Ebben is van igazság. A kérdés persze voltaképp az, hogy ott van a munkahely, fel is vennék, de jusztis lábat lóbál, vagy egyszerűen tényleg nincs a környéken neki szóló munkalehetőség. Tudod, ez a "segély közmunkáért" egy roppant álságos dolog, egyszerre maradhatunk szüz burzsujok, és kefélhetünk jó komenyista módra. Hisz azt mondjuk vele, hogy a közmunka(hely) teremtése állami-önkormányzati feladat, és így adunk minimálbérrel egyenértékű segélyt, de deklarativ maradunk annál, hogy mi kapitálisták vagyunk, és tessen tudomásul venni, hogy a munkahelyteremtés nem állami feladat.
B...a+, fejezzük már be ezt, és mondjuk ki végre ujra, hogy de, a munkahelyteremtés bizonyos körülmények között állami feladat, a veszteséges munkahelyek dotálása bizonyos helyzetekben szintén, és ezt felvállalva mindenki jobban jár, és a munkanélkülieket se alázzuk meg ilyen "közmunka/segély" dumákkal, egyszerűen munkáért munkabért adunk. Mert most megint azt csináljuk, mint az 50-es években, az életet akarjuk beleverni egy ideológiai sablonba. Csak most nem sztálinistába, hanem kapitalistába...
Ellenrencer Kartácsam, azé' asse ártana tudatosítani, hogy a rencerváltás kárvallottyai a segélyekből többet szedhetnek össze a mint a minimálbér... Akkó' ki is a zigazi kárvallott? Akinek a minimálbérér' is meg köll dóggoznia, vagy aki csak úgy kapja pénzet?
Ha meg maguktól nem tudják összeszedni magukat, szerintem helyes ha rákényszerítik őket, mégha bunkónak néznek ki a módszerek, akkor is.
Nézd, szerintem meg nem a legalul állókba, a rendszerváltás kárvallottjaiba kell rugni, nem őket kellene cselekvésre kényszeríteni azért, hogy a rendszerváltás nyertesei, a neoburzsuj konjunktúralovagok nyugodtan élvezhessék a rendszerváltás gyümölcseit. Úgy illik, hogy akié a haszon, AZ viselje a terhét is. De meg kell hogy mondjam, én is egészen bunkónak tűnő módszerekkel kényszeríteném politikai-gazdasági elitünket, hogy áldozzanak arra, hogy mindenkinek legyen elérhető közelségben képzettségének és képességének megfelelő munkahely. És azután - mondom azután - majd számon lehet kérni, ha nem dolgozik, csak sorban áll az osztásnál... ne nehogy már a nyolcelemis falusi embert csesztessük azért, mert egyeseknek nem felelt meg az, hogy osztályvezetőként dupláját keresik az átlagnak, és megcsinálták maguknak a gyenya gengszterváltást, hogy majd topmanagerként tizenkétszeresét kereshessék...
végig rágtam magamat rajta. Semmi új nincs benne. :-(
A globális kapitalizmus összefüggéseiben helyezi el a problémát, pedig beláthatná a romák egy kicsit összekapnák magukat helyi szintem is segíthetnének magukon és egymáson.
Ha meg maguktól nem tudják összeszedni magukat, szerintem helyes ha rákényszerítik őket, mégha bunkónak néznek ki a módszerek, akkor is. Ez van.
Nyolc évig ültem egy szobában Marosi Péterrel (az Utunk szerkesztőségében, Kolozsvárt). Kisgyerekkoromtól ismertem, apám sakkpartnere volt (de mindig csak Marosiéknál sakkoztak, anyám nem látta szívesen a hangos vendégeket). Ott lakott a Rákóczi úton, ahol mi is. A felesége tanított - természetrajzra - az iskolában. Egyik legjobb gyerekkori barátom volt a kislánya, Anna.
Az a mindig szörnyű, de a sűrű ismétlődés folytán szürkülő hír (2007. november), hogy ő is a román állambiztonsági szolgálat ügynöke volt 1989 előtt, végül is nem lep meg. Úgyszólván semmi se lep meg már. A Securitate kötelékéből az 1960-as évek elején kisebbségi származása miatt elbocsátott tiszt fölkereste apámat, akit még az illegális kommunista mozgalomból ismert valaha, és hosszan mondott neki valamit. Anyám némán ült a konyhában, ölébe ejtett kézzel. Később értettem meg, hogy mit kellene válaszolnom némely ismerőseinknek a kérdésére: "Miért nem köszön vissza nekem az apád?"
Osztogatni akarnak mindketten ezerrel. A jobboldali az azt jelenti, aki szegeny, az szegeny, inkabb probaljon dolgozni, kaparjon, ne sirjon ejjel nappal.
Alantas inszinuáció ellen védekezni kínos, nem lehet jól kijönni belõle, a válaszadás maga is beszennyez, Tamás Gáspár Miklós mint rutinos médiasztár ezt pontosan tudja. Így aztán megengedheti magának, hogy az ÉS Visszhang rovatában az ellene irányuló összeesküvés részeseként, afféle brancsbeli cimboraként egy sorban emlegessen a Kurucinfóval és Lovas Istvánnal, s egy gondosan komponált lábjegyzettel - a régi ismerõs mégse bántódjék meg - még azok közé a nácik közé is besorolhat, akik õt megöléssel fenyegetik a neten. (Uraim! Köszönöm!, ÉS, 2007/37.)
