Keresés

Részletes keresés

Álomvédelmi twist Creative Commons License 2006.04.14 0 0 6

Méghogy én irigylem? Éppen hogy te nem tudod elviselni ezt a magyar mítoszt, és "kettősállampolgárságos- seggbedugottárvalányhajas-csíkcsicsóikönnyezőszűzanyásfideszkampányos műnépszínmű"-ről beszélsz, amióta ezen a fórumon vagy.

 

Éppen hogy arra akartam rámutatni, hogy ha egy civilizált európai nép 2000 év után elkergetve egy másik népet (nem eleget - mutatott rá a volt baloldali izraeli zsidó történész) hazát alapíthat, a XX. század közepén, egy véres VH után, akkor talán 86 - 1000 év után ezt egy másik nép is megteheti.

 

És hadd hihessük azt, hogy nemcsak "Az intenzív globalizálódás majd segít rajtuk is, s azon keresztül - de csak azon keresztül - új magyar vér is áramolhat a vérkeringésébe...", hanem az autonómián keresztül is, és máshogy is, ha már olyan a konstelláció és olyan elpuhultak és gyengék vagyunk, hogy nem akarjuk, merjük, tudjuk visszahódítani elcsatolt területeinket, (s még elcsatolt magyarlakta területeinket se).

Előzmény: Állományjavító (0)
Törölt nick Creative Commons License 2006.04.14 0 0 5
Mikor volt olyan, hogy jól mentek a dolgok? A magyarság mindigis elnyomatásban élt.
Hol a tatár, hol a török, hol az osztrák, hol a német, hol a magyar... Valaki mindig elnyomta.
Előzmény: Álomvédelmi twist (-)
Lukowsky Creative Commons License 2006.04.14 0 0 4

Érdekes, engem a Szent Mihály-templom, a Mátyás-szobor, a Házsongárdi temető és persze a helyi magyar beszéd villanyozott fel.

Kinek ez, kinek a Friesland konszern.

Előzmény: Állományjavító (0)
Álomvédelmi twist Creative Commons License 2006.04.14 0 0 3
Helyesen: jó = jól
Előzmény: Álomvédelmi twist (-)
Turbo_Apu Creative Commons License 2006.04.14 0 0 2

Kolozsvár központja valóban szép, a piros-sárga-kékre festett padok ellenére is. (Bár van fejlődés, tavalyelőtt még a szemeteskukák e három színben virítottak)

Ott is található nagyon szép szálloda, színmagyar személyzettel. Pár éve, (mikor először jártam ott) félve mentem, azóta örömmel.

Persze, a külső kerületek iszonyatosan lepukkantak, de hol nem?

Előzmény: Állományjavító (0)
Caidhan Creative Commons License 2006.04.14 0 0 1
BARTIS ATTILA

Felvidék visszatért

(L.v.B., op.125, Allegro assai)

