Hehe, egyszer, amikor 2 év után végérvényesen kirúgtam az exnőmet, megkérdezte, hogy barátok azért maradunk-e még? Mondtam, hogy nem látok rá lehetőséget. Megkérdezte miért? Én szépen elmondtam, hogy azért mert az új nőm ennek nem örülne és pont.
Az exnőm egyébként egy legutolsó fasztarisznya volt. Engem is megcsalt másokkal és velem is megcsalt másokat. Mondhatni, bizonyos emberek akkor kúrhatták meg, amikor akarták. De aztán a fenti visszautasítást követően már elmaradtak a kúrogatások.
Ebből tehát az látszik, hogy a határozottabb elutasítást még a legalja szopóskurva se bocsátja meg.
Nem, nem, soha! :) De tényleg. Egy nő mindenféle aljasságra képes, ha megsértik így! Nem elég, hogy felkínálkozott (értsd: megalázkodott) még felesleges is volt! Na, ezt nem nyeljük le! :)
Érdekes topic. Amit fel tudnék hozni saját esetemben az 1 "havercsajom" viselkedése, a saját bnő(i)m példája nem érdekes. (havercsaj == haver aki csaj) Ő tipikusan nem tudott másféle szakítást elképzelni csak a (virtuálisan) tányércsörömpölőset. Ő nem rugott ki senkit mindig őt rugták ki, aki utána az antikrisztus szintjére esett le kb:). Amikor őt dobták akkor mint nő úgy érezheti h a teljes lényét tagadják meg, szemben mondjuk egy sráccal aki már lehet h másnap már ugrik a következő női névre a mobiltelefonkönyvében...:) Sajnáltam is persze mert sajnos ő elég "rossz helyről jött" (bár egyetemet végzett meg minden) és hát ugye 1 jó pasi ilyenkor megoldaná a nő problémáját.
Ami viszont sokkal közvetlenebbül érintett az amikor úgy gondoltam jófej leszek és 1 haverommal hoztam össze. A haver (mondjuk én is kicsit dühös voltam rá csak akkoriben nem nagyon értem rá vele találkozgatni) jó 1 év múlva szakított vele mondanom se kell. Erre nemcsak a pasi hanem még én lettem a hülye h ilyen barátaim vannak ,neveljem meg stb stb. A végén megh ne találkozzak vele...Remek:) Jófej helyett én is gonosz lettem . Bár azóta már vmennyire lehiggadt(köszönhetően persze 1 újabb pasinak...)
Meg vagyok sertve, ha nem mondjak meg nekem, hanem még hagynak hetekig, honapokig, van, aki évekig keringeni maguk korul, es egyeb - maskepp is ertheto - elharito probalkozasokkal hagynak a lenyegeben - de az o komoly asszisztenciajukkal - krealt illuziomban, miszerint ossze fogunk jonni.
Hát ez már azert disznosag szerintem, miert nem lehet szepen, egyertelmuen tisztazni, nem pedig "majd ugyis rajon magatol" uzemmaodban hagyni a kerdest?
Logva hagyni, a kapcsolatot lebegtetni, remenyeket taplalni... ellenkezo szandek eseten nagyonnagy szenvedest okoz am!!!
Soha nem jutott eszembe, hogy ha valamiért a pasi úgy gondolja, hogy legyen vége (vagy el se kezdődjön), akkor haragudnom kéne rá. Inkább iszonyúan megalázónak tartottam az egészet, emiatt nem is igen mertem kezdeményezni. Aztán egyszer mégis (10 éve:), felhívattam barátnőmmel a srácot és egy vakrandis mozit beszéltettem meg vele. Bnőm szépen leírta, hogyan nézek ki, miben leszek stb. Elmentem és ott álltam, mint egy rakás szerencsétlenség, mert a srác vagy el sem jött, vagy valahol a közelben a haverjaival jót röhöghetett rajtam:( Na, azóta aztán végképp nem merek így egyenesben kezdeményezni, max egy kedves mosoly, kis beszélgetés, úgy vagyok vele, ha az illető szeretne velem megismerkedni, akkor tegyen is érte. Így könnyebb -nekem.
