Fejes Endre (Budapest, 1923. szeptember 15. – ) Kossuth-díjas magyar író, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.
Négy polgárit végzett, majd szabóinasnak ment el. 17 éves korától vasesztergályos tanuló volt. 1944-ben besorozták. A hadseregből megszökött, és Budapesten bújkált. 1945-1949 között Németországban, Franciaországban, Svájcban, Hollandiában és Olaszországban kószált. Megjárta többek között Európa legmélyebb szénbányáit Belgiumban. Később a Bosch-gyárban volt esztergályos Budapesten. 1951-ben megpróbált emigrálni, emiatt nyolc hónapra Kistarcsára internálták. Utána segédmunkás, majd esztergályos volt.
1955-ben kezdett publikálni. Első kötete, A hazudós 1958-ban jelent meg. 1962-ben jelent meg a Rozsdatemető [1] című regénye, ami óriási sikert és hatalmas kritikai visszhangot váltott ki. Rövid idő alatt több mint harminc nyelvre fordították le.
Nagy sikerű televíziós filmek és színpadi előadások születtek műveiből.
Hello! Örülök, hogy mégis valaki. Kár, hogy kivonult a világból már kurva régen. Biztos ősöreg lehet és leépült. Valószínűleg, csak arról fogunk értesülni, hogy meghalt.
Akkor legyen még egy rozsdatemetős: "Te pedig, barátom, vacak kis hörcsög vagy. Istenemre mondom, nagyon utállak" (Zentay a feleségének, Eszternek)
Szervusz Kevin4! Örülök ennek a topiknak, még ha nem is pörög annyira, amennyire azt Fejes Endre, ez a remek író megérdemelné. Nagyon szeretem a Rozsdatemetôt, a történetszövés és a karakterek úgy sodornak el, hogy a könyvet egyszerûen lehetetlen letenni!
Nekem ez az egyik kedvenc sorom (az idézet nem pontos): "...és a temetôben, a koszorúszagú szélben csókolóztak."
(Mocórgó, amikor elviszi a sátrát a vihar a Teleki téren)
- Te mocsok Isten! Mit tettél? Mit csináljak még? Embert öljek? Öltem! Mit kéne még tenni? Szenvednem? Meddig büntetsz?...Hát ki fél tőled? Én már tudom az igazi nevedet. Sehol se vagy Isten a te neved. Engem többé nem rémítesz, nekem többet nem hazudsz, én többé nem követlek, ellenem semmit nem tehetsz! Idenézz, köpök rád, nem győztél le! Esküszöm, nem győztél le!
- Szép ember. Ha sétálni vitt, mindenki utánunk fordult. Olyan furcsa bolondságokat beszélt. Hogy elvisz a tengerre és kék pisztrángot eszünk. - Marhaság! Mi az, hogy kék pisztráng? Drapp harcsa! Nesze! Lila ló. Hülyeségeket én is tudok mondani. - Tudom, hogy nem mondott igazat, de mégis.
"- Mit tud róla? Beszéljen, vagy belevágom a sárba. - Valamire való férfi nem ígérget. Üss meg, vagy csapj bele a sárba, de ne bohóckodj fiam. - Hiába mocskolódik. Nem fogja elmarni tőlem. - Menthetetlen asszony. Már belekóstolt a flancba. Pénz kellene. Gyíkcipőre, szépítőszerre, Bobby Solóra.
"- Teljességgel helytelen és igen-igen elszomorító, hogy a lányok este kapuzárás után jönnek haza. - Apuka minek avatkozik bele? Apuka a legbutább ember az egész nyolcadik kerületben. Apuka mondja meg, mennyi hatszor kilenc! - Majd, ha a koporsóba fektetnek engemet, akkor ez a beszéded majd eszedbe fog jutni. De akkor a te buta apád már onnan a síri világból semmit se fog neked mondani."
