Sziasztok:-) Holnap hozom haza anyát, nagyon jól van, sétál egésznap és nem fáj a lába:-))) köszönöknektek mindent. Remélem holnap mát Ő ír nektek. Kitrtást mindenkinek, és jóbbulást kívánok.
Sajnos visszér műtétre lesz szükségem.:-( Az egyik lábamat már műtötték kb. 20 éve, akkor még a hagyományos módszerrel, azóta rendben van. Most a másik lábamon jött elő, a térdemtől a combom irányába, minden ezzel járó kellemetlen érzéssel.
Sokat utánaolvastam és most a dilemmám: hagyományos műtét vagy lézeres? Van valakinek tapasztalata a lézeres műtéttel kapcsolatosan? A másik kérdésem, tud valaki jó érsebészt ajánlani? Persze tudom, sok nagyszerű sebész van az országban, éppen ezért nagyon nehéz választani.
lábatlankodó hetente beszámolt a gyógyulásáról, de hónapokig tart, és azt írta egy helyen, hogy kb. amilyen lesz a javulás műtét után egy évre, az az állapot fog maradni.
Megjöttem:-) anya már nincs az intenzíven, jól van, sikeres volta műtét. 3 vágása van 1 a hason 1-1 a lágyéknál lefelé a combig. Jól nézett ki, holnap már felkelhet. Olyan nagyon aranyos ott mindeni (városmajor), holnap jelentkezem, remélem jólbírja majd ami ezután jön. Tényleg mennyi a gyógyulási idő? köszi Cimce
Együtt érzek veletek, anyukád még nagyon fiatal, remélhetőleg könnyen gyógyul.
A dohányzás abbahagyása az ő belső elhatározásából adódhat. Megtiltani nem tudod. Én napi két és fél doboz Sophiane után egyik nap nem gyújtottam rá többet, és nem is kívánom, ez 13 éve volt.
Így műtér előtt nehéz bármit is mondani. Ha eléggé visszaolvastál, akkor tudhatod, nekem hét évvel ezelőtt volt a nagy-műtétem, bifemorális bypass, az Y főverő ér cseréje, és még itt vagyok. Igaz, hogy már csak egy lábbal, de bizakodni kell. Nem tudom, hogy anyukád ilyen műtétre vár-e, de bízni kell az orvosokban.
Aggódó kíváncsisággal várom további beszámolódat, anyukádnak és Neked is sok lelkierőt kívánok.
Sokáig visszaolvastam mert aktuális a téma:-( Anyukámat holnap műtik, tegnap vitte be a mentő. Mályvénás trombozisa van, műtötték 3 éve, a hasánál vágtak át valami. Most elzsibbadt a lába, és hideg volt alábfeje. Érfestés volt és holnap Y ba vágják meg és műeret kap. Menni idáig is csak nehezen ment, pár méter és pihenés. Nagyon ideges vagyok, és félek.
Ebben van tapasztalat? 59-éves és dohányzik, de ha kijön nem engedem neki:-)
Aki engem operált, főorvos asszony, "rendfokozata" szerint főorvos. Az osztályvezető viszont az aki téged fog kezelni.
Amikor véletlenül siettem, nem keletkezett oszlop érzésem. A műtéti hegeket kezdtem érezni, mintha kemény, összevarrt vonalak lennének. A műtét előtt sem voltak megállásra kényszerítő tüneteim, de egy gyaloglás végére a lábamon, a középső három ujj elzsibbadt. előtte, régebben, voltak a lábujjaimon izületinek vélt fájdalmak, mint aki magasról telitalpra esve leugrott. Azóta, amióta a "csőcsere" megtörtént semmi keringési hiányosságra utaló jel nincs. Még.....
Mikor megfeledkeztél magadról és siettél, nem meredtek le a lábaid? Nekem ez az "oszlopérzés" vet gátat a további sietésnek. Meg kell állni. Ha többet megyek a bal forgóm is nagyon fáj 1-2 napig, és olyankor szinte lépni sem tudok, de az valami mástól is lehet, úgy gondolom.
De a sok gyógyszer mintha hatna. vagy csak beképzelem, hogy könnyebben, nagyobb távot teszek meg? Sima kontrollra kedden megyek, majd meglátom, mi a véleménye a dokinak. Neked további gyógyulást és gyere időnként beszámolni.
Kicsit elhanyagoltam az írást, de említésre méltó dolog nem történik a lábammal. Nem mondták mennyit, vagy milyen ütemben gyalogoljak. Elvileg bármennyi megy. Nem rohanok, csak nyugodt tempóban. Előfordult, hogy megfeledkeztem magamról és "eszeveszetten rohantsam", azaz siettem.
