Elméletben én is tudom ezt. De ha tartalom áll mögötte, a kimondott szavaknak súlya van, akkor már nehezebb felfogni, átélni. Mindenesetre meg kell tanulni örülni az életnek, amire/amilyenre esélyt kapunk.
Köszönöm. Nincs benne semmi titok. Amikor az érsebész, aki foglakozott velem, már nem tudott mit kezdeni velem, azt mondta, hogy a többit az élet megoldja. Igaza volt. Végig kínlódtam a kirótt fél évet, amíg valaki ki merte mondani: le kell vágni. Örültem. Végre vki kimondta, vége a kínlódásnak. Minden rosszban van vmi jó. Hosszú, állandó gyógyíthatatlan betegségben előbb-utóbb beletörődik az ember. A sorsot megváltoztatni nem tudjuk, de a beletörődéssel elviselhetőbbé tehetjük elviselését. Ennyi.
Ezek visszamaradó fantom érzések, fájások, idegek ott is működnek, ahol már nincs semmi. Én a nem létező lábamat érzem, mintha ott lenne. Néha viszket a térdem, ami nincs. Még szerencse, hogy a fájdalmakra nem emlékeznek az idegek nálam. Ne feledd, az erősebb fájdalom, probléma elnyomja a kisebbet. (erősebb kutya ...). No meg egy bizonyos kor után, ha semmi nem fáj, akkor már nem is élsz.:-)
Egy fórumozási szokásra szeretném felhívni a figyelmed. Te mindig az "új hozzászólás" gombbal (menüvel) indítasz. Ha valakinek a szövegére reagálsz (válaszolsz), akkor a "válasz" menügombbal kell indítani, és akkor látod is, hogy mire válaszol. Nem beleszólni akarok a stílusodba, de úgy látom, Te ezt nem tudtad, csak jó szándékból mesélek.:-) Előre a teljes felépülését! Jobbulást kívánok!
A 15. hét letellte után furmányos viszketések jelentkeznek a lábamban. Este. Olyan helyeken, amit hiába vakarok, mint a bolhás patkány, nem ér semmit, mert azokon a helyeken a bőröm elég vastagon érzéketlen maradt. Csak megragadva, mindtha egy gömböt akarnánk forgatni és egyben mozgatva az egészet érek el valami kis eredményt. Nehéz így elaludni, de ügyesen elterelem a figyelmemet úgy, hogy a "rosszalkodó" sérvemre figyelek. Az sem egy öröm.
El nem tudom képzelni, hogy az MR, CT, ultrahang és az angiográfián kívül milyen vizsgálati módszer lehet még. Az amputálást senki nem akarja kipróbálni. ezzel én is így vagyok.
Nekem van kontroll időpontom, szeptember 25-re. még a 9 óra 15 is fel lett tűntetve, de mivel négy hónap a műtét és aközt az eltérés, csak odaszólok előtte.
Amikor bent voltam közölték, hogy a műtét utáni napon reggel lábra kell állni. Azt nem mondták, hogy segítséggel és figyelés mellett, úgyhogy engem már hajnalban a pislantás "kivitt" a WC-re. Persze nem lehet egyből talpra ugrani 24 óra fekvés után, előbb hosszas üldögélést kell végezni. A szomszédom járókeretét vettem kölcsön, de nagyon nehéz volt a pippantó tartályokkal és azok csöveivel menni. (Dréntartály és csövek)
Egyébként a folyosón van az "eszköztár". Ízlés szerint választható tolókocsi, kerekes járókeret, vagy fix gumilábú járókeret.
Az éjszakás nővérek mindenkit végigszuriznak, minden este. Vagy hasfalba, vagy karba adják be a rögösödés gátlóz. A hasat nem mertem kipróbálni, de rájöttem, hogy a jobb karomba adva szinte észrevehetetlen. Amúgy olyan, mintha odabaxnának egyet az izomra, ami még csíp is.
Első hajnalban jönnek csutakolni, a sárga fertőtlenítőt. Jól megsúroltak engem is, de nem volt pofán óbégatni...
egyszóval az élet vidáman tellt...
Volt kicsike zavaró tényező is. Egyik, idős betegtársam felesége reggeltől estig folyamatosan bent volt "látogatni". Nem egészséges dolog férfi kórteremben idegen nővel együtt lenni.
