Ma voltam kontrollon a házi orvosnál (említettem neked, hogy nem régen kerültem át állandó lakhelyesként ide Bp mellé, és most mindent újranéznek),. a doppler vizsgálatra csak annyit mondott, nem jó, és kaptam beutalót, most időpontot kell kérnem.
A beutaló a Semmelweis Egyetem Érsebészetére szól, Dr. Szeberin Zoltán-hoz.
Ő majd megállapítja, hogy pontosan hogy is vagyok.:) Van állítólag olyan vizsgálat, amihez nem kell a kontrasztanyag, mert ugye nem akarok már a vizsgálat alatt meghalni a jódallergiám miatt. Mindenesetre jó lenne tudni, mire készüljek fel, mert úgy alakítanám addig is az életem.
A lábammal először én is ortopédiára mentem, onnan pottyantam át elég hamar az érsebészetre.
Az érműtétben nem a műtét a rossz, hanem a járulékos következmények. A lábdagadás, a bőrérzéketlenség bizonyos területeken és hasonlók.
Nálad mit állapítottak meg? Végig tart a szűkült, vagy csak egy bizonyos ponton? Az egy bizonyos ponton lévőnél jó megoldás lehet a sztent beépítése. Biztosan olvastál arról is. (mint a koax kábelen a fém harisnya).
Kontrasztanyagos vizsgálatra akart az érsebész pár éve küldeni, de allergiás vagyok a kontrasztanyagra, így az tilos. (jódra). Eddig csak dopleres vizsgálatokat csináltak. Most új helyre költöztem, más az orvosom, és írt fel újabb gyógyszereket is a régiek mellé, beállítanának, így hetente járok ellenőrzésre, aztán meglátjuk. Mindent meg akarok tenni, hogy ne kelljen műteni, de volt már ilyen esetem más okból, nem mentem, de aztán vittek.(gerincsérv, ami aztán "sokasodott") Voltaképpen a gerincproblémák miatt nem gondoltam érszűkületre, de kiderült a végül, hogy az érszűkület miatt tudok egyre nehezebben járni.
Nekem is volt ilyen. Direkt gyalog jártam bevásárolni, egy "banyakamion" nevű húzós bevásrló kocsival. Oda-vissza másfél kilométer a távoltság. A műtéthez közeledve egyre többször meg kellett állnom. (Természetesen nem tudtam, hogy műteni fognak, hiszen egy hirtelen elzáródás miatt történt.) A bal lábamon a középső 3 ujj teljesen elzsibbadt. Még nem jelentkeztek az izom kifáradás jelei, csak ritkán. Nálam aneurizma keletkezett térdhajlatban és abban érszűkület. Biztosan máshol is van már, de még nem nagyon mérhető. Olyan is előfordult, hogy eléggé fájdalmas iszomgörcsöt kaptam és semmilyen módszerrel nem tzudtam elmulasztani.
Fateromnak mindkét lábában hosszan érszűkülete volt. Mindkettőbe mű eret építettek be. Utána nem futott, de azért normálisan járt. Nem abba halt bele, más okai voltak és jóval később, tehát "rendes megöregedéssel".
Az angiográfiától rettegtem, mert annak idején fater nagyon panaszkodott rá. Igaz, nekem 40 év múlva csinálták meg, de nagyon bennem volt hogy az valami borzalom. Egy alkalommal a Honvéd Kórházban a műtősztalon mondtam, amikor hozták a hosszú katétert, hogy nekem annyi elég is, megyek haza. Rettentően lebasztak, de abbahagyták a dolgot. Amikor elzáródott a lábamban az ütőér, akkor nem volt mese, megcsinálták. Kiderült, hogy semmi fájdalommal nem jár, még a kontraszt anyag is olyan volt, mintha egy pohár meleg vizet végig öntöttek volna rajtam.
Igen, a két lábamban. Szerintem igen rövid távot, és lassacskán tudok megtenni. lassú ütemben olyan 50 m., de sietősebb lépésekkel 5-10 m után lemerevednek a lábaim, és nem tudok lépni. Tehát egy csemegében sem tudok a lányommal lépést tartani, csak a magam módján elbattyogok bármeddig. Azért, van amikor jobb, de van amikor rosszabb.
Köszönöm a szurkolást. Nagyon jól jön! Néha igen csak kilátástalannak érzem a helyzetet, de talán még jó sokáig "meg tudom számolni" a lábaimat...remélem.
