Eljött az ideje az organikus közösségnek, azaz a jogállamot megszüntetve megőrző kultúrállamnak, amely immár nem a rendezett jogi viszonyokon és nem az egyes érdekek kiegyensúlyozó összehangolásán alapul, hanem az egész nemzet közössége szempontjából egységesen megfogalmazható nemzeti érdeken, amellyel, illetve amelynek megfogalmazójával szemben minden ellenkezés magának a nemzetnek a megsértése, a nemzeti érdek tagadása és végső soron a nemzetből kiiktattatás elégséges indoka.
"A legerősebb pánt ma én vagyok, ezért irányul ellenem az agresszivitásuk, dühük és gyűlöletük" - mondta a pártelnök azzal a hasonlattal élve, hogy a hordót is úgy lehet szétverni, ha a dongákat összefogó pántokat szétverik."
Én már 5 éve is ezt mondtam. :-) 2003-ban pedig megírtam egy cikkben.
De mivel nem volt benne kellő mennyiségű összeesküvéselmélet... mindenki magasról leszarta amit beszélek. Az SZDSZ-ben is, pedig nekik külön is elmeséltem. :-)
Ezt mondta Tölgyessy is tegnap a vita után: a legjobbak is legfeljebb 20 évig bírják, és O. már nagyon közeledik ehhez az időhöz. Tartok tőle, hogy ha megnyeri a választást, akkor ugyan még kiéli magát egy darabig (vannak még ki nem használt lehetőségek a népboldogításban és az elitek szívatásában), de aztán nagyon csúnya körülmények között távozik.
Eltaláltad szarva közt a tőgyit. Az MSZP annyival jár AZ ÖSSZES parlamenti párt előtt, hogy képes volt felmutatni egy ÚJ arcot. Ez az egyetlen újítás elég lehet arra, hogy megnyerjék a választást.
Mit gondolsz, Gyurcsány miért ilyen dinamikus, miért sokkal energikusabb a politikai porondon, mint Orbán? Így született tán? A csodát. Egyszerűen azért, mert ő még nem nymja ezt 20 éve egyfolytában, még nem égett ki, van benne tűz, stb. Legkésőbb 8-10 év múlva már ő sem lesz ilyen, de szerintem már 5-6 év múlva sem.
Orbán elfáradt. Nem csoda. Tényleg az van, hogy megtette a kötelességét, és mehet. Lesz miből élnie, nem féltem. A megítélését meg szívesebben bíznám az utókorra - nekem a jelenben speciel nem tetszik.
"A demokrácia arról szól, hogy lehet mást választani. Ha azt akarjuk, hogy jobb legyen, mást kell választani. Különben a jövőben is az marad, ami most van. Amiből ugye nem lehet várat építeni. Már csak az a kérdés, hol vannak a hiteles, tenni akaró új arcok. Hol vannak azok, akik nem a múltban, hanem a jövőben gondolkoznak? Hol vannak azok, akik nem a jelenlegiek farvizén, hanem önerőből és saját gondolataikra építve emelkednek ki, hogy vezessenek minket? Hol vannak azok, akiknek tudunk hinni? Keressük meg őket! "
Gregor, az ordas eszmék nem Mo-ról indultak hódító útjukra. Most sem fog sikerülni Ovi-nak egy gömbösi államot felépíteni - még akkor sem, ha a győz (amiben nem hiszek). Mo. kis ország - és trendkövető: amerre Európában fordul a politikai trend arra fordulunk mi is. Ovi eszmerendszere már most elbukott, politikája még nem, de ez csak idő kérdése.
"Másrészt megkérdezném, ennyi egymást kiegészítő és erősítő megnyilvánulás lehet-e a véletlen műve?"
Igen. Amikor zgyanis az ember meg akarja magyarázni azt, hogy mondjuk Orbán Viktor 'eszmerendszere' mitől is koherens, akkor nem vesz bele mindent az elemzésbe, amit Orbán mond, hanem szemezget. Azt és olyan sorrendben idézi, ahogy az a legjobban támasztja alá az elméletét.
És itt téved a legnagyobbat Állományjavító, szerintem.