A útvonaltervezőt én is használom, de eddig csak autóhoz.
Időpont kérés d.u. 3-ig van, így tegnap már kifutottam az időből, de ma nem tettem le a telefont jó fél órát voltam vonalban, mire sikerült az időpontoz adó hölggyel beszélni.
Hát, leghamarabb január 3-án van időpont, így akkor megyek.
Addig szedem a gyógyszereket, mint állat:) Hátha javulok. Beszéltem az unokanővéremmel, akinek a férjének először egyik, majd másik lábát amputálták, aztán meg is halt szegény, de ez az időszak 9 évig tartott, és még fürödni is egyedül fürdött, két kézzel behajította a testét a kádba.
Nem akarom kipróbálni!!!!!
Azt is megtudakolhatnád, milyen módszerrel nézik meg nálam az erek állapotát, ha a kontrasztanyagos nem működik?
mert van állítólag olyan, az előző lakhelyemen is valami ilyesmivel akarták megnézni, csak elromlott, kb fél évet vártam rá, meg a kórház is)˙, hogy megjavítják, de aztán elköltöztem.
Nekem elmesélheted a kórházi "élményeidet", szívesen olvasom.
A pontos távolságot az útvonaltervező nevű programon néztem meg. Nem számoltam hozzá a 20 méteres hosszú folyosónkat, aminek az első időkben volt haszna. Oda-vissza mászkáltam rajta, hogy bejárassam a futóművet.
Érdekes dolog a kontrasztanyag allergia megoldása. Megkérdeztem a "konzulensemet", azaz a feleségemet. Megerősítette, hogy ilyen esetekben kalcium injekciót adnak be. Ha csak egy betűt tévesztünk el, a betegnek ott helyben vége...azaz kálium....
A Városmajor utcai klinikán a körülményekhez képest jól éreztem magam. A klinika honlapján szerepel egy fekete keretes szemüveget viselő fiatal nővér. Na, ő a legszebb ott. Persze nem ez a szempont ami alapján dícsérni lehet őket. Nehéz osztályon dolgoznak.
Vizit többször van egy nap. Reggel a szokásos nagyvizit, amikor sokan érkeznek. Napközben, ha van egy kis idejük az orvosoknak, rögtön mennek a saját betegüket megnézni. Természetesen ha már benéznek a kórterembe, a többi beteget is megnézik. Nagyon olajozottan működik minden. Igaz, van is akkora betegforgalom, hogy egymást érik szerencsétlenek, különösen ügyeleti napon. Sok az infarktusos.
Mellékesen megjegyzem, az osztályon kettő takaírítónővel találkoztam. Ha véletlenül olyan dologba futottak bele, ami ápolási feladat, nem riadtak vissza attól sem. Megoldották.
Hirtelen ennyi jutott az eszembe. Itthon a család és a rokonság hanyatt-homlok menekül, ha belekezdek a kórházi történetekbe, mert a semmiről is tudok beszélni kiszínezve egy félórát...
Majd elfelejtettem. Járóbetegnél az érfestés könyökhajlatban történik. Bentfekvőnél lágyékhajlatban. Utóbbitól retegtem én annyira, de pont abba estem bele. Semmi fájdalommal nem járt. Az ütöér nyomást, a "lyuk" bealvadást az angiográfiát végző fiatal doktörnő nem adja ki a kezéből. Viszonylag sokáig tart és igen erősen rá kell feküdni.
Honnan tudod, hogy pontosan 642 métert gyalogoltál?:) Gratulálok hozzá. Apránként vedd fel a pénzt, legyen okod a sétára!
Megnyugtattál, hogy legalább jó kezekbe kerülök. Ez nekem nagyon sokat számít!!!!.
Hát, ahogy utána olvasgattam, vannak olyanok a kontrasztanyagban, ami nem jó, de még mai nap sem cáfolta meg az orvos, hogy nem okoz allergiát nálam, a beutalón is fel van tüntetve, úgyhogy valami oka csak van... Akkor, mikor nálam ez az (bal)eset történt az érfestési kísérletnél, azt mondták Mo-n tán 5 ember, ha van, aki allergiás a kontrasztanyagra.
