Keresés

Mikor valaki zöldséget nevel, lehet hogy csak századrészét termeli annak, mint amit egy kertész

És elégedett, és dicsekszik a termésével

És lehet hogy szépet nevel, és lehet, hogy nem

Miközben vannak segítői, akik tized részt termelnek, és dicsekszenek művükkel, és elégedettek

És lehet, hogy szinte mindent tudok, de nem ültetem gyakorlatba

És vannak, akik sokat termelnek, de nem tiszta eszközökkel

Palántát veszek, de nem ismerem mit vettem, hogyan várhatok bármit is

Lehet mondani egyszerű zöldséget termelni, de százból elég egy kezemen megszámolni hányan sikeresek

Ugyan kevés időt kell rászánnom, de viszont szinte minden nap

És egyáltalán nem mondhatom, annyi időt nem tudok rászánni, magamnak hazudok, ha azt állítom nincs rá időm

Úgy vagyok vele, mint a lelkem nevelésével, amihez meg a részemről nincs másra szükségem, mint akaratra

A nap meg kínálkozik arra, használj fel

Mint ahogy majd a következő nap is kínálkozik

Hogy hogyan nézel az Istenre, vagy hogyan nem

Miközben nem a jelenedben szemlél, hanem abban, amikor az egyesített akaratodban örömet okozol másoknak

Most meg arra várakozik, hogy megmosakodj, hogy befogadhasson téged 

„Mondom nektek, az üdvösség eljön az elhagyottakhoz és azokhoz, akik sohasem kerestek engem. Vízre van szüksége a szegénynek és a nyomorúságosnak, az elhagyottnak és az éhezőnek, de nincs víz. Nyelvük kiszáradt a szomjúságtól. Ezért fogok vizet adni nekik saját kezemmel. Nem vettétek észre, miképpen gyűjtöm össze a nyomorúságosokat? A haldoklókat?

Hívni fogom a bűnösöket és mindazokat, akiket papjaitok kemény szavakkal ostoroznak nap mint nap. Örömre fogom váltani szomorúságukat, és amikor megkérdezik: "Velünk mi lesz? Mi is örökölhetjük országodat? Valóban megmenekülhetünk?" Így fogok válaszolni: "Meghallgattam könyörgéseteket, meg foglak menteni benneteket, nyomorúságosságotok által foglak megmenteni. Nem hallottad még, gyermekem, hogy én a betegek és a szegények miatt jöttem?"

Nem azokat fogom meghallgatni, akik azt kiáltják, hogy "Uram, Uram", és nem teszik meg akaratomat. Nem azokat fogom meghallgatni, akik nap mint nap alapjaitokról beszélnek, de maguknak nincs alapjuk. Jaj nektek, gazdagok! Most tiszteletben részesültök, de temetéstek napján bezárul előttetek országom, és nevetek ki lesz törölve az élet könyvéből...

Ugye jólesik neked, persze, hogy jól esik, amikor megköszönnek neked

És látod, milyen jól esik, amikor megköszönsz

És az betekintés a mennyekbe, amikor köszönömre késztetsz

És az már nem az ajtó, és már nem is küszöb, ha az ellenségeiddel, és a rosszakaróiddal jót teszel

Hiszen az már a menny

És azzal tüzet gyújtasz a hideg szívek felett

És kikívánkozik már onnét is a köszönöm

Hogy meg megbocsáss, az a részedről akarat

Hogy meg kiengesztelődjenek veled szemben, az a vonzásod

Részedről az akarat egy pillanat

A vonzásod felülemelkedése meg inkább évek

Hogy közben meg ki-kicsurran a szemedből egy könnycsepp, kicsurran

Hiszen az engedelmesség képes legyőzni a Sátánt

Az engedelmesség barátja a lelkiismereted

Ha elfojtod a lelkiismeretedet, a kellemetlenkedéseit, vak maradsz az igazságra

Mikor berendezed a lakásodat, nem engedsz kompromisszumot a nem tetszésednek

A lelkiismereted tudja legjobban berendezni a lelkedet, és nem köt kompromisszumot a Sátánnal

Ha meg megengeded a lázadás szellemének, hogy uraljon, egyezséget kötsz a Sátánnal

Ha valaki tényleg imádkozik, arra semmi esélyem sincs, hogy lebeszéljem akárcsak egy fohászáról is

