Letelt a 7. hét a műtét óta. Igen nagy javulásokat tapasztalok. Megszűntek a spontán fájdalmak. Megy az ülés is, de nem sokáig. Járni már szinte teljesen normálisan tudok, valamint aludni bármilyen testhelyzetben. Az egy helyben állás az még kényelmetlen, kellemetlen. Olyankor hajlítgatom a lábamat. Majdnem mindennap vezetek, bár még rövid távolságokat, ugyanis lógatva a lábam jobban dagad. Az "alap" dagatd állapota nem akar csökkenni. Amikor fekszem, mindig felpolcolom. A vágási vonalakról a varr teljesen eltűnt, már csak "egészséges" hulla-lila csíkok látszanak a helyükön. Ránézésre a műtött lábam másfélszerese az egészségesnek, mérés alapján viszont csak 5-6 cm-el nagyobb a kerülete. Az egészséges lábam nagyon erős talp fájdalma, az átterhelés miatt, megszűnt.
Na, de jó, hogy megint a marhaságot írtam le. Sztent, ez a helyes kifejezés. A szink, a sicumar rövidítése volt . Téves szó, nem csodálom, hogy nem találtad. az újonnan elharapózott kifejezéssel élve, én kérek elnézés...
ahogy elolvastam a kórtörténetedet, igen borzalmas műtétjeid lehettek. Mi vezetett az érbetegségekhez?
Nálam a már ismertetett ér belhártya sérülés és a leküzdhetetlen dohányzás vezetett a betegséghez. Ennek ellenére átnézték a főbb ereimet, úgy mint hasi, nyaki, láb verőereket, nem lehet kimutatni szükületet. Ennek igen örülök. A klinikán láttam a szomszéd szobában a frissen amputált, valamint a sötétlila, és fekete lábujjakkal amputációra várakozó betegtársakat. Borzalmas volt. Gondolom azért rakták őket össze, hogy lelkileg kicsit erősítsék egymást.
Azt is volt alkalmam megfigyelni, mennyi idő után kap lábra, elhyengülés, eldőlés nélkül a különböző korú férfi beteg. Én vagyok 53, másnap lábra kaptam, bár nem vidáman. A következő 74 év körüli volt, valamint egy 83 éves. A kor előrehaladtával egyre nehezebben ment nekik. A 74 évest sokszor kísértem a mosdóba járókerettel. Előfordult, hogy elfogyott az ereje és "futva" kellett lecserélni a járókeretet tolókocsira.
A 83 éves beteg papa már kicsit zavart is volt. Ott is kellett gyorsan ugrani, amikor beleakadt a lába a kapaszkodó madzag gyűrűjébe és nem vette észre.
A mű eret csak fényképen láttam. Mit mondtak róla? Mennyire tartós, mennyire élethűen helyettesíti az eredetit?
Hirtelen ennyi ugrott be. Ma is vezettem, igaz, összesen csak 1,7 kilométert. Rossz ülve várakozni.
Még hogy van sorstársad? Magyarországon az érbetegség népbetegség. Különböző formáinak következtében hatezer amputációt végeznek évente. De, hogy itt nem igen vannak jelen, azt nem tudom, miért van. Persze, ha az ember komolyan bajban van, nincs kedve irkálni.
Ez csak statisztika, ne vegye el a reményt a teljes gyógyulástól!
Nekem a folyamat hét évig tartott, de még nincs vége. Kezdődött egy korrekciós érműtéttel az ágyékban, majd egy bifemorális bypass. Ez egy teljes Y fő verőér cseréje műérre a szegycsonttól a lágyékig. Az Y baloldali elzáródása után egy crossover (megkerülő ér) beültetése a jobb lágyéktól a bal lágyékig. Majd egy graft (műér) beültetése a bal combba, ennek elzáródása után sztentek (értágító szerkezet) beültetése. Ezután következett a "relatív túlkeringés" következtében az ödéma kialakulása. Közben valahol megint beszűkült a verőér, ami bevitt a zsákutcába. Az ödéma miatt magasra tartott lábbal kellett volna feküdni, de akkor a laterális keringés kevés volt, így fájt a láb. Állandóan földre lógatott lábbal aludtam, ami az ödémát fokozta. Egy picike sarokrepedés nem gyógyult, a kezelgetések során elfertőződött egy szokványos és kétfajta kórházi baktérium által, ami kezdett az egész szervezetre átterjedni, ezért életmentő amputációra volt szükség. Négyhavi kínlódás után örültem neki! Most két és fél évvel utána a szűkületes maradék lábamért aggódom. Ennyit magamról.