Az amorális - tudniillik az elemi sajtóetikába ütközõ - számítgatás beválhat, az ÉS olvasói úgysem veszik a fáradságot - vélheti Tamás -, hogy kiderítsék, milyen másutt megjelent cikkemmel értem el azt, hogy Tomcat és Csontos János mellé kerültem a feketelistáján - merthogy a Tamás Gáspár Miklós által az ÉS-ben indukált vitában nem szólaltam meg. Végtére miért is tennék, Tamás neve jól pozicionált áruvédjegy.
Hogy mégis az otromba támadás célpontja lettem, azt egy év leforgása alatt megjelent két Népszabadság-cikkel értem el, amelyekben polemizálni bátorkodtam vele, az egyetlen Autentikussal. Az ideiben (Legújabb válságunk) inkább egyetértõen hivatkoztam rá, az egy évvel ezelõttiben (Elméleti minimalizmus) viszont valóban élesen - s félreértés ne essék - balról bíráltam Tamás Gáspár Miklós stílusparódiába hajló baloskodó demagógiáját. Ez utóbbi cikkre annak idején válaszolt is, a Népszabadságban mondhatni korrekten, az indymédián kevésbé korrekten még egyszer, de Tamás nem felejt, most hírbe hoz a szélsõjobbal.
Ha elhagyjuk a Tamás-ellenesek listájáról a szélsõjobbosokat - õk amúgy is csak azért vannak ott, mert általuk, érdemi vita helyett, hitelteleníthetõ mindenki más -, nincs közös ügyem a többi felsorolt szerzõvel sem, akár egyetértek velük némely dologban, akár nem, legkevésbé az, hogy - újabb alpári kitétel - velük összekapaszkodva kiüldözzem Tamás Gáspár Miklóst az országból vagy az általa birtokolt avagy birtokolni vélt szellemi területrõl.
A sértett és sértõ hiúság, a kinyilatkoztatás mint műfaj, a zsdanovi ellenséggyártás (az össze nem tartozók összegyúrása) nem éppen baloldali attitűd. Noha nem tekintem élethivatásomnak Tamás Gáspár Miklós minden, éppen aktuális álláspontjának nyilvános vitatását, nem is mindig éri meg a fáradságot, a mennyiség is követhetetlen, de ilyen egyszerűen azért nem veszi el a kedvem tõle.
...azúúúúúgyvaaaaa..........n........, hogy nekemmindig föltűnik, ami esetleg feltűnhet........, de ahho.......előbb föl kell, hogy tűnnjön,tehát föltűánően feltűnőnek köll, sőőőt kell lenni----eee !
A Zsiga, sőt a TGM, néha télleg, sőt, tényleg bohókás tud lenni.
Hjahhh !
Ez a zsenik sajátsága ! :)
És az soha nem okoz gondot senkinek, ha némi tetrák is fölfigyelnek, sőt ! felfigyelnek rá ! Pláne !!!
Az ilyesmi általában, sőt átajjában, amúúúgy nagyban elősegíti a szellemi fejlődést.
Köszi, te vagy a sokadik, aki ezt mondja, és neked is azt tudom mondani, hogy ha feltűnt volna a számos utalás a bejegyzésemben, akkor rájöhettél volna arra, hogy elég régóta nyomon követem kedves Gazsi írásait, és ha feltűnt volna a kommentekben is külön kiemeltem, hogy régebbi írásai korrektek. A Búcsú a baloldaltól című írása egyébként külön örömkönnyekkel tarkított olvasmány, ha hozzávesszük, hogy most meg miket képes összehordani. Vajon lesz 5 év múlva "búcsú a marxizmustól" c. cikke? Kérdés, hogy ha már mindig az aktuális hiányeszméket lovagolja meg, akkor 5 év múlva miféle politikai bohózattal áll elő. Szerencsére antiszemita nem lesz, mert abban sosincs hiány az országban. Bár kétségkívül vicces lenne, amint TGM Csurkával vállvetve publikálna, simán el tudom róla képzelni.
Kedves Miklós! Ez mi a szent szar? Már régóta ámuldozom a forradalmi marxizmust népszerűsítő gondolataidon, amit álmos budai egyetemistáknak és félkamu anarchistáknak szoktál volt osztani, az egyébként amúgyis marxistának titulált társadalomtudós értelmiség mély röhögése által kísérve ("ejnye Miklós...")."
...a....kinek üzenem innen......ahonnan............, a hülyeség lehet, hogy a korral is járhat............, DE !!!........, a.....ki ???TGM-et akar olvasni, annak először MEG KELL TANULNI OLVASNI !!!!! :)))))
.....és ezt nem árt ölég fiatal korban elkezdeni....... kedves.....tetra.....:)
Ezt én másképp értelmezem. Az első bekezdés azon a tényen alapul, hogy mindenki szeretné az adott helyzetből a lehető legtöbbet kihozni maga számára, azaz, a bérmunkás addig emeli intenzitását, amíg az érte kapott bér egyensúlyba nem kerül az elvárásaival, illetve, amennyi a munkaadónak megfelel. Ugyanazért az munkamennyiségért többet kell fizetni Nyugat-Európában és kevesebbet Kínában.
Biztos nagyon retardált vagyok de a cikket a vége felé egyre kevésbé értettem, hogy miről akar szólni és miből következik amit mondani akar. A fasizmus szónál már teljesen nem értettem, mit akar ez az ember. Szerintem ez egy bazinagy zagyvaság, de mondom, biztos kevés vagyok hozzá.