Szerencsés együtthatók által maradtam meg.., volt ott orvos, aki azonnal adott ellenanyagot (talán kálciumot???), onnan a kórházba csak egy liften kellett áttolniuk (miközben a betegtologató rugdosta a liftajtót, hogy gyorsabban, mert itt hal meg a beteg). Rám meg olyan dobálózhatnék jött, mint az ördögűzőben a kislányra).
Szakik! gyalogoltam összesen 642 métert. elmentem a legközelebbi pénzautomatáig és vissza. Úgy látszik ez a gyógymód, mert se fájdalom se fáradtság, semmi nem jelentkezett. Határozottan jólesett.
Más: az Érsebészeti Klinikán a Dr Szeberinnél jobb emberhez nem is kerülhetnél. Ő vett fel és majdnem ő operált, de mindig "kiütött" egy azonnalos, infarktusos, így máshoz kerültem. Láttam kezelés közben. A beszéde, a megjelenése, a mozgása, ahogy a kezelést végzi nagyon megnyugtató és bizalomkeltő. Majd meglátod! Nem kezdő az biztos, olyan korombeli lehet. Amikor a folyosón meghallották a hangját, kijöttek a női kórteremből. (egy páran)
Egyébként jód izotópos vizsgálatot utoljára 1996-ban végeztek ha igaz. Azóta más kontrsztanyag van.
Ma voltam kontrollon a házi orvosnál (említettem neked, hogy nem régen kerültem át állandó lakhelyesként ide Bp mellé, és most mindent újranéznek),. a doppler vizsgálatra csak annyit mondott, nem jó, és kaptam beutalót, most időpontot kell kérnem.
A beutaló a Semmelweis Egyetem Érsebészetére szól, Dr. Szeberin Zoltán-hoz.
Ő majd megállapítja, hogy pontosan hogy is vagyok.:) Van állítólag olyan vizsgálat, amihez nem kell a kontrasztanyag, mert ugye nem akarok már a vizsgálat alatt meghalni a jódallergiám miatt. Mindenesetre jó lenne tudni, mire készüljek fel, mert úgy alakítanám addig is az életem.
A lábammal először én is ortopédiára mentem, onnan pottyantam át elég hamar az érsebészetre.
Az érműtétben nem a műtét a rossz, hanem a járulékos következmények. A lábdagadás, a bőrérzéketlenség bizonyos területeken és hasonlók.
Nálad mit állapítottak meg? Végig tart a szűkült, vagy csak egy bizonyos ponton? Az egy bizonyos ponton lévőnél jó megoldás lehet a sztent beépítése. Biztosan olvastál arról is. (mint a koax kábelen a fém harisnya).
Kontrasztanyagos vizsgálatra akart az érsebész pár éve küldeni, de allergiás vagyok a kontrasztanyagra, így az tilos. (jódra). Eddig csak dopleres vizsgálatokat csináltak. Most új helyre költöztem, más az orvosom, és írt fel újabb gyógyszereket is a régiek mellé, beállítanának, így hetente járok ellenőrzésre, aztán meglátjuk. Mindent meg akarok tenni, hogy ne kelljen műteni, de volt már ilyen esetem más okból, nem mentem, de aztán vittek.(gerincsérv, ami aztán "sokasodott") Voltaképpen a gerincproblémák miatt nem gondoltam érszűkületre, de kiderült a végül, hogy az érszűkület miatt tudok egyre nehezebben járni.
Nekem is volt ilyen. Direkt gyalog jártam bevásárolni, egy "banyakamion" nevű húzós bevásrló kocsival. Oda-vissza másfél kilométer a távoltság. A műtéthez közeledve egyre többször meg kellett állnom. (Természetesen nem tudtam, hogy műteni fognak, hiszen egy hirtelen elzáródás miatt történt.) A bal lábamon a középső 3 ujj teljesen elzsibbadt. Még nem jelentkeztek az izom kifáradás jelei, csak ritkán. Nálam aneurizma keletkezett térdhajlatban és abban érszűkület. Biztosan máshol is van már, de még nem nagyon mérhető. Olyan is előfordult, hogy eléggé fájdalmas iszomgörcsöt kaptam és semmilyen módszerrel nem tzudtam elmulasztani.
Fateromnak mindkét lábában hosszan érszűkülete volt. Mindkettőbe mű eret építettek be. Utána nem futott, de azért normálisan járt. Nem abba halt bele, más okai voltak és jóval később, tehát "rendes megöregedéssel".