A gyógyulásodról jók az elképzeléseid, csak gyorsabban kellene végbemennie. Nekem a műtéteim után azonnal visszaállt a normális keringés. Nem volt ilyen problémám, de mint mondtam minden eset más.
Mit értesz a végén a szink beültetéses műtét alatt? Ezt a kifejezést nem ismerem, bár rengeteget böngészem a netet a betegséggel kapcsolatban.
Juhééé! Örülök neki, hogy van sorstársam. A kezelőorvosommal nem tudtam konzultálni, mert igen hosszan szabadságát tölti. Egy ottani adjunktussal váltottam pár sort. Ő javasolta a detralex nevű gyógyszert, ami csökkenti, majd megszűnteti a lábbujjaimban tapasztalható "nyüzsgő élet" érzését. Hatott is.
Nem tudom miért gyógyulok ilyen lassan, de tegnap óta, azaz a szerda esti hidegfront érkezésétől, nagyságrendekkel jobb a közérzetem. Megszűntek a spontán fájdalmak. Estére jön elő a fájdalom, persze már nem annyira erősen, az is a napi terheléstől. Tegnap délelőtt a kényszer rávitt a vezetésre, mivel a fiamat kellett szakorvoshoz vinni. Meg is üldözött egy kicsit a zöld béka ruhás, senkiházi parkolóőr. Le fogom "parkolni" azt a büntetést, amit az autómra akasztottak, miután a kórházban megvizsgáltak és nemhogy kimenni nem engedtek már, de még felkelni sem.
A lábamon a rövid felső metszés helyén emelték ki azt a használható véna darabot, amit az elzáródott artériába betoldottak. A térd izület mögött, mélyen az izomzatban fut az a poplitea nevű artéria, ami elzáródott. Nem lassú elzáródása volt, hanem hirtelen. A jelenség kb 2005-ben kezdődött. Az utazásaim során nagyon sokat ültem keresztbe tett lábbal, valamint várakoztam ugyanígy órákig. Akkor egy napon erős csipő-égető fájdalmat éreztem a térdhajlatomban. Az erem falában, a több réteg közül a belsőben kicsi repedés keletkezett és két réteg közé hatolt a vér, majd ott be is záródott. Ez 2010-ig néha-néha ortopédiai problémának vélt fájdalmakat okozott. Először ortopéd orvoshoz fordultam, majd hamar kiderült, hogy aneurzizma (aneurysma) keletkezett az ütőeremben, pont a térdhajlatomban. Ezt először ultrahanggal mutatták ki. Azt hittem ott pusztulok el, amikor meghallottam. A tervezett műtét csak csúszot, csúszott. Járni tudtam. Az 540 méterre lévő boltba szándékosan gyalog jártam, a napi mozgás érdekében. Néha természetesen éreztem izomfájdalmat és a középső lábujjaim zsibbadását, de nem volt vészes. 2012. május 24-én este, az autóban akasztgattam vissza az ülés alatti huzatfeszítő kampókat. Belefeledkeztem a guggolásba és amikor felálltam, azonnal éreztem, hogy baj van. Az ujjaim elfehérdetek. Hiába gondoltam agyilag, hogy "lépni" a lábam nem engedelmeskedett. Még kínok között, félig érzéketlen lábban hazavezettem. Hosszas várakozás után a környező artériák pumpáltak a lábamba annyi vért, hogy ne kezdjen lerohadni. 25-én este kerültem a klinikára. A mélyre történő beépítés miatt szedték ennyire szét az izmaima.
Feltételezem, hogy három szálon fut a gyógyulásom. 1. Az új érszakasz beépülése. 2. A kimetszett véna darab miatt a szerepének átvétele a szomszédos vénák által. 3. A szétfeszegetett izmaim helyreállása.
Kérdéesm, hogy nálad ha volt hasonló beavatkozás, mikortól kezdett a lábdagadás szűnni, Volt-e szink beültetéses műtéted, mert úgy sejtem, hogy aki egyszer beköszönt az érsebészetre, az ott még vendég lesz párszor. Nem szeretném, de logikusan gondolkodva ez következik.
Sajnálom, hogy hosszú ideje nem néztem be ide. Szép kórtörténetet írtál le, ami hasznos lehet mások okulására. Utólag válaszolgatni nem volna érdemes, de beszélni róla igen. Ha visszaolvasol, láthatod, régi motoros vagyok az ér-nyavalyákban. Szívesen beszélgetek, de ötletet, tanácsot adni nem lehet, mert mindenki betegsége a sajátja, két egyforma eset nincs.
