taira, nagyon nagyon köszönöm a segítséget, a többi verset megtalálták, csak ez az egy hiányzott és így fog kapni egy nagy ötöst, ami fontos, mert vannak gyengébb jegyei is, még egyszer kösz a segítségedet!
egy ismerős kisfiúnak kellene egy Radnóti idézetet beazonosítani, és ehhez keresek segítséget Az idézet a vers vége: "Téged dicsér a Föld és téged dícsér a Nap" kösz a segítséget.
Ma megvett könyv: Interview with the vampire. Nagyon örülök, végre sikerült megszereznem, sajnos magyarul már szinte sehol sem található... igazán kiadhatnák megint.
igen, alapvetően mindegyik témának megvannak a saját kliséi, legyen az romantikus regény, sci-fi, vagy épp horror.
nekem a Boszorkányok órájában épp az tetszett, hogy nem afféle bugyuta, bárgyú boszorkányos mese, mint pl. az átkozott boszorkák (ahol a három testvér varázsolgat, meg démonokkla visakodik), hanem teljesen hihető, és sokkal szövevényesebb már a múlt is, nem szólva a jelenről.
tény, hogy Anne Rice nagyon tud íni.:)
az Interjú a vámpírralt még filmen sem lehetett elrontani.
Igaz, hogy a vámpíros történeteknél tényleg nehéz újat kitalálni, nekem a Rice történetei mégis nagyon tetszenek, annyira megfog bennük a hangulat. De ami a Boszorkányok óráját illeti, nekem pl ott az volt a véleményem, hogy már ebben a stílusban sem lehet igazán újat kitalálni. Nekem azok a mágikus képességek és fordulatok kissé klisésnek hatottak azok is.
ez érdekes, mert én épp ezt olvastam először, és alig vártam, hogy hozzájussak a folytatásaihoz.
a vámpíros történetek engem kicsit untatnak, írótól függetlenül, mert ez pont az a téma, amiben nagyon nehéz újdonságot felmutatni. az eddig megszokott sémák pedig már annyira lerágott csontok. még a sokak által dicsőített Martin-féle Lázálomtól sem voltam kinyúlva.(és nem a rossz fordítás volt az oka.)
Nos, épp a Boszorkányok óráját olvastam el, és rá kellett jönnöm, hogy Rice-nak jobban kedvelem a vámpíros történeteit. Eleinte jó volt, de aztán valahogy már nem volt jó, amikor túl voltam a két könyvön. Hogy is mondjam, nem éppen buzditott arra, hogy elolvassam a két folytatást.
Nos, én meg tegnap szereztem be Anne Rice-nak két könyvét, bár még nem kezdtem bele semelyikbe sem (már nagyon szeretném!) mivel van egy harmadik AR könyv amit közben olvasok, és mivel sorozat, nem akarom elrontani az izgalmat.
Persze, a korszak ábrázolása nagyon jó, de nekem a sztori is tetszett!
Én Pamuk könyveivel voltam így (Az új élet, Hó). Érdekesen kezdődnek, a történet pörög ezerrel, aztán a közepe felé leáll, és ugyanazokat a köröket rója, közben önsajnálat, szerencsétlenkedés. Valahogy mindkét könyvénél ezt éreztem. Pedig ahogy a könyvesboltban nézegettem őket, izgalmasnak tűntek, utólag viszont örülök, hogy a könytár mellett döntöttem.
Sziasztok! Most találtam meg ezt a topicot, és rögtön betettem a kedvencek közé! :-) Mad árka hozzászólásain jókat derültem, kábé én is így szoktam könyveket vásárolni, és a körülöttem élők hasonlóan reagálnak, mint Mad árka édesapja. :-)
Az utóbbi időben igencsak visszafogtam magam, de azért persze néhány könyvet kinéztem magamnak, remélem, a jövő héten meg tudom vásárolni őket.
Legutóbbi szerzeményem: Oscar Wilde: Dorian Gray-je, természetesen leértékelve vettem. ;-) Már el is kezdtem olvasni, úgy néz ki, jó lesz!
Nekem a Gésa emlékirat eleinte nagyon tetszett, teljesen magával ragadott a kor és miliő ábrázolása, aztán valahogy ellaposodott és meguntam a végére. Szerintem a sztori hanyagolható, viszont - remélhetőleg hiteles - bepillantás egy letűnt és egzotikus világba..
Tegnap kaptam fizetést jutalommal, s ennek örömére betértem egy antikváriumba. (Említettem tegnap apámnak az eseményt, mire rezzenéstelen arccal kezdett el mormogni: "és hányszor elégültél ki?"). :)
Az első zsákmány az Urania Sorozatból volt a Madarak kötet, mivel ez még hiányzott. Ezzel egyre csökkent a hiány száma.
