Manapság nagyon csonak család egyesül egy új családdá.
Biztos ti is szembenéztek azokkal a problémákkal, amit a "te gyereked" szindróma jelent. A volt feleségek, férjek stb. És minden olyan, ami ehhez a témához tartozhat.
Ez egészen addig jól működhet amíg nem születik nektek gyereketek. Ill. a másik, hogy a te kereseted is a közösbe megy akkor már felvet pár kérdést..
Én három gyereket "örököltem" a párom ott hagyott mindent, egyszál gatyában jött el. Amit ketten szerzünk az mind az én nevemre megy, nem vagyok hajlandó csak a saját gyerekemnek kikaparni a gesztenyét. Persze erről a gyerekek nem tudnak, majd szembesülnek vele, ha elpatkolunk. Értékkülönbség jócskán van :-) Nincsenek hanyagolva amit kiejtenek a szájukon megkapják apucitól (persze a lehetőségeinkhez képest)
Az én pasim gyerekei szeretnek, mert miért is ne? Semmiben nem látnak veszélyt engem illetően. Apuci minden vagyont a gyerekei nevére vesz. Hát persze, hogy szeretnek! De ha fordítva lenne???? Anyagias világ?
Én éppen most jövök egy 11 napos "edzőtáborból" (nyaralás a párommal és gyerkőceivel) - hát mit mondjak, nem kis izomlázam van ... ők egész elégedettek voltak velem, én viszont alulteljesítettem a saját mércémet. Nodehátugye, gyakorlat teszi a mestert, majd csak megy ez jobban is ...
Sziasztok! Tök véletlenül kerültem errefelé, én inkább a kutyás topicot látogatom, de nagyon megörültem, hogy van ilyen topic is.
Nálunk sem egyszerű a helyzet. 23 vagyok, és 19 voltam, mikor megismerkedtem a jelenlegi élettársammal, aki 33 és az előző házasságából van egy gyereke. Az elején voltak problémák mind az exszel, mind a gyerkőccel, de hál istennek rendeződtek a dolgok és a kisfiú nagyon szeret engem. A problémám az, hogy én is szeretnék majd gyereket, de a párom szemlátomást nem nagyon teper ezért. Többször szóba került már, és ő is szeretne-majd egyszer. Nem azt mondom, engem sem kerget a tatár, de azért olyan jó lenne tervezgetni már.
Bár igaz, hogy nekem is vannak félelmeim, mert nem tudom, hogy a gyerek hogy fogadná a kis jövevényt, hiszen nagyon kisajátítja az apját.
Bár én azt tapasztaltam a saját bőrömön, hogy akivel együtt élsz, azzal legalább nap mint nap tisztázhatod a helyzetet, de akivel csak hetente találkozol, vagy kéthetente, ott nagyobb a távolság és a másik oldalnak van ideje bőven ellened dolgozni.
Ez eddig a legteljesebb, legszebb, amit erről a témáról valaha hallottam vagy olvastam.
És ez a legtutibb, amit valaha tőled olvastam.
Szeretnék én is ilyen lenni, mint a párod. Nagyon igyekszem. Eddig még egész tűrhetően teljesítek :-) ... persze az együttélés az igazi próba, és az nincs napirenden.
Látod a kolléganőt én sem értem. De lehet egy őrültet érteni?
A saját családját is nyomorítja, de az a magánügye, a mienkével ne tegye. Amúgy beteg a gyomra, de megmondta neki a dokinő, hogy idegbeteg. Ő meg kinevette, pedig igaz.
Amúgy a régi munkahelyén is ezt csinálta, ezért is küldték el. Most már nálunk is ez a gond.
Játsza állandóan a hős magyar anyát. A cég megmentőjét és egyáltalán mindenki megmentőjét.
Szeret kavarni, mert locsogós, pletykás és alig lehet tőle megszabadulni még telefonban is.
