatos: Nino Rota komponálta meg, és a zeneszerző egy csapásra világhírű lett!
A film egy igazi műremek, kevés hasonló megható, és felkavaró film született, mint Gelsomina - és Zampano története!
Cabiria éjszakái: 1957 Fellini remekműve, már kapható hazánkban is DVD-n. Ebben a filmben bontakozik ki leginkább Giulietta Masina egyénisége.
A film egy harcias, ám lelke mélyén naív és romantikus utcalány kalandjait beszéli el. Cabiriát állandóan megalázzák, de ő rendületlenül hisz abban, hogy ő is Valaki, és megtalálja a szerelmet - ám állandóan csalódnia kell, az élete is állandóan veszélyben forog. Optimista film, a bátor kis Cabiria minden helyzeten felül tud emelkedni! Édes-bús történet groteszk elemekkel, kitűnő karakterekkel.
Cabiria nem egy klasszikus céda figura - külseje bohócos, és extrém. A filmben a prostitúció csupán háttér - nincsenek benne szaftos jelenetek - itt inkább az emberi megalázottság, az optimizmus, és a túlélés kerül központba.
A Cabiria éjszakái azért is jó film, mert a történet mindenki számára emészthető, még a legegyszerűbb néző számára is érthető, élvezetes. Annak is ajánlható, aki nem szereti, nem érti az ún. "művészfilmeket". Fellini egyik "közönségfilmje" az Amarcord, és a Fehér sejk mellett. A zseniális rendező, és a csodálatos színésznő gyönyörű munkája.
nagyon jó színésznő volt! az egyik legerdekesebb típus volt az ötvenes években. jó, hogy újra kiadták a filmjeit dvd-n. en is sajnálom, hogy viszonylag keves filmet forgatott de ezekben mindent eljátszott, amit csak el lehetett jatszani. nekem a legjobban a szeme teszik látszott rajta az elesettség a la strada-ban. tünderi volt gelsominakent, nagyon megrazo alakitast nyujtott. a julia es a szellemek is nagy elmeny volt. viszont maganemberkent annyira nem volt szimpatikus, amiket olvastam rola, azok alapjan teljesen mas, mint a filmjeiben. regen szerepelt a friderikusz show-ban, de teljesen masnak képzeltem. inkabb a filmjeit szeretem,magat masina annyira nem.
Örülök, hogy idetaláltál! Nagyon irigyellek, mert sajnos én még élőben nem láttam a Művésznőt! Mondjuk az életkoromból is adódik, nem vagyok még harminc sem!
Nekem is a Cabiria éjszakái a kedvenc filmem tőle, ebben a szerepben tudott a legjobban kiteljesedni. Szenzációs volt, egyszerre volt drámai, és komikus - és szerintem is szép nő volt, akárki akármit mond....
Egyébként Fellini utasítására vált komikus rajzfilmfigurává, életben - ahogy a privát képekből meg tudom ítélni - sokkal nőiesebb volt! Valahogy Fellini mindíg csúnyította - állítólag nem szerette, ha felesége "nagyasszonyosan" öltözködött.
Az is érdekes volt, hogy Fellininek a nagydarab nő volt az ideálja, Giulietta ellenben pici volt, és filigrán - hát jellegzetes egy pár voltak, azt meg kell hagyni!
Olvastam egy olasz nyelven írt cikket a net-en, az Országúton előkészületéről.
Állítólag a Fellini házaaspár több szempontból nem értett egymást Gelsomina megformálásáról. Giulietta sokkal nőiesebbnek akarta megformálni, ám F. ezt az instrukciót adta: "Gondold azt, hogy csak félig legyél nő" Így egy kifejezetten nemtelen, extrém figura lett az eredmény. A Cabiria éjszakáiban sem volt egy hagyományos értelemben vett utcalány - ez is egy komikus, nemtelen, különleges figura volt. De pont ettől vállt egyedivé, és halhatatlanná!
Nagyon boldog vagyok, hogy rátaláltam erre a topicra! Imádom Giulietta Masinát, mondhatni, évtizedek óta szerelmes vagyok bele!
Azt hiszem, csak az előttem szólókat fogom visszhangozni: a Művésznő egy csodálatos asszony volt! Páratlan képességű, és mély érzésű alakításai felejthetetlenek!
