Korábban már több topikon is szóba került az oszmán hadsereg felépítése, csatái stb.
Fogjuk most össze az ezzel kapcsolatos kérdéseket, véleményeket egy topikba.
Ez érdekes történet, habár van egy homályos pont benne. Az angol-porosz szövetségnek tudott volna segíteni Ausztria megtámadásával, de mit tudott volna volna ártani az angoloknak vagy poroszoknak ?
"Azért hadvezérnek általában nem pacifisták szoktak menni."
Hát nem:-) Ráadásul a militáns berendezkedésű, hódításokra berendezkedő Oszmán Birodalomra fokozottan igaz ez a megállapítás.
Azért voltak az oszmán-török történelemben békés mentalitású nagyvezírek is, ha nem is sok.
Pl. az egyik legjelentősebb Kodzsa Ragib Mehmed pasa volt, aki 1757-től 1763-ig volt nagyvezír.
A "keresztény" Európában tízezerrel tombolt a hétéves háború. Mindkét szövetségi blokk kisérletet tett arra, hogy az oszmánokat is berángassa a háborúba a saját oldalán, de Kodzsa Ragib Mehmed pasa elzárkózott ez elől és III. Musztafa szultánt is meggyőzte, hogy ne avatkozzanak be a "hitetlenek" háborújába.
III. Musztafa és nagyvezíre egyébként jó párost alkottak, már-már baráti volt a kapcsolatuk.
Néha állítólag kiültek a Topkapi Szerájnak a Boszporusz felé néző kertjébe és a költészetről és az oszmán kultúráról folytattak elmélkedéseket...
Szerintem is megvesztegették, különben miért hagyta volna futni az oroszokat. Azért hadvezérnek általában nem pacifisták szoktak menni. Elég olcsón megúszta, ezért régebben selyemzsinór járt volna.
"Továbbá ebben a háborúban az oszmánok lényegében hazai pályán manőverezhettek"
Írhattam volna azt is, hogy hazai pályán fociztak:-)
Egyébként a hadműveletek nagy része Boszniában és Szerbiában zajlott.
Ugyanebben az időben az oszmánok viszont az oroszokkal is háborúban álltak a Zaporozsje és a Krím vidékén, ott viszont inkább az oroszoknak kedvezett a hadiszerencse.
Az 1737-1739. évi Habsburg - Oszmánhoz még annyit.
Úgy tűnik, hogy a korábbi évtizedek katonai kudarcai, balfogásai és szerencsétlenkedései után erre a háborúra az oszmánoknál összejött egy viszonylag jó képességű parancsnoki gárda, míg a Habsburgokra ez nem feltétlenül igaz.
Továbbá ebben a háborúban az oszmánok lényegében hazai pályán manőverezhettek, míg az osztrákok a hátországuktól távol küzdöttek.
No meg az is, amit írt valaki, hogy 1683-1697 és 1716-1718 után az osztrák hadvezetés egy kicsit lebecsülte az oszmánokat.
Az ellenfél lebecsülése meg mindig veszélyes, mind a háborúban, mind a sportban:-)
1711-ben azért olyan nagy oszmán győzelem nem volt.
Gyakorlatilag annyi volt a történet, hogy Pakcsemüezzin Baltadzsi Mehmed pasa, az akkori nagyvezír összegyűjtött egy óriási méretű török-tatár sereget, egyes források szerint 180 ezer főt és Beszarábiában egyszerűen bekerítették Péter cár jóval kisebb orosz seregét.
Ezután viszont nem került sor tényleges csatára, hanem Baltadzsi Mehmed megegyezett az oroszokkal az elvonulás feltételeiben.
A bekerített oroszok szabadon elvonulhattak.
Annyiban igaza volt a Baltadzsinak, hogy így sok ezer, sőt talán sok tízezer ember életét kímélte meg a korai és értelmetlen haláltól...
III. Ahmed szultán és bizalmasai viszont annyira nem díjazták Baltadzsi Mehmed pasának ezt a vértelen megoldását: megvádolták anagyvezírt, hogy megvesztegették az oroszok, leváltották és egy kis görög szigetre száműzték:-)
nem volt teljesen fekete és fehér a kép akkor sem :)
voltak keresztények akik zsoldosként harcoltak a török oldalon, voltak a janicsárok, aztán a renegátok (iszlám hitre áttért magyarok, illetve a vallási ellentéteket kihasználva református magyarok), de magyar oldalon is előfordult török-tatár katonai segítség, sőt az is előfordult, hogy a hadjárat után elfelejtett egy részük hazamenni...
továbbá a török kiűzésekor is sok török inkább a maradás mellett döntött - pl. Egerben.
