csak azert szeretnem ezt a topicot nyitni, hogy barki irhasson barmirol, amirol csak akar, vagy ami eszebe jut. persze biztos nem ez az elso...
udv: emberimado
ez egy gyors fordítás csak, hogy értsed a szövegét a dalnak:
még ha el is önt most a szomorúság még a könnyeid is kiszáradtak úgy érzed már sose mosolyogsz többet
majd eljön a nap amikor visszaemlékszünk ezekre az időkre már tudunk róla beszélni és nevetni rajta szóval ne aggódj és hagyd, hogy a mai nap szele magával sodorjon tovább görgessen
ahogy az idő pereg bánat és öröm körforgása vesz körül még a szerelmesek is, akik ma szakítottak találkoznak következő életükben
a vándor is ki mindig úton van reménykedik otthonra talál majd egyszer még ha össze is csuklik ma este mert esett rá a hideg eső egész nap
az idő ez örök örvénye elválásaink, találkozásaink körforgása még az utazó is, ki ma összecsuklik újra járni fog következő életében
még az utazó is, ki ma összecsuklik újra járni fog majd következő életében
Anyegin úgy érezte minden elveszett, kedves barátja veszett oda, egy nő illúziójáért, aki tán nem is volt soha. Anyegin nagyon elfáradt, újra nagyon elfáradt, és nem tudta mit csináljon most, mihez kezdjen, hogy ez is elveszett. Lelőtte egyetlen kedves társát ebben száműzöttségben és most mi legyen? A nő csak egy egyszerű nő volt a sok közül, egy olga, ilga vagy valami ilyesmi, de barátja nélkül most mi legyen? Talán tényleg igaz és szörnyű ez a világ, nem tartogat semmit, már semmit. Lelőtte kedves társát, ki csak ártatlanul felhőket kergetett, mint mindenki más, romantikus vágyak, lila köd, vette körül, elmélázott, tán hibázott, dehát van ilyen... ilyesmi... s így jártak... így kerültek szembe egymással... végzetesen... nem kellett volna, nem szabadott volna... megtörténnie, mindennek máshogy kellett volna...
s most barátja vállát veregethetné jópofán rákacsintana, mutatóujját előre tartva vicces grimaszt vágna, s hangosan felröhögnének te ütődött! mondaná ő te ütődött!
de ez elveszett örökre elveszett minden elveszett...