Abban a szerencsés helyzetbe vagyok, hogy láthattam a Művésznőt életben is - 65-ben Cannes-ban! Igaz, csak messziről - életben még szebb volt, mint a filmjeiben!
A kedvenc filmem tőle a csodálatos Cabiria éjszakái! Azt hiszem, ő volt a világ legédesebb utcalánya! A Júlia és a szellemek is nagy élmény volt! Még a Varieté fényeit is láttam, igaz, nem Magyarországon.
Sugárzóan gyönyörű, és szexis lány volt - nincs igaza azoknak, akik csúnyácskának mondják! Nekem legalább is tetszett!Nagyon irígyeltem Fellinit!
Nagyon örülök az alábbi képeknek! Mennyire ezer arca volt! Milyen bájos a legutolsó képen, mikor Fellinivel állnak!
Képeket berakni sajnos nem tudok, de remélem, mások megteszik! Többször benézek majd ide, mert szívesen olvasok Masináról minden új dolgot!
Az Országúton számomra is felejthetetlen élmény volt! Tizenhárom éves voltam, és először meg sem akartam nézni, mert régi, fekete-fehér....
Szerencsére azonnal rákaptam az ízére, és Masina teljesen lenyűgözött. Még sosem láttam olyan színésznőt, akinek ennyire kifejező az arca, és ennyi érzést tud közvetíteni! Hihetetlen, már harminckét éves volt a filmben, mégis hitelesen alakítja a tizenéves Gelsominát! Az egyik legemberibb történet, és kiváló volt benne Anthony Queenn, és Richard Basehart is! Nino Rota zenéje is fantasztikus hangulatot teremt.
Általában teljesen reálisan nézem a színészeket, nem is vagyok az a típus, aki egy híres sztártól elájul - Masinával kívételt teszek: egy Istennő volt - mindent tudott a szakmáról, noha a szó szoros értelmében nem végzett Színművészeti Főiskolát.
A tehetsége teljesen ösztönös volt.
Mi minden tudott lenni: frivol utcanő, úri asszony, bohóc, szűzlány, naíva, grotesztk, közönséges, harsány, visszafogott, nevettető, és drámai. Sosem volt szentimentális, teljesen valódik voltak az érzései!
Ugyan nem volt klasszikus szépség, mégis sugárzóan gyönyörű! Valahogy a lénye sugárzott! Nem vetette be a szokásos sztártrükköket: plasztikai műtétek, végzet asszonya imázs - teljesen hétköznapi nő volt, noha cseppet sem volt hétköznapi!
A hatvanas években volt egy Ima Sumac nevű énekesnő, aki a legmagasabb hangból hirtelen a legmélyebbre tudott váltani. Giulietta is egy Ima Sumac volt: egy pillanat alatt megváltozott az arca a drámából a nevettetésbe, és fordítva....
Ezek elég nagy szavak, hiszen egy kicsi, törékeny művésznőről volt szó, én is így érzem: hogy fér el egy ilyen kis nőben ekkora lélek?
Úgy hiszem, nagyon jó ember is volt, Fellini neki is köszönheti, hogy ilyen magasságokba el tudott jutni! Az is meglehetősen ritka, hogy egy gyermektelen művészházaspár elér az aranylakodalomig... Valamit tudhatott ez a nő!
Ráadásul sokat jótékonykodott, mindíg segítette a gyerekeket, a rászorulókat...
Na persze nem akarom angyalosítani, neki is voltak gyarlóságai - állítólag hisztis volt, erőszakos, és láncdohányos... Mondjuk Neki meg lehet bocsájtani!
Nagyon sajnálom, hogy a 60-as években háttérbe szorult, és viszonylag kevés filmje van - mindössze tízszer játszott főszerepet.
Azt is sajnálom, nem jelent meg róla magyarul könyv, így igen nehéz hozzá anyagot találni! De megpróbálom!
1921 február 22-én San Giorgo Pianoban( Bologna közelében) megszületik Giulia Anna Masina. Édesapja Gaetano Masina hegedűművész, anyja Angela Flavia Pasqualin tanítónő. Négy gyermekük közül Giulietta a legidősebb.
1926-ban a kislány gyakran vendégeskedik Rómában anyai nagynénjénél, Giulia Sardinál.