Amíg meg rá tudnám beszélni még egy plusz fohászra

Hogy meg rábeszéljelek egy imára, amikor még nem imádkozol, hiszen oka kell lennie az imádnak, amíg meg az ima nélküliségem sokkal inkább oktalan

Hiszen nem is kell jósnak és előrelátónak lennem, hogy megjövendöljem, hogy eljön az okod az imára

Hogy meg felvállald a békéd megszerzéséért, majd eldöntöd

Ha meg megvizsgálom az imádkozót, hiszen békéje van

Ha meg elkezdem, nyilván nem a végével kezdem

A legjobb kezdete, meg a napi Miatyánk

Most még azt gondolva, ha nem jön be, abbahagyom

Miközben meg az lesz belőle, hogy megkedvelem

Társakat is szerzek mellé, jó társakat

Hogy meg társaira gondolj, inkább arra, Aki várja a tőled, hogy megismerd

Mit is kapsz a feledtől, ha szótlan vagy mellette, hát egészen biztosan hideget és meleget, hogy végre megszólalj

Mikor eljön az ideje, hogy elkezdesz Jézushoz vonzódni

És a jelenléte békével és örömmel tölt el téged

És abban akarsz maradni

Egészen rendjén való, hogy tudatosan keresed a közelségét, és annak a módjait

Ami meg egyrészt a viszonyod másokhoz

Mindenki másban felfedezve

Másrészt Krisztus misztikus Testéhez való viszonyulásodban, ami meg a Háza

Hogy magaddal vidd a Házába, és elhozd onnét

Helyetteseit meg úgy tekintve, a helyettesei

És amilyen az engedelmességed hozzájuk, olyan az engedelmességed Jézushoz

És amint azt gondoltad, tudod Jézus nélkül, ami a lázadás szelleme

És amint azt gondolod, tudod a Háza nélkül, ami a lázadás szelleme

Tudatos ellent mondva a lázadásnak a hűségben

Megtalálva az igazságot a Házában, hiszen a Háza őrzi az Igazságot

Az Igazság meg őrködik a Háza felett

Megtartva a boldogságodat a jelenlétében, és a békédet a békéjében

Hiszen Isten Lelke lebeg a vizek felett

Ami meg várakozása a vizekre

Várja, hogy keresse Őt egy gondolat

Hiszen ha nem találkozik egy gondolatom sem a gondolatával, csak annyi történik velem, mint egy kaviccsal a vízparton

Ugyan a kavics is változik az évek alatt, de nagy változás nem történik vele

És összességében nem sok változást hoznak bennem a földi éveim, ha nem keresem meg az Isten gondolatait

Két gondolat egy úton

Ha a két gondolat egyesül, az iránya és nagysága is változik, és lesz belőle egy változott eredmény a felismerésekben

Hiszen nem azért hordozom az Isten gondolatait magammal, hogy ne adjon

Hanem sokkal inkább, hogy kipréseljen belőlem minden felismerést

Magam adva hozzá az akaratot 

Mit is hordoz magában az Isten Szava, azon kívül, hogy felismerést

Először is a végtelent, igazságot, Földön és égben

Áldást hordoz mindazoknak, akik a magukévá teszik

Akik meg a hátsó ajtón keresztül próbálnak bejutni, azt az értelmet keresik, amit hallani akarnak, egy vesszővel sem jutnak közelebb az igazsághoz

Bár nem értik, minden gondolatuk és beszédük egyben gúnyolódás maguk felett

Nem is történik semmi az ég alatt, ami már ne történt volna

A gondolatuk sem egyéb, mint ismétlés

Hitet hordoz az Isten Szava, és hitben van a megismerés

Áldottak, akik gyanakodva fogadják, és darabokra szedik, azt találják, minden darabja egy

Mikor gúnyolódok az Isten Szaván, akik értik, szánakozva néznek engem, ahogy magamon gúnyolódok