Az angiográfiától rettegtem, mert annak idején fater nagyon panaszkodott rá. Igaz, nekem 40 év múlva csinálták meg, de nagyon bennem volt hogy az valami borzalom. Egy alkalommal a Honvéd Kórházban a műtősztalon mondtam, amikor hozták a hosszú katétert, hogy nekem annyi elég is, megyek haza. Rettentően lebasztak, de abbahagyták a dolgot. Amikor elzáródott a lábamban az ütőér, akkor nem volt mese, megcsinálták. Kiderült, hogy semmi fájdalommal nem jár, még a kontraszt anyag is olyan volt, mintha egy pohár meleg vizet végig öntöttek volna rajtam.
Igen, a két lábamban. Szerintem igen rövid távot, és lassacskán tudok megtenni. lassú ütemben olyan 50 m., de sietősebb lépésekkel 5-10 m után lemerevednek a lábaim, és nem tudok lépni. Tehát egy csemegében sem tudok a lányommal lépést tartani, csak a magam módján elbattyogok bármeddig. Azért, van amikor jobb, de van amikor rosszabb.
Köszönöm a szurkolást. Nagyon jól jön! Néha igen csak kilátástalannak érzem a helyzetet, de talán még jó sokáig "meg tudom számolni" a lábaimat...remélem.
A14. héten már kezdem érezni, hogy a megoldás nem tökéletes. "Fúj a szél" néha a lábujjaim között, azaz hőmérséklet különbségeket érzek. Ezt éreztem nem sokkal a műtét előtt is. hideg-meleg-hideg-meleg..
A 13. hét letelte után semmi változás nem történt. Úgy érzékelem, hogy a lábam nem bedagadt, hanem vastagabb lett. Az ép lábam pedig elfonnyadt. bizonyára a térdizületem mögé férkőzéskor egy kicsit az inszalagokat is meg kellett piszkálni, mert úgy nézek ki, mint a tinó. Mármint a térdem.
No, a 12. héten sem történt semmi változás. Álláskor bedagad a lábam. még nem mertem a szokásos napi 1,5 kilométer gyaloglásnak nekiindulni. mi van he "elfogy az erő"? Akkor az nem az út fele, hanem a vége. Valahogyan haza is kell jönni. Várom a szeptember 25-ét, a kontroll napját, de még aug. 25. sincs!
Örülök gyógyulásodnak, de ne feledd, érbetegség sosem gyógyul. Nagyon vigyázz a koleszterinre, vérnyomásra, gyógyszereket szedni kell, dohányozni életveszélyes! Nicked értelmezése megváltozott, :-)))) de azért várjuk a beszámoló az első "kismaraton" teljesítéséről. :-) A nappali bedagadás majdnem természetes, de azért ajánlom ezt az oldalt: http://www.dagadtlab.hu/index.php?oldal=nyirokdrenazs.php További jobbulást!
Letellt a 10. hét. Semmi változás nem történt. Hosszas függőleges tartás esetén "gészségesen" bedagad a lábam, de nem fáj. Az érzéketlenné vált felületekbe még nem jött vissza az érzékelés. Az legalább 400 nap!!!
Ma letelt a 8. hét a műtétem óta. Járni tudok, ülni tudok, a hosszas állást nem szeretem. Spontán fájdalmak nincsenek. Aludni bármilyen testhelyzetben tudok. Természetesen a műtét helye érzékeny, de nem nyomogatom...Kb. három napja nem kell bevenni éjszakára fájdalomcsillapítót.
A műtött lábam kerülete a legvastagabb helyen 4-5 cm-el nagyobb a másiknál. A bedagadt részek benyomásakor nem marad hosszasan gödör a nyomás helyén, hamar visszaugrik.
Kezdem elfelejteni a cifrábbnál-cifrább fájdalmakat, amik az első hetekben voltak.
Ettől függetlenül ne csinálja utánam senki, ha nem muszáj....(utóbbi szó helyesírásáról komoly viták folynak)
A felvételemkor ez a fiatal nővérke végezte az ellátásomat és a másik képen baloldalt, a mellette álló.
2012-ben ismét az év szakápolási első helyezését nyerték el.