Baráti üdvözletem minden kedves érdeklődőnek.
Pszichológusként azt tapasztalom, hogy a mai világ egyik legnagyobb konfliktus-forrása a párkapcsolati frusztráció. „Nincs megfelelő hely az ismerkedésre” mondják a szociológusok, bár ha körülnézek, azt látom, hogy talán ez lehet a legkisebb gond.
Nézzünk csak meg pl. egy metró szerelvényt, amikor üresen beáll a megállóba, és elkezdenek az utasok beszállni…
Az első leül az egyik korlát melletti helyre. A második ettől a helytől lehetőleg a legtávolabbit választja. A harmadik vajon hol foglal helyet…?
Természetesen a két, már foglalt hely között, egyenlő távolságra mind a két utastól…
Az ember, társas lény, de ha beszállsz egy liftbe, mégsem vagy hajlandó beszélgetni az útitársaiddal. Ha már valaki köszön, az csodaszámba megy…
Vagyis nem hiszem, hogy a párkapcsolati problémák kialakulásának és a nem megfelelő működésének a külső körülmények lennének az okai, sokkal inkább vélelmezem, hogy belülről fakadó, tévesen értelmezett „énképek” kisebbrendűségi komplexusok azok, amelyek torzítása miatt kerülnek kapcsolataink sok esetben zsákutcába.
Ezt a fórumot azért hoztam létre, hogy megteremtsek egyfajta „virtuális” önismereti klubot, egy olyan helyet, ahol mindenki őszintén beszélhet párkapcsolati problémájáról.
Őszintén, hiszen a nicknév teljes ismeretlenséget biztosít mindenki számára.
Hiszem azt, hogy az ide bejelentkező „klubtagok” birtokolnak akkora élettapasztalatot, amelyek egy valóságos önismereti csoport működésének megfelelően át tudják segíteni a gondokkal küzdő társaikat a párkapcsolati, önismereti, vagy akár szexuális természetű problémáikon. Olyan „tagok” írásait várom, akik valós gondokkal küzdenek, de – akár idő vagy bátorság hiányában – ezidáig még nem kérték szakember segítségét.
Nos, kedves Barátom, itt az alkalom, élj vele…
Ha van olyan ismerősötök, akinél a gyermekáldás már több mint egy éve várat magára, és szeretne részt venni egy ingyenes próbacsoportban, kérlek ajánljátok Neki ezt az oldalt!
magától a szótól nem undorodom hogy párkapcsolat, de most nem igazán vágyok ilyenre. Rossz érzés ha az embert átkúrják(és még a férfiak a szemetek), utána persze hogy nem tud gondolni párkapcsolatra jó szívvel-mint ahogy most én sem.
Persze az is igaz hogy nőre meg vonatra nem várunk. Jön másik!
Már a "párkapcsolat" szótól is undorodom. Eleve ideologikus, mintha minden férfihez egy nő, és minden nőhöz egy férfi tartozna. Tényleg zsigeri az undorom!
Ez is Igaz. De sajnálom ha önámításba vagy felesleges szorongásba torkollik bárki akit kielégít vagy felzaklat esetleg rossz irányba visz ennyi keresztmetszeti reakció. Na de vak tyúk is......Ennyitől még a legjobb szakember is vak maradhat.
Ha komolyan kérdezed, akkor komolyan: több olyan fórumozóról is tudok, akinek az egész élete megváltozott attól, hogy itt önmegvalósult és előadta a problémáit.
Sokaknak segít ha arctalanul lecseszik, és persze sokak találnak önigazolást is az életükre - mindkettő nyilvánvalóan megnyugtatja a problémafelvetőket, hogy nincsenek egyedül egy-egy adott gonddal.
Mondjuk olyannal még nem találkoztam, hogy valaki kifejezetten szakemberként nyit egy topicot, aztán szépen magára hagyja itt a virtuálsi pácienseit, illetve másokat olyan stílusban utasít rendere, ami erősen megkérdőjelezi, hogy csakugyan szakember-e a topicnyitó
Szerintem nagyon kivételes esetben létezhet:-) De ahhoz nagyon sokat kell tenni mind 2 félnek. Ill, ha nem is mindíg ugyanazzal az intenzitással is működik mert az már tényleg szinte lehetetlen, de ha megtalálod a nagy Ő-t akkor ha már ránézel tudod hogy Ő az akivel le tudnád élni az életed, sok minden megtörténhet, ami addíg elképzelhetetlennek tünt:-)
"legalábbis nekem csak ezen forog az eszem, megtalálni a lehető legjobb társat
de nagyon kettőn áll a vásár!!!!
akivel egész életemben jó lesz együtt, ez persze nem hetek vagy hónapok kérdése hanem évek alatt derül ki ha ugyan eltart addig"
Igy van....csak kettőn áll a vásár. Hiszem és vallom, hogy mindent (kivéve néhány dolgot) meg kell beszélni ami ahhoz vezethet, hogy egy pár ne hidegüljön el egymástól......
