Gyurcsány - Orbán Megasztár módra
(lezajlott az énekverseny, taps, ünneplés, ováció, a két mûsorvezetõ a versenyzõkhöz siet)
Tilla: Húú, ez nagyon jó volt! Ferenc, te olyan voltál, mint egy Duracell-nyuszi, amiben frissen cseréltek elemet! Nagyon pörögtél! Viktor, te pedig mint a szomorkodó legkisebb királyfi, akit elnyomnak a bátyjai, de aztán mégis õ nyeri el a királylányt és a fele királyságot! Fantasztikusak voltatok!
Görög Zita: Srácok jól vagytok? Hogy éreztétek magatokat a színpadon?
(nem kapnak levegõt, Tilla feltalálja magát)
Tilla: Amíg kilihegitek magatokat, hallgassuk meg a zsûri véleményét!
Presser Gábor (zavartan mosolyog; megvárja, amíg abbamaradnak a
bekiabálások): Hát nem is tudom. Nagyon érdekes volt, de egy kicsit zavarban vagyok. Tudod, Viktor, benned eddig éppen a színészi tehetségedet szerettem, de most baromira rosszul fogtad fel a szerepedet. Nagyon sajnálom, hogy a sok dicséret után most kellemetlenkedni fogok, de hát el kell mondani, hogy félreértetted a helyzetet. Ebben a párbajban te voltál a kihívó. Vagyis te kellettél volna hogy legyél. De te meg behúztad a füledet-farkadat, nem is néztél arra, akit kihívtál, hanem énekeltél bele a kamerába. Ez nem volt jó. Kitértél a párbaj elõl. Nagyon sajnálom. De te sem tetszettél igazán, Ferenc. Az tök jó volt, ahogy elõször letámadtad a Viktort, meg jó volt másodszor is, harmadszor is. De aztán baromira untam, ahogy erõlködsz, hogy leénekeld a színpadról. Azt már láttuk tõled az elején, hogy jobban bírod erõvel, és én azt vártam, hogy a végére csak megsajnálod ezt a szegény fiút és kicsit megsimogatod, öledbe veszed vagy valami. De így olyan volt az egész, mint egy nyomuló buldózernek és egy hátráló szomorú bivalynak a viadala. Nem tudom, hogy ki fog több szavazatot kapni a közönségtõl... A Bakács majd talán megmondja .
Bakács Tibor Settenkedõ (felkönyököl fetrengõ helyzetébõl): Öööö, hát kivételesen most nem értek egyet a Pici bácsival, mert nekem nagyon tetszett, ahogy nyomtátok. De komolyan, majdnem odaszaladtam. Viktor, öregem, le a kalappal. Nem kell mindig erõbõl gyõzni. Tudod, vannak ezek a mindenféle keleti önvédelmi karaték, na hát ott se izomra megy a játék, hanem arra, hogy az ellenfél ütése elõl kitérjél, aztán az erõs csávó a saját lendületétõl eltaknyoljon. Hát valahogy így csináltad, én baromira élveztem. Komolyan mondom, örülök, hogy ezt megélhettem. Olyan országban akarok élni, ahol ilyenek a megasztárok, mint ti vagytok. Persze megértem Ferencet is. Én is marhára szerettem becsajozni és az ilyen macsókra ugranak a nõk. Menj el öregem, dzsigolónak, te jobban táncolsz, mint énekelsz. Én meg majd nézem a fötelbõl, ahogy figurázol.
Novák Péter (háromszor is a sapkájához kap): No most én meg baromira ideges vagyok, mert ez a szám nem így van. Nem így tanultuk be a próbán. Szeretnélek titeket emlékeztetni arra, hogy a párbaj ugyanolyan része a mûsornak, mint az elõválogatás vagy a saját zeneszám. Ezt nem lehet egy producerrel megcsinálni, amit ti itt most csináltatok velem. Az nem úgy van, Ferenc, hogy te itt elõadod a Multimilliomos dzsezzdobost és szétvered a dobütõket a Viktor fején. A parnered szépen megtanulta a leírt szöveget, az elõadás elõtt sokat szolmizált, beskálázta magát, gondolta, hogy beletrilláza a dolgot a közönség fülébe, és erre jössz te, mint valami adrenalinbomba és szétbaszod a koncepciót. Te meg, Viktor, eltöketlenkedted az egészet, már az elején kiestél a ritmusból, komolyan mondom, ha nem lettem volna ilyen ideges, elaludtam volna a refrénjeidnél. Nem is tudom, mit mondjak. Azt hiszem, mind a ketten ki vagyok rúgva.
Pély Barnabás (nevet, aztán kicsit elkomolyodik): Megmondom õszintén, nekem tetszett. Jó volt, hogy nem akartátok ugyanazt csinálni. Az nagyon remekül sikerült, amikor Viktor majdnem kiénekelte a sajtot a Ferenc szájából. Panelproli, meg nem kell körmöst adni, hahham, hahham, ilyesmik, ezek baromi jó hajlítások, csúsztatások, csak az a baj, hogy nekem nem jöttek be. Hogy kicsit szakmázzunk is, voltak problémák. Szerintem ez a mûfaj Ferenchez áll közelebb, de õ meg túlspilázta. Viktor az elején egy fél oktávval le volt maradva, ebbõl aztán egy keveset a végére ledolgozott. Különben a produkció egészében elég gyenge volt, de megmondom õszintén, nekem nagyon tetszett. És hogy következetes legyek magamhoz, szerintem a Kontor Tomi jusson tovább.
Soma (nagyon komolyra veszi): Szakmázzunk bizony! Hát drágáim, én még annyi hamis hangot, mint amennyit ezen az estén, soha életemben nem hallottam. Az odáig rendben van, hogy saját felfogás meg egyéniség, de hát intonáció, intonáció és harmadszor is intonáció! (Megenyhül) De hát azért édes pofák voltatok, imádtalak titeket, olyanok voltatok együtt, mint Stan és Pan, amikor kölcsönösen hülyére veszik egymást... (kacag, aztán visszavesz a jókedvébõl). Különben pedig hatalmas ajándékot kaptatok odafentrõl (felnéz, majd szinte megrendül), és egyáltalán nem mindegy, hogy ebbõl nekünk mit tudtok átadni. Ferenc, neked olyan, de olyan hang van a torkodban és olyan férfias a fellépésed, hogy minden magyar nõ titkos vágya az, bárcsak lennél haramia és elrabolnál minket egy tüzes paripán! Máris itt a lúdbõr, tudtam elõre... Te pedig Viktor, olyan kis gyámoltalan vagy, hogy ahogy meglátlak, felébred bennem az anyai ösztön és szeretnélek a keblemre ölelni (megemeli kebleit, elérzékenyül). Viszont édeseim, azt nem lehet, hogy egyetlen tiszta hang ne jöjjön ki a torkotokon. Tessék megtanulni énekelni, mert ez így egy kalap szart sem ért. De azért gratulálok.v
