El nem tudom képzelni, hogy az MR, CT, ultrahang és az angiográfián kívül milyen vizsgálati módszer lehet még. Az amputálást senki nem akarja kipróbálni. ezzel én is így vagyok.
Nekem van kontroll időpontom, szeptember 25-re. még a 9 óra 15 is fel lett tűntetve, de mivel négy hónap a műtét és aközt az eltérés, csak odaszólok előtte.
Amikor bent voltam közölték, hogy a műtét utáni napon reggel lábra kell állni. Azt nem mondták, hogy segítséggel és figyelés mellett, úgyhogy engem már hajnalban a pislantás "kivitt" a WC-re. Persze nem lehet egyből talpra ugrani 24 óra fekvés után, előbb hosszas üldögélést kell végezni. A szomszédom járókeretét vettem kölcsön, de nagyon nehéz volt a pippantó tartályokkal és azok csöveivel menni. (Dréntartály és csövek)
Egyébként a folyosón van az "eszköztár". Ízlés szerint választható tolókocsi, kerekes járókeret, vagy fix gumilábú járókeret.
Az éjszakás nővérek mindenkit végigszuriznak, minden este. Vagy hasfalba, vagy karba adják be a rögösödés gátlóz. A hasat nem mertem kipróbálni, de rájöttem, hogy a jobb karomba adva szinte észrevehetetlen. Amúgy olyan, mintha odabaxnának egyet az izomra, ami még csíp is.
Első hajnalban jönnek csutakolni, a sárga fertőtlenítőt. Jól megsúroltak engem is, de nem volt pofán óbégatni...
egyszóval az élet vidáman tellt...
Volt kicsike zavaró tényező is. Egyik, idős betegtársam felesége reggeltől estig folyamatosan bent volt "látogatni". Nem egészséges dolog férfi kórteremben idegen nővel együtt lenni.
A útvonaltervezőt én is használom, de eddig csak autóhoz.
Időpont kérés d.u. 3-ig van, így tegnap már kifutottam az időből, de ma nem tettem le a telefont jó fél órát voltam vonalban, mire sikerült az időpontoz adó hölggyel beszélni.
Hát, leghamarabb január 3-án van időpont, így akkor megyek.
Addig szedem a gyógyszereket, mint állat:) Hátha javulok. Beszéltem az unokanővéremmel, akinek a férjének először egyik, majd másik lábát amputálták, aztán meg is halt szegény, de ez az időszak 9 évig tartott, és még fürödni is egyedül fürdött, két kézzel behajította a testét a kádba.
Nem akarom kipróbálni!!!!!
Azt is megtudakolhatnád, milyen módszerrel nézik meg nálam az erek állapotát, ha a kontrasztanyagos nem működik?
mert van állítólag olyan, az előző lakhelyemen is valami ilyesmivel akarták megnézni, csak elromlott, kb fél évet vártam rá, meg a kórház is)˙, hogy megjavítják, de aztán elköltöztem.
Nekem elmesélheted a kórházi "élményeidet", szívesen olvasom.
A pontos távolságot az útvonaltervező nevű programon néztem meg. Nem számoltam hozzá a 20 méteres hosszú folyosónkat, aminek az első időkben volt haszna. Oda-vissza mászkáltam rajta, hogy bejárassam a futóművet.
Érdekes dolog a kontrasztanyag allergia megoldása. Megkérdeztem a "konzulensemet", azaz a feleségemet. Megerősítette, hogy ilyen esetekben kalcium injekciót adnak be. Ha csak egy betűt tévesztünk el, a betegnek ott helyben vége...azaz kálium....
A Városmajor utcai klinikán a körülményekhez képest jól éreztem magam. A klinika honlapján szerepel egy fekete keretes szemüveget viselő fiatal nővér. Na, ő a legszebb ott. Persze nem ez a szempont ami alapján dícsérni lehet őket. Nehéz osztályon dolgoznak.
Vizit többször van egy nap. Reggel a szokásos nagyvizit, amikor sokan érkeznek. Napközben, ha van egy kis idejük az orvosoknak, rögtön mennek a saját betegüket megnézni. Természetesen ha már benéznek a kórterembe, a többi beteget is megnézik. Nagyon olajozottan működik minden. Igaz, van is akkora betegforgalom, hogy egymást érik szerencsétlenek, különösen ügyeleti napon. Sok az infarktusos.
Mellékesen megjegyzem, az osztályon kettő takaírítónővel találkoztam. Ha véletlenül olyan dologba futottak bele, ami ápolási feladat, nem riadtak vissza attól sem. Megoldották.
Hirtelen ennyi jutott az eszembe. Itthon a család és a rokonság hanyatt-homlok menekül, ha belekezdek a kórházi történetekbe, mert a semmiről is tudok beszélni kiszínezve egy félórát...
