Magyar Szolidaritás Szövetsége és a Társadalmi Önvédelmi Testület újabb kettő azok közül a fiktív vagy pszeudoszervezetekből, amiket Orbán Viktor az utóbbi négy évben épített maga köré. Közös jellemzőjük, hogy legitimitásuk kérdéses, céljaik ködösek, illetve egy idő után eltűnnek.
A pártok által uralt tömegdemokrácia kereteiből Orbán a kilépést már a 2002-es választási vereség után megkísérelte, amikoris az olasz Forza Italia mintájára életre hívta a Hajrá, Magyarországnak keresztelt jobboldali tömegmozgalmat, melyet kizárólag az ő személye tartott össze. (Berlusconi a sajátját pártként működtette.)
Makovecz épített és gründolt A hálózat polgári köröknek nevezett alapegységei általában nem kérték az egyesülési törvény szerinti bejegyzésüket, azaz formálisan nézve illegalitásban működtek, ám Orbán létrehozta a Szövetség a Nemzetért polgári kört, amelybe a jobboldal minden irányzatából próbált reprezentánst válogatni, Makovecz Imrétől Solymosi Frigyesen át Vona Gáborig.
Ez a polgári kör lett a mozgalom magva is: az Orbán és Makovecz által létrehozott hasonnevű alapítvány finanszírozta a Polgárok Háza építését; a volt miniszterelnökön kívül sem a székházra, sem az alapítványra, sem a névadó polgári körre nem volt másnak rálátása, tagjaikat és vezetőiket is ő maga választotta ki.
A székház és az alapítvány máig működik, bár nem tudni, milyen céllal, az alapító kör azonban már hónapokkal a megalakulása után abbahagyta a ténykedését, még azelőtt, hogy Orbán visszatért volna a Fidesz élére.
Fantomtagozatok
A volt miniszterelnök korábban ezen a jogcímen lehetett tagja a pártvezetésnek, míg 2003 májusában eleget nem tett a „független jobboldali értelmiségiek” akaratának, és elfogadta a Fidesz elnöki posztját. A feltételül szabott egyszemélyi hatalomátvételt, az autoriterré alakítást nevének pártról szövetségre változtatva elfedő Fidesz ekkor bővült ki a néhány hónappal később funkció nélkülivé vált tagozatokkal, melyeknek élére szintén Orbán nevezett ki vezetőket.
Volt ezek között munkás-, gazda- és falusi tagozat is, miközben Orbán nem törődött az alig létező testületekkel, hanem már a tüntetésszervezőként bemutatkozó Magosszal kötött választási szövetséget, és vezetőjének, Jakab Istvánnak ígért miniszteri pozíciót.
Közben a polgári körök mozgalma lassan tetszhalottá vált, egy részüket beszippantotta a Fidesz, a 2002-ben még rendszeres demonstrációk (Margitsziget, Szabadság tér, Erzsébet tér) elmaradtak, a Hajrá, Magyarország mozgalom egy földtörvény-ügyi népszavazási kezdeményezéssel múlt ki.
Az aláírásgyűjtés mint kampányeszköz azonban nem veszett ki az eszköztárból: a 2004-es európai parlamenti választások előtt Orbán „nemzeti petíciós” mozgalmat hirdetett, amelynek pontjait tavaly ősszel az ún. garanciatörvényben ismételte meg, illetve alapított egy újabb fantomszervezetet, a Martonyi János vezette Szabad Európa Központot. A Fidesz számára sikeres választások ellenére azonban ez sem működött tovább.
Egyház, egészség
2003-ban az utóbb a Nemzet Orvosának címére aspiráló Mikola István vezetésével megalakult az Egészségügyi Egyeztető Fórum, Orbán egyházügyi tanácsadója, Balog Zoltán lelkész irányításával pedig Egyházi Egyeztető Tanácsot hoztak létre, de mindkét hangzatos nevű szervezet inkább csak pr-fogásnak bizonyult, mint érdemi tevékenységet végző szakértői testületnek.