Salve neked is! :) A megállapodással nem az életkörülmények változására, mondjuk kevesebb pénzre gondoltam, szerintem a gyerekek is megértik, hogy ha egyszer ez van, ezt kell szeretni. Sok más dolog annyival fontosabb. Inkább arra gondoltam, amikor a nevelési elvek változnak. Hogy ne legyen túl általános és nehezen megfogható, beszéljünk mondjuk az én esetemről :) Szüleim elváltak, édsapám új párt talált, és a korábbi elv, miszerint "miért ne kapjon a gyerek, ha egyszer van rá lehetőség, hiszen a saját dolgát, ti. tanulás, elvégzi" mintha elenyészett volna és hirtelen kiderült, hogy mi tesómmal hogy el vagyunk kényeztetve. Amin én nagyon felháborodtam, hiszen ha még igaz is, hogy 15 évig elkényeztettek, most miért hányják ezt pont ők az én szememre? Ő (is) így nevelt. Na persze kamaszkorban nem a legegyszerűbb ezeket a dolgokat bevenni... Szerencsére azóta felnőttnek lettünk nyilvánítva és ennek megfelelően nevelhetetlennek :)) vagyis béke van és jól kijövünk édsapám (azóta már) feleségével.
Nálunk az a helyzet, hogy férjemnek 4 gyerek, egy nagy, három kicsi. A három kicsiből azonban egy nálunk van.
Na amióta ez a helyzet (anyuka alkesz és az egyik gyerek úgy döntött nem várja tovább, hogy megjavul, a másik kettő adott esélyt), azóta vannak a legnagyobb bonyodalmak,
PLUSZ képzeljétek el, még a kolléganőm, aki a cégünkben dolgozik a volt feleség házában egy üzlethelyiségben, állandóan fúr engem, és ráadásul konfliktust okoz a gyerek és köztünk is (azokkal a gyerekekkel akik nem nálunk laknak)
Aki velünk lakik, azzal semmi gond, pedig nem én vagyok az anyukája és szerintem az sokkal nehezebb, ha apa + új nő, mint anya + új pasi. Nem?
Szóval amióta velünk él az egyik, azóta féltékeny a másik.
Ráadásul ez a köcsög kolléganő valamilyen ostobaságtól hajtva, konfliktusokat szít. Márpedig egy ilyen labilis helyzetben nem nehéz a másikat felhergelni.
Ez a kolléganő a nagylányt is hergeli, ami még úgy ahogy elmegy, de a 12 éves kisebbik lányt is, ami viszont súlyos bűn szerintem, mert nem tud feldolgozni még dolgokat és olyan súlyos károkat idézhet elő benne, hogy a személyisége teljesen elferdülhet.
Kinél van olyan, hogy nem csak a volt feleséggel, gyerekkel kell kúzdeni, de egy rosszindulatú kolléganővel is, akit ráadásul a cég minden dolgozója utál már a keverései miatt?!!!!
Az en parom pedagogus,de hogy hogy lett az belole,azt nem tudom,mert szerintem pedagogiai erzeke egy szem nincs.Ezzel egyutt az esetek nagytobbsegeben remekul kijonnek a kolykokkel.A fiam az,aki a kritikusabb korban van,hiszen azota o 13 eves,a kamaszodas kellos kozepen.
Es ezzel egyutt,egesz jol elvannak.Nekem oszintenszolva konnybelabad a szemem,mikor a fiam kijon a furdoszobabol a derekara csavart torolkozovel,ahogy a parom is szokta.Ahogy a 2 ferfi leul egy tanyerbol szalonnazni,stb....
Hazudnek,ha azt mondanam,hogy soha nem vitatkozunk,sot ezeknek a 90% a gyerekek miatt van.O egesz mas szemmel nezi es latja oket,hiszen a fiamat 8 evesen,a lanyomat 16 evesen ismerte meg.O sosem kelt hozzajuk ejszaka,o nem pelenkazta oket,stb..O mar igy keszen kapta oket altalam felrenevelve:)
A fiam azert is kritikus,mert az apjaval az elozmenyeket ismerve ugyan,de szoros a kapcsolata,amit sosem gondoltam volna.
Viszont annyi haszna volt,hogy az apja ivott es vert minket,hogy a gyerek tudja,ez hova vezet,nem engedheti meg maganak,hogy barkivel szemben eroszakot alkalmazzon,mert az apjanak is sikerul ezzel elveszteni a csaladjat es nem keves allasat.
Most vegre lat masfajta kapcsolatot is ferfi es no kozott...Talan majd inkabb ez fog mintaul szlgalni szamara,nem az elozo.majd meglatjuk.
A nagylanyom pedig szinte mar felnott volt,mikor ok ketten megismertek egymast,ok talan meg jobban kijonnek.A kicsirol,a kozosrol meg ne is beszeljunk.Pont 4-en kenyeztetjuk halalra:)
Én ezzel a megállapodásos dologgal nem értek egyet.
Nálunk egész más életstílus megy, mint a nevelt lányom családjában, illetve amit akkor éltek, amikor a párom még velük volt együtt. Finoman fogalmazva, ott van pénz, van parádé, nálunk meg jobban meg kell nézni, hogy mire meg a családi költségvetés.
pl. nekünk nincs tv-nk, (én gyűlölöm, a párom meg arra haragszik, hogyha leül elé, akkor se kép se hang, megszűnik a világ.) Otthon meg a gyerekszobába is van. (Bár nálunk ugyanúgy otthon van, csak ritkábban.) És ha itt van, nem is hiányzik a gyereknek. Szüleimmel élünk együtt, nekik van dobozuk. Ha bekapcsolva találja a gyerek, akkor lefagy.
A gyerek az anyjával rendszeresen jár mekdonelszbe, meg plázázni, mert a mama túl szilngli ahhoz, hogy trendi legyen neki főzni. Amíg kisebb volt, bizony rendesen válogatott, de most, hogy elkezd lassan nőni, rá lehet venni, hogy megegye a a túrógombócot, a babfőzeléket, a nokedlit, stb.
Gondolom, azért nem egyszerű összehozni neki a 2 életvitelt. De legalább felnőtt korára lesz miből választania, vagy ami még jobb, a kettő előnyét összekovácsolni.
engem is erdekelne a tema, nagyon is, varom, hogy mikor porog fel, csak irni nem akartam, mert semmi okosat nem tudok mondani.
szerencse kerdese?
ha nincs szerencse: ha a szulo az uj parjaval megegyezik uj gyereknevelesi elvekben, a gyerekek utalni fogjak a mostohaszulot, jogosan, mert korabban a szulovel nem ebben "allapodtak meg" - ha nem egyeznek meg es kulonbozokeppen nevelik a gyerekeket, azok magasrol szarni fognak arra, hogy mit mond az uj.
Majd ha ráérsz, beszéljünk róla. Én nem olvastam ezt a könyvet, csak hallottam róla a tévében.
De jó lenne erről is külön beszélgetni, mert én is látogatok több topicot is, biztos észrevetted, de jobb külön szedni, mert összekeveredenek a dolgok. Ez speciális téma.
És erről már könyv is jelent meg, úgy hívják, hogy PATSWORK családok.
Márpedig ha minden harmadik házasság válással végződik, akkor bizony kell lennie ilyen családoknak is!
Én is ilyenben élek, és szívesen beszélgetnék sorstársakkal.
Hát ha valaki azért téved ide, hogy kötözködjön, esetleg gúnyolódjon, nos...... az ellen sem tudok tenni semmit, de legalább olyan is írjon, aki érdemben tud hozzászólni, vagy legalább nem sértegetően.
Biztos vagyok benne, hogy ilyen helyzetben nagyon sokan élnek, kűzdenek, szenvednek, de talán vannak olyanok is, akik a kűzdés, szenvedés után találták meg az üdvözítő megoldást és van valami jó kis receptjük azoknak, akik még kűzdenek és szenvednek.
Remélem idetalálnak azok az emberek, akinek segítségre van szükségük, és azok is, akik esetleg ebben segíteni tudnak.
