Kedves Fórumozók! A Szegedi Tudományegyetemen kutatást végzek a válás lélektani hatásairól a gyermekre és szülőkre vonatkozóan. Szeretném kérni tőletek hogy ezzel a pár perces anonim kérdőívem kitöltésével segítsétek a munkámat! Nagyon köszönöm. :)
Most pedig csinálhatod magadnak a portörlést vagy felfogadsz egy házvezetőnőt aki megcsinálja, bár ezt akkor megtehetted volna korábban is.
Ha újrakezdesz egy kapcsolatban, ahhoz még nagyon sokat kell tenned, hogy mossa a szennyesed :-)
Fejben pedig döntsd el, hogy házvezetőnő kell vagy társ.
Ha társ akkor ne bánj vele házvezetőnőként.
Ha házvezetőnő akkor nem bánhatsz vele mint társ:-)
Sok szabadideje van, óhh oda ne rohanjak :-) Te mit szólnál hozzá ha a cégnél lenne egy kis időd és rád osztanák más munkáját ugyanazon bérért, miközben akár pihenhetnél is vagy játszhatnál a gépen? Olyan felkiáltással, hogy úgyis egy cég.
A lánynak nem volt kedve egyedül takarítani, de elmondásod szerint nagyon sok szeretetet adott.
Szóval fogadj fel házvezetőnőt, csillogni fog a ház, de szeretet nem kapsz, de fizetsz neki. Vagy ugyanannyi munkaidőd mellett te magad, egyedül úgy törlöd a port ahogyan igényeid alapján elvárod:-)
(24 ev utan (ebbol 11 ev hazassag), karacsony elott 4 nappal bejelentve, hogy pasija van, valna
legalabb 10 honapja hazudott/sunyult, ami tan a legszarabbul esett (es ki tudja mi volt korabban) (ezt nem is ertem, miert nem lehet korrekten intezni, elobb valni, utana pasizni)
2 gyerkoc, kozos neveles vagy mi a franc lesz
meg egyutt sajna kb.1-2 honapig, amig a lakaskerdesek megoldodnak ( ez nekem a gyerkocok miatt jo is)
viszonylag rendezetten, kulturaltan megallapodtunk, anyagiakban, gyerkocnevelesben, valasi ugyintezesben (es ettol fuggetlenul qrva sokat veszexunk, ugy sejtem elsosorban miattam)
hogy a faxba lehet ezt tulelni??? komolyan, nonek erzem magam, folyamatos hangulatingadozas, vegre negy honap utan sirni is tudok :D
(pl.: vezetes kozben nem tudom hol vagyok, hogy jutottam oda, tegnap mar 10 perce mentem az m0-t, es kerestem az m0-ra felhajtot, a multkor meg a lehajtot felejtettem el, velencenel tunt fel, hogy fura ez az m0, vagy ulok a munka elott es baromsagokon gondolkodom/valas/megcsalasos cikkeket olvasgatok, totalis koncentraciohiany, ugyeket is kene intezni de semmi motivacio. ugy sejtem depresszios vagyok :P)
én nem vagyok egy konyhatündér, de neked adok igazat, ha ő ennyire unatkozott akkor takaríthatott is volna...........jó hogy most váltatok szét és nem gyerekvállalás után..............
5 év után múlt héten szakítottunk a párommal, ő 27, én 36.
4 évig éltünk együtt.
Hosszú ideje leszálló ágban voltunk.
Elsőre banálisnak tűnik, de alapvetően a háztartáson csúszott el a dolog.
Összeköltözéskor megbeszéltük, hogy közösen fogjuk csinálni, de aztán olyan munkahelye lett, hogy heti 2-3 napot dolgozott, igaz, akkor 12-13 órát, én pedig hivatali munkarendben, sok túlórával.
Így részemről a házimunka minimálisra szorítkozott. Úgy voltam vele, ha tengernyi szabadideje van és a közös kiadásokhoz szerény mértékben tud hozzájárulni, jogos igény, hogy cserében ragyogjon a lakás.
Sokáig tartott a rózsaszín köd mindkettőnknél, nálam azért hamarabb oszlani kezdett.
Egyre inkább szemet szúrt, hogy csak a legégetőbb dolgokat csinálja meg, a többi elmaradt. Inkább tv-zik, netezik, rajzol, átmegy a szüleihez, nagymamájához, amivel semmi gond nincs önmagában, csak a lakást nem tartotta rendben.
Rengeteg szeretetet, kedvességet, ragaszkodást, figyelmességet kaptam tőle, és egy jó darabig viszonoztam is, de a fent írtak miatt ez egyre kevésbé ment.
Többször kértem tőle, hogy változtasson, ez engem zavar. Nagyon jól esik a sok szép dolog, amit nyújt nekem, de a rend, tisztaság nekem fontos és úgy gondolom, a házimunka elsősorban annak a dolga, aki ráér, és neki rengeteg szabadideje van. Ilyenkor 1-2 hét halvány változást tapasztaltam, aztán visszaállt a kiindulási helyzet.