De hogy egy kapcsolat "örökké" tartson.....ugyanolyan lángon, héven, intenzitáson????
Ilyennel még nem találkoztam......az emberi természet zsigerből nem erre van predesztinálva.......sztem....
Jól megült a beszélgetés megint. Csak nem elvesztették a fonalat -a rojtok szálait el- elkapó- hozzáértők? Én ügyeltem 13 évig anoním segítő vonal végén, de ott nem volt ilyen személytelen, hiteltelen és követhetetlen, elvarratlan a problémák megbeszélése, bármennyire sérült vagy lelkizavarral küzdő emberrel áltam arctalan kapcsolatban. Mire számítottatok? Ez talán még izgalmas ebben a megközelítésben és próbálkozásban. Valakinek segített valaki? vagy valami ezen az információs csatornán? Ezt nem cinkelésnek szánom, ez komolyan érdekel. Üdv Ágnes
Minek cikizni? Komolyan mondom, hogy hagyni kéne. Akinek az ő segítsége kell, itt, így, azt csak zavarjuk ezzel. Akinek meg másféle segítség kell, az máshol találhat másfélét.
Ha jól értettem, itt egy virtuális csoport létrehozásáról lenne szó.
Meglehet, a topicnyitó figyeli a csoport kialakulását, a csoport önfejlődését és csak akkor avatkozik be, amikor azt szükségesnek látja.
Ily módon, mint mindenki, aki a témához hozzászól, te is - ahogy én is - a csoport részének tekintendő és eltölthet minket a büszkeség és jóérzés, hogy az öngyógyításunk mellett másokon is segítünk.
Nem utolsó sorban a hála is eltölthet minket, hogy a topicnyitó személyében akadt végre egy irgalmas szamaritánus, aki ilyen páratlan lehetőséget biztosított számunkra, hogy meggyógyuljunk; szóval én igen hálás vagyok neki, érzem is magamon a testi-lelki javulást.
Meglehet, a topicnyitó egyik zseniális technikai fogását - azt, hogy valósággal minket felhergelve késztet mindannyiunkat igazán mély önismeretre, s ily módon a párkapcsolati problémáink tisztábban látására, elemzésére és annak megjavítására - valahonnan a Darnell-training egyfajta sajátos értelmezéséből bírta előráncigálni.
Szóval csak azt akarom mondani, hogy nagyon-bagyon örülök, hogy egy csoportban lehetek veled és így együtt gyógyulhatunk....:))
Most már csak azt kellene kitalálnunk, milyen párkapcsolati problémáink is vannak...ha ugyanis nem tudjuk, akkor nehéz lesz meggyógyítani magunkat és a többiek sem tudnak segíteni nekünk.
Akarsz róla most beszélni itt velem, vagy majd akkor vitassuk meg, amikor összecsoportosulunk?
Remélhetőleg vonatkozó probléámákkal küzdők megtalálják azokat a topikokat, ahol valós, érdemi segítséget kaphatnak.
Csöndesen megjegyzem: szollár, ha tényleg segíteni akarsz, nem topikot nyitsz, hanem egyszerűen olvasgatsz, szétnézel a topikok között, becsatlakozol a beszélgetésbe, és úgy próbálod felajánlani a segítséged. Na, mindegy, ez csak egyéni vélemény, már az elején ez jutott eszembe, csak akkor még arra gondoltam, jóindulatú profi vagy, fórumos tapasztalatok nélkül.