Nem történt semmi baj akkor sem.
Egy alkalommal bent jártam a feleségem munkahelyén, ahol természetesen kíváncsi volt rá az a főnővér, aki, (miután az érsebészeti rendelésről kilöktek, hogy menjek haza, ráér...) odacipelt az ő főorvosukhoz, aki a vizsgálat után gyorsított eljárással elintézte a klinikára felvételemet. Lelkendezett, hogy nagyon szép a lábam. Ebben én nem vagyok annyira biztos, az övé nekem jobban tetszik.
No végre valami jó hír.! Gratulálok gyógyulásodhoz! De ne feledd, a rizikófaktorokat mélyre szorítani. Ha jól is érzed magad, a gyógyszereket szedni kell, nem elhízni, koleszterint kordában tartani, sokat mozogni, NEM dohányozni! Hosszú, egészséges állapotot kívánok!
Gyalogolni mennyit tudsz? És főleg milyen ütemben? Csak sétálva, vagy gyorsabb iramban is? Gondolom ez annak is függvénye, mennyit gyakorlod a sétát. Ezt javasolják is, vagy rád bízzák, mennyit mozogsz?
Szóval egy éved van rá, hogy stagnáljon az állapotod, addigra szinte olyanok lesznek a lábaid, mint "újkorukban":)
Na végre! 2012.09.25-én megtörtént a kontroll vizsgálat. 09 óra 15 percre volt időpontom. Hála a számítógép hálózatnak, ki volt listázva a nevem. A klinika előtt sikerült kimarkolnom egy jó parkolóhyelet. (Az ott lévő parkban mókusok futkároztak a talajon)
09 óra 15 perckor név szerint szólítottak. Általános szemrevételezés, kérdések van-e panasz, mennyit tudok menni stb. Vérnyomás mérés fekvő helyzetben lábon és karon. (lábon 150 hgmm, karon 160 hgmm, mondjuk soha nem volt annyi, de egy 6. éves hallgató lány mérte...)
Kézi tapintású pulzus keresés mindkét lábon, majd doppleres vizsgálat, gyógyszerelés megbeszélése. Évenként kontroll. A kérdéseimre azt mondta a főorvos asszony, hogy egy év múlva emilyen állapotban lesz, tehát keringés, dagadtság, nyirokkeringés rendbejövése, az az állapot fog megmaradni. Aspirin protekt szedése továbbra is és koleszterin szint rendbentartó gyógyszer javasolt.
A zokni kérdésében is ellentétesek a vélemények (kérdezze meg orvosát...... ). Az én logikám, és tapasztalatom az, hogy jobb ha kényszerítve van a szervezet a keringésre. Ha melegítjük lassul a keringés. Én, ha éjszakára betakarom a lábam, akkor reggelre begörcsöl a lábfejem. Persze az én lábamban 50% a keringés. Egészséges láb a jó keringés által nem hűlhet ki (szobahőmérsékleten).
Most nem kattintok a "válasz erre" gombra, csak úgy összesítve. A kérdések felírása jó ötlet. A boltba menésnél is, ha 3-nál több cucc kell, már felíratom, jó nagy betűkkel.
Vastag, gyapjú szerű zokni van, igaz, csak itthonra, mert a nagyobbik lányomtól "örököltem" őket és ki vannak tölcséresítve. Direkt az kell, ne legyen benne gumi. Úgy áll, mint jobbágyon a bocskor, de itthon egy fene.
A lábgörcsről jut eszembe! Mielőtt a műtéterm meglett volna, a legkisebb hozzáéréstől, terheléstől görcsöt kapott a bal talpam. Még az utolsó pillanatokban, az ultrahang vizsgálat közben is. A műtét óta még az érzés közelítése is hiányzik. Szerencsére.
Mellékesen legyen mondva, a kontroll időpontját már várom nagyon. Nem szempont, de nem megy el a "szemem mellett", hogy a főorvos asszony még ráadásul csinos is. Igaz, ez a kórházban nem nagyon jutott eszembe, örültem ha a kacsát eltalálom.
Öreg betegtársam mondta is, hogy nem a kacsa luykának méretével van baj, hanem rövid a gyík. Az övé....
Örülök, hogy jól vagy. A megszabdalt idegek nagyon nehezen állnak helyre, de előfordul, hogy soha. Sajna az idő változásokra is érzékenyek maradnak, de ennél nagyobb baj nem legyen.