Isten Szava elém tárja a bensőmet, felkínálkozik, seperd ki tisztára

Ha kiseprem a bensőmet, világossággal tölt el

És ahogy betölt a Fénye, megtelek hálával

Amit meg nem léptem, és amit léptem, azok a gondolataim

Isten Szavából megváltoznak a lépteim, ahogy a gondolataim is elém kerültek

Hiszen még a saját gondolataimra is vak voltam

A bizonyosságból nyilvánvaló hit nem éltet

Hiszen az csak tapintás, látás, és csak szürke értelem

Hanem a hitben szerzett bizonyosság az maga az élet

Mert az úgy kezdődik, hogy kutatás

Majd a felismerésben igazítás

És az arra adott válasz adja a bizonyosságot

A bizonyosságból szerzet hit még nem akarat, ugyan akarattá válhat

A hitből szerzett bizonyosság meg legtisztább akarat

Az önmagam kikutatása meg abban áll, mi az akaratom

Ami meg nem egyenlő elvárással, hiszen a sült galamb passzív elvárása sem tiszta akarat, illetve az az akarata a restségnek

És ha hangosan ismételgetem, hogy Uram, Uram, az sem tiszta akarat

Hanem a tiszta akarat, az akarat az alkalmatlan időben, és helyzetekben

Ami meg lemondásokban megnyilvánuló

Mikor is fogok tévedni a saját káromra?

Ha meg adok, a magaméból adok, vagy a másikéból csippentek le, és közben azt gondolom, adtam, miközben éppen elvettem

Hogy az ellenségedről nem veszel tudomást, hiszen azon van, hogy ne vegyél róla tudomást

A gondolatai gyökeret vertek benned, azt látod, amit bírni akarsz, és nem vagy hajlandó arról tudomást venni, amit elvesz tőled

A Barátodról nem veszel tudomást, pedig folyamatosan keres téged a Szavával, hogy felismerd

Hogy el tudjon árasztani az ajándékaival, beleértve az örök élet ajándékát

És ugyan nem látod a Barátodat, igaz az ellenségedet sem látod

De egészen könnyedén megtudhatnád a Barátodat a jelenlétében, és az ajándékaiban

Egész egyszerű az útja, csak értelmeznéd kellene a Szava jelentését, és megtartanod a Tanításait

És a szíved egyszerűségében megértenéd - itt vagyok

És ahogy felismered a jelenlétében, elkezded mindenben felismerni a teremtését, és a teremtésének az összefüggéseit

És az olyan, mint egy napsugarakat összegyűjtő térgörbe, aminek a gyújtópontjában vagy

Az ellenséged tudja, ha felismered, akkor el kell ismerned a Barátodat is

Ha meg megismered a Barátodat, minden megmutatja a valódi lényét

Hogy nem vagy hajlandó felismerni az ellenségedet, és megismerni a Barátodat

Ezért a magadévá tett idegen gondolatok fognak téged megszenvedtetni

Magad választottad őket, és magad döntöttél mellettük

Így nem történik semminemű jogsértés, amikor el kell a következményeit viselned

Hogy az ellenséged mit nem fog tenni, megtudod

Hogy a Barátod megmenthet, hiszen megment, ha megkeresed

Hogy már előbb megmenthetne - hiszen te nem akartad, hogy megmentsen

A mélység szereti a mélységet, és a mélységgel barátkozik, miközben támadja a mélység

A magasság barátja a magasság, és vonz, hogy a mélység fel tudjon emelkedni

Mikor a mélység legyőzi önmagát, és azon van, hogy barátot fogadjon, felkívánkozott a magasságba

Senki más nem jut a magasságba, csak az, aki legyőzi a mélységét, és barátokat fogad

A mélység azt gondolja, hogy felvétetik, miközben a magasság kiharcolja az önmaga legyőzésével, hogy felvétessék

Meg kell emésztened a hegyi beszédet, mert senki más nem jut a magasságba, csak az, aki a magáévá teszi

Aki megsegíti önmagát, azt megsegíti az Isten

A mélység azt gondolja, hogy a magasság egy igen, a magasság tudja, hogy a magasság ezer meg ezer nem a mélységre

Hogy gondolkozol egy igenben, kezdhetnéd ezer nemmel

Aki igent mond a magasságra, ki kell tartania a hűségben, és meg lesz kérdezve a hűsége

Papíron könnyű leírni, hogy a barátod vagyok, de mikor alkalmatlan idő a barátságra, barát maradsz?

