Ugyan, ez miatt még senki nem hiszi azt, hogy pap vagy.
A keresztelőt sem "bírom ki", mert ha neki ez fontos, akkor ő bármilyen alacsony szinten is, de vallásos. Azt pedig én nem viselem el. Tényleg nem. A lakótársam az, és megőrülök tőle. A páromtól nem akarok megőrülni.
Most gondolj bele, van aki megőrül attól, hogy a párja nem tekeri vissza a fogkrémre a kupakot, és elválik ez miatt....
Ráadásul egy keresztelőt nem lehet visszacsinálni (én szívesen visszacsinálnám az enyém, de még nem jöttem rá, hogy kéne), és mi van, ha a gyerkőc felnőve úgy dönt, buddhista akar lenni? Akkor micsinálok a keresztény keresztelővel? Nem lehet egyszerre keresztény és buddhista is! Ha meg úgy egyszerűen csak lehet cserélgetni a vallásokat, akkor nem is érdekes az egész, és minek vele foglalkozni?
én /beat street/ írtam ezt a "nem megtérítés" dolgot. Korábban precízebben figyelted meg, hogy ki, mit írt. Mi ez a slendriánság? :)
Nem konkrétan a katolikusra gondoltam, hanem általánosságban értettem. Sőt, magamból indultam ki, én pedig református vagyok. Pontosabban annak kereszteltek, és ilyen templomban esküdtem. De nem is ez a lényeg.
Én elfogadom az álláspontodat-bár a karácsony-húsvét kontra elvtelenség témára nem kaptam választ, igaz nem is témája a topicnak.
Csak azt akartam mondani, hogy ha találsz valakit, akivel mindenben hasonlóan gondolkodtok, kivéve azt a 2 apróságot /ami ezek szerint neked nem az/, mint templomi esküvő és keresztelő, nem biztos, hogy megéri, hogy emiatt esetleg ne legyetek egymáséi. Ettől még korántsem kap a gyerek vallásos nevelést.
Persze a partner is lemondhatna erről az igényéről, csak neