A "tradicionális nemi szerepek" is egy érdekes problémakör. A mai magyar mentalitásban engem is (akárcsak a cikkíró hölgyet) kegyetlenül zavar az, hogy még mindig elvárják a feleségek többségétől, hogy házitündér legyen. De azért a munkahelyén is álljon helyt! (Mert aki "csak" htb., az ugyebár egy másodrendű emberi lény). Én már egészen fiatalon eldöntöttem, nem leszek egyetlen férfinak sem a cselédje. Épp ezért örömmel olvastam a cikkben, hogy sok nyugati férfi már nem várja el a párjától, hogy tökéletes háziasszony legyen.
Nekem sem elegendő a lelki egymásra találás. De nálam nem mindig az előnyös külső vált ki szexuális vágyakozást. Számomra is fontos, hogy testileg is vonzódjak a kiszemelt férfihoz.
Életem során, ha végiggondolom a múltam vonzalmait, nagyon kevés volt az olyan férfi, aki a közízlés szerint szép vagy jóképű volt. Sőt, van, amikor "csúnya" férfiakat érzek vonzónak. A volt élettársam sem egy szépség.
Pl. van olyan nő, aki el sem tudja képzelni, hogy testileg közeli kapcsolatba kerüljön egy elhízott férfival. Nos, én kifejezetten szeretem a testes férfiakat (most nem a kóros mértékű elhízásra gondolok). Soványak szinte szóba sem jöhetnek. Nem jó érzés hozzájuk bújni. Nincsenek kipárnázva.
Egyébként, amit régebben írtál arról, hogy a magyar és a külföldi férfiak között szándékaikat illetően nincs komolyabb különbség, de a külföldiek általában kifinomultabban udvarolnak, érdekes volt. A cikkíró hölgy is ezt méltányolta bennük. Valahogy Magyarországon még az értelmiség nagy részére sem jellemző a finomabb viselkedéskultúra, a komolyabb kulturális érdeklődés. Mondok egy példát. Hazánkban az operaelőadások gyakran félig üres házzal mennek és a közönség minimum 50%-a külföldi. Nemrég voltam egy Wagner-előadáson és a fél nézőtér üres volt. A szünetekben több angol, német, francia szót hallottam magam körül, mint magyart. A sorban, ahol ültem, én voltam az egyetlen magyar.
De azt viszont tapasztalom, hogy jogászok, orvosok, tanárok(!) olyan mocskosan beszélnek, hogy az már zavaró. Szerintem a b..meg az egyik leggyakrabban használt magyar szó napjainkban. A beszéd pedig tulajdonképpen a lélek tükre. Akinek mocskos a lelke, mocskosan beszél. Ha az emberek odafigyelnének arra, hogy tiszta legyen a beszédük, a gondolkodásuk is idővel nemesebbé válna. Én a környezetszennyezés egy válfajának érzem azt, hogy mindenünnen ezt kell hallgatni.
Érdekesek a tapasztalataid. Lehet, hogy az elmúlt 10 év is sokat változtatott a spanyolok szokásain. Az is lehet, hogy a riporter, aki 10 éve kiment Spanyolországba műsort készíteni, csak felületesen ismerkedett az ottaniakkal, nem elég reprezentatív minta alapján dolgozott (például ha egy katolikus gyülekezet tagjai között vizsgálódik, más képet kap, mintha az ottani feministákat kérdezné).
Kicsit beleolvastam a többi topikokon tett hozzászólásaidba és kiderül, Angliában élsz. Milyen nemzetiségű a párod? Mennyivel más Angliában élni, mint M.o.-n? Jobb vagy rosszabb?
nem kicsit értettél félre. és ilyenre szokás mondani a szövegkörnyezetből való kiragadás vádját. :)
a külföldi pasi minden tekintetben ugyanolyan, mint a magyar. az egyetlen benne fellelhető plusz, h vele még nyelvet is lehet gyakorolni. azt viszont nem állítottam, h ezért érdemes őket külön vadászni.
mert - mint ahogy azt nem győzöm hangsúlyozni - nincs bennük valami "másság" a nagyarhoz képest.
de, ha teszem azt, elképzelek egy olyan totál nonszensz és életidegen helyzetet, melyben két, tökéletesen egyforma pasi könyörög térden állva érettem, akkor lehet, h a nyelvdolog miatt a külhoninak nyújtanám kacsómat.