Sajnos mindig voltak olyan keresztények akik a török szolgálatába álltak. Mint az a erdélyi szász, aki azokat az ágyúkat öntötte amivel elfoglalták 1453-ban Konstantinápolyt.
1718 utan az oszman hadsereg is ujra megerosodoett. Foeleg 1730 utan, amikor I. Mahmux, vagyis a Pupos Mahmud alatt a vezirek ovatos katonai reformokba kezdtek. Egy foenemesi szafmazasu francia tiszt felajaotta szolgalatait az oszmanoknak. Muszlim hitre terve az Ahmed nevet kapta es megkapta a pasa rendfokozatot. Europai mintara granatos alakulatot szervezett humbaradzsik neven. Igy oe lett a nagy Humbaradzsi Ahmed pasa. A tuezerseget is korszeruesitette. Az eredeti francia neve Bonneval volt, a wikin megvan az eletrajza. Ezen feluelaz oszmanoknak volt meg nehany kivalo parancsnokuk, mint pl. Hekimoglu Ali pasa vagy Hadzsi Ivaz Mehmed pasa.
a csúnya vereség nem egyenlő mezei csatával, hanem a várostromtól kezdve sok minden mást takarhat, ebben az esetben:
"Az osztrák csapatok sorozatos kudarcokat szenvedtek el. A franciák nagy győzelmeket arattak: 1733-ban lerohanták egész Lotaringiát, majd átkeltek a Rajnán. 1734 júniusában ostrom alá vették és véres harcban elfoglalták a Rajna jobb partján fekvő, stratégiai fontosságú Philippsburg erődöt. Korabeli jelentések szerint Philippsburg ostroma 30 000 emberéletet követelt. Ágyúgolyótól találva elesett maga Berwick hercege is. 1734 októberében Strassburggal szemben is átkeltek a Rajnán, és ostrommal bevették Kehl erődjét is. 1735-re a rajnai osztrák császári csapatok szorult helyzetbe kerültek..."
az osztrák fölénnyel kapcsolatos dolgokat pedig a török (magyarországi) kiűzetése idejére vonatkozott - ne ragadjuk ki szövegkörnyezetéből
a leharcolt haderőbe egyébként beleértendő a személyi állomány teljesítménye, minősége is, nem csak a fegyverzet, ellátmány.természetesen lehetsz más véleményen. részemről ennyi.
"szerintem nem csak elvi volt a fölény korábban- ami meg is mutatkozott a török kiűzésekor vívott csatákban, a törökhöz képest minimális veszteségekben."
A grockai csataban kokemeny vezetesi bakloves vezetett a vereseghez, majd Belgrad elvesztesehez - pedig ott majdnem 50.000 fos Habsburg sereg gyult ossze.
"az osztrákok csúnya vereséget szenvedtek a Rajna mentén"
Nyilt mezei csata a rajnai fronton igazan csak egy volt - azt is az osztrakok nyertek...
szerintem nem csak elvi volt a fölény korábban- ami meg is mutatkozott a török kiűzésekor vívott csatákban, a törökhöz képest minimális veszteségekben.
a lengyel örökösödési háborúban az osztrákok csúnya vereséget szenvedtek a Rajna mentén, valamint az olasz csizma déli részén, észak-olaszt hozták döntetlenre. Sok katonát, fegyverzetet vesztettek - s nem sokkal utána jöttek a törökök, akiket valóban könnyű ellenfélnek tekintettek, túl könnyedén vettek (amit esetleg korábban megengedhettek volna maguknak, ekkor azonban nem voltak abban az állapotban). De ez természetesen csak egy vélemény.
kicsit másképpen látom, az osztrákok nem Jenő hiánya miatt szenvedtek vereséget 37-ben, az ok sokkal prózaibb, az osztrák haderő teljesen leamortizálódott a lengyel örökösödési háborúban, a Rajnánál a franciák tönkreverték, az olasz csizma déli felén pedig a spanyolok (Szicília és Nápoly elvesztése)
Azt is kevesen tudják, hogy Bosznia fővárosát, Szarajevót az oszmánok alapították 1461-ben Szaráj-Boszna néven, hogy az a boszniai kormányzóság székhelye legyen.