A leghűségesebb barátod az Isten, ha barátságodba fogadod, megsegít téged

Nemcsak azzal fogadod a barátságodba, ha igent mondasz Neki, hanem egészen egyszerűen a tisztasággal a tisztaságért, ami meg ezer nemmel kezdődik a mélységre

Aki elindul a délibáb felé, hogy megmarkolja, hasonlít a balga emberhez

Miközben gúnyolódik azokon, akik az örök értéket keresik

Miközben a balga majd okossá válik, amikor beköszönt az új Ég és az új Föld közelgő korszaka

Ugyan az Isten teremtésében könnyen jön, hogy rácsodálkozzak, és boldogsággal töltsön el

Miközben amikor Istenbe lépek, és betölt engem, olyat találtam, ami sokkal több annál, mint amiben a szemem gyönyörködhet

És ugyan a testem lekorlátoz, és csak annyit kaphatok az örök boldogságból, amit még elviselhetek

De majd amiben a lelkem részesül, az több lesz minden elképzelésemnél, és testem tapasztalásainál

Hogy megtudod milyen értelmetlen volt a kijelentésed, hogyha nem tapintom, nem hiszem

Hanem sokkal inkább abban kell döntést hoznod, hogy tudom, a felelősségem egyértelmű

Hogy tudásodban közömbös maradsz, tudnod kell, nem választottad az életet

És nem odázhatod el a kérdést, szeretet legyen a szeretetem, vagy a gyűlölet

Aki meg azon lesz, hogy tagadja a megtudásodat, hogy maga halott, de azon felül a halálodat kívánja

Az élő életet ad, és életbe vonz az életével

Az életbe lépés az meg nemcsak belépés, hanem benne maradás

Az ismeret nem végez helyetted, hanem neked kell meghalni a halálnak, ha az élet mellett döntesz

Mindenkinek akkora a szeretete, amennyire szereti az Istent

Hiszen az önösség szeretete képtelen átjutni a tű fokán

Az önzetlenség szeretete meg egyszerűen átlép rajta

Hiszen az ó embernek semmi sem az előnye

Az új embernek meg a bukásai is az előnyére válnak

Magam meg eldöntöm, hogy abból induljanak ki a gondolataim, aki vagyok, akire meg nem lehetek büszke

Vagy a Bölcsesség gondolataiból induljanak ki a gondolataim

Hogy az elmúlót keressem, vagy a romolhatatlant

Akik több feladatot végeznek a mennyben, nekik több az örömük

Papjaid majd még most fel nem fogható örömödet élik

Akik tevékenyebbek a mennyben, azokat megpróbálod a Földön

Akik kevés próbádat élik a Földön, kevesebb feladatot nyernek

Aki meg azt gondolja, majd megpihenek odaát, az nem értett meg ideát

Aki befogad Téged a Földön, neki könnyűek a léptei, nehézségek nélkül halad, békéddel a szívében

Aki megérti a Tanításaidat, de visszatekint, ha maga nem lép, hiába várja, hogy lépj helyette

Ott őrlődik a lépés előtt, hatalmasak a terhei

Vinné a terhét, de jobb esetben is csak vonszolja

Ha meglépné a lépteidet, könnyűvé válhatna a terhe

Nem is jut be más a mennyek országába, csakis az, aki erőszakot vesz maga felett

Olyan mértékben tökéletes a szereteted, amilyen mértékben szereted az Istent

Amikor azt mondom, hacsak nem látom, és nem tapintom, addig nem hiszem

De ha látnám és tapintanám sem hinném

Amíg nem figyelem, és meg nem szólítom, én leszek az, aki nem értem

Miközben meg koldusruhát öltött, és jár utánam

Persze ha cselekednék a másikért, akkor cselekedne értem, és felismerném a tetteiből

Addig meg nem marad más lehetőségem, minthogy felismerjem a Szavában

De mivel nem azt akarom megtudni, hogy mit mond, hanem ragaszkodok az elmúlóhoz, ezért nem érthetem