Gondoltam, ha már ott vagyok, végignézem az általam nagyon kedvelt Magyar Hírmondó sorozatot, s rögvest leltem egy kedvemre valót (sok más mellett mondjuk), így elhoztam a "Minden doktorságot csak ebből késértek" - Szemelvények orvosi kézikönyvekből címűt. Hazafelé olvasgattam, s bár tudom, nem egy vicckönyv, azért jókat derültem rajta.
"Ember ha nem ganajozhatik, vagy nem vizelhetik
Keresd fel az töknek inát és kösd által rajta három vagy négyszer, elindul."
Az utolsó könyv pedig Bodor János és Gallyas Csaba műve lett, a Hasznos és káros rovarok a kertben. Nem mintha irtani szeretnék, de viszonylag részletes rovarleírások vannak benne, igaz, eléggé szűkült megjegyzésekkel élnek időnként. Mindenesetre jó ismerni ezt az oldalt is.
Hát, a mai nap a közepén egy hatalmas bűnbeesést tartalmazott. A Szabó Ervin könyvtárban leselejtezett könyveket árulnak 150 Ft-ért. S a héten kapok fizetést. Ez a kettő nagyon szerencsétlenül találkozott, úgyhogy gazdagabb lettem a
Beszédes kérdőjelek a kémiában Repülősárkányok és gyíkmadarak Az állatok fegyverei Az állatok utolsó menedékei Állatvilág az egyenlítőtől a sarkokig Élő múzeumok Zöld erdőben, zöld mezőben - Olvasnivalók hazánk élővilágáról Az Elbrusztól az Antarktiszig Tízezer év az óceánok mélyén A mező titkai Amerre a madár jár A földi élet titkai Az élet titkai Lesz-e sas 2000-ben? Még a krokodilusnak is van barátja... Hová? Hogyan? Állatvándorlások
című könyvekkel.
Meg négy Búvár Zsebkönyvvel, mert azt meg gyűjtöm és még sok hiányzik, s sajnos antikváriumban elég drága (időnként már 800 Ft is...).
Még egyiket sem olvastam, csak lapozgattam, de rettentő érdekesnek tűnnek. Persze mind régi kiadású, s bár én kevésbé vagyok ódon még, de nagyon tetszenek az olyan természettudományi vagy ifjúsági könyvek, amelyekben a kép még nem ment a szöveg rovására és igazi sztoricsemegéket tartalmaznak.
Na, elolvastam az Utas és holdvilágot, hogy megtudjam, miért ciki, szóval DIREKT A KEDVETEKÉRT.
:)
Hát... Brómhiányos egy könyv, az igaz. :) De azért nem volt olyan késztetésem, hogy letegyem.
Bár azt megállapítottam, hogy ilyen mérvű érzékenység engem már egy kicsit taszít. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne érdekelne. Valahogy úgy, mint a kínai pucér kutyák: ééérdekes, hogy van ilyen, azért haza nem vinném...
Viszont fura áthallásokat fedeztem föl az Utas és holdvilág + az Orwell-féle Fikusz között, utóbbiról nemrég írtam a társtopicon ("Milyen könyvet olvasol éppen"). Lehet, hogy majd írok a kettőről közösen, de akkor inkább oda. Meglepett, hogy egymás után olvasok (mondhatni, találomra) két, általam "egészen más polcon" nyilvántartott könyvet, és kisül, hogy a kettő ugyanarról szól... Hasonló eszközökkel, helyszínekkel stb... (Jó, a keletkezési idő kb. azonos, de akkor is!)
(De előbb meg kéne várnom, amíg a főnököm hazamegy. Vagy amíg én hazamegyek. Amelyik előbb bekövetkezik. ;)
Jogásznak vettem ajándékba. :) Könyvhétre jelent meg az Európánál, felolvastak belőle a Kossuthon, megtetszett.
Most tűnődöm, hogy etikus-e visszakérni kölcsön, miután átadtam becsomagolva... Beleolvastam a buszon, megpusztultam a röhögéstől. Majdnem le kellett szállni. :) Antidepresszáns könyv. :)
Az Utas és holdvilágról nem tudok nyilatkozni, még csak most kaptam. Legutóbb a Pendragon-legandát olvastam, igen jól szórakoztam. :)
(Kivéve az utószót, amin bosszankodtam -- b@sszus, ma, 2006-ban még ki szabad adni olyan tanulmányt, hogy "a zíró ezzel asztakarta mondani..."??? Tán hagyjuk ezt az íróra, meg az olvasóra, nem? Hülyeség, hogy a könyv "paródia" lenne. Azért írta, mert olyan kedve volt, és kész. Minek kéne ezt görcsösen megmagyarázni? Amiben holt ősök kóborolnak, az már egyből nem szalonképes? Kivéve, ha Sexpír...)