Ugyanakkor mondta, hogy unatkozik, amikor hétköznapra esik a szabadnapja és én dolgozom.
Finoman jeleztem neki, hogy időtöltésként, unalom helyett is törölhetne port, stb. Duzzogás volt a válasz.
Nagyon finomakat süt, főz, ezt az egyet szívesen csinálja, de zsinórban előfordult, hogy a vasárnapi ebéd elkészítése után az olajos lábast kivitte hűlni az erkélyre, utána több napig otthon volt, én pedig a következő hétvégén vettem észre, hogy a lábas ugyan úgy az erkély sarkában van. Tudom, én is elmoshattam volna, észrevehettem volna hamarabb, de zavart, hogy őt nem zavarja. Ha 1-2 alkalommal elfelejtődik, semmi gond, de ez zsinórban így ment, mire nekem leesett, hogy itt rendszerszintű a probléma. Jeleztem neki, az volt a válasz, hogy ő a társam és nem a házvezetőnőm, meg, én is megcsinálhatom, ami alapesetben igaz is, ha ugyan annyit dolgozunk, de nem így volt.
Ez a hozzáállás bántott és kikezdte a kapcsolatunkat, részemről elkezdett kihűlni a dolog, ő sokáig nagyon kedves, lelkes, figyelmes, törődő, ragaszkodó volt, sokat kirándultunk, jöttünk-mentünk, de nem változott az, amit szerettem volna, hogy változzon.
A vége felé már a jót sem tudtam kellően értékelni, a rossz dolgokat meg egyre kevésbé tudtam tolerálni.
Aztán, mivel nem tudtam őszintén viszonozni az ő figyelmességét, kedvességét, részéről is kezdett kihűlni a dolog. A múlt héten elköltözött. Gyerekünk nincs, anyagiakat, mindent elrendeztünk.
Tudom, hogy egy kapcsolat kettőn áll, én is követtem el hibákat, de úgy érzem, alapvetően nem miattam ment tönkre a kapcsolat, de a sok szép emlék miatt azért fáj...
szerintem te kapcsolatfüggő vagy, ez azt jelenti, hogy kell egy háttér amit a nejed /anyuci / biztosít, és mellette kalandozol, mert azt ami kell ő nem tudja megadni, pont azért ,mert anyuci, és nem NŐ.....
nem beszélve arról, hogy csak azért vagy vele, mert a szeretőddel nem jött össze a közös élet, vagyis ha nincs ló jó a szamár is, ezt nevezik kapcsolatfüggőségnek
Ha jobban szeretek valakivel együtt élni, mint külön, akkor kapcsolatfüggő vagyok?
Nem tartozom a kiszolgálandó ffiak közé, teljesen önellátó vagyok háztartás, kaja egyéb ügyben, ha úgy alakul(t) Szóval ilyen értelemben bizonyosan nem vagyok függő.
nem mindenki kapcsolatfüggő, én is élnék egyedül, és úgy találkozgatnék a párommal, ha megtehetnénk, hogy neki külön lakása lehetne, te egyedül még nem éltél soha??
Nem szeretnék egyedül megöregedni. Gondolom magam is "túlélném" az öregséget :) de jobb az élet egy társsal.
Az, hogy neked ilyenek a tapasztalataid, az egy dolog. Hogy minden kapcsolat így jár, az meg nem igaz. Ahányan vagyunk, annyiféleképp élünk, annyiféleképp tudjuk elképzelni jónak/rossznak.
Nekem sem kacskaringóktól mentes, de ez a miénk, ilyennek csináljuk mi magunk.
Az, hogy téged elhagytak, az a te hibád is, a másik felet nem tudjuk meghallgatni. (ahogy nálam sem, hogy amit itt összehadoválok, az csak nekem jó-e, vagy a Feleségemnek is)
Testvérem hasonlóképp él, mint amit itt felvázolsz. Egyedül él picivel ötven felett, van egy Nő az életében, vele heti szinten egy estét/éjszakát vannak együtt, a többi az napi szintű telefon. Nekik ez a megfelelő.
nem tartottam gyertyát, de elég egyértelmű, hogy a nejed, azért ajánlotta a nyitott kapcsolatot, hogy ő kiélhesse magát, nem pedig azért hogy te kiéld magad ez csak a fedőszöveg volt, mert nem volt annyi gerinc benne hogy bevállalja azt,, hogy már nem kellesz neki, ő meg vígan kúrogatott x hapsival, gondolom előtte sem volt hűséges, elég fura lenne ha így lenne, tekintve azt hogy jól belehúzott miután kinyitottátok a kapcsolatot, meg aztán jött a sok hazugság, szerinted korábban nem baszott át??? ugyanmár......
ha neked az a jó, akkor ne keress senkit, de azért x év magány után már nem biztos hogy ezt fogod gondolni..........
abban egyetértünk hogy senkiben nem lehet 100 % ra megbízni, ez így van......