Hát, szerintem a szerkesztés jót tett a dolognak, de ez általában így van. Egyébként meg még mindig tartom részint azt, amit tegnap mondtam (kezdtem el mondani), részint azt, amit 2 és fél évvel ezelőtt írtam a Magyar Hírlapba.
Szerintem sokkal inkább ez van ma, mint amiről te beszélsz, csak kicsit fokozottabban, mint amikor én beszéltem róla:
Vannak végképp elfuserált dolgok, amelyekkel kapcsolatban nem biztos, hogy érdemes konstruktívnak lennünk. Egy olyan háznak a tetején, amelyiknek repedeznek a falai, nem érdemes cserélgetnünk a cserepeket. Vannak annyira roskatag építmények, amelyeknek az anyaga oly mértékben silány, hogy kénytelenek vagyunk exkavátorral helyet csinálni ahhoz, hogy az új épületnek helye, építő gondolatainknak pedig tere legyen. Mert ugye mindnyájan tudjuk, hogy mi az, amiből nem lehet várat építeni.
Megállapíthatjuk, hogy a jelenlegi kormány rossz. Igen ám, de az előző kormány is rossz volt. Sőt az azt megelőző sem volt jó. Az első szabadon választott meg egyenesen olyan volt, amilyen. Minden politikusunk tehetségtelen, dilettáns, rossz szándékú ember volna? Minden politikai pártunk alkalmatlan a népképviseletre, képtelen saját elképzeléseinek megvalósítására, és eleve ártó szándékkal tölti meg a parlamenti patkót? A demokráciával mint intézménnyel van a baj? Vagy talán a rendszerváltás nem ment végbe? Nem. A baj nem a fenti részigazságokban rejlik, hanem átfogó.
Arról van szó, hogy lejárt az idő. Mindazok, akik most a politikát csinálják, régen, túlságosan régen vannak ott, ahol vannak. Már nem kéne ott lenniük. Senkinek sem. Ebben az országban maximum pár százezer, valamelyik "oldalban” fanatikusan hívő ember gondolja azt, hogy a mindenkori kormány ugyan rossz, de ha jön a következő, akkor majd jobb lesz. A többség tudja, hogy ez már nem lesz jobb. Mindegy, hogy ki van, ki lesz kormányon - a helyzet változatlan marad, ha a személyek változatlanok maradnak. Szerencsére ez nem katasztrófa, még csak nem is meglepő. Tizenöt év nagy idő, az alatt már bele lehet fáradni, ki lehet üresedni szinte bármilyen alkotói területen. A mostani politikai garnitúrának komoly feladata volt. Ôk csinálták a rendszerváltást. Ez volt a történelmi feladatuk, erre kondicionálták magukat. Jól, rosszul - de valóban megcsinálták. Köszönjük meg nekik. És lépjünk tovább.
Tizenöt év alatt már szinte mindenki volt mindenkivel és mindenki ellen. Minden jelenlegi pártnak, politikusnak bőven volt rá ideje, hogy kifussa magát, kihozza magából a maximumot, megmutassa, mit tud. Megmutatták. Pontosan ennyit tudtak. Bíráljuk őket, de ismerjük el, hogy sokat tettek.
De lássuk be azt is, hogy nem tudnak többet. Ne fogadjuk el, hogy van egy borzalmas uralkodóosztályunk, új nemességünk, akiket utálunk bár, de azért újra és újra közülük választunk királyt. A demokrácia arról szól, hogy lehet mást választani. Ha azt akarjuk, hogy jobb legyen, mást kell választani. Különben a jövőben is az marad, ami most van. Amiből ugye nem lehet várat építeni. Már csak az a kérdés, hol vannak a hiteles, tenni akaró új arcok. Hol vannak azok, akik nem a múltban, hanem a jövőben gondolkoznak? Hol vannak azok, akik nem a jelenlegiek farvizén, hanem önerőből és saját gondolataikra építve emelkednek ki, hogy vezessenek minket? Hol vannak azok, akiknek tudunk hinni? Keressük meg őket!