A14. héten már kezdem érezni, hogy a megoldás nem tökéletes. "Fúj a szél" néha a lábujjaim között, azaz hőmérséklet különbségeket érzek. Ezt éreztem nem sokkal a műtét előtt is. hideg-meleg-hideg-meleg..
A 13. hét letelte után semmi változás nem történt. Úgy érzékelem, hogy a lábam nem bedagadt, hanem vastagabb lett. Az ép lábam pedig elfonnyadt. bizonyára a térdizületem mögé férkőzéskor egy kicsit az inszalagokat is meg kellett piszkálni, mert úgy nézek ki, mint a tinó. Mármint a térdem.
No, a 12. héten sem történt semmi változás. Álláskor bedagad a lábam. még nem mertem a szokásos napi 1,5 kilométer gyaloglásnak nekiindulni. mi van he "elfogy az erő"? Akkor az nem az út fele, hanem a vége. Valahogyan haza is kell jönni. Várom a szeptember 25-ét, a kontroll napját, de még aug. 25. sincs!
Örülök gyógyulásodnak, de ne feledd, érbetegség sosem gyógyul. Nagyon vigyázz a koleszterinre, vérnyomásra, gyógyszereket szedni kell, dohányozni életveszélyes! Nicked értelmezése megváltozott, :-)))) de azért várjuk a beszámoló az első "kismaraton" teljesítéséről. :-) A nappali bedagadás majdnem természetes, de azért ajánlom ezt az oldalt: http://www.dagadtlab.hu/index.php?oldal=nyirokdrenazs.php További jobbulást!
Letellt a 10. hét. Semmi változás nem történt. Hosszas függőleges tartás esetén "gészségesen" bedagad a lábam, de nem fáj. Az érzéketlenné vált felületekbe még nem jött vissza az érzékelés. Az legalább 400 nap!!!
Ma letelt a 8. hét a műtétem óta. Járni tudok, ülni tudok, a hosszas állást nem szeretem. Spontán fájdalmak nincsenek. Aludni bármilyen testhelyzetben tudok. Természetesen a műtét helye érzékeny, de nem nyomogatom...Kb. három napja nem kell bevenni éjszakára fájdalomcsillapítót.
A műtött lábam kerülete a legvastagabb helyen 4-5 cm-el nagyobb a másiknál. A bedagadt részek benyomásakor nem marad hosszasan gödör a nyomás helyén, hamar visszaugrik.
Kezdem elfelejteni a cifrábbnál-cifrább fájdalmakat, amik az első hetekben voltak.
Ettől függetlenül ne csinálja utánam senki, ha nem muszáj....(utóbbi szó helyesírásáról komoly viták folynak)
Valószínüleg vizesedés az egyik ok. Nem olyan határozott a benyomódás, valamint nem marad meg sokáig a benyomott gödör. Azt viszont határozottan érzem, amikor feláűllok, hogy a térdem alatti rész szép lassan "feltöltődik". Orvos? A feleségem ment át helyettem, amikor még járni nem tudtam. Amúgy meg ápolónő a kezelésemre hivatott kórházban. Ott konzultálják meg a "jelenségeket" és kiókumlálnak mindig valamit.
Egyébként május 25-én délután onnan rúgtak ki az érebészetről megnézés nélkül, hogy "Ha jó volt egy évig, jó lesz ezután is..." (Pont az egyházi ünnep, valamiféle pünkösd kezdődött és hazament mindenki.) A feleségem osztályán a főorvos viszont nem nyugodott és bár nem az ő szakterülete, de megvizsgált és azt mondta egy lépést se sehova, vitet át a Városmajor utcába. (A kórház előtt pedig a szemfüles parkolóőr felcédulázta az autómat, az utolsó 20 perc miatt. Valószínüleg zugból lesett, mert előtte 3-szor kicsoszogtam újabb jegyet váltani.)
Ez a parkolás is érdekes. A XIII. kerületi Önkormányzatnak fizetek súlyadót, ha csak úgy vagyok az autóval. Ugyanebben a kerületben van a kórház és ugyanezé a kerületé a parkoló cég is, mivel az Önkormányzat neve volt a büntető jegyen. Ha állok az is baj, ha megyek az is baj...
Kíváncsi vagyok, ha a ház melletti öreg fára hevederrel felhúznám az autót, akkor kellene-e fizetni valamit, elvégre a talajt nem éri, a fa meg amúgy is ott volt a helyén.