A művészetkedvelő, gazdag hölgy magához veszi Giuliettát, és igen gyakran viszi koncertekre, moziba, színházba. Az eredeti ötletekkel előálló néni úgy dönt, a kislány ne járjon iskolába. Giulietta nyaranta tanítónő édesanyjával pótolja be a tananyagot, így egy évet sem veszít.
Amikor eljön az ideje a polgári iskolának, az orsolyák kollégiumába iratják be.
Itt szó sincs a Júlia és a szellemek komor, klerikális intézményérő, kivéve az a részletet, hogy Masina éppen itt, az intézet kamaraszínházába aratja első sikereit.
Serdülő éveiben szép alt énekhangja van, balettra jár. Buzgón gyakorol zongorán, de ehhez túl kicsi a keze. A bohém nagynéni unakahúgának mindenképpen művészi karriert álmodik, és egy idő után nyilvánvaló lesz, Giuliettát az Isten is színpadra teremtette!
Édesapja kérésére Giulietta beiratkozik a Bölcsész karra, itt archeológiát, és irodalmat tanul. Még mindíg színésznőnek készül, de szüksége van egy biztos szakmára is.
Az egyetemi színpadon nagy sikert arat, majd főszereplője lesz egy rádiós sorozatnak.
A humoros jeleneteket egy éhenkórász, hórihorgas fiatalember írja: Federico Fellini.
A vígjátéksorozat címe: Cico és Pallina, egy fiatal házaspárról szól.
A fiatal Fellini meghívja a lányt ebédre, és hamar szerelem szövődik köztük.
1943 -ban házasságot kötnek. Fellini ki sem teszi a lábát az utcára, mert nem kenyere a katonáskodás.
A boldog szerelem két év múlva rettenetes tragédiává torkollik: megszületik Pier Federico, Giulietta, és Fellini kisfia, de egy hónap múlva meghal agyvelő gyulladásban.
Giulietta gyermekágyi lázat kap, és soha többé nem lehet már gyereke!
Így a fiatal párnak a családi boldogságról szőtt álmait örökre fel kellett adnia!
Giulietta így a munkájában talál kiteljesedést - vándor színi társulatoknál játszik, mint színésznő, mint táncosnő, és énekesnő.
Egymást sorra követik a kisebb-nagyobb filmszerepek. A külseje nem felel meg az akkori divatnak: alacsony, filigrán, csibészes. Általában szentimentális kis prostituáltak szerepeit bízzák Masinára, és ebből a skatulyából nehéz volt kitörni.
1953-ban - sok húza-vona után megkapta Gelsomina szerepét.
A siker a vártnál is nagyobb volt: ő és férje egy csapásra világhírűek lettek.
Ezután több szerepajánlatot kapot, de számára a minőség előrébb volt a mennyiségnél.
Másik leghíresebb szerepe: Cabiria, az utcalány, még Gelsominát is felülmúlta.
Hihetetlen tehetsége, és kifejező készsége rendkívül közkedveltté tette, és beírta a nevét a halhatatlanok sorába.
A hatvanas években már a negyvenes éveinek elején járt, és a szerencse elpártolt tőle. Nem kapott megfelelő szerepeket, és a házassága Fellinivel viharokkal volt tele. Komoly lelki válságon ment keresztül, a pletykák szerint az alkoholba menekült. A csapodár Fellinivel nyitott házasságban éltek, ennek ellenére szerelmük életre szóló, és a lelkük mélyén hűséges volt.
Idősebb korában részt vett az ENSZ munkájában, az Unicefnek volt az olasz nagykövete. Önálló rádió műsora volt, a La Stampa hetilapnak volt a tanácsadónője. Szerepelt népszrő TV sorozatokbanis.
1986 - ban végre újra mellé állt a siker: Fellinivel megalkották a Ginger és Fred c. filmet, ahol tánctudását is bemutathatta.
A 90 es évek elején agytumort állapítanak meg nála, és egészsége fokozatosan romlani kezdett. 1993- ban Fellini megkapja az életműdíjat, itt még a házaspár egészségesnek tűnik.
Fellinit 1993 nyarán agyvérzés éri, és egy nappal az ötvenedik házassági évfordulójuk után , október 31-én meghal.
Giulietta állapota válságba kerül, és 1994 március 23- án követi férjét.
Egy biztos: a filmtörténelem egyik leghíresebb házaspárja volt, és beírták a nevüket a halhatalanok sorába!