A város a XVII. századvan élte fénykorát, ekkor Isztambul és Belgrád mögött a birodalom európai részének legnagyobb és legfontosabb városa volt.
Ekkoriban 4 vallás képviselői éltek békében egymás mellett a városban: szunni muszlimok, ortodox és katolikus keresztények, valamint zsidók.
Állítólag ez volt a akkoriban a világ egyetlen városa, ahol néhány lépés távolságban muszlim dzsámi, ortodox és katolikus templom, valamint zsidó zsinagóga volt található egymás közelében.
Például azt is kevesen tudják, hogy hatalma csúcspontján, 1672 és 1683 között az oszmán birodalom területe 5,2 millió négyzetkilométer volt, ez kb. 20 %-kal nagyobb, mint az EU jelenlegi területe.
A birodalomban ekkor a becslések szerint kb. 35-45 millió lakos élhetett.
Olyan kulturálisan, vallásileg és nyelvileg nagyon eltérő népcsoportokat fogott össze a birodalom, mint a törökök, tatárok, arabok, görögök, délszlávok, bolgárok, albánok, kurdok, örmények, perzsák, kaukázusi hegyi népek, berberek, de a magyarok, lengyelek, ukránok és déloroszok egy része is a birodalom fennhatósága alá tartozott.
Vallásilag a szunni iszlám volt az államvallás, de a birodalom európai tartományaiban az ortodox keresztények jelesül többségben voltak a muszlimokhoz képest.
Ezen kívül jelentős siíta muszlim, római katolikus és protestáns népesség is élt a birodalom keretei között.
Galambóc vára többször ostrom alá került és többször is gazdát cserélt:
"Galambóc vára helyén egykor Columbaria római erőd állott. A várat a rácok (későbbi szerbek) építették, 1334-ben Károly Róbert hódította meg hadjárata során. 1387-ben Lázár szerb fejedelem ostromolta. A török először 1391-ben foglalta el, de ekkor még Perényi Péter visszafoglalta. A szerb várat 1427-ben szerződéssel szerezte meg Zsigmond király, de annak szerb kapitánya a töröknek adta át 12 000 aranyért. 1428-ban Zsigmond ostrom alá vette, de a szultán serege felszabadította, és a király is alig menekült meg. 1458-ban Mátyás serege ostromolta, de a belharcok miatt kénytelen volt az ostromot félbeszakítani. 1481-ben Kinizsi Pál foglalta el, de nemsokára megint török kézre került. 1688-ban Nándorfehérvár eleste után török őrsége feladta. Festői romjai a Duna partján állnak Galambóc mellett."
Akit azért a Szulejmán sorozatnál mélyebben érdekel ez az oszmán-török téma, annak azért érdemes elővenni valami komolyabb könyvet is az Oszmán Birodalom történetéről.
A magyar Matuz Józsefnek is van egy elég jó, összefoglaló műve a témáról, a címe, ha jól emlékszem: Az Oszmán Birodalom története.
Aki belemélyed egy komolyabb szakkönyvbe, azt elsőre elriaszthatja a sok oszmán-török, arab és perzsa szakkifejezés, de aki ezen túlteszi magát, az rájön, hogy ezek mögött egy gazdag és sokszínű társadalom és kultúra rejlett.
Sajnálatos, hogy mivel a magyar Hódoltság a folyamatos háborúskodások miatt az oszmánok számára lényegében katonai határőr-övezet volt, az oszmán kultúrának kevés maradandó alkotása keletkezett nálunk.
Azokban a tartományokban, ahol hosszú időn át viszonylagos béke és nyugalom uralkodott, pl. a ruméliai vagy az anatóliai eyaletben, vagy magában a fővárosban, Isztambulban az oszmán-török építészek csodálatos alkotásokat hoztak létre.
Szerintem a XVII. sz. elején épült Kékmecset, valódi nevén a Szultán Ahmed Dzsámi (török helyesírással Sultanahmetcami) valamennyi közül a non plus ultra, de hát ez szubjektív részemről...