Remélem, orvosaiddal konzultálsz a problémáidról. Valami nem stimmel az biztos, mert nem kéne, hogy így legyen. Nekem a műtétek után soha nem tartott ilyen sokáig a felépülés. Volt, hogy a kórházból én vezettem haza. Látszik, hogy nálad fő izmokat vágtak, de akkor sem természetes. Azt nem értem, ha térd alatt volt az elzáródás, miért kellett combon vágni kettőt is? Hogyan kezdődött? Hirtelen elzáródás volt, vagy a hagyományos járástávolság csökkenéses érszűkület?
Egyelőre ennyit, ha van kérdésed, bátran tedd fel, nálam már nincs tabu téma. Arra kérlek, hogy ne akarjad privátban megbeszélni, mert az megöli a topikot is és a párbeszédet is.
Ma letelt a 6. hét a műtét óta. A sétálgtatás visszaesett, mert az ép lábam nem bírta a túlterhelést és olyan mértékű talp, talpszegély, valamint sarokcsont fájdalmat kaptam, ami vetekszik a műtéti fájdalommal. A lábdagadás egy centit nem apadt le. Reggelente olnan a műtött lábam, mint aki nagyon sokat biciklizett és erős izomláza van. Amellett a nem is használt izmaim megkeményednek. Egyedüli eredmény, hogy éjjelente, fájdalomcsillapítóval és több alápolcoló kispárnával elvileg mindeféle helyzetben tudok aludni. Gyanús nekem, hogy ebből 3 hónapos gyógyulási idő lesz, akkor sem teljes.
Az előírás szerint sokat kell sétálnom. Kutyaharapást szőrivel módszer. A sétától bedagad a lábam, de a dagadást állítólag "ki kell járni belőle." Lemértem a folyosónkon egy járólapot. 30 cm. Kiszámoltam hány db van belőle sorban. A folyosó 20,1 méter hosszú. Tegnap, azaz 1-én gyalogoltam 2x120 métert. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ez is eredménynek fog számítani. Aki ilyen műtétre kerül, számítson rá, hogy a műtött lábán az izmok, miután feloldódik a fájdalom miatti automatikus tónus, "húgyizommá" válnak, azaz erőtlenek lesznek.
Ma 5 hete műtöttek. A fájdalmak valamennyire csökkentek. Lépegetni továbbra sem normálisan, hanem "falábbal" tudok csak. Alsó lábszáram és bokám hamar bedagad. Az artéria pótlására kimetszett véna gyűjtőterületén lassan átveszik a szomszédos vénák a szerepet. De igen lassan! Detralex nevű gyógyszert szedek a hajszálerek és vénák megerősítésére, hogy az elvezetés hiányossága miatti "relatív túlkeringés" ne legyen zavaró. Az okozza a hajléktalan láb színt is. Piros, gyulladtnak látszik messziről. Közelről is. Szeretném már azt írni, hogy lábraálltam, járok, ülök, állok és tudok vezetni, de ez még messze van. Ha lesz még egy ilyen szerencsétlen mint én, és rátalál az írásaimra, legalább tudja mire készüljön. Én nem tudom, mert senki nem mondta el, magamnak kell kitapasztalnom.
Megint eltelt egy hét a műtétem óta, azaz a 4. Semmi változás nem történt. Fekvés nagyon jól megy, fájdalmak közepedte. Járkálás gyengén, merev lábbal, nagyobb fájdalom közben. Az ülés fogalmát lassan elfelejtem. Hosszú nadrágot nem tudok felvenni, a műtéti terület érzékenysége miatt. papucsot sem, a lábdagadás miatt. Nem azért mert nem jön fel, hanem fájdalmas a helye
Sziasztok! 3 hete műtötték a bal lábamat, mert térdtől lefelé artéria elzáródásom volt. Egy alkalmas véna szakasszal áthidalták az "eldugult" részt, magyarul bypass műtéten estem át. Az ellátás tökéletes volt. Az orvosokkal, nővérekkel semmi gondom nincs. Mondhatnám, hogy "egész jól éreztem magam", de mégis csak körházban voltam. Egy hét után hazaengedtek. Most harmadik hete történt a műtét. Kérdésem, van-e valaki, aki ilyenen átesett? Meddig tart a fájdalmak változatos formája, a járási nehézségek, az alvási gondok? mikor múlik el a dagadás, a pirosas "hajléktalan láb" szín? mikor mondhatom azt, hogy felépültem?
