A Hírszerző szerint törvénytelen, hogy nem teszi közzé a köztársasági elnök hivatala a gazdálkodására vonatkozó adatokat.
Csaknem egy éve nem tesz eleget törvényes kötelezettségeinek a Köztársasági Elnöki Hivatal: míg Sólyom László leköszönése után Schmitt Pál szinte a teljes stábot lecserélte és felújította, dinamizálta a hivatal honlapját, a gazdálkodásra vonatkozó közérdekű adatokat hét hónapja nem teszi közzé - írja a Hírszerző.
Dehogy futott. Milyen forrásból szedték elő a koccanásos ügyet? Titkosszolgálati aktából. Ugyan miért szerepelhet titkos anyagban egy ilyen piti ügy? Mert felhasználhatták valamire (ahogy a papoknál a félrekúrást, ami ráadásul jogilag teljesen rendben volt). A hálózat üzent Schmittnek, hogy egyelőre csak az atv-s nyuggereket ingerli a makadám-köves, megcsúszásos sztorival, de ha nem szedi össze magát, akkor továbbmegy, és a fidesz-szavazóknak is tálal. Kábé erről van szó.
"Hatvanéves koromban három dolgot megfogadtam. Mostantól kezdve csak és kizárólag jó bort fogok inni, kerül, amibe kerül; csak és kizárólag egyetlen főnököm lesz az életben: Orbán Viktort, a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség elnökét elismerem vezetőnek, de elnökhelyettesi munkámat is fizetség nélkül végzem; igyekszem magam, amennyire lehet, függetleníteni mindenkitől, tehát nem lesz fölöttem senki, csak a jóisten; és lehetőleg mindig igazat fogok mondani." Bort, Viktort, Jóistent. Igazat, lehetőleg.
A 70-es évek végefelé már a várakozási idők is rövidültek, az utolsó Trabimat 1985-ben fizettem be és 89-ben Debrecenben vehettem át. Emlékezetes volt, mert egy cigány család feltehetően az első kocsijukat vették át és ahogy örültek a Trabinak az leírhatatlan! Két felnőtt, két gyerek rendesen felöltözve!
A gépkocsibeszerzések üteme az állandó hiány és a kiutalásos rendszer korlátai ellenére a hatvanas évektől folyamatosan növekedett. A személygépkocsi-állomány húsz esztendő alatt majdnem harmincszorosára emelkedett, 1960-ban mindössze 31268 darab személyautó futott a magyar utakon, 1980-ban már 1 013 412 darab.
Akkoriban 8-10 évet kellett várni egy autóra, nem pedig néhány hetet. Persze akkor is voltak kiskapuk, de ahhoz bennfentesnek kellett lenni. Emlékszem a Járási Tanácsnak volt személygépkocsi kontingense, néhány darab és annak adták akit a tanácselnök megnevezett!
Ne felejtsd el, válogatott vívó volt, járták a világot. Abban az időben nem is kellett nagy tételben "kereskedni", hogy pár külföldi út alatt össze lehessen szedni egy autó árát. Tehát, hogy egy sokat utazó (márpedig a vívók elég sokat utaztak) élsportolónak akkor autója volt, - még ha egyetemistaként is - az nem volt egy lehetetlen dolog.
Hogy 8 napon belül gyógyuló sérülésért szabadságvesztés büntetést osztogattak volna abban az időben, főként ha ehhez társítjuk az élsportolást, hát az már eléggé a mese régióiba tartozik! :-))
"1997-ben, négyéves megbízatásának lejártával hívták vissza mindkét helyről. 1998-ban megbeszélést kezdeményezett a Magyar Szocialista Párttal, felajánlva, hogy a párt képviseletében indul a budapesti főpolgármester-választáson.[8] Még ebben az évben kiküldték Bernbe, úgyszintén nagyköveti rangban (1999-ben akkreditálták Liechtensteinbe is). Kovács László akkori külügyminiszter 2002-ben hívta vissza, miután Schmitt bejelentette, hogy indul Budapest főpolgármesteri tisztségéért. Formálisan független jelöltként indult, de ténylegesen az akkori parlamenti ellenzék két pártja, a Fidesz és a Magyar Demokrata Fórum támogatta."
1964-ben alakult meg a MERKUR, akkoriban majd minden egyetemi hallgato (500 forint osztondijbol sporolva) a sajat kocsijavat vezette 16 nappal a jogositvany megszerzese utan. Egy ilyen 8 nap alatt gyogyulo, szemelyi seruleses balesetert jellemzo volt a bortonbuntetes kiszabasa, ez olyan eletszeru.