"nem a pénztárca vastagsága, sem pedig az előnyös külső nem számít" egyáltalán semmi rosz dolog nincs abban, ha ezek bejönnek a képbe, maximum akkor, ha túlzásokba esnek az elvárások.
Igazad van. Miért kellene szégyellnem, hogy az elvárásaim között, ha nem is az első helyen, de szerepel, hogy az illető fizikailag is vonzzon? Sajnálom, de nem tudok valakinek a nagy lelkébe beleszeretni, méghozzá azért nem, mert a szerelemhez szervesen kapcsolódik a szexualitás, remegő lábakkal, lucskos bugyival meg ilyesmi, márpedig őrjöngő vágyat nem érez az ember olyasvalaki iránt, akihez nem vonzódik fizikailag. Ebből nem következik, hogy a jó külső elegendő feltétel, csupán az, hogy szükséges. Vagyis, lehet valaki Brad Pitt-klón, ha egy hülye tuskó, akkor lőttek vágynak, érdeklődésnek, mindennek. Na, nem ragozom, aki érti, érti, aki nem, nem.
Semmiben sem térsz el attól, mintha én azt írnám (nem így van egyébként), hogy minden magyar nő egy rohadt ribanc, akinek már lendülnek is szét a lábai, ha külföldiül szólalok meg.
Jogos a felháborodásod, de ami azt illeti, nagy átlagban én is azt tapasztaltam, mint a cikkíró. Ami nem azt jelenti, hogy itt minden férfi suttyóparaszt, tőlünk nyugatabbra pedig mindenki úriember.
Ennek a kiérdemlés-mizériának vajmi kevés köze van az önfegyelemhez, de annál több a rosszul értelmezett büszkeséghez és a még rosszabbul értelmezett erkölcshöz. Persze, kérdezhetnéd, hogy miért is kellene minden vágyat ott és akkor kielégíteni, ahol és amikor felmerül - és sok esetben egyet is értenék veled -, de a visszakérdezés is jogos: miért ne? És az elfojtásnak mi értelme? Hozzátéve, hogy mindkét félnek jólesik, tehát nincs szó olyasmiről, hogy az in medias res vágykielégítés valakinek a kárára válna (ld. félredugás, prostitúció és egyebek).
"mi a nem magyar férfi a jó férfi c. dolog kulturantropológiai alapja"
Szernitem erre a kérdésre eccerű a válasz: ha a pasi nem magyar, személyes hibáitokat kölcsönösen nemzeti sajátosságnak, kulturális különbségnek tekintitek, etnográfiai érdeklődéssel és nem dührohammal reagálva pl a másik zuhanyzási szokásaira. Én legalábbis így tudtam anno azt helyzetet mgmagyarázni magamnak, mér jövök ki olyan jól egy olasz szeretőmmel, akivel vsz nem jöttem volna össze itthon.
Hat nem tudom. Lehet. Nekem ket spanyol baratnem van akik a 30-as eveiket tapossak es mediteran hevvel faljak a pasikat. Lehet, hogy jo katolikus orszag meg Franko elott nem volt abortusz stb De azert ez mar nincs szerintem igy. Majd megkerdezem toluk. Na meg az eredi tortenetben szereplo holgyek sem tuntek szende szuzeknek.
Hasonlóan látom ezt én is. Az odáig rendben van, hogy a nem kívánt terhesség, gyerektartás, szexuális úton terjedő betegségek miatt óvatosságra nevelik a fiatalt a szülők, sok esetben azonban ez a már indokolatlan, sőt káros elvárás a csemete felé annak felnőttéválása után is megmarad. Na és persze a hívő közösségek többsége. (Ha jól emlékszem, erről bőven van tapasztalatod.)