Hosszú story lesz,majdnem Ádámtól és Évátol kezdem. Közel másfél éve megismerkedtem életem szerelmével. Azon a nyáron ő elment a szüleível horvátországba nyaralni 1 hétre,ekkor még csak 1 hete jártunk. Ezen a nyáron anyám is volt horvátországban az unokanővéremmel, ezután ő úgy döntött hogy elviszi a 80éves öreganyám a tengerhez hogy még életében legalább 1x láthassa azt.Anyámnak és Apámnak elég kevés vezetési tapasztalata van ezért megkértek engem hogy vigyem el őket,ha nem megyek akkor ők se.Egy Suzuki Sedan-unk van ami 5 személynek még csomagok nélkül is kényelmetlen. Telt múlt az idő és eljött a pillanat mikor be kellett fizetni a nyaralást.Megkérdeztem kedvesem hogy mehetek-e vagy maradjak, és hogy nem fog-e haragudni ha elmegyek? Azt mondta hogy nem fog haragudni,meg hogy ő úgyse kapna szabit 1 hétre (épp akkor váltott munkahelyet).Teljes nyugalommal azt mondam hogy akkor megyek.Elmentem nyaralni az öregekkel (a nyaralás legjobb része számomra a foci vb volt) Anyám már akkor kitalálta hogy mejünk le idén is de hozzuk barátnőm is,Apám mondta hogy ő otthon marad tehát a hely megvolt elvileg. Minden nap küldem neki sms-t vagy felhívtam.Mikor hazajöttem már kicsit más volt a helyzet,nem szeretett annyira mint előtte. Merthogy vele nem mentem el nyaralni,de a haverjaimmal is lementem 1 hétvégére Somogybabodra (arra gondoltam hogy ha nem kap szabit akkor nem is tudunk elmenni).Mondtam OK menjünk el valahova 2-en, kapott 3 nap szabit és elmentünk 3 napra Hajduszoboszlóra, ahol jól éreztük magunk.Hazafelé menet eszembe jutott hogy mit is mondott anyám gondoltam rákérdezek hogy lenne-e kedve horvátországban velem meg az öregeimel.Azt mondta:-Majd megbeszéljük. Aztán levezettem 120km-t úgy hogy csak pár mondatot beszéltünk,és ezen berágtam mire hazaértünk.Kissé összevesztünk mert ő úgy gondolta hogy én még mindíg anyucit választanám helyette és hogy ő fontosabb nekem.Innentől kezdve párszor összevesztünk kisebb-nagyobb dolgokon.Ha összevesztünk akkor még mindíg aznap meg is beszélük hogy mi is a baj. Aztán októberben odaköltöztem hozzá és a szüleihez (ugyis ott voltam szinte mindíg).Mentek is a dolgok úgy ahogy menniük kell, jöttek az eggyütt lakásos gondok ilyesmi.Közben anyám porckorongsérvet kapott amit később meg is mütöttek,előtte el kellett vinnem MRI-re fehérvárra ahova elvittem kedvesem is.Anyám 1-2 naponta felhívott apróbb problémáival (többnyire számítógépes dolgok) és idönként ezek megoldására hazamentem 1-2 órára.Eljött a karácsony és hogy egyikünk szülei se legyenek megsértve kitaláltuk hogy mind a 2 helyen leszünk kicsit.Ide tartozik még hogy 2001-ben meghalt nővérem autóbalesetben amit anyám a mai napig nem dolgozott fel teljesen. Minden karácsonkor terít neki is az asztalnál,a konyhában van róla pár kép amin egyedül van és olyan is amin a családal vagy velem, rólam 1 olyan kép van amin egyedül vagyok,az is vagy 12 éves (bent a szobában van pár de ez részletkérdés). Tehát vissza a karácsonyi vacsihoz. Beszélgettünk, ettünk,ittunk ilyesmi,átlag karácsonyi összejövetel semmi olyasmi hogy 1 perces néma gyász,vagy hogy emlékezzünk meg azokrol akik nem lehetnek itt velünk.Apám születésnapja a következő pont a történetben, ez most volt januárban. Kedvesem sütött neki egy torát és vettünk mellé egy karórát ajándékba.Anyám kérdezgetett a tortáról:-Miért édesebb a tetje?Miért van benne rum? stb.Apám ezt mondta:-hosszú évtizedek óta a legszebb születésnapja volt. Majd mindezek után egy problémás szombaton összevesztük.
Ő szerinte az én Anyám utálja őt és mindent megtesz annak érdekében hogy kettéválasszon minket.Ő még a mai napig nem tudta azt feldolgozni hogy hogyan voltam képes elmenni nyaralni anyámékkal.Úgy érzi hogy ő sose fog megfelelni anyámnak,mert hogy szerinte csak a rosszat látja mindenben amit ő tesz.Szerinte anyám engem se szeretett eddig,csak most szeret hogy kedvesemmel éltem.Ő ugy érzi hogy képtelen lenne így élni hogy anyám utálja.