Majd elfelejtettem. Járóbetegnél az érfestés könyökhajlatban történik. Bentfekvőnél lágyékhajlatban. Utóbbitól retegtem én annyira, de pont abba estem bele. Semmi fájdalommal nem járt. Az ütöér nyomást, a "lyuk" bealvadást az angiográfiát végző fiatal doktörnő nem adja ki a kezéből. Viszonylag sokáig tart és igen erősen rá kell feküdni.
Honnan tudod, hogy pontosan 642 métert gyalogoltál?:) Gratulálok hozzá. Apránként vedd fel a pénzt, legyen okod a sétára!
Megnyugtattál, hogy legalább jó kezekbe kerülök. Ez nekem nagyon sokat számít!!!!.
Hát, ahogy utána olvasgattam, vannak olyanok a kontrasztanyagban, ami nem jó, de még mai nap sem cáfolta meg az orvos, hogy nem okoz allergiát nálam, a beutalón is fel van tüntetve, úgyhogy valami oka csak van... Akkor, mikor nálam ez az (bal)eset történt az érfestési kísérletnél, azt mondták Mo-n tán 5 ember, ha van, aki allergiás a kontrasztanyagra.
Szerencsés együtthatók által maradtam meg.., volt ott orvos, aki azonnal adott ellenanyagot (talán kálciumot???), onnan a kórházba csak egy liften kellett áttolniuk (miközben a betegtologató rugdosta a liftajtót, hogy gyorsabban, mert itt hal meg a beteg). Rám meg olyan dobálózhatnék jött, mint az ördögűzőben a kislányra).
Szakik! gyalogoltam összesen 642 métert. elmentem a legközelebbi pénzautomatáig és vissza. Úgy látszik ez a gyógymód, mert se fájdalom se fáradtság, semmi nem jelentkezett. Határozottan jólesett.
Más: az Érsebészeti Klinikán a Dr Szeberinnél jobb emberhez nem is kerülhetnél. Ő vett fel és majdnem ő operált, de mindig "kiütött" egy azonnalos, infarktusos, így máshoz kerültem. Láttam kezelés közben. A beszéde, a megjelenése, a mozgása, ahogy a kezelést végzi nagyon megnyugtató és bizalomkeltő. Majd meglátod! Nem kezdő az biztos, olyan korombeli lehet. Amikor a folyosón meghallották a hangját, kijöttek a női kórteremből. (egy páran)
Egyébként jód izotópos vizsgálatot utoljára 1996-ban végeztek ha igaz. Azóta más kontrsztanyag van.
Ma voltam kontrollon a házi orvosnál (említettem neked, hogy nem régen kerültem át állandó lakhelyesként ide Bp mellé, és most mindent újranéznek),. a doppler vizsgálatra csak annyit mondott, nem jó, és kaptam beutalót, most időpontot kell kérnem.
A beutaló a Semmelweis Egyetem Érsebészetére szól, Dr. Szeberin Zoltán-hoz.
Ő majd megállapítja, hogy pontosan hogy is vagyok.:) Van állítólag olyan vizsgálat, amihez nem kell a kontrasztanyag, mert ugye nem akarok már a vizsgálat alatt meghalni a jódallergiám miatt. Mindenesetre jó lenne tudni, mire készüljek fel, mert úgy alakítanám addig is az életem.
A lábammal először én is ortopédiára mentem, onnan pottyantam át elég hamar az érsebészetre.
Az érműtétben nem a műtét a rossz, hanem a járulékos következmények. A lábdagadás, a bőrérzéketlenség bizonyos területeken és hasonlók.
Nálad mit állapítottak meg? Végig tart a szűkült, vagy csak egy bizonyos ponton? Az egy bizonyos ponton lévőnél jó megoldás lehet a sztent beépítése. Biztosan olvastál arról is. (mint a koax kábelen a fém harisnya).
Kontrasztanyagos vizsgálatra akart az érsebész pár éve küldeni, de allergiás vagyok a kontrasztanyagra, így az tilos. (jódra). Eddig csak dopleres vizsgálatokat csináltak. Most új helyre költöztem, más az orvosom, és írt fel újabb gyógyszereket is a régiek mellé, beállítanának, így hetente járok ellenőrzésre, aztán meglátjuk. Mindent meg akarok tenni, hogy ne kelljen műteni, de volt már ilyen esetem más okból, nem mentem, de aztán vittek.(gerincsérv, ami aztán "sokasodott") Voltaképpen a gerincproblémák miatt nem gondoltam érszűkületre, de kiderült a végül, hogy az érszűkület miatt tudok egyre nehezebben járni.
