Én a horvát tengerparton véletlenül ismerkedtem össze egy fiatal magyar színésznővel és az akkori barátjával. Nem csak szeretkeztem velük az alatt a négy nap alatt, amíg párhuzamosan voltunk ott, hanem nudista strandra is együtt jártunk. Bár itthon, Budapesten a szex már nem ismétlődött meg (itthon sokkal gátlásosabb, és óvatosabb lett?), e-mailben azóta is tartjuk a kapcsolatot, és minden előadást megnézek, amiben szerepel.
Kb. 6 -éve történt, hogy megismerkedtem egy szinésznővel, aki korábban az egyik vidéki szinházban játszott. Azután felkerült a fővárosba, de megismerkedésünk idején szerepeket már nem vállalt. Úgy a 30/40 -es évei fordulóján járt, magas, karcsú, -telt, egyszóval nagyon jó alakú és összességében csinos hölgy volt. Az intellektusa is megfelelő - ez egy szinésznél nyilván nem lehet probléma. Státusza: 1 gyermekes elvált asszony.
Megbeszéltük az első randit, a kisfiát elhelyezte éjszakára a barátnőjéhez, hogy ne zavarjon bennünket senki és semmi. Délután 5 -re mentem, szép nagy belvárosi lakásában már várt engem.
Utcai ruhában fogadott; szoknya, blúz, alatta egy bugyi. Ez idáig teljesen normális eset, de az már egyáltalán nem, hogy nem mosakodott meg. Még akkor sem amikor levetkőztettem és mielőtt szeretkezni kezdtünk volna. A falloszom persze kőmerev lett a szép meztelen női test látványára és ekkor nem érdekelt, de a nő kimondottan büdös volt! Nem arra gondolok, hogy punciszaga volt, mert az még spannolta is volna a feszültségem, hanem a minden porcikájából áradó issszonyatos izzadtságszaga! Pedig még a puncija is gyönyörű volt, afféle cirmos- szirmos....
Nekem sokkal jobb tapasztalataim vannak, mint amiket itt leírtatok. Az egyik barátom színművészetire járt, és nagyon szerényen viselkedett, semmiféle sztárallűrje nem alakult még ki, sőt, választott hivatásához képest túlságosan visszahúzódó, majdnem gátlásos volt. Szerintem ő azért választotta a színészi pályát, hogy a színpadon élje ki minden elfojtott érzelmét, ösztönét, vágyát.
Másik kalandom egyéjszakás sztori, egy csinos színésznő beszélt rá egy házibuli végén, hogy szexeljünk hármasban a barátjával. A srác nem művész volt, hanem sportoló. Bár elég sok pezsgőt ittunk előtte, nagyon kellemes szex volt, mindhárman jól éreztük magunkat és egymást.
Nekem két színészsráccal volt eddig egy-egy találkozásom, ami kapcsolatnak természetesen nem nevezhető, de a topik címében említett "eset"-nek mindenképpen. A nevek nem is lényegesek, mert pályakezdő, no name faszi volt mind a kettő és egyelőre nincs információm róla, hogy utóbbi jelzőtől megszabadultak volna... :o)
A lényeg: a két, időben 2-3 év különbséggel történt eset kísértetiesen hasonlított egymásra. Meleg társkereső fórumon bukkantam az elérhetőségükre, megbeszéltük a randit, találkoztunk és beszélgettünk 2-3 órát, melynek során ők szinte önfeledten egoizmusuk oltárán áldoztak. Beszéltek a szakmájuk révén szerzett kitűnő kapcsolataikról, karrierjükről, fantasztikusabbnál fantsztikusabb eseményeket, kalandokat meséltek el addigi életükből, bulikról, utazásokról, haverokról stb. villogtatták műveltségüket, olvasottságukat. Ez utóbbi különösen vicces volt, mert olyan alap dolgokkal próbáltak villantani, amit kb. bármelyik találomra kiválasztott érettségizett srác pontosan ismer.
Halálosan unalmas volt figyelni felületes csevegésükre. Amikor levegőt vettek beszéd közben és lehetőségem nyílt, próbálkoztam pár kérdéssel kicsit mélyebbre ásni emberi kapcsolataikban (...és édesanyádról mit lehet tudni?, ...testvéreid vannak, mit csinálnak?, ...kihez fordulsz, ha szomorú vagy?), szinte értetlenül álltak a kérdéseim előtt, mintha nem akarnának tudni másról magukon kívül és megpróbálták elhitetni velem, hogy az ő életükben aztán minden csupa vidámság és öröm.
Rám egyáltalán nem voltak kíváncsiak. Elismerem, nem vagyok az a címlapfiú típus, de azért az nagyon rosszul esett, hogy az az egy, maximum két kérdés, amit velem kapcsolatban fel bírtak tenni, mind a külsőmre, és annak, véleményük szerint kifogásolható elemeire vonatkozott.
Nagyon megsajnáltam ezt a két fiút, különösen miután kiderült, hogy kitűnő énképükbe még az is belefér, hogy pozítiv színben tüntessék fel a tényt, mely szerint rendszeresen drogoznak. Szinte fájdalmas volt érzékelni a különbséget felépített, csillogó álomviláguk és a szívükben ásítozó üresség között.
Tudom, rossz poén ebben a topikban, de kapcsolat persze nem lett egyik találkozásból sem. Ugyanis nem tudtunk mit kezdeni egymással.
Bocsánat, ha hosszú voltam és nem a bulvárlapok tematikájába illő bejegyzést írtam ide. Természetesen nem általánosítok, hiszen két eset erre semmiképpen sem alkalmas, mindenesetre elgondolkodtató...
Én megjártam a hadak útját eggyel...Zseniális pasas, iszonyatos intellektussal, de egy egomán állat, már bocsánat...Mindig csak ő és ő és ő...
Ugyanakkor azt cáfolom, hogy bármit meg tudnak játszani...Illetve biztos megtudnak, de ez szerintem nem attól függ, hogy valaki színész-e vagy sem...Ez jellemfüggő...Ha tisztességesen állsz egy kapcsolathoz, úgysem játszol...Ha tisztességtelenül- akkor meg úgyis. Ahogy én észrevettem, nála legalábbis, az ún. "emberi gyarlóságok" még fokozottabban ütköznek ki, mint az "átlagembereknél"...Érzékenyebb, sérülékenyebb, de ugyanakkor persze a külvilág felé kőkeméyn bunkónak tűnhet...(Igen, itt játszik. De ki nem?)
Mindazok ellenére amiken átmentem vele, ő az egyik ember abból a kevésből, akiket barátaimnak tartok... S többet is ismerek személyesen, de az egyik ilyen, a másik olyan, nem tudnék általánosítani...Max. abban, hogy náluk a hülyeségeket "művészlélek"-nek hívjuk...:)))
Huh, színésztől mentsen meg az isten! Annyira imádják magukat, hogy az már komikus, persze ez nélkülözhetetlen a szakmájukhoz. Úgy vagyok vele, hogy csodálom, amit csinálnak (ha jól csinálják) színházban, filmen, de mint embereket rendkívül nehezen elviselhetőnek tartom őket. (Kapcsolatom még nem volt színésszel, csak általános tapasztalataimat írtam le).