Olyan nincs - hál'istennek - akit tönkretett volna, de olyan van, akin egyértelműen észlelhető a pozitív irányú változás, mióta felfüggesztette a cölibátust. Főleg utólag összehasonlítva nyilvánvaló, hogy mennyit változott a delikvens - általában nyíltabb, felszabadultabb lesz, könnyebben dolgozza fel a stresszt, stb. Sokan azzal magyarázzák a harmonikusabb emberré-lélekké válást, hogy az illető nyilván boldog, amiért párkapcsolatban él, de szerintem a párkapcsolat a folyamatnak csak egy része, méghozzá a kisebbik. Ugyanis a folyamat nem torpan meg akkor sem, ha véget ér az a bizonyos párkapcsolat, sőt.
Ha valaki 30 évig szex nélkül él, akkor ennek vagy oka, vagy pedig következménye valamilyen lelki defektus. A defektus szó nem pejoratív értelemben értendő, nem lesajnálásról van szó, ha valaki esetleg félreértené.
Nem csodálom, hogy az ismerősödet üldözik a magányos 30-as spanyol nők. Kb. 10 éve láttam egy tévéműsort a spanyolok szexuális szokásairól. Lehet, hogy azóta ott változott a helyzet, de a 90-es években ott még mindig elvárták a nőktől, hogy szűzen menjenek férjhez. Anyámmal néztük a műsort és meg voltunk lepődve. A spanyol férfiaktól meg éppenséggel azt várta el a társadalom, hogy legyenek tapasztaltak, mire megnősülnek. Kb. olyan szinten volt az akkori spanyol társadalom, mint a magyar az 1930-as években. Ráadásul manapság a spanyol nőknél is kitolódott az első házasságkötés átlagos időpontja, a húszas éveik vége felé kb. Ott is tanulnak, karriert csinálnak a nők. Mégis teljesen más az életük, mint a magyaroknak. Tehát ismerősöd biztosan ilyen kétségbeesett hölgyekkel találkozik, akiknek nem sikerült férjhez menniük és valszeg Spanyolországban már kiöregedettnek számítanak. Lehet, hogy meg is lepődne, ha megtudná, hogy ezen hölgyek nagy része még 30 fölött is szűz.
A jelenség azért is érdekes, mert a spanyol kultúra Európában az egyik legerotikusabb jellegű.
"Egyetlen ok, amiért érdemes külföldivel kavarni, az a nyelvtanulás".
Ne haragudj, de számomra ez a prostitúció egy nem annyira szembetűnő formája. Ha valaki csak ezért akar külföldi férfit, csupán eszközként használja a másikat. Mit érezhet a másik, ha rájön, hogy csak azért vagy vele, mert gyakorolni akarsz egy idegen nyelvet?
"A cikk altalanosito volt nagyon, de mint altalanositasban van benne valami igazsag is. Igen, a magyar pasiknak sokat kell tanulniuk. Elsosorban nem a berogzott 'idealt' kene keresni, hanem egy kicsit lazabban allni hozza a dolgokhoz. Csak egy pelda: en otthon mar kirogedtem a parvalasztos korszakbol es eleg remenytelennek talaltam a helyzetet. Ugyhogy megprobaltam az internetet es azon dobbentem le, hogy a pasik nagy resze klise szeru szep lanyokat keres, akik nem tul okosak, pontosan ket evvel fiatalabbak naluk es a szomszed neninek sem lesz majd mibe belekotni, ha a pasi hazaviszi a csajt bemutatni... Mivel az eletkorra voltam erzekeny, az utott meg, hogy a legkevesbe erdekes vagy jokepu pasi is kizarolag nala ket evvel fiatalabb novel akar kezdeni. ??!!! Es mi van, ha a nagy o speciel egy-ket evvel idosebb!?! Na az mar nem fer bele ..."
Én nagyon rugalmas vagyok. Külsőre gyakorlatilag nincs túl sok megkötésem (sőt kifejezetten bejönnek a molett lányok, akik nem felenek meg elméletileg a mai kliséknek), életkor 20 és 30 között (magam 22 vagyok). Mégis sokáig tartott amíg kifogtam egy rendes lányt.
Biztos vannak ilyenek is, akik 90 - 60 -90 csajt keresenk, plusz - mínusz egy két centi nem jöhet szóba, de azért ma az az általános tapasztalat, hogy a nők sokkal jobban el vannak szállva maguktól.
Az a bizonyos haver ugy csinalt, mintha valami iszonyu nyug lenne neki a dolog, ahelyett, hogy normalisan es nyitottan allna a dolgokhoz.