Nekem is volt ilyen. Direkt gyalog jártam bevásárolni, egy "banyakamion" nevű húzós bevásrló kocsival. Oda-vissza másfél kilométer a távoltság. A műtéthez közeledve egyre többször meg kellett állnom. (Természetesen nem tudtam, hogy műteni fognak, hiszen egy hirtelen elzáródás miatt történt.) A bal lábamon a középső 3 ujj teljesen elzsibbadt. Még nem jelentkeztek az izom kifáradás jelei, csak ritkán. Nálam aneurizma keletkezett térdhajlatban és abban érszűkület. Biztosan máshol is van már, de még nem nagyon mérhető. Olyan is előfordult, hogy eléggé fájdalmas iszomgörcsöt kaptam és semmilyen módszerrel nem tzudtam elmulasztani.
Fateromnak mindkét lábában hosszan érszűkülete volt. Mindkettőbe mű eret építettek be. Utána nem futott, de azért normálisan járt. Nem abba halt bele, más okai voltak és jóval később, tehát "rendes megöregedéssel".
Az angiográfiától rettegtem, mert annak idején fater nagyon panaszkodott rá. Igaz, nekem 40 év múlva csinálták meg, de nagyon bennem volt hogy az valami borzalom. Egy alkalommal a Honvéd Kórházban a műtősztalon mondtam, amikor hozták a hosszú katétert, hogy nekem annyi elég is, megyek haza. Rettentően lebasztak, de abbahagyták a dolgot. Amikor elzáródott a lábamban az ütőér, akkor nem volt mese, megcsinálták. Kiderült, hogy semmi fájdalommal nem jár, még a kontraszt anyag is olyan volt, mintha egy pohár meleg vizet végig öntöttek volna rajtam.
Igen, a két lábamban. Szerintem igen rövid távot, és lassacskán tudok megtenni. lassú ütemben olyan 50 m., de sietősebb lépésekkel 5-10 m után lemerevednek a lábaim, és nem tudok lépni. Tehát egy csemegében sem tudok a lányommal lépést tartani, csak a magam módján elbattyogok bármeddig. Azért, van amikor jobb, de van amikor rosszabb.
Köszönöm a szurkolást. Nagyon jól jön! Néha igen csak kilátástalannak érzem a helyzetet, de talán még jó sokáig "meg tudom számolni" a lábaimat...remélem.
A14. héten már kezdem érezni, hogy a megoldás nem tökéletes. "Fúj a szél" néha a lábujjaim között, azaz hőmérséklet különbségeket érzek. Ezt éreztem nem sokkal a műtét előtt is. hideg-meleg-hideg-meleg..
A 13. hét letelte után semmi változás nem történt. Úgy érzékelem, hogy a lábam nem bedagadt, hanem vastagabb lett. Az ép lábam pedig elfonnyadt. bizonyára a térdizületem mögé férkőzéskor egy kicsit az inszalagokat is meg kellett piszkálni, mert úgy nézek ki, mint a tinó. Mármint a térdem.
No, a 12. héten sem történt semmi változás. Álláskor bedagad a lábam. még nem mertem a szokásos napi 1,5 kilométer gyaloglásnak nekiindulni. mi van he "elfogy az erő"? Akkor az nem az út fele, hanem a vége. Valahogyan haza is kell jönni. Várom a szeptember 25-ét, a kontroll napját, de még aug. 25. sincs!
Örülök gyógyulásodnak, de ne feledd, érbetegség sosem gyógyul. Nagyon vigyázz a koleszterinre, vérnyomásra, gyógyszereket szedni kell, dohányozni életveszélyes! Nicked értelmezése megváltozott, :-)))) de azért várjuk a beszámoló az első "kismaraton" teljesítéséről. :-) A nappali bedagadás majdnem természetes, de azért ajánlom ezt az oldalt: http://www.dagadtlab.hu/index.php?oldal=nyirokdrenazs.php További jobbulást!
Letellt a 10. hét. Semmi változás nem történt. Hosszas függőleges tartás esetén "gészségesen" bedagad a lábam, de nem fáj. Az érzéketlenné vált felületekbe még nem jött vissza az érzékelés. Az legalább 400 nap!!!
Ma letelt a 8. hét a műtétem óta. Járni tudok, ülni tudok, a hosszas állást nem szeretem. Spontán fájdalmak nincsenek. Aludni bármilyen testhelyzetben tudok. Természetesen a műtét helye érzékeny, de nem nyomogatom...Kb. három napja nem kell bevenni éjszakára fájdalomcsillapítót.
A műtött lábam kerülete a legvastagabb helyen 4-5 cm-el nagyobb a másiknál. A bedagadt részek benyomásakor nem marad hosszasan gödör a nyomás helyén, hamar visszaugrik.
Kezdem elfelejteni a cifrábbnál-cifrább fájdalmakat, amik az első hetekben voltak.