Kopogjam le, míg el nem felejtem: harmadik napja semmiféle fájdalom csillapító nem kell!!!!!
Szépen gyógyulsz. Alig látszik a dagadás. Egyáltalán vizesedés okozza? Ha benyomod ujjal, úgy marad? Nem is biztos, hogy keringés eredetű. Orvos mit mond rá?
Minden esetre az kevés, hogy felpolcolod alvásnál. Napi célirányos tornára van szükség. Hanyatt fekve biciklizés, meg ilyenek. Van erre gyógytorna program. Érdeklődj utána.
Itt egy érdekes kórtörténet, érdemes elolvasni. Ebből is látszik, hogy mindenki betegsége más és más. Ő egy pozitív értelemben vett makacs ember, neki sikerült megtalálni az utat a gyógyulás felé.
Letellt ma a 8. hét a műtétem óta. spontán fájdalmak nincsenek. Néha éjszakára kell egy fél fájdalom csillapító. Bármilyen testhelyzetben tudok feküdni és aludni. igaz, nem olyan egyszerű éjjel forgolódni, mert 2teljesen fel kell ébredni" és átállítani a felpolcoló párnákat. A lábam hajlik. járni tudok, a vezetés jól megy, még tán hasznos is. Az ülést és az egyhelyben állást nem nagyon "kedvelem" még. Cipővel nem próbálkoztam, de a papucson kívül a képen látható, minden részén állítható szandál igen jól hordható.
A műtött lábam átmérője nem akar csökkenni. A kerülete 5 cm-el nagyobb a másiknál, a legvastagabb részen. Megszűntek a lábujjaimban a "nyüzsgő élet" érzések. Kisebb hajszálerek kezdenek látszani a bokám körül. Valószínüleg nem bírták a kiképzést, hogy nincs rendes gyűjtő- -elvezetésük és feldobták a bakancsot. Összegezve, sokkal bizakodóbb vagyok, mint hetekkel ezelőtt. Talán lesz ebből még normál láb. Amíg nem volt vele baj, "észre sem vettem" hogy van. Törődni kell a lábakkal, ha látszólag rendben is vannak.
Igrncsak rosszul hangzik a toxikus ödéma, mivel már azt is tudom mi lett a vége. A felpolcolás és az izommunka talán az én eseteben segíteni fognak, bár eddig semmi jelét nem látom.
Sajnos az érsebészek ezzel nem törődnek. A körzeti doki meg elintézi azzal, hogy szedj vízhajtót. :-( Amikor már ödémának hívják, az már gáz. Nálam a végkifejlet toxikus ödéma volt. Csak emiatt érdemes foglalkozni vele.
Elhangzott a kulcs szó! Nyirokkeringés! Ez eszembe sem jutott eddig. Azonnal utánanéztem. Úgy gondolom, ahol fát vágnak, hullik a forgács...A nyirokedények átvágása nem volt szempont a műtétemnél, mint kiküszöbölendő dolog. Gondolom lehetőség sem volt rá. Szóval ettől dagad a lábam. remélem nem életem végéig. Valamikor csak visszanőnek a nyirokerek.
Most már elárulhatom, azért vártam a válasszal, mert kíváncsi voltam, folytatod-e a heti beszámolót. ;-) Nagyon helyes!
Szépen javulgatsz, jól néznek ki a szipkáid. :-) A hulla-lila csíkok majd kifehérednek, aztán indulhatsz a láb szépség versenyen. Gondolom nem ez a célod, nem ez okozza a gondot.
Az ülés a legrosszabb testhelyzet az ember számára. Nekem is azt mondta a doki, hogy inkább feküdjek, mint üljek. Sokat kell mozogni, de hogy mennyit, azt senki sem tudta megmondani. Ez egy zsákutca. Nekem majdnem mindegyik műtétemet megerőltetés előzte meg.
A magasra felpolcolt láb az segíti a vér visszakeringését is, de főleg a nyirokkeringést, erre főleg akkor van szükség, ha a dagadást vizesedés okozza.
Sajnos az egészséges egyensúlyt a pihentetés és mozgás között mindenkinek magának kell megtalálni. Az, hogy sikerült-e, csak utólag derül ki.