Felkínálta nekem, hogy felismerjem a jó sorsomban

Ha elutasítom, azzal kinyilvánítom, mit akarok

Nem hagyok számára választási lehetőséget, miközben itt van karnyújtásnyira

Hiszen azt gondolom, elég vagyok magamnak

Majd ahogy adtam, úgy kapok

És mivel keservet adtam, azt kell elszenvednem

Mivel adtam, ha kapom, az jogos

Negyven évet kaptál a jó sorsodnak, hiszen kitelt ideje

Édeset kínáltam, akkor adom, ha leteszed a keserveset

Szeretném megosztani veled a békémet

Minden felismerés, mégha a szellemed adja is, egyben értelmed gondolata is

És a javadat szolgálja a töredékes gondolat

Hogy meg tudjam toldani, és abban az enyémmé váljon

Egyáltalán nem mindegy milyen fák között haladsz, amilyen a fajtája, olyanok lesznek az érzelmeid is, és a gondolataid is

Mint ahogy vannak, akiknek a jelenléte jó érzéssel tölt el téged

Mint ahogy nem szereted egyes állatok társaságát, miközben más állatokért szinte rajongsz

És egyáltalán nem véletlen, hogy a tavasz első éneklő madarainak az énekét mért hallgatod olyan szívesen

Amilyen a gondolatod, az már egy következménye az akaratodnak

Így aki Istengyermékké küzdötte ki magát, szívesen vagy a társaságában

És nézd meg, aki valamilyen állatot tart, a neveltje egy idő után hasonlítani fog a gazdájára

És beláthatod, nem mindegy hogyan hatsz

És beláthatod, nem mindegy milyen gondolatokat engedsz magadhoz

Mint ahogy egyáltalán nem véletlen az erdőjárók békéje

Ha meg felismered a békétlenséged idejében a békétlen gondolataidat, te mint önálló akarat, ura vagy a békédnek, amint gondolatokat engedsz magadhoz

Ha felismered bennük az idegent, könnyedén kizárhatod őket

Az ima a jó fegyvered a támadó gondolatok ellen

És a jó eszközöd, hogy tovább add a békédet

Egészen addig, amíg nem kezded el keresni az igazságot, kint élsz a sivatagban

Életed jelentős része közömbös, élheted életedben, és élheted a sivatagodban ugyanúgy

Hogy hogyan ápold a testedet, eldöntöd

Azonban hogy hogyan használod az elmédet, és hogyan használod a szívedet az értelmedhez, azok nem közömbös kérdések

Hiszen ha elkezded keresni az igazságot, a legjobb segítőiddé teheted őket

Ahogy belépsz a csendbe

Hogy már ne csak az elméd járjon utána, hanem közvetlenül vehess az igazságból, benézve a szívedbe

A megértés meg nem csak a felismerése az igazságnak

Hanem gyakorlatba ültetése

És nemcsak egy passzív fejbólintás

Hanem minden hozzá kapcsolódó, ami hálát kelt másokban, és az Istenben irántad

Hogy meg te is hálát érzel mások iránt, ne tévesszen meg az téged, hiszen az nem az érdemed

Igaz, a hálád közelebb visz az igazsághoz, jó táptalaja az értelmednek

Hogy az Isten mit mond a gyermekeinek a prófétái által

Ha a gonoszat teszitek, akkor elszenveditek a gonoszságaitok következményeit

Ami meg abban már nem feltételes, hanem bekövetkezik

Ha meg aki követi a figyelmeztetést, és megjavul, az az Isten áldásaiban részesül, ami meg megint nem feltételes

Tehát nincs előre megmondva a sorsod, hanem te választasz sorsot magadnak

Hogy meg meghallgatom, mit mond a figyelmeztetés, és bólintok, és abban maradok, hogy az Isten irgalmas, sőt elvárom, hogy irgalmas legyen velem szemben

De langyos maradok, és ugyan nem cselekszem a gonoszat, de inkább csak abban maradok, hogy szemlélem a tisztát, de magam a kis ujjamat sem mozdítom, nem teremtettem meg az alapját az Isten irgalmának

Mert az az igen, amit az Isten vár tőlem, az az a döntésem, ami cselekszi is a tisztát

Aki nemet mondott az Istennek, előbb megérthet, mert a langyosságom csak elvár, de nem cselekszik

Hogy a törvény lekötöz, miközben a szeretet egyszerű törvénye felszabadít

Miközben a törvény ösztönöz, a szeretet egyszerű törvényében meg egyszerűen megtartom a tisztát a tisztáért

És egész egyszerűen jutok el a szeretet törvényéhez, avval, hogy megtartom a törvényt, és kezdem jól érezni magam a tisztában