Ettől függetlenül ne csinálja utánam senki, ha nem muszáj....(utóbbi szó helyesírásáról komoly viták folynak)
Valószínüleg vizesedés az egyik ok. Nem olyan határozott a benyomódás, valamint nem marad meg sokáig a benyomott gödör. Azt viszont határozottan érzem, amikor feláűllok, hogy a térdem alatti rész szép lassan "feltöltődik". Orvos? A feleségem ment át helyettem, amikor még járni nem tudtam. Amúgy meg ápolónő a kezelésemre hivatott kórházban. Ott konzultálják meg a "jelenségeket" és kiókumlálnak mindig valamit.
Egyébként május 25-én délután onnan rúgtak ki az érebészetről megnézés nélkül, hogy "Ha jó volt egy évig, jó lesz ezután is..." (Pont az egyházi ünnep, valamiféle pünkösd kezdődött és hazament mindenki.) A feleségem osztályán a főorvos viszont nem nyugodott és bár nem az ő szakterülete, de megvizsgált és azt mondta egy lépést se sehova, vitet át a Városmajor utcába. (A kórház előtt pedig a szemfüles parkolóőr felcédulázta az autómat, az utolsó 20 perc miatt. Valószínüleg zugból lesett, mert előtte 3-szor kicsoszogtam újabb jegyet váltani.)
Ez a parkolás is érdekes. A XIII. kerületi Önkormányzatnak fizetek súlyadót, ha csak úgy vagyok az autóval. Ugyanebben a kerületben van a kórház és ugyanezé a kerületé a parkoló cég is, mivel az Önkormányzat neve volt a büntető jegyen. Ha állok az is baj, ha megyek az is baj...
Kíváncsi vagyok, ha a ház melletti öreg fára hevederrel felhúznám az autót, akkor kellene-e fizetni valamit, elvégre a talajt nem éri, a fa meg amúgy is ott volt a helyén.
Kopogjam le, míg el nem felejtem: harmadik napja semmiféle fájdalom csillapító nem kell!!!!!
Szépen gyógyulsz. Alig látszik a dagadás. Egyáltalán vizesedés okozza? Ha benyomod ujjal, úgy marad? Nem is biztos, hogy keringés eredetű. Orvos mit mond rá?
Minden esetre az kevés, hogy felpolcolod alvásnál. Napi célirányos tornára van szükség. Hanyatt fekve biciklizés, meg ilyenek. Van erre gyógytorna program. Érdeklődj utána.
Itt egy érdekes kórtörténet, érdemes elolvasni. Ebből is látszik, hogy mindenki betegsége más és más. Ő egy pozitív értelemben vett makacs ember, neki sikerült megtalálni az utat a gyógyulás felé.
Letellt ma a 8. hét a műtétem óta. spontán fájdalmak nincsenek. Néha éjszakára kell egy fél fájdalom csillapító. Bármilyen testhelyzetben tudok feküdni és aludni. igaz, nem olyan egyszerű éjjel forgolódni, mert 2teljesen fel kell ébredni" és átállítani a felpolcoló párnákat. A lábam hajlik. járni tudok, a vezetés jól megy, még tán hasznos is. Az ülést és az egyhelyben állást nem nagyon "kedvelem" még. Cipővel nem próbálkoztam, de a papucson kívül a képen látható, minden részén állítható szandál igen jól hordható.
A műtött lábam átmérője nem akar csökkenni. A kerülete 5 cm-el nagyobb a másiknál, a legvastagabb részen. Megszűntek a lábujjaimban a "nyüzsgő élet" érzések. Kisebb hajszálerek kezdenek látszani a bokám körül. Valószínüleg nem bírták a kiképzést, hogy nincs rendes gyűjtő- -elvezetésük és feldobták a bakancsot. Összegezve, sokkal bizakodóbb vagyok, mint hetekkel ezelőtt. Talán lesz ebből még normál láb. Amíg nem volt vele baj, "észre sem vettem" hogy van. Törődni kell a lábakkal, ha látszólag rendben is vannak.
Igrncsak rosszul hangzik a toxikus ödéma, mivel már azt is tudom mi lett a vége. A felpolcolás és az izommunka talán az én eseteben segíteni fognak, bár eddig semmi jelét nem látom.
Sajnos az érsebészek ezzel nem törődnek. A körzeti doki meg elintézi azzal, hogy szedj vízhajtót. :-( Amikor már ödémának hívják, az már gáz. Nálam a végkifejlet toxikus ödéma volt. Csak emiatt érdemes foglalkozni vele.
A felvételemkor ez a fiatal nővérke végezte az ellátásomat és a másik képen baloldalt, a mellette álló.
2012-ben ismét az év szakápolási első helyezését nyerték el.
hasznos lábbeli