Mellékelek egy képet. Nem egy szépség. Nem látszik komolynak, de belül csúnyán megkampózták a mozgató inakat, valamint szétnyitották az izomkötegeket.
Nekem anyukámnak volt viszérműtétje néhány napja, a lábszárából és a combjából is szedtek ki. De a doki a műtét után azt mondta, hogy volt egy két szakasz, amit sehogy sem tudott kiszedni, és így azt benne hagyta. Ettől viszont anyu totál beparázott, hogy most akkor azzal ott mi lesz, és már rémálmai vannak, hogy mit fog okozni az az ott maradt darabka. Volt valakinek ilyen tapasztalata? Szerintetek tényleg nem okoz gondot?
En eloszor a haziorvosommal beszelnek errol a kerdesrol. Tavdiagnozist ugyanis interneten keresztul nem lehet felallitani, hogy neked _tenyelegesen_ milyen gyogyszeres/eletmodbeli/taplalkozasi/ruhazkodasi valtoztatasokra van szukseged.
Igazából kezelőorvos véleményét még nem kértem ki. A betegség fizikailag nem tapasztalható nálam, de szüleimtől örököltem a viszér hajlamot. Jelenleg 21 éves vagyok és szeretném az étrendembe beépíteni a a betegség kialakulását megelőző ételeket.
Tud valaki olyan étrendet, étrend kiegészítőt amit viszereseknek ajánlanak, illetve olyan terápiát kúrát vagy bármi természetes alapú dolgot amit ajánlott fogyasztani erre a betegségre?
Én csak véleményt tudok mindeni és a egészségügy felépítést ismerve néhány tényt.
Mért nincs érdekük, hogy bevezessék Horváth István által feltalált antigén kúrát?
Mindenki gondolkozzon el, hogy ismerősei között hányan szenvednek érelmeszesdésben illetve magas koleszterin szinttel mennyien küszködnek. (nekem legalább 15-20 ismerősöm) Ők szedik a Koleszterinszint csökkent gyógyszert, vérnyomáscsökkentőt , mely személyeként 2-3 féle gyógyszer. Ez havi viszonyalatban legalább 1-2 ezer forint kiadás életük végégig. Ez biztos bevétel a gyógyszeriparnak és persze a gyógyszer lobi által a politikusoknak. Ha ez a kúra segít akkor nem veszik meg a híres koleszterincsökkentőket, mely mellékesen ha elolvassa az ember a gyógyszertájékoztatót, melyet a dobozba talál rákkeltő.
Ez csúnya lesz sajnos de ez így működik: Ha nincs érelmeszesedése, tovább fognak élni az emberek és tovább kell fieztni a nyugdíjt és kevés pénzt költ gyógyszerre. Ez viszont nem éri meg az államnak és a nyugdíjintézetnek illetve a gyógyszer iparnak.
Akkor teszel hazádnak jót ha sok gyógyszert szedded, minél hosszabban amik igazán nem segítenek ezáltal további bevételekhez jutattod a gyógyszeripart. Lehetőleg nem éred meg a nyugdíjat csak szépen egész életedbe fizeted a nyugdíjjárulékot.
Maga az orvos társadalom is le van kenyerezve a gyógyszeriparnak, ha a gyógyszer képviselő által javasolt gyógyszert írja fel különböző jutatásokat kap (kisebb ajándékok: toll, naptártól a külfüldi konferencián valós részvétel 2 személyre) Ezért van olyan nagy ellenállás.
Van olyan ismerődöm akinek szívműtét után maga az érsebész javasolta a kúrát. Ezeken gondolkozzon el mindenki .
Nagyon fontos kérdést tettél fel, mert az ember bizonytalan az antigén kúrával kapcsolatban, mert nincsenek tapasztalatai, nem találok olyan embert, aki elmondaná, hogy részt vett a kúrán X éve sz és ez a tapasztalata. Az ellenszél ugyanakkor nagy. Én az egyik ismerős professzorra kérdeztem rá, aki azt mondta ne vegyek részt benne, mert egyrészt az OGYI nem adott engedélyt a humánkísérletre, másrészt egyenlőre nem bizonyított az eredményessége. Itt állok a nagy bizonytalanságba döntés előtt, fogalmam sincs, hogy mit csináljak, közben meg egyre rövidebb távolságot tudok megtenni alsó végtagi fájdalom nélkül. Ha valakinek van Horváth professzor úr találmányáról tapasztalata kérem írjon ide, sok emberen segítene!!!
Az érdekelne, hogy vannak-e itt olyan emberek akik részt vettek dr. Horváth István féle érszűkület elleni "védőoltás" kúrán?