A beszélgetés hangulatát Te tudod, Te voltál ott. Ugyanakkor úgy érzem, egy kicsit dicsekedett ezzel, mert hízelgett a lelkének a dolog. Tuti, hogy nem nyűg, de a büszkesége miatt ezt így nem mondta. Legalább is így képzelem.
Azt kellene megérteni, hogy senkinek sem kompetenciája a jövőre nézve állításokat tenni. Nem döntheted el, hogy ez a kapcsolat egész életedben boldog lesz, legfeljebb reménykedhetsz benne. Ezért is hibás gondolat, hogy valaki előre "eldönti", mi hogyan lesz. Nem döntheti el, hacsak nem ő maga Isten!
Ilyenkor sok férfi fejében az fordul meg, hogy "ha velem ilyen könnyen megtette, akkor mással is meg fogja, aztán meg fog csalni".
Ja, tudom, hogy sokan így gondolják. Tévesen. A kettő között (várakozási idő vs. hűség) nincs ilyen egyértelmű összefüggés. Másrészt ha van valami, amit utálok, akkor az a kettős mérce; "ami a férfinak büszkeség, az a nőnek szégyen" (skalpgyűjtés vs. lábszéttevés, predátor vs. préda). Na nem, ilyet nem játszunk.
Ha egy nőben van annyi méltóság, hogy nem enged azonnal, több megbecsülést vív ki magának és erre jobban alapozható egy tartós kapcsolat.
Nem kedvelem az olyan férfiakat, akik két kategóriára osztják a női nemet, feleségnekvaló szende asszonyka, meg démoni, bevállalós szerető kategóriára, mert valahol mindkettőbe soroltatni sértő. Az utóbbiba tartozni azért, mert ez esetben nem vesznek komolyan emberként és társként, az előzőbe tartozni pedig azért, mert szinte hallom három sör után nosztalgiázni az embert, hogy hja, azért az a szőke, nagymellű liba hogy' tudott szopni...! Szóval, szerintem ami igazán számít, az az, hogy az ember milyen társ. És ebben az egy szóban minden benne van.
Igen, de hany novel talakoztal, aki azzal mutatkozik be, hogy 'Szia! Piri vagyok es egy tartos kapcsolatot keresek' ...?!
Netes társkeresésről beszélünk. Nézd csak meg a nők reglapjait. A többség úgy indít, hogy csak komoly kapcsolatot keres, az Igazit keresi, a szentimentálisabbja a 'nagy Ő' szófordulattal is bátorkodik élni. És nem értik, hogy miért nem találnak párt. De nem zavar, idővel ők is rájönnek, hogy annak, hogy sem szexuális életük nem volt, nem voltak szeretve, s ők sem szerettek, annak talán mégis nagyobbrészt saját maguk voltak az okai. Természetesen nem kizárólag.
"Ezzel mi a baj? Komolyan nem értem. Szerintem nem vénlányságról papolt. A pasik is üldözik a nőket, nem? Ősi ösztön."
Na ja. Az elfogadott, ha egy pasi uldoz. Forditva nem. Ez is egy tarsadalmilag elfogadott 'szabaly'. Az a bizonyos haver ugy csinalt, mintha valami iszonyu nyug lenne neki a dolog, ahelyett, hogy normalisan es nyitottan allna a dolgokhoz. Egyszeruen nagykepu volt es lekezelo.
Igen, de hany novel talakoztal, aki azzal mutatkozik be, hogy 'Szia! Piri vagyok es egy tartos kapcsolatot keresek' ...?! Te, mint tapasztalt, de kalandvagyo ferfiember ezt feltetelezed rola, nem?! Ha mar egy ideje egyutt vagytok es Te nem erzel semmi kulonoset, a baratnod meg mar ossze akar koltozni, akkor meg egyertelmu, hogy nincs a kapcsolatnak jovoje.
Lehet, hogy egy pasi kalndot keres es sok no is. En csak magambol indultam ki (mint mindenki mas itt) es a helyzetembol. Valahogy a mostani baratom/volegenyemmel mindez nem szamitott. Egy hettel a megismerkedesunk utan tudtam, hogy nem kell tovabb keresnem es o is tudta. Legalbbis ezt mondja most.