A jelenlegieknek pedig köszönjük meg, amit eddig tettek, és vegyünk tőlük búcsút. Legyen merszünk végre kimondani azt, amit illik és muszáj.
Orbán egyre szélesebb körben alkalmazza a "Velem vagy nélkületek" elvét.
Ha győz hol lesz a határ?
Akár, komolyan vesszük azt, amit Orbán Viktor mond, akár voksszerzési játéknak véljük, azaz akár tudatosan épített eszméről, akár belemagyarázott kvázi-eszméről is lenne szó, a várható következmények felmérhetetlenek és riasztóak, mind politikai, mind gazdasági szempontból.
Nem szeretném kipróbálni és ideje volna, hogy "a baloldali írástudók" fölocsúdjanak álmukból.
Másrészt megkérdezném, ennyi egymást kiegészítő és erősítő megnyilvánulás lehet-e a véletlen műve?
Ugyanakkor, a történelemben elszabadult ordas eszmék, tán előre megtervezettek voltak?
Tudod mit, igazad van. Nagyon köszönöm az ötletet: Gyurcsányról a rendszerváltás előzményeinek és következményeinek kontextusában hallatlanul izgalmas tanulmányt lehetne írni, messzeható tanulságokkal az átalakulás és az átalakulók valós természetére nézve.
Meg a magyar pártstruktúrára.
Mivel nem vagyok adatgyűjtő mikrofilológus, megvárom vele a Debreczeni-könyvet, elolvasok hozzá ezt-azt, a Kisz és a Miszot (vég)napjairól, a befektetőtanonci évekről meg az Altusról. És meglesz, ha élünk...
Tunillik érdekes, hogy Orbán aki sokkal inkább egy figurehead (meglátásom szerint) mint Gyurcsány, egy ilyen kimerítő elemzésre inspirált. Pár napja egy mérges beírásodban még üresen zörgő mákgubó volt Gyurcsányhoz viszonyítva..
Mindenesetre én nem látok egyetlen igazán inspiráló politikust se pozicióban, vagy annak közelében. Államférfiről nem is beszélve.
A szürke eminenciások óvatoskodó korát éljük, érthetően.
Ez nem nagyon okos dolog, ez az azonosító szembeállítás... Két teljesen különböző figura, engem az orbáni figura forrásvidékei és folyományai inspirálnak írásra, Gyurcsány talán csak pszichológiai képletként, ahhoz meg igazából jobban kellene ismernem, és nem is igazán a közre tartozó dolog, mindenesetre eleresztettem róla is e tárgyban néhány nagyon keresetlen mondatot...
Közszereplését alapjában támogatom, nem érzem igazán érdekes alanynak jelen politikai szerepvállalása tekintetében, mert egy európai normáknak megfelelő, jól profilírozott, tehetséges, jóeszű autodidaktát látok benne, aki teljesen legitimen tartózkodik a politikai paletta adott helyén, egyébként annakidején nehezményeztem számító és tapasztalatlanságra is visszavezethető gyávaságát a 'reformok' e ciklusbeli el nem indítása kapcsán, s egyebeket.
Nem gondolnám, hogy egy elemzés csak akkor lehet hiteles, ha ugyanaz az ember ugyanazon érzékenységgel a kijelölt antagonistáról is ír, ugyanazon időben, módon és terjedelemben...
Köszönöm kimerítő válaszod, és inspirált mélyenszántásodat. Komolyan..
Ha kipihented magad, tudnál csak úgy sportból írni egy pamflit Gyurcsányról. Pl. Haláltánctanár lehetne a cím. Csak azt ne mondd, hogy nem menne. Legalább az asztalfióknak...Na...
Kezdtek ti egy kicsit megkattanni, srácok. Rápörögtetek a témára, de nagyon.
Orbán Viktort én se szeretem, sosem szavaztam rá és nem is fogok. De őszintén megvallva, aki ész és vég fasisztát kiált folyvást, annak azért szívesen rácsapnék a szájára.
Ez lassan tényleg kezd vihar lenni a biliben. Az SZDSZ meg ne nagyon csodálkozzon, ha a megmaradt tagjai és támogatói ilyeneket mondanak és gondolnak, akkor egyre kevesebben lesznek. Nár csak kihalásos alapon is.
