ez az egész téma agyon vagy tárgyalva és kissit unom is emiatt. csak a hecc kedvéért vagyok itt. : > ráadsául _minden_ nő akivel kapcsoltaban ez felmerült a diskurációban kivételnek mondta magát. Az összes : >> Akár igaz ez az adott személyre akár nem, az ember már csak röhögni tud egy idő és megfelelő darabszám után, annyira nyilvánvaló a demagógia.
Még szerencse, hogy nemcsak nekem volt/van szerencsém, viszont az enyém is elillanhat, hogy azok kapjanak balőle, akiknek eddig tán nem jutott.
Kár, hogy ennyre polidilis és személyeskedő lett a topik, szvsz nem rajtunk múlt, kedves Heathcliff. Viszont tartok tőle, hogy tágulok innét, mert ezt nem szeretem.
Ha a kritikában szerepel a ”siker” szó, a kritikus valószínűleg irígy ember. Ha az ”önmagát zseninek tartó”, akkor a kritikus a saját művészi középszerűségébe képtelen beletörődni. Vedd észre, hogy sem a ”zseni” sem a ”siker” nem vonatkozhat a nyomtatott szövegre.
Mivan? Fogást keresel? Beszélj inkább arról a politikai baromságról a hozzászólásod végén. Tudod, ami olyan hitelessé teszi, hogy rólam van szó és nem egy konzervet próbálsz benyomni az arcomba :)
Naná, hogy számít, és ebben igazad van, de ez miért olyan óriási felfedezés?
Sok olyan tárgy van, melyet a külseje alapján ítélnek meg az emberek, sőt, továbbmegyek: még csak mutatósnak sem kell lennie az adott tárgynak, elég, ha ritka és ebből eredően pofátlanul drága. (Ezt hívják sznobizmusnak.)
Osztán egyszer megvilágosodunk, hogy jé, ez egy szar, csak épp jól néz ki, de emiatt semmi értelme megvennem... máskor pedig rögtön nyúlunk is a pénztárcánk felé. Embere válogatja (agymosottság vs. íkú alapján), hogy melyik van többségben.
Neked is igazad van, kedves Heathcliff, de itt nem az öndefiníció helytálló vagy helytelen voltáról volt szó, hanem pusztán az öndefiníció megalkotásának képességéről.
Mellesleg jobban végiggondolva, akkor a puszta életstratégia is kvázi prostitúció lehetne. Anno én is végiggondoltam, mikor mit akarok csinálni az életemben, s nagyjából 16 éves koromra kitűztem a fontosabb feladatokat úgy 50-ig. Ilyen "meglátni és megszeretni, és gondolkodás nélkül mindent odadobni" szóba se jöhetett volna. Még tizenévesen se, pedig akkoriban állítólag tombolnak a hormonok. Akkor én most antinő vagyok? Így lassan 10 év kiegyensúlyozott házassággal a hátam mögött? Hát, lehet... Pláne, ha a hormonvezérelt eszetlenkedés a női lét legfőbb attribútuma. :))
Tessék mondani, azért szabad még alternatív definíciókat is kigondolni? :))
Mellesleg azok a pasik, akiknek huszonéves koromban egy-két (szigorúan ki-ki alapon fizetős éttermi!) randi után kiadtam az útját, csak akkor és ott voltak dühösek. Pár hónap, súlyosabb esetben pár év után belátták, hogy sokkal tisztességesebben jártam el velük, mint azok a nők, akik hónapokig udvaroltattak maguknak, aztán pedig a döntő pillanatban "meggondolták magukat". Miután már több tízezer froncsijába kerültek a pasiknak...
Képzelj el egy olyan embert, akinek többször volt ilyen vásárlása. Amikor a termék irányította a pénztárcáját. Ha MEGVÁDOLOD azzal, hogy a külső alapján dönt, akkor fog mutatni 3 így megvett tárgyat, ami szerinte sem olyan hűdejól néz ki és 10.000 olyat, amit hűdejól kinézőnek tart, mégse vette meg (mégse ragadta el) Most akkor számít a tárgy kinézete, vagy sem?
Számít, de nem lehet előre megmondani melyik lesz a következő.
--------
A zsugori, az akinek nem megfelelő a valutása (kövér, öreg) jó képek és illeszkednek a koncepcióba.
Szoval ennyire kibirhatatlan, ha uyganazt varjak el Toled, mint Te mastol?
Ennekem bizonyitani kell, hogy "en ugy emlekszem, de lehet, hyog tevedek", illetve hogy "furcsallok valamit", mert iylen kijelentest nem tehetek en a magam neveben.
Ugyanakkor Neked nem kell bizonyitani, hogy en bunko, hazug, gonosz ragalmazo vagyok, Te szabadon alazhatsz nyiévanosan. Ertem.
Minden hibája ellenére nagyon jól magyarázza, miért nem érzik a nők, hogy a külső fontos.
Ezt most nem értem. A saját külsejük nem fontos, vagy másoké? És ez jó vagy rossz?
azért az is érdekes, hogy a tizedik szandál után se kapcsolnak egyesek, hogy itt nem egy véletlenről van szó, hogy ez a fajta vásárlás JELLEMZŐ dolog rájuk
Oké. Jellemző. Mindenkire. De eltérő mértékben, és nem felülírhatatlanul.