Tudom, hogy vannak, akik szerint nincs Isten, de én Isten létét papírral tudom bizonyítani, méghozzá egy hivatalos, román nyelvu levéllel, amelyben az áll, hogy ezerkilencszáznyolcvannégy szeptember tizedikén Bartis elvtárs lesz szíves megjelenni Poncea elvtárs elott a hatszázhatvanhetes szobában. Persze, vannak olyan irataim is, amelyekkel azt tudnám bizonyítani, hogy Isten soha nem is létezett, vagy ha igen, akkor alig egy évvel ez elott a rendorségi idézés elott halt meg. De most maradjunk ennél a rövid, határozott levélnél, amelyet pont aznap kézbesített a postás, amikor az embernek minimum írásos bizonyítékra volt szüksége arról, hogy mégsem hagyta el teljesen az Úristen.
Sokak szerint a remény erot ad, mások viszont, akik már reméltek, nemcsak úgy ímmel-ámmal, hanem igazán, azok tudják, hogy ez pont fordítva van: a reményhez kell az ero. Sokkal több ero kell hozzá, mint a reménytelenséghez. És szégyen, nem szégyen, az ember ereje, foleg osszel, véges. Szóval ki volt centizve rendesen, hogy mikor jön az a levél, úgy is mondhatnám, Szacsvay László marosvásárhelyi postás versenyt futott a reménytelenséggel.
Ha az alagsori cellákat is beszámítjuk, kereken hatszázhatvanhat plusz egy szobája volt annak az épületnek, ahol másnap Bartis elvtársat várták. De ebbol a rengeteg helyiségbol minket most csupán ez az egyetlen egy érdekel, ez a sorvégi sufni, ahová csak akkor hívatták az embert, ha nagyon-nagyon jó hírt akartak vele közölni, többnyire, hogy eladták. Mert valójában amolyan üzlethelyiség volt ez, ahol egyrészt a kincstár gyarapodása, másrészt a román nemzetállam homogenizálása érdekében szászokat adtak el a Németországnak, néha zsidókat Izraelnek, aki meg se egyik, se másik, az még mindig bízhatott a Jóistenben. Így nem csoda, hogy amikor egy esztendo után végre megjött az idézés, még az se szegte az ember kedvét, hogy maga Poncea elvtárs várja.
Pedig Poncea elvtárs már magzatként is legalább ezredes volt, és ezt a genetikai kódot sikeresen örökítette tovább. A fia például a szemem láttára lett iskolaelso származástanból, és amikor az aligazgató elvtárs egy matematikaórán errol a származásról véletlenül megfeledkezett, akkor az ifjú Poncea egy pofonnal emlékeztette a hibára, Bogdan elvtárs pedig továbbra is aligazgató akart maradni, úgyhogy a téves osztályzatért szépen bocsánatot kért, a hármast kilencesre korrigálta, és akkor Sorin megveregette a vállát, és azt mondta neki, hogy látja, Bogdan elvtárs, megy ez magának, mint az ágyba szarás - legalábbis a kilenc ások így mesélték.
Igen, bárhogy is számolom, mindössze húsz éve történt, hogy bekopogott Szacsvay, a postás, lihegve lerogyott a konyhában a hokedlire, aztán a nyálazott tintaceruzával aláírtam az átvételit. A feladóból már bontatlanul is tudtuk, hogy örömhír, úgyhogy elfogadott egy csésze kávét, a kredenc tetejérol elokotortam azt a két szál bolgár cigarettát, amit kivételes pillanatokra tartogatott az ember, majd szemrevételeztük az idézést, mely szerint Sorin apukája másnap háromkor a hatszázhatvanhetesben várja apámat.
Mi tagadás, az örömbe némi üröm is vegyült, mert engem nem említett az idézés, pedig úgy számoltam, hogy ha az ember már elég érett ahhoz, hogy hajnali fél ötkor két rendor jöjjön érte, csak hogy nyolcra még pont beérjen a szekuról az iskolába, akkor arra is érett kéne legyen, hogy az ot érinto jó híreket személyesen közöljék vele. De csakhamar beláttam, hogy ez kegyelmi pillanat, s ilyenkor nincs helye a kamaszos hiúságnak.
Aztán másnap ott állt apám a jó hírek sufnijában, ahonnan szétvert arccal még nem lépett ki senki, hiszen az ilyesmire ott volt a többi helyiség. Poncea elvtárs örült az újbóli találkozásnak, meg, hogy itt, ebben a szobában mennyivel másabb a hangulat, mint a többiben, ugye, de végtére is emberek vagyunk, ugye, ki ilyen, ki olyan, de mégiscsak írunk, olvasunk, ugye - itt van mindjárt ez a papír, amit a két útlevél ellenében alá kéne írni. Hogy miért hontalan a két útlevél? Hát most mondom, Bartis elvtárs. Mert itt van ez a papír, amit alá kéne írni, és akkor a kiskorú hozzátartozójával együtt már le is mondott a román állampolgárságról. Amire apám megkérdezte, amit úgyis tudott, nevezetesen, hogy miért kellene nekünk a román állampolgárságról lemondani? Poncea elvtárs pedig türelmes ember volt, úgyhogy megmondta. Amire nem tudom, hogy mit mondott apám, mert nem voltam ott. Talán csak annyit, hogy ha román földre nem is, de Erdélybe még mindenképpen. Ki tudja, esetleg még hozzátette, hogy útlevél nélkül, vagy hogy majd fehér lovon. Az viszont biztos, hogy olyasmit mondott, amit egy apától elvár az ember, mert az ember már csak ilyen, kettos mércével dolgozik, és amit nem bocsátana meg se magának, se másnak, mert nem kell se vérre vér, se szemet szemért, azt egy apától azért elvárja. És amikor apám megfelelt ennek az elvárásnak, akkor Poncea elvtárs úgy ütötte arcon, hogy a jó hírek sufnijának fala adta a másikat.
Másnap még elmentem a filatelistákhoz, eladni az Erdély visszatér meg a Felvidék visszatér sorozatokat, mert kellett a pénz, és akkoriban ezeknek igen jó ára volt. Hogy utána mi történt, azt majd elmondom máskor, mindenesetre tessék, alig telt el húsz év, ha minden jól megy, alig harmad élet, és Versailles egy kicsit magyar falu, és az óceán egy kicsit csehszlovák, és Felvidék egy kicsit visszatért, és Varsó egy kicsit portugál, és ez a kevés mindenbol épp elég. Azt a három évet pedig már fél lábon is. És majd nem lesz alattam fehér ló, se a zsebemben útlevél, és csendesen szemerkélni fog, mint május elsején. És ott fogok állni Poncea elvtárs ablaka alatt, de nem kell féljen, mert majd csak halkan dúdolok, nem balsorsot vagy maroknyiszékelyt, hanem Beethovent.
Előzmény: Álomvédelmi twist (-)
Állományjavító Creative Commons License 2006.04.14 0 0 0

:-)

 

L'shana habaa b'Yerusalayim!

 

Ne irigyeld el más nemzetek mítoszait és összetartó hitét.

 

Amúgy, persze, a jövő évben Kolozsváron, miért ne, idén is voltam kétszer, a Friesland konszernnél, a helyi Napolact-ban jó lehetőségeink vannak.

 

Amúgy Kolozsvár valóvban szép, dinamikus és erővel europaizálódik, persze egyelőre csak a központ, a mögötte lévő utcácskák még keleteurópaiak, koszlottak és manikűrszalonokról meg nyerőgépekről szólnak. Az intenzív globalizálódás majd segít rajtuk is, s azon keresztül - de csak azon keresztül - új magyar vér is áramolhat a vérkeringésébe.

 

Ja, meg szépek a Zilah felé vezető négysávos melltt épült szállodák, egészen európai volt az is, haol laktunk. Megtalálja magát az a város, és elfelejti a kettősállampolgárságos- seggbedugottárvalányhajas-csíkcsicsóikönnyezőszűzanyásfideszkampányos műnépszínművet. Miképp a nagyobb szülőhaza is, a Fennvaló segedelmével.

Előzmény: Álomvédelmi twist (-)
Álomvédelmi twist Creative Commons License 2006.04.14 0 0 topiknyitó

Come on let's twist again like we did last summer,
let's twist again like we did last year.
Do you remember when things were really hummin'*,
let's twist again, like we did last year.

 

------------------------------------------------------------------------

Emlékszel, amikor a dolgok még valóban jó mentek?

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!