Amit itt olvasok, az nagyjából az, ami miatt Fodortól és Gusztostól megbolondulok. Tegnap még egész jó volt ez a topik, mára már olvashatatlan marhasággá vált.
Az elején vannak pontok, úgymint az, hogy "Az a hiteles, akire szavaznak. Az, hogy Orbán politikai (jogi, gazdasági stb.) értelemben zagyvaságokat beszél, az baromira nem érdekes. Ha megnyeri a választásokat, akkor neki van igaza. Ez egy egyszerű tény, amit nem árt figyelmen kívül hagyni", amit nyeglének és nemigaznak érzek.
A választás a vezetési képességet jutalmazza, amely értékekből derivál célokat. Azt ugye te sem hiszed, hogy a tételes ígéretek mindegyike betartható, azt viszont igen, hogy lesz rá törekvés. Ha valakit a nép hatalomba emel, mert megígéri, hogy lehozza a csillagokat az égről, ott és akkor ezt tudomásul kell venni annak ellenére, hogy sem értekkel, sem az értékekből az ígérethez vezető deriválással nincs alátámasztva. Marad a politikai cselekvés vagy az egyéni döntés (alámerülés, emigráció, alkoholizmus stb.)
A nép ugyanis felelőtlen mert egyénekből áll. A felelőssége jogi értelemben egyáltalán nem áll fenn, erkölcsi értelemben pedig szigorúan egyéni, mert a végeredmény egy jogi relevancia (a választás).
Meg itt van ez, hogy "hova vezet az a logika, hogy megmondjuk a népnek, mi kell neki"...
Hova vezetne?
Diktatúrához. Amiről te beszélsz, az a véleményvezéri, "írástudói" felelősség, illetve egy társadalmi interaktivitás. Ez nem ide tartozó kérdés. A politikusnak viszont természetes célja a hatalomra való törekvés. Cselekedeteit ebből a szempontból (a hatás szempontjából, azaz az elérhető szavazatok száma szerint) kell értékelni.
Egészen őszinte leszek, mert feltételezem, hogy valóban érdekel..
Messziről kezdem. Valamikor nagyon sokat olvastam, faltam a korai német romantikát Novalistól Schleghelig és tovább. Nyomon követtem, érzelmileg és szellemtörténetileg a későromantikát, majd Wagnerft és az ész trónfosztását...
És amikor a nemzetiszocializmus teoretikusaitól olvastam ezt-azt, akkor ezek az olvasmányélmények, meg az a sajátos keletnémet "hatalom által szárnyaszegett kultúrtáj"-hangulat, amit sok utazásom során Weimar és Halberstadt meg Wittenberg között átéltem, hozzácsapva a harmincas évek óta változatlan faborítású, de a történelem szeléből kikerült húszmárkás HO-hotelek levegőjével, ez lett az "organikus" szó érzelmi-tartalmi háttere...
A számomra tehát ezt az egyveleget jelenti az "organikus", természetesen viszonylag jól ismerve egyéb releváns jelentéseit, ezt a veszélyes, észtrónfosztásos, csábító, romantikus, hínáros, paravánközépkorba hajló irracionalizmust, amit itt eleinte igazából - az eddigiekből érthetően - a "náci" eufemisztikus és enyhített változataklént használtam, szembeállítva magamban az aktivista-modernizácuiós-harsány-futurista olasz fasizmussal.
Aztán jött a Gömbösről szóló cikk, ami, gondolom, sokakkal együtt a számomra is újdonság volt: hogy hát lám, volt itt már efféle, meg az "orbánizmus" néven összefoglalható egyveleg mítosznacionalistaklerikális-félbalkáni-akolmeleg jellege, és ezt gondoltam összefoglalhatni, talán inkább szertelenül, mint precízen, az "organikus" szóban.
Az új címet meg azért improvizáltam (ez a szójátéki lehetőség korábban nem jutott eszembe), mert a NOL nem akarta, bizonnyal helyesen, a tokaji utalást erőltetni...