Gondolom akik igen, tudják hogy miről van szó. Sokat olvastam erről a módszerről és laikus számra van értelme az elméletnek, de közben azt is látom, hogy sokan nem értenek vele egyet, talán azért sem, mert a feltaláló nem sokat árul el az eljárás lényegéről, mert nem szeretné, ha ellopnák a találmányát.
Szóval az érdekelne, hogy vannak-e itt olyanok, akik részt vettek már ezen a kezelésen és persze az, hogy milyen eredménnyel. Javult-e az állapotuk?
.....többet nem tehetünk az amputálás elkerülésére.
Hát itt folytatom. Igaza lett. Több mint egy év próbálkozás, kínlódás, szenvedés után -amit nem kívánok részletezni- bekövekezett. Toxikus ödéma végkifejlettel, életmentő műtét szükségességével amputálni kellett. Ma már, két hónappal a műtét után ötvenöt kilóra hízva (eredetileg 78kg voltam), olyannyira kiegyensúlyozottnak érzem magam, hogy már írni is tudok róla. Hogy érdemes volt kínlódni vele? Nem rajtam múlott, mert a fenyegetéseken kívül, még a műtét előtt három héttel is az volt az orvosi vélemény, "hogy ezt a lábat még nem kell levágni". Most már jó, csak a fantom érzés megvan. Úgy érzem mintha meg lenne, ösztönösen elrántom, ha valami közeledik feléje, Úgy érzem mintha mozgatni is tudnám, bizonyos irányokba. Szerencsére fájdalmat nem érzek. No, ez innen már másik topik témája volna, de az is leállt, halott topik. Ez még ide tartozott, mint végkifejlet. Vigyázzatok egészségetekre, ne dohányozzatok!
Háát, nem nagyon pörög a topik ahogy nézem - akkor az utolsó beszámolóm következik. Szerdán mentem a megbeszélt időpontra fél 9-re, ehhez képest fél 12-kor jutottam be a dokihoz (egyetlen érsebész volt aznap). Ő felülvizsgálta az előző doki diagnózisát, mégegyszer megvizsgált - szerinte nem kell műtét, sem érfestés - igyak meg naponta két deci bort - sokat mendegéljek, ha fájdogál akkor is - és naná! - szokjak le a cigiről. Ennyi. Ja, meg szedjem a felírt gyógyszereket - helyesebben az egyik helyett javasolt egy másikat.
Mégsem tudok beszámolót adni, miután azt hittem, hogy szerdán csak időpontért kellene mennem, aztán telefonáltam és kiderült, hogy azonvást nekem estek volna ha..... ...ha nem lett volna olyan iszonytató kánikula ami miatt egy tapodtat sem moccantam a lakásból, inkább elmentünk nyaralni, ma meg ugyanolyan rekkenet van.... Szóval augusztus valahanyadikára kaptam időpontot, mert a doki is szabira megy öt hétre - szóval majd augusztusban bővebb beszámolót írok:)
Persze! Beszámolok a történésekről..szerdán többet tudok (talán). Most azon a qrva cigin vacillálok - egyszer letettem... aztán jöttek a bajok sorba. Pajzsmirigy - vakbélgyulladás!!!! - na a vakbeles kórházban annyira unatkoztam, hogy visszaszoktam. A rosseb egye meg. Nagy betűkkel kiírom ezer helyre a lakásba, hogy 185000 Forint - kb. egy évben, napi 1 csomaggal - (már az emelt árat írom, mert emelik idén kéccer is).....hátha az visszatart ettől a rohadt bagótól. A trafikosnővel megegyeztünk, hogy milyen marhák vagyunk:))) Netezés közben többet szívok, mint általában:((
Még annyit tudok mondani az érfestéssel kapcsolatban, ha befektetnek akkor combból csinálják, ha nem akkor karfelől. Mindenesetre, ha nem esik nehezedre, kérlek írj egy pár sort az eredményről. Fel a fejjel, bátorság! A legjobbbakat kívánom!
Feltételezem ismered a Google keresőt, írd be, hogy érfestés, nagyon sokinfót találsz ott. A két felírt gyógyszer kimondottan az érszűkületes betegségre való, de addig kár is róla beszélni, amíg nincs érfestés eredmény. Ha biztosat tudsz beszélgethetünk róla, engem 2002 óta műtögetnek, két hónapja volt a 12-ik, de ez már az utulsó volt, mert nincs hova kötni a műeret. Márcsak egy jó éle fürészben bízhatok.:-(((