És máshogy nem juthatok a tisztába, csak ha felmérem, a kis bűn is bűn, és kivonom magam a bűnből a tisztával, a kicsiben is megtartva a törvényt  

Ha a Sátán országa nem maradhat meg, ha a Sátán maga ellen támad

Akkor, ha a mennybe sátáni lélek lépne be, akkor megszűnne menny, menny lenni

Így amíg van bennem sátáni rész, addig nem léphetek, és nem léphetsz be a mennybe

Amikor majd a Sátán a szívébe engedi az Isten Fényét

Tudja jól, megszűnik sátáni lenni

És mivel a mélysége hozta létre a mélységet

Ahogy majd azon lesz, hogy jóvátegyen minden mélységet

Úgy ahogy a pokol maga ellen támad, megszűnik pokol lenni

Mint ahogy ébredünk, magunk is azon vagyunk, hogy jóvátegyünk mindent, ami bennünk mélység

És amilyen mélységből jöttünk, olyan hála ébred bennünk

Hiszen nem magunk emelkedtünk, hanem a Kegyelem emelt ki bennünket a Fényre

Amíg meg a pokol pokol marad

Addig azt kapja, fogadd be a Világosságot

Így senki más nem lesz sátáni, csak az, aki sátáni akar lenni

Aki meg le akarja tenni a sátánit, őt meg felemeli a Kegyelem

Így a sátáni sem más, mint tevőlegesség

És a mennyei sem más, mint tevőlegesség

Tevőlegessége a tisztátalannak

És tevőlegessége a tisztának

Ami meg nem fül, és nem nyelv

Hanem akarat, fogás és lépés

Gondolat és értés

A tisztátalan meg nem értetlenség, hanem marad sátániba rögzült akarat

Mint ahogy a tisztaság is akarat

Ugyan a lelkiismereted naprakészen figyelmeztet

De a lelkeddel egyesült szellemed ennél többre képes

Hiszen óvni fog, és vezetni fog téged

Megmutatja a helyes irányokat

Sokkal, de sokkal többet tud, és többet ad, mint amit elgondolhatsz

Ha figyelsz, és befogadó vagy

Hogy miről tudhatod meg, hogy nálad lakik a Lélek

Először is, hogy Nála járnak a gondolataid

Nyitottá válsz az Isten Szavára

És elkezdesz imádkozni

Hiszen Vele akarsz maradni

Ha megtapasztaltad a működését benned, akkor már tudni fogod, ha ellépsz Tőle

Ha meg ellépsz Tőle, megtapasztalod, mit jelent a sötétség

Ha vissza akarsz térni, hiszen tudni fogod, mi szakított el Tőle, a bűnbánatban képes vagy visszaszerezni a közelségét

És felismered már, mit jelent a Vele, és mit jelent a nélküle

Tökéletességedet elemésztette a múlt, mintha ugyan bírtad volna, a részesedés meg kitölti a jelenedet

Ez a részesedés az igazi kincs, ami több minden földi gazdagságnál

És minél kisebbé sikerül válnod, annál nagyobb leszel a mennyek országában

A jelenléte meg megtapasztalása a végtelennek mindenben, és meglátod a korlátaidat

Nem azért válsz kicsinnyé, mert az a természeted, hiszen éppen nem a természeted

Hanem meglátod a Magasságot, és megtapasztalod, por vagyok porból

Az önszereteted meg átalakul, hogy úgy látod magadat, ahogy az Isten szeret engem

Miként a gazdag, akinek minden gondolata a gazdagsága, és a dicsősége

Amint teste hal, a gondolatai is maradnak ahol voltak

És amint mindenét maga mögött hagyta, mégis marad a bizalma a gazdagságában, miközben az már nincs

Úgy aki az életét a tudománynak szentelte, és minden gondolata a tudománya

Maradnak a gondolatai a tudományában, tárgya nélkül

Az egyik sem talál kapaszkodót, hiszen nem szeretett, a szeretet fogalmai szerint, hiszen a gazdagságát és a tudományát szerette

Ahogy az egyikkel nem lehet mit kezdeni, úgy a másik sem tud mit kezdeni magával

Szeretetük tárgya elenyészett, ahhoz ragaszkodnak, ami már nincs

Sötétből jöttek, hogy belépjenek a világosságba, ahhoz nincs fényük, így maradnak a sötétben