örülni az életnek, amire/amilyenre esélyt kapunk. Ez a lényeg, ha az ember mindenáron meg akarja változtatni, többet, jobbat akar, akkor egyre több csalódás éri, ami tönkreteszi lelki békéjét.
Szorgalmas vagy. Én nem szeretek gyalogolni, félek előre a távolságoktól, előre látom, hogy meg kell mindig állnom, mert lemerevednek a lábaim.. nagyon utálom.
Írd fel a kérdéseket amikor eszedbe jut valami újabb, szépen sorban, és aztán vidd is magaddal a papírt. Lehet, hogy apró dolgoknak is van jelentőségük.
Van gyapjúzoknid? Az jó, ha lehűl a levegő, ha nem annyira hűl le, akkor meg pamutból. Nekem térdzoknijaim is vannak, mert a lábikrám begörcsöl, ha hűvösebb van. Lényeg, hogy örüljünk, hogy van lábunk, ami fázhat.
Elvileg már bármennyit tudok gyalogolni. Még nem rugaszkodtam neki a szokásos, régi, 1420 méternek. Ennyi volt, amíg elmentem vásárolni és vissza. Ezt a távot direkt mindig gyalog tettem meg, ha esett, ha fújt. sor kerül rá hamarosan.
A 16. hét esemény nélkül eltelt. Kicsit szokatlan, hogy néha hosszú nadrágot kell felvenni. A lábam nem fáj, csak a vágások helyén és alattuk, az izmokban érzek furcsa dolgokat. Olyan, mintha egy hosszú sávban valami rá lenne ragasztva, ami nem engedi a normális mozgást. A 38 fokos hőség sem volt jó, de a mostani hűvös időt is nehéz volt megszokni. Igen nagy sebességgel kezdenek lehűlni a lábujjaim, szerencsére mindkét lábamon egyformán. Hamarosan közeledik a szept. 25-i kontroll ideje, csak nehogy elfelejtsem a kérdéseket.
Legközelebb ha valakinek válaszolok, alkalmazni fogom a válasz gombot. Eddig nem is figyeltem rá.
Elméletben én is tudom ezt. De ha tartalom áll mögötte, a kimondott szavaknak súlya van, akkor már nehezebb felfogni, átélni. Mindenesetre meg kell tanulni örülni az életnek, amire/amilyenre esélyt kapunk.
Köszönöm. Nincs benne semmi titok. Amikor az érsebész, aki foglakozott velem, már nem tudott mit kezdeni velem, azt mondta, hogy a többit az élet megoldja. Igaza volt. Végig kínlódtam a kirótt fél évet, amíg valaki ki merte mondani: le kell vágni. Örültem. Végre vki kimondta, vége a kínlódásnak. Minden rosszban van vmi jó. Hosszú, állandó gyógyíthatatlan betegségben előbb-utóbb beletörődik az ember. A sorsot megváltoztatni nem tudjuk, de a beletörődéssel elviselhetőbbé tehetjük elviselését. Ennyi.
Ezek visszamaradó fantom érzések, fájások, idegek ott is működnek, ahol már nincs semmi. Én a nem létező lábamat érzem, mintha ott lenne. Néha viszket a térdem, ami nincs. Még szerencse, hogy a fájdalmakra nem emlékeznek az idegek nálam. Ne feledd, az erősebb fájdalom, probléma elnyomja a kisebbet. (erősebb kutya ...). No meg egy bizonyos kor után, ha semmi nem fáj, akkor már nem is élsz.:-)
Egy fórumozási szokásra szeretném felhívni a figyelmed. Te mindig az "új hozzászólás" gombbal (menüvel) indítasz. Ha valakinek a szövegére reagálsz (válaszolsz), akkor a "válasz" menügombbal kell indítani, és akkor látod is, hogy mire válaszol. Nem beleszólni akarok a stílusodba, de úgy látom, Te ezt nem tudtad, csak jó szándékból mesélek.:-) Előre a teljes felépülését! Jobbulást kívánok!
A 15. hét letellte után furmányos viszketések jelentkeznek a lábamban. Este. Olyan helyeken, amit hiába vakarok, mint a bolhás patkány, nem ér semmit, mert azokon a helyeken a bőröm elég vastagon érzéketlen maradt. Csak megragadva, mindtha egy gömböt akarnánk forgatni és egyben mozgatva az egészet érek el valami kis eredményt. Nehéz így elaludni, de ügyesen elterelem a figyelmemet úgy, hogy a "rosszalkodó" sérvemre figyelek. Az sem egy öröm.
