Keresés

Hogy Jézus hogy szereti, és te hogy szereted

Ha abba lépsz, ahogy szereti, akkor te is oda lépsz, ahogy szereted

És akkor megtudod, hogy mit jelent az, hogy szabadságban

És akkor te magad leszel a mércéd, és nem akarsz visszatérni oda, ahol gondoltad, hogy szeretsz

Visszanézve oda, már nem akarsz oda visszatérni

Tudatosul benned, hiszen mindenek felett itt szeretek

Ugyan mi lehetne a kérdésed, és mi lesz a kérdésed

Hogy hogyan ismerjem meg az Istent

Vagy hogyan maradjak Benne, hogyan kerüljek még közelebb Hozzá

Hogy azt gondold, hogy előzmények nélkül is mindent tudsz, miközben évek és évek telnek el, hogy megismerj

Ha Mózesnek negyven évre volt szüksége, hogy alkalmassá váljon

Az alkalmasságom tudata nem jöhet az Istentől

Az biztos, ha nem gondolok az Istenre, miközben rám gondol, ott maradok ahol voltam

És az is biztos, nem fogom karosszékből megismerni

Ha meg még nem érintett meg a szeretetének a tüzével, nagyon keveset tudok a szeretetről

És valóban, félelem nélkül közeledj az Istenhez, a félelem, és a keltése az idegen Tőle

A félelem, és keltése a földé és az elmúlásé

Mikor megtalálod, a szeretete legyőzi a félelmeidet

Hogy meg félelemből közeledjek Hozzá, az a félreértelmezésem

Félelmeim megakadályoznak engem, hogy megismerjem az Istent, miközben meg akar ismertetni magával, hogy felismerjem a szeretetét irántam

Hogy ne lehessen bennem semmi kényszerítés, hanem amint megismerem, úgy szeressem meg

A Tízparancsolatban, és az első parancsban sincs kényszer

Hanem ha követem azokat, akkor teszi meg, hogy megismerjem abban, amint tesz értem, és megszeressem

A szeretetem mértéke meg az Isten iránt az az engedelmességem mértéke

Az meg abban testesül meg, hogy legyetek szentek, mert szent vagyok

Ami ott indul az elhatározásomban, azért teszem, hogy viszonozhassak valamit a szeretetéért

Amikor fényezem magamat, magamat hitetem el annak, aki nem vagyok

Ha meg már többnek gondolom magamat, akkor már meg is különböztetek a másikban

Ha meg meghajlok Előtted, és alázatomban a segítségedet kérem, nem hagysz a segítséged nélkül, és kiemelsz engem a nyomoromból

Igen, ha felmagasztalom magamat, akkor megaláztatok

Ha megalázom magamat, felmagasztalsz

Hiszen nem mehet más az országodba, csak aki olyan mint egy gyermek, aki nem gőgös, nem hiú, aki alázatos

Hogy valaki azt mondja nektek, hogy itt vagy ott látta Jézust, el ne hitessen titeket

Eleve aki kint keresi, nem fogja megtalálni

Így aki nem akarja, az nem is találja

Hanem aki keresi, az kövesse a véres lánynyomait

És akkor megtalálja a szív egyszerűségében

És jelenléte igazol, és felfedi az igazságot

Hogy az Isten minden Neve Szent

Az azt is jelenti, ha valaki megkülönböztet a Nevében, vagy különbséget tesz a Nevei között, az azt is jelenti, azt mondja, itt, vagy ott van

Aki meg elvesz akár egy ékezetet is az i betűről a Szavában, az nagyon kicsi lesz a mennyben

Hogy meg kövessem a véres lábnyomait az ott kezdődik, ahogy keresem az igazságot, kutatom a Szava igazságait

És ahogy meggyőződöm, úgy elkezdek aszerint élni

Amiben meg elkezdek lemondani a gondolataimban az én-ről

Az egyedüllétem helyét átveszi a ketten

Amiben meg nagy hangsúlyt kapnak a Te gondolataid

Elkezdem felvállalni, és kiküzdeni a gondolatokat

És ahogy szétnézek, úgy minden virágba borul

Ugyan figyelmeztetve lettél, hogy ez a korszak lezárul, és jön egy új, ahova a bűn nem léphet be

Negyven éven át figyelmeztetted ezt a nemzedéket, hogy egyszerűen átvezethess minket

Mivel nem vették komolyan a figyelmeztetésedet, ezért ez a nemzedék azt kapja, amit adott

Nem az Isten adja, hanem hagyja

És most nem beléptünk a borzalmak idejébe, hanem benne járunk

És nem vagy tehetetlen a borzalmakkal szemben, hiszen a kezedben van az imádság lehetősége, különösen a rózsafüzérek

Hogyha hagyod azokat, te hagytad, ha elkerülöd őket, teheted

Az imádságodnak meg akkor van ereje, ha belépsz a csendbe, a szív egyszerűségében

Ha megtisztítod magadat a bűn szennyétől a bűnbánatban

És törekszel a tisztára, és az irgalomra

És akkor megtörténik, hogy Isten templomává válsz, és betér a szívedbe

És ezzel a felvállalásoddal nem veszítesz semmit, hanem mindent megnyersz

Hogy meg azt gondoljam, egyrészt ne fenyegess, és különben is nem leszek érintve a borzalmakban

Az fog megtörténni veled, amit másokkal tettél

Ami meg az akaratod, azaz az történik meg veled, amit választottál magadnak másokban

Így ez nem fenyegetés, és nem is igazságtalanság, hiszen magad döntöd el a sorsodat

Hogy Szent Péternek odaadtad a mennyország kulcsait

A szeretet, az igazság, a hit, és az élet trónusára ültetted

Erre a trónra ültetted

Amikor hallod, hogy jó az Isten, akkor azt szinte felfigyelés nélkül hallod meg, vagy te magad mondod, hogy jó

Hogy mondod, látva a süketségemet, hogy áttörd megkérgesedett falaimat, hogy rácsodálkozzak a jóságára, hiszen tudod azt, hogy nem véletlenül mondod, értem mondod

Amikor szétnézek, van egy fogalmam a jóságról, amennyi van belőle bennem, úgy értem

Miközben az Istentapasztalásomban feldől az a mércém

Hiszen amikor mondja, hogy ébredjek, a mércéje negyven év

Miközben amikor szólítom, rögtön hallja

Ugyan kér tőlem, tisztaságot, tisztulásomat kéri tőlem

Amikor meg ad, méret, és mérték nélkül ad, felfoghatatlan a földnek, amikor ad

Ha meg a napra a védelmét kérem, hiszen valóban a Vértem lesz és a Pajzsom

Hogy kér az időmből, hiszen Ő meg a végtelent adja, a végtelen időt adja

Ugyan meglátogat a királyságomban, hogy mondjak le a trónról

Helyette meg úrrá tesz a részesedésben

A királyok meg örülhetnek, hacsak egy morzsa is leesik az asztalomról, hogy osztozkodhatnak rajta

Ha meg akarják, kinccsé lesz az a morzsa

Hogy milyen a jó kérés, és milyen a jó imádság

És milyenek a jó mértékek

A legnehezebben megérthető azokban a jó mértékek

Mert ahhoz nem elegendő az, ahogy látom, hanem felülről is látnom kell a hozzá kapcsolódó kérdéseket

És az, hogy egy kérésnek nem telik ki a jó mértéke, de maga a kérés jó, attól még kérem, ha nem is láthatók a közvetlen hatásai

Az igazságban meg egyetlen egy sóhaj is érték, lehet, hogy éppen ez az a fűszál, ami egyensúlyt tart

Hogy a gonoszságaimhoz hosszantűréssel viszonyul az Isten, és várja bennem a felébredő gondolatot

De mégiscsak az van, hogy egy idő után kitelik a gonoszságaim ideje

Vagy meglátja bennem a gondolatot, és hozzám rohan

És megkönnyebbülésemre kitelik a jóságom ideje

De mégiscsak segítségre van szükségem, hogy valahogy mégiscsak felébredhessen bennem a gondolat

És mivel nem megyek gondolattal a gondolat elé

Ezért mégiscsak a fájdalmaim, nehézségeim, és sikertelenségeim lesznek azok, akik szinte kipréselik belőlem a gondolatot

És még ennél is többre van szükségem, hiszen ragaszkodnék a gondolataim kényelmére is

Ahogy a szakrális magyar nyelv mondja, a baj csőstül jön

És egy fokkal jobban állok, ha az első baj után várom a hármat, és megnyugodok, amikor kitelik a három

És remélhetőleg nem öntöm ki a mozsdóvízzel a gyermeket

Ami meg nyilvánvalóan gondolatból kiinduló gondolat

És ugyan az okos más kárából tanul

De az mégsem olyan okosság, amire a büszke lehetek

Hanem az okos az Irgalom irgalmából tanul, ami meg mindenekelőtt gondolat, gondolatból ébredő gondolat

Ugye amikor királyságodban nyaggat téged valaki az ő kéréseivel, mégha nem is akarod meghallgatni, akkor is teljesíted a kéréseit, hiszen terhessé válik, ahogy már szinte zaklat

És ha ezt teszed, mennyivel inkább ezt teszi a Mennyei Atyátok, aki meg azon van, hogy meghallgasson

Aki meg nem kér, az teljesítse csak saját maga saját magának feltett kéréseit

Nem történik vele igazságtalanság, mert maga választotta a sorsát

Önfeledten, teljes erőbedobással úsztam, és akkor valaki egész könnyed karcsapásokkal elúszott mellettem

Egy követ vettem fel a földről és eldobtam, és ekkor valaki követ hajított az ég felé, és már nem is látom, olyan magasra dobta, az én kövem meg nem messze leesett

Jött a Lélek, felemelt az ég felhői közé, lenéztem, és nem azt láttam, amit korábban

Felnéztem, és Akit távolra gondoltam, várt engem

Hogy a vizek felett lebeg a Lélek, hiszen ha érteném

Amint korábban gondoltam, úgy markoltam, most szétnyitottam az ujjaimat, és nem volt a markomban semmi

Néztem a gondolataimat, és nem akadt meg a szemem semmin

Úgy várt a Lélek, ahogy szeretek, Aki várt engem, abban várt, amiben szeretek

Ahogy ragaszkodtam, nem hagytam abból magamnál semmit

Fentről lehajoltam, markoltam, és tele lett a markom

Azt hallottam, kérd, és megáldom

Őrizők adnák a béklyót, de hát már lebegek

Lélek mondja, kérd a gondolataikat, hiszen kérem a gondolataitokat

Hogy oda vezethessen titeket, ahol mindennél jobban szerettek

Hogy bemutatkozhassatok Annak, Aki mellett ujjongani fog a szívetek

Hogy gyógyítson meg az Isten, vagy gyógyítsa meg a szeretteidet

Hiszen meg akar gyógyítani titeket

Sőt adni akar, sokat akar adni, méretlenül adni

Hogy meg azt gondold, hogy csak a prófétáit hallgatja meg, és csak nekik teljesíti a kéréseit

Annak hallgatja meg a kéréseit, akik felébresztik magukban az élő hitet, és kérnek

És hogyan ébreszd fel a hitedet, hiszen az ott van a Szavában

Hogy meg jobban szereted a kényelmet, mint az ima nehézségeit és fáradozásait

Ha elvársz az Istentől, akkor kérésedben várj el

A gyógyulásod ott kezdődik a hitben

A hitet az Isten adja, annak adja, aki tesz érte, aki azon van, hogy megértsen

És amint megértett, úgy is éljen, és gyakorolja az irgalmat

Aki keresi a megértést, az megtalálja az értelmet

Aki leküzdi a kényelem szeretetét az igazságért, az elnyeri a hitet

Aki hittel kér, az kap

Ha ketten kézen fogva járnak, ahhoz mindkettőnek adni kell a kezét

Azt gondolnánk, hogy a legjobbat akarjuk magunknak, de meg kell állapítanunk, hogy ez nem így van

Miközben pont azt gondoljuk, a legjobbat akarjuk magunknak

A valódi akaratunk, és a véleményünk nem esik egybe

Hogy meg az Isten akarja nekünk a legjobbat, és tesz is érte, ez történik

Elsősorban a Szavát adja, hogy felismerjük a tévedéseinket az igazságban

Ha a magunk gondolataiból indulunk ki, akkor az történik, ami jól látható a világban

Ha Isten vezetésére bízzuk magunkat, akkor beköszönt a béke, az egészség, és bőség földje

Negyvenezernél több testi betegségünk fordul elő, és a lelki betegségeink ugyanígy számosak

Ugyan mondjuk, hogy olyan az egészségünk, amit megeszünk, és valóban egyértelmű az összefüggése

És mért is vannak betegségeink?

Lelki betegségeink meg az Istentől elszakadásból adódnak, és újra adódnak

Ha okos vagyok, befogadom az Isten Tanításait, és az meggyógyítja a lelkemet

Ha meg gyógyul a lelkem a testem is gyógyul a megváltozott akaratában, és felismeréseiben

Ha meg nemtörődöm leszek az Isten Szavára, rákényszerítem az Istent, hogy hagyjon engem meg a testem önpusztításában

Hogy a betegségeim ébresszenek rá a tévedéseimre

Isten előtt legfontosabb az akaratom, ha az egészséget választom, örül neki, ha a betegségeimhez ragaszkodok, akkor megszomorítom

Ha elveszítem a talajomat, és apátlannak és anyátlannak érzem magamat, hiszen van Atyám a mennyben

És nemcsak a mennyben, hanem a Földön is

Hiszen minden általa lett, és semmi sem lett nélküle

És semmi sem létezhetne nélküle

Hiszen az Isten maga Minden, és mindenben Minden

És amikor találkozok a Fiúval, hiszen akkor az Atyával is találkozok

És amikor elkezd ösztönözni a Lelke, a Bölcsesség is ösztönöz

Így amikor a szívem keresi, keresi a gondolatom is

A gondolatom meg tudhatja, hiszen itt van, jelen van, és alkot

Így megnyugszik a szívem, és a kedélyvilágom felderül

És minél több a nehézségem, annál inkább mosolyoghatok

Ránézve Jézus Arcára

Hogy mit ne tegyek meg, anélkül ami tisztát megtehetnék

Vagy ha ugyan megteszem a tisztát, de amit nem kellene tennem, mégis csak cselekszem

Miközben a tökéletesedésem, hogy amit ne tegyek meg, azt nem teszem

Amit meg megtegyek, azt kiizzadom

Hogy majd a szűk ösvényről tágas és virágos rétre érjek

Már egyáltalán nem kiizzadva, hanem könnyű léptekkel

Mindenben arra törekedve, hogy megértsek

Haladásom meg nem rohanás, hanem átgondolt építkezés

A tetőt meg majd akkor készítem, amikor már állnak a falak

Jézus mindig egybe von

Magam meg, aki vagyok, inkább megosztok

Ha befogadom Jézust, akkor meg már magam is egybe vonok

Amikor eggyé válok Jézusban, jót teszek az ellenségeimmel, és tüzet gyújtok felettük

És a Világosság elkezdi bennük a működését

Azt viszonylag hamar megérthetem, milyen fontos számomra a szeretet

Ha a gyűlölet a szeretetem, akkor a tévedéseimben látom a számomra fontos dolgokat

Ha elbuktam, nyilván szégyenkezhetek

Ha állva maradtam, nemigen lehetek arra büszke, hiszen a legjobbjaim estek el a harcokban

Egy darabig megtart, amíg meglátom, ki nem vagyok

És még egy jó darabig, amíg annak a lényegét megértem

Szükségem ahhoz a Tanításod

És a szükségem ahhoz, hogy meglássam a cselekvéseidet

És mi más úton láthatom meg, ha nem abban, ha a nyomodba lépek

A lelkedre születésedkor úgy tekints, mint egy tiszta lapokból álló könyvre, amire az akaratod jegyzetel

Ha a földet ajnározod, puszta és sivár földdé teszed

Ha meg teszed a tisztát, akkor a szellemed ír rá a lelkedre

Szellemedre meg úgy tekints, mint Isten Szeretetszikrájára, aki tud, és alkot

Akkor ad, ha cselekszed a tisztát, ami meg a szereteted

Nem mértékkel ad, hanem mértéken felül ad

Ha csak egy erényt is megragadsz, hogy birtokold, hozzá adja fokozatosan a többit

Hogy végül rácsodálkozhass a Bölcsességre

És amikor első alkalmakkor kezded megcselekedni a tisztát, az milyen szenvedésedbe kerül

Amikor meg egyesül a lelked a szellemeddel, milyen könnyebbségbe, és örömödbe

Ha meg csak elvárod, akkor a szellemedet hagyod, hogy aludjon

Hogy meg most sok a kérdésed, hiszen az ösztönöz, hogy keresd a válaszokat

Hogy megtaláld a válaszokat a tisztában

Hiszen a megértésed is az, hogy a válaszok ott vannak a tisztában

És nemcsak az alkalmas időben, hanem az alkalmatlan időben is

Azt tudod, hogy annak van legnagyobb szeretete, aki életét adja a másikért

De abba belegondoltál, hogy az Isten papjai fehér vértanúságban adják az életüket éretted

Ami meg egyrészt meghívás, és kegyelem, másrészt abból kiinduló tudatosság és akarat

Ugye mindenki meg tudja fogalmazni a részéről, hogy mi a szeretet

Abból kiindulva, ahogy éli

És aszerint éli, amint részesül benne

És amint megkereszteli az Isten szeretete, rögtön a korábbi szeretet tévedéséből indul ki, miközben éli a Szeretetet

Ami abból indul ki, aki vagyok

És úgy tökéletesedik, abból részesül, aki nem vagyok

Ami meg felismerés

Ami lényege, hogy az Isten az, Aki jó

Ha meg befogadom, akkor részesít

Az élet nincs máshonnan, hanem csakis egyedül az Élettől

Ha körbenézel, az emberen kívül nem látsz mást, mint akaratában lekötözött életet, ami elmúlik

Muszájban nem lehet élet, hanem csakis szabadságban nyerhető el az élet az Élettől

Az ember kapott szabadságot az életre, és a halálra

Maga dönti el, hogy él, vagy hal

Ha az akaratát lekötözi az elmúlóba, abban nincs élet, és nem is lehet élet, hiszen amiben nincs örök élet, abban csak elmúlás van

A hit az ajándék az Istentől, amiben elnyerhető a bizonyosság

A hitet kapom, hogy megtöltöm élettel, irgalommal tölthetem meg élettel

Ha a hitemet megtöltöm élettel, akkor az élet megajándékoz magával, és az tanúsítva önmagát elvisz a bizonyosságba

Ha elnyerem az életet az élettől, kincset kapok, szeretetet kapok a Szeretettől

A Bölcsesség megkeres engem, és téged, hogy felismerjem a Bölcsességben az Életet

Kezét nyújtva a Lelkében kiemel a halálból

Tehetem, hogy kezét fogom az Életnek, vagy nem fogom meg a kezét, és akkor lemaradok az élettől

Nem azért öltöttem testet, és öltöttél testet, hogy ne ismerjek fel, és ne ismerj fel

Tudva választottam, választottál, hogy dönthetek, és dönthetsz

Ha felismerem az Életet, már csak magamat kell legyőznöm, hogy ne válasszam a halál kényelmességét, és közömbösségét

Az Isten Neve Szent

Minden Neve Szent

Ugyan hova tekintsek, hogy meglássam a mélységet

És merre tekintsek, hogy meglássam a magasságot

Ha nem látom a magasságot, akkor csak az valósul meg, hogy vak vezeti a világtalant

Önmagában a vagyon az semmi

Sem hozzá nem tesz, sem el nem vesz

Hanem ha úgy vagyok a vagyonnal, mint a vámos, akkor az elvesz tőlem

Ha meg úgy vagyok a vagyonnal, mint az orvos a szereivel, és a kezeléseivel, akkor az hozzá tesz

Ha meg munkát adok, az tehetem úgy is, mint ahogy a családommal teszek

Ha meg a hasznát úgy használom fel, hogy szolgáljak, az is hozzá tesz

Ha meg elkótyavetyélem azt, amivel meg szolgálok, akkor nyilván elveszek

Ha meg elvettem, és ráébredek arra, és nem tudom már visszaadni, nincs lehetőségem arra, hogy visszaadjak, akkor jóvátehetek avval is, hogy amit elvettem, azzal szolgálok, jól szolgálok, és az hozzá tesz

Ha másoktól elveszek, akkor a lényegben magamtól veszek el

Ha meg másokat szolgálok, akkor avval magamat szolgálom a legjobban

Ha meg nem teszek hozzá, akkor elvesztem azt is, amim van

Hacsak nem vagyok olyan, mint egy gyermek, akkor kikeményítem a szívemet

És mindent megpróbálok éles logikával átlátni

Világosságom sötétségbe fordul, és elhitetem magamat, azt gondolva igazam van

És megpróbálom a gyermekeket is megracionalizálni

Amit meg nem teszek, azok a szeretet egészen egyszerű cselekedetei

Egyáltalán nem vonzok, hanem parancsokat osztok

Megszenvedtetve a gyermekeket

A hasonszőrűekkel meg jól egyetértek, egymást megerősítve a sötétségben

Hogy egy közösségbe valaki bepöccint egy kis gyűlöletet, és az tovaterjed, és mételyez

Vagy az önvizsgálatra indít, és az egész közösség még jobban megtisztul

Istenben megtisztul, és még jobban az ég felé emelkedik

Miközben a lázadás szelleme azt mondja, hogy én, és az én gondolataiból indul, ítélkezik, és megkülönböztet

És ugyan a pillanatot élem, de süllyedés és az emelkedés is inkább emberöltőnyi

És ami azt meghatározza az a pillanat

Így vagy legyőz engem az idő, vagy a szolgálatomba állítom minden viszonylatban az önvizsgálatommal

Tudva, hogy amit kimondtam, azt már vissza nem szívhatom

A beszéd rossz társa a sok beszéd, akinek nincs ideje átvizsgálni

A beszéd jó társa meg a hallgatás, aki meg vizsgál

Ha meg imádkozol értem, még a robogásomban is megállítasz, és ha megállok, akkor át is gondolok

A vita meg nyilván üdvös imával, és akkor közelebb visz

Az önösség meg arra sarkal, hogy megosszon

Hogy meg én emilyen vagyok, te meg amolyan, az nem egymásból kivonás, hanem összeadás

Hogy komolyan gondold, hogy visszatérsz az igazsághoz

Hiszen az a döntésed

Amit elvettél, vissza kell adnod

Akivel szemben nem volt békéd, békét kell kötnöd

De nem is ez lesz a nehézséged

Hanem akik eddig úgy jöttek hozzád, mint régihez, most is a régiért jönnek hozzád

Miközben az újjal várod őket

És addig, amíg nem világítasz rá az igazságra, hogy az igazságért várod őket az újjal, nem fognak megérteni téged, és próbálnak visszavonni a régibe téged

Ez lesz a nehezebb

De ahogy két úrnak nem lehet egyszerre szolgálni, úgy az igazságban is csak az igazsággal lehet megmaradni

Aki meg az igazságból süllyed vissza a régibe, mélyebbre kerül, mint ahonnét elindult

Hogyan máshogy képzelhetnéd el a szabadságodat, minthogy te mész el az igazságért

És ugyan a kényelmed mást mond, de az igazság több a kényelemnél

Ha meg magamnak kell elmennem érte, azt nem tehetem meg másban, mint megértésben

Így a világosságom nem kezdődik másban, mint a Szent Írásokban

A szabadságom meg elgondolkozik a világosságon, és úgy találja azt, mint világosságot

Ellentmondások, és kétértelműség nélkül

Egyet mond, ha másként értelmezem, az belőlem fakad, amikor nem befogadom, hanem ráhúzom az elképzelésemet

Ugyan azt gondolom, meg kellene engem győzni csodákkal, gondolva az az égnek természetes

Ami ugyan az égnek természetes, de az a hátrányommá válna

Majd amikor bent megtapasztalom az igazságot, és közönyössé váltam a csodákra, akkor láthatom meg őket

Nem a bizonyosság jár elöl, hanem Isten Szava adja a bizonyosságot, amikor befogadom, és törekszem betartani az útmutatásait

Isten nem jön kényszerrel, a kényszer az az elmúlás

Hogy meg bármilyen kényszer el tudna téged ragadni a halálba, amikor szabadságod van az életre, ha megragadod az életet a kényszer tehetetlen veled szemben

Viszont amikor kényszerítesz, azzal lemondtál az életről, hiszen a halált választottad

Mégha az életet kényszerítenéd is, az nem lesz más, mint a halálod

Az Igazság a Szeretet

A Szeretet szeretete tanúsítja az Igazságot

Ha megtalálom az Igazságot, akkor megtalálom a Szeretet szeretetét

A szeretete meg kincs és felismerés

Tanúja lesz a Szeretetnek

Megválaszolja a kérdéseidet az Igazságban

Ugyan gondoltam, de nem tudtam, hiszen nem volt az enyém

Amikor meg részesít, bővelkedem

Ha nem tudom, a magaméból nem tudom

Ha tudom, abból tudom, amit megoszt velem, hiszen bőven, és mértéken felül ad

Ha nem tudom, miattam nem tudom, ha tudom, Ő tudat

Hogy Hozzá nem megyek, hiszen amikor máshoz megyek, Hozzá is megyek

Ha másokhoz úgy megyek, mint magamhoz, Hozzá lépek, és hozzám lép

Ha akarom, könnyen megismerhetem így az Igazságot, hiszen az Igazság a Szeretet

A Szeretet szeretete meg nem csak a világosságom, hanem az erőm is 

Hosszabb, rövidebb ideig eltart, amíg felismerem, milyen fontos számomra azok jelenléte, akiknek egyben a gondolata is vagyok

És nekem is a gondolataimmá válnak azok jelenléte, akiknek egyben a gondolata is vagyok

És a távollétükben is jólesik a jelenlétük

Közelségükben meg szavak nélkül is szeretek

És elég hosszú ideig eltart, és sok és még több gondolat társaságában ismerem fel a Teremtőt a Fiában

És a gondolatait, amint kedveznek nekem, és neked is

És elég értetlen az értelmem a felismerésre, amikor felajánlja nekem a Testét és a Vérét

Így a felismerésem is több lesz, mint az értelmem a gondolataiban

Ha meg összekötöm a Szavait, és valódi Testét és a valódi Vérét

Összekötöttem magam az emberrel, aki a testvérévé fogadott

És az Istennel, akinek a gondolata vagyok, és egyben szabadságot adott, hogy alkossak gondolatokat

És hogy máshol keressem, az ugye milyen értetlenségem

És hogy kérdezzem, hol találom, miközben megtalálom Testében és Vérében

Miközben a gondolatai magot ültetnek belém, ami meg megint több, mint az értelmem

És Teste meg a Vére megöntözik az a magot, és kihajt

És a jelenléte a gondolataimmá válnak, hiszen jelen vagy

Már nem hallomásból, hanem megismerésből

És már nem elmegyek keresni Téged, hanem Veled megyek, és bárhová megyek, Hozzád térek

És Testeddel és Véreddel megerősítem a jelenlétedet

És amikor kilépek a Testedhez és Véredhez, a gondolataimmal együtt lépek ki

És áldott a kéz, amelyik adja

És áldás, ahogy kapom

És áldássá válik az éjjelem és a nappalom

És amikor jelenné válik a felismerésed vonzalmában

Vidd magaddal a munkádba is, és tartsd meg az otthonodban is, Neki szentelt néhány gondolattal

Felnézve az égre

„Jézus, imádlak Téged minden helyen, ahol szentségileg laksz; társaságot tartok neked azok számára, akik megvetnek Téged; szeretlek Téged azok számára, akik nem szeretnek Téged; enyhülést adok neked azoknak, akik megbántanak Téged. Jézus, jöjj a szívembe!”

Mikor kötelességből elmondasz egy fohászt, akkor az fárasztó

Ha azért mondod el, hogy megízleld, azt találod fárasztó

És mennyivel inkább fárasztó, ha nemcsak mondod, hanem gondolod is

És ugyan találkozol olyanokkal is, akiknek az ige megvalósulás

De meg kellene terhelned magadat gondolatokkal, hogy megláthasd az összefüggéseit

Hogy akik eljutottak odáig, hogy meghallgat engem az Úr

Mindig csak alá állnak az ima terhének

És ugyan ha számomra terhes az ima, akkor azt gondolom a számukra is terhes, miközben azon vannak, hogy több teher alá álljanak

Ha meg megvalósulás számukra az ima, akkor az már az Isten jelenléte

Hogy elhozzák nekem is, meg neki is

És ha felmérném a terhüket, igazán nem maradnék gondolatok nélkül

Ahogy kiszabadultak az idő korlátja alól