Nem ültettek szeretetet, nem is aratnak a terméséből

Az egyik is kapott tanításokat, a másiknak is megmutatták, hol találhat

Meg sem vizsgáltak, hiszen önmagukkal töltötték meg a gondolataikat

Így meg sem ismerték önmagukat 

Bármerre is nézel, és bármerre is fordulsz

Ha bejársz távolságokat, és közelségeket

Ha azon vagy, hogy megjárd az elme lehetőségeit

Akkor is minden, amit meg akarsz látni

Ott van benne a szellemi tartalom

Ami meg egyrészt irgalom

Továbbá a lehetőségem, hogy befogadjam, magamévá tegyem

Hogy meg azt mondjam, az nem úgy van, majd bebizonyítom

Olyan az erőlködésem, mintha elkezdenék egy számot mindig csak kettővel szorozni, hogy majd elérem a szám végét

Mire lejár az időm csak addig jutottam, hogy meg tudok mutatni a végtelenen egy pontot

Mikor az Isten nincs jelen a vad és pusztító viharokban és orkánokban

Miközben jelen van a gyengéd szellőben, és a felvirradó hajnalban

Mi meg azt csodáljuk, ami hatalmas

És éppen nem a nagyban teszi a csodáit

Hanem ott alkot a kicsiben, és abban, ami láthatatlan a szemnek

Mennyire hálás lesz, és mennyire megdicsőül, amikor észrevesszük a kicsiben

És mennyivel többet találunk, amikor észrevesszük az alkotásában, ami láthatatlan marad a nagyok előtt, és megnyilvánul az alázatosoknak

A magas bércek kopár szikláiban nincs semmi, ami a lényegben csodálni való

Miközben bármelyik magban ott működnek a teremtés bámulni való csodái és összefüggései

Ahol az értelmünk észreveheti magát, milyen apró

És a szívünk megtelik hálával

Érthetővé válik, nem leled örömöd a hangos kérkedő dicséretben

Hanem csakis a szív egyszerűségében és csendességében

Mivel a saját szereteteden keresztül látod a világot, ezért azt veszed tökéletesnek

Miközben, ha a gyűlölet a szereteted, nem igen kellene magyarázni az állapotodat

A tökéletes szeretet, a Szeretet szeretete, Vele megvalósuló egységben tökéletesedik a szereteted

Ha azt veszed, ott van a szereteted e két szeretet között félúton, túlzol

És bár nem gondolsz bele, de nincs más út a szereteted tökéletesedére, minthogy egyesülsz a Szeretet szeretetében

Szem nem látta fül nem hallotta, mindazt amit azoknak készítettél, akik felvállalták, és megragadták a akaratodat

Ha csak egyetlen egy hangot meghallanál az angyalok énekéből nem tudnál már többé másra gondolni, csak ara a hangra

Hogy egyedül csak az Isten a jó

Ha az az értelem a megrökönyödésem, az mutatja a távolságomat az Istentől

Ha találsz bennem jót, az az Istentől való, és az a közelsége

Ha meg abban a jóban mégsem fogadom el az Istent, és hátat fordítok Neki, minél több jóban részesít, annál inkább megbántom, hiszen ismernem kéne, könnyen felismerhetném

Ha meg kevés jót találsz bennem, hiszen nincs is bennem, az Isten ellen állásom kevésbé bántó, hiszen amit nem ismerek, nem is lehet rajtam számon kérni

Ugyan az Istent mindenben felismerhetem, de a hozzám közeledésében ugyanúgy felismerhetem

Ha ott felismerem, mért is nem ismerem fel itt?

A nagy falat bennem, ami megakad a torkomon, hogy az rendben van a számomra, amit a másik megtesz a felismerésért, és a felismerésében, az akad meg a torkomban, amit nekem kellene megtennem egyrészt a felismerésért, másrészt a felismerésemben

Pedig az olyan, mint egy ház építése az építőnek, amiben a legnehezebb az elhatározás, és a tervezés, maga az építés a problémáival, és a nehézségeivel mindig megoldódik

A keskeny úton a legnehezebb a keskeny útra lépés

Ráadásul, ha rálépünk, attól kezdve van Segítőnk