Bár rákerestem a „szink”-re is, de úgy általában értettem, hogy sokat kerestem a neten a betegséggel kapcsolatban írásokat. Érdemes böngészgetni, mert mindenre talál választ az ember. Sok képet, filmet is lehet találni. Akkoriban még nem tettem el a linkeket, de keress rá, érdekes dolgokat lehet megtudni. A sztent beültetésről legalább öt animáció van. Én a saját műtétemet végignéztem, mert helyi érzéstelenítéssel csinálták az érfestőben. Láttam a monitoron az egészet. Csodás volt!
A betegség ténye a borzalmas, amikor először megtudja az ember az első műtét elkerülhetetlenségét, aztán egyre jobban beletörődik a sorsába, mire oda jut, hogy ampu, addigra már belefásul.
A betegség rizikó faktorait gondolom már ismered, sok van, amin nem lehet változtatni, de a dohányzás az első legveszélyesebb! Engem is fenyegettek a láblevágással, de még, miután megtörtént sem bírom abbahagyni. A másik is menni fog, de legalább addig élek. A nagy műtétem után abbahagytam, fél évig szenvedtem a hiányától, amíg kiderült, hogy úgy is elzáródott a műér. Akkor azt mondtam, a megírt sorsot nem lehet megváltoztatni.
Te azonnal hagyd abba!
A másik nagy veszély a koleszterin. Nekem mindig azt mondták, hogy az enyém még nem veszélyes szint. „De nem egy érbetegnek”! Ezt sajnos már csak későn mondta egy angiológus.
Találkoztam olyan beteggel, aki tizenöt éves mű bifemorálissal élt, amikor a lábában záródott el az ér. Nekem is már hat éves. Tehát tartós, és beépül a szervezetbe.
Letelt a 7. hét a műtét óta. Igen nagy javulásokat tapasztalok. Megszűntek a spontán fájdalmak. Megy az ülés is, de nem sokáig. Járni már szinte teljesen normálisan tudok, valamint aludni bármilyen testhelyzetben. Az egy helyben állás az még kényelmetlen, kellemetlen. Olyankor hajlítgatom a lábamat. Majdnem mindennap vezetek, bár még rövid távolságokat, ugyanis lógatva a lábam jobban dagad. Az "alap" dagatd állapota nem akar csökkenni. Amikor fekszem, mindig felpolcolom. A vágási vonalakról a varr teljesen eltűnt, már csak "egészséges" hulla-lila csíkok látszanak a helyükön. Ránézésre a műtött lábam másfélszerese az egészségesnek, mérés alapján viszont csak 5-6 cm-el nagyobb a kerülete. Az egészséges lábam nagyon erős talp fájdalma, az átterhelés miatt, megszűnt.
Na, de jó, hogy megint a marhaságot írtam le. Sztent, ez a helyes kifejezés. A szink, a sicumar rövidítése volt . Téves szó, nem csodálom, hogy nem találtad. az újonnan elharapózott kifejezéssel élve, én kérek elnézés...
ahogy elolvastam a kórtörténetedet, igen borzalmas műtétjeid lehettek. Mi vezetett az érbetegségekhez?
Nálam a már ismertetett ér belhártya sérülés és a leküzdhetetlen dohányzás vezetett a betegséghez. Ennek ellenére átnézték a főbb ereimet, úgy mint hasi, nyaki, láb verőereket, nem lehet kimutatni szükületet. Ennek igen örülök. A klinikán láttam a szomszéd szobában a frissen amputált, valamint a sötétlila, és fekete lábujjakkal amputációra várakozó betegtársakat. Borzalmas volt. Gondolom azért rakták őket össze, hogy lelkileg kicsit erősítsék egymást.
Azt is volt alkalmam megfigyelni, mennyi idő után kap lábra, elhyengülés, eldőlés nélkül a különböző korú férfi beteg. Én vagyok 53, másnap lábra kaptam, bár nem vidáman. A következő 74 év körüli volt, valamint egy 83 éves. A kor előrehaladtával egyre nehezebben ment nekik. A 74 évest sokszor kísértem a mosdóba járókerettel. Előfordult, hogy elfogyott az ereje és "futva" kellett lecserélni a járókeretet tolókocsira.
A 83 éves beteg papa már kicsit zavart is volt. Ott is kellett gyorsan ugrani, amikor beleakadt a lába a kapaszkodó madzag gyűrűjébe és nem vette észre.
A mű eret csak fényképen láttam. Mit mondtak róla? Mennyire tartós, mennyire élethűen helyettesíti az eredetit?
Hirtelen ennyi ugrott be. Ma is vezettem, igaz, összesen csak 1,7 kilométert. Rossz ülve várakozni.
hasznos lábbeli