A szoborpark konzultálni ment nemzetileg Orbán Fidesz-elnökként, de a párttól elvileg független szervezetként hívta életre 2005 márciusában a Nemzeti Konzultációs Testületet, melynek tagjait, Jókai Annától Kudlik Júlián át Pozsgay Imréig megint csak ő kérte fel. A Testület tevékenységéről nem tudni, de fedőszerveként működött a hasonnevű megaközvéleménykutatásának.
Arccal Budapest felé
Ugyanakkor ébredt rá Orbán, hogy a fővárosiak nélkül egy évvel később nincs választási győzelem, és létrehozta az Új Budapest Központot, amely egy program megírásán kívül más nem nagyon csinált, illetve az előbbiek mindegyikével közös vonása volt, hogy vezetőjét, Cselovszki Zoltánt Orbán nevezte ki; a szervezet léte sem a budapesti Fidesztől, hanem kizárólag Orbántól függött.
A Cselovszki-testület készített egy Budapest-programot, készített egy másikat a Navracsics Tibor vezette Polgári kormányzás 2006 csoport is, részeként az összmagyarországinak, de végül egyiket se használták, mint ahogy az – amúgy létező – Professzorok Batthyányi Köre Szent István-tervét se. Helyettük a kampányban a gazdasági konzultáció néven tavaly ősszel futó vállalkozói kívánságlajstrom pontjai közül szemezgetett Orbán.
A Fidesz elnöke szövetségre lépett olyan, önálló entitásnak alig-alig nevezhető szervezetekkel is, mint a KDNP, amely 12 éven nem tudott a parlamentbe kerülni. Az erre még egyszer sem képes Vállalkozók Pártját a vereség után még a fideszesek is fantomszervezetnek nevezték.
Magyar Vizsla és Szolidaritás
A kampányban színre lépett egy újabb fantomszervezet, az Adózók Érdekvédelmi Egyesülete, amit Horváth Éva kefekereskedő vezetett, de az általa többmillió példányban kiadott Magyar Vizsla című kampánylap és a Fidesz, illetve Orbán közötti kapcsolat hamar nyilvánvalóvá vált.
Orbán kutyája A kampányban kezdte el működését a Kontrát Károly irányításával működő Új Demokrácia Központ (elődje 2002-ben jelző nélkül létezett), de már az első forduló éjszakáján elveszítette létjogosultságát, miután a Fidesz letett a vereség = csalás retorikájáról, és az MDF bejutása miatt a jobboldali szövetségben kezdett reménykedni. Az Új Demokrácia Központ valódi feladata a Polgárok Házában működő, Kubatov Gábor vezette kampányközpont és az aktivisták közötti kommunikáció lebonyolítása volt.
A második forduló veresége után az Új Demokrácia utódja a Társadalmi Önvédelmi Testület, bár kétséges, hogy milyen feladata lehet (elvileg a jobboldali érzelmeik miatt hátrányt szenvedettek jogsegélyét szolgáltatja), és mennyi idő után adja át magát a feledésnek.
A Magyar Szolidaritás Szövetsége szintén egy az Orbán túlélését szolgáló fantomszervezet közül, ami nem is hasonlít a példaként említett német CDU-CSU együttműködésre, az ugyanis területi alapon működő frakció.
A magyar Házszabály ilyen szervet nem ismer, sem pedig frakcióelnöki titulust. A képviselőknek – bizonyos keretek között – joguk van frakciókba szerveződni, ezek vezetőit egyszerűen frakcióvezetőkként nevezi meg. Valós jogkörük csak nekik van, Orbánnak azért volt szüksége a hangzatos névvel illetett kétszemélyes testület létrehozatalára, hogy ne veszítse el minden befolyását az akarata ellenére – de a parlamenti logikának megfelelően – külön frakciót alakító kereszténydemokraták fölött.