Nem akarlak felültetni, olyan csizmát keresek amelyiknek ez a része keskenyebb. Meg a szár hossza sem túl sok, viszont a formája tetszik. Még gondolkodok, de a hónap végét biztos megvárom, mert van még egy nagyobb kiadásom is.
Nálam minden a tűsarkú cipőkkel kezdődőtt,de amikor rájöttem hogy már nem elég a lakás,kellett valami megoldást találnom. Így jött a teljes nőnek öltözés. Volt sok lebukás is a szülők előtt,de szerintem ez hozzá tartozik. Egy idő után megunták,és rámhagyták. Most túl a 30-on akkor öltözök amikor csak akarok,vagyis alkalmaszkodnom kell a lányomhoz (előtte NEM) aki 9 hónapos,de a párom elfogadott! Ruhából nem is annyira,de cipőkből rengeteget begyüjtöttem.
Kis, vagy középső csoportos voltam amire elsőként visszaemlékszem, hogy az egyik ovis csoport társam (lány) kabátját szerettem volna felvenni, de ez soha nem valósult meg. Kb ugyan ebben az időszakbban, nővérem kifestett, kirúzsozott, kaptam fülbevalót is. Nem gondolta hogy én ennek jobban örülök mint ahogy azt ő bármikor is el tudta volna képzelni. Sajnos ruha akkor nem volt rajtam, mert ő már akkor 12-13 éves volt. De utólértem a növésben, és örököltem néhány jó cuccát:) persze erről nem tud semmit, hogy nem letek azok leselejtezve.
1: büntetés:semmi,Lenyelte az egészet és mondta hogy ilyet ne csinállyak.
2:leordítottam a fejemet.
3:Elbeszélgetett velem és mondta hogy ebböl elege van de nagyon.
Szóva inkább az ő ruháit nem viselem. Viszont balatonon van 1 telkünk és ott vettem 1 harit és szinte mindig rajtam van amikor lehet és a házban mamám fekete combfixét hordom mert a papámal megyek le áltatálban aki fél szemére vak és csak szemüvegben lát a másik szemére DE ha észrevesz akkor azt mondom hogy csak zokni.
Én is anyukám ruháival kezdtem, elég fiatalon vonzottak a női cuccok.Ha nem volt otthon, időnként beöltöztem, de mindig féltem, hogy valamit nem oda teszek vissza, ahol volt, vagy összegyűröm, vagy ilyesmi.Ezért gyakran csak harisnyanadrágot vettem föl és úgy járkáltam a lakásban.Klassz érzés volt, de akkor még féltem volna elmondani neki.
Ahogy téged, engem is a harisnyák vonzanak a legjobban.Annyi idős lehettem, mint te, amikor megvettem az elsőt egy Spar áruházban.Kicsit paráztam, hogy egy ismerős meglát, de azért átválogattam a polcon lévő dobozokat, és kiválasztottam egy 20 denes fekete harisnyanadrágot, akkora méretet, amit anyu hordott, bár egy kicsit nagy volt rám.
Az első években anyutól is csentem el néhány harit. Időről időre föl is vettem őket, amíg egyszer lebuktam anyu előtt.15 éves voltam, azt hiszem.Láthatóan rosszul esett neki, hogy a kamasz fiát fehér harisnyanadrágban látja(volt rajtam egy póló is,combközépig ért, így nem látta az erekciómat és hogy semmi sincs a hari alatt).Szerencsére hamar belátta, hogy nem ítélhet el olyasmiért, amiről nem tehetek, és nem a világ vége az, ha valakinek ilyen hajlamai vannak.
Most már nem nyúlok az ő holmijaihoz,saját ruháim vannak;néhány szoknya,blúz, cipő és persze harisnyanadrágok.Általában csak akkor öltözök lánynak, ha egyedül vagyok itthon, de ha anyukám meglát, az sem baj, mert ő hála istennek, elfogad olyannak, amilyen vagyok.
És javult-e a helyzet anyukáddal? Vagy úgy tudja lemondtál már erről a hobbiról? Én mikor olyan idős voltam főleg a kabátokat szerettem viselni, de azóta elég sok mindenem összegyült. Sok meleg helyzetem volt, de csak mamám látott meg néhányszor, de egyszer sem tűnt fel neki hogy miben vagyok. Mindig megválasztottam az időpontot mikor alkalmas (főleg délutáni alvásakor), és ha ilyen időben keresett, az csak valami vészhelyzet lehetett. pl egyszer egy békát talált kint az ajtó előtt. Ettől ő alapból kikészült úgy irtózott a békáktól. "Szaladt" hogy telepítsem el a jószágot mert ő be sem mer menni. (Minek jött ki azóta sem tudom) Ekkor én tetőtől talpig női ruhában arrébb raktam a jószágot. De fostam mint a lakodalmas kutya mi lesz ebből ha hazajönnek anyuék. Hát semmi nem lett, mert vagy a béka okozta sokktól elfelejtette, vagy nem is vette észre, v mittudomén mamám soha nem mondott semmit anyuéknak. Pedig 3 esetre is emlékszem hogy meglátott. Az ilyet nem felejti el az ember talán soha. De mai napig nem tudják rólam hogy imádok női ruhában lenni. Anyu talált már nálam női ruhákat, amiket eddig valahogy ki tudtam magyarázni....de mintha nem is akarna rájönni hogy mi a szitu. Erre illik leginkább, hogy: nem hisz a szemének. Pedig érzem a zsigereimben, hogy részemről közeledik az idő.....
Hello én 12 éves vagyok de én is oda vagyok a női ruhákért 12 évesen max az anyukám ruháit tudom felvenni kb fél órára de sebaj majd ha nagybb leszek.Ja és a harisnya a kevencem.
Jó is az a bunda, nálunk is volt egy darab. Csak én használtam, persze ezt senki sem tudta, így tovább is adta mutti. Nemtom milyen szőrme volt, csak azt hogy barna, és nagyon puha. Szerettem a tapintását, még dukmáltam is anyura, és fel is vette párszor, de idegenkedett tőle.
Igen, a helyhiány is ismerős. Akkor biztos neked is megvannak a kedvenc dugihelyeid, hogy csak véletlenül se bukhass le a szülők előtt:-) Elég nehéz lenne nekem is kimagyaráznom, miért van jópár női csizma meg magassarkú a szobámban. Fájlokat is cserélhetnénk, viszonylag nagy gyűjteményem van. Egyébként jelenleg ez a bőrcsizmám eladó, ha érdekel valakit. 40-es, nagyon elegáns, olasz márka. Valódi bőr, 11 cm-es sarokkal. Helyhiány miatt eladó. A vádli kb. 36 cm. Árban megegyezünk.
Már a tudat is sokat segít, hogy nem vagyok egyedül. Képeket majd cserélhetünk, de nem sok cuccom van sajnos, a helyhiány miatt. Meg bedöglött a fotógépem is, most gyüjtök egy újra. Pedig milyen csizmát vehetnék abból a pénzből....
Teljesen át tudom érezni, én is csináltam már hasonlót. Nekem egyes egyedül annyi a bajom vele, hogy este túl sötétek a fényviszonyok, hogy lássam a rajtam lévő ruhákat, mert mondjuk számomra ez az, ami a lényeg. Hmm, az összeállítás tökéletes, mintha a saját ízlésemet írtad le volna. Nagy csizma rajongó vagyok egyébként, így kíváncsi lennék, milyen cuccaid vannak. Ha van kedved, küldj képet, én is küldenék a sajátjaimról. A címem: cyrixxx007@yahoo.com.
Én városban lakom, és eddig 3X mentem le bőrkabátban, szoknyában és csizmában éjszaka. Nagyon jó dolog, izgalmas is. Sajnos elképzelem, hogy falun csak egyszer bukhatsz le, utána elterjed a híred... Nem tudom, hogy az emberek miét foglalkoznak mindig másokkal, ezzel pl. senkinek nem teszel semmi rosszat, hogy sétálsz a kedvenc cuccaidban. De erre sajnos a magyarok nem túl nyitottak.
Örülök, ha tetszik. Ami meg a "kukacomat" (@) illeti, ha a nevemre kattintasz, az "Email" felirat mellett van egy hivatkozás, hogy : "küld". Ilyen egyszerű :-)
Ezt én is kipróbálnám.Teljesen felpezsdült a vérem,úgy beletaláltál az izlésembe. Szoktál utcán igy sétálni?Isteni lehet... A "Szőrmefétis és a szex"topicot láttad már?
Huhh, játszottam kicsit a tűzzel. Fekete hosszú bőrkabátban, magassarkú csizmában, és a kígyóbőrmintás szoknyámban voltam kint az erdőben. Most jöttem vissza. Ehhez végig mentem az utcánkon meg egy másikon. Mivel falun lakom ez némileg rizikós volt, mindenki ismer. Kifele menet majd' kiugrott a szívem, de visszafelé már jóval higgadtabb voltam. Számítottam rá hogy a nép ilyenkor már javában tv-zik. Bár q-ra megugattak a kutyák - érdekes máskor nem szoktak - de mással nem találkoztam. Nagyon jó érzés volt. Még hetekkel ez előtt sem gondoltam, hogy eljutok idáig. Hol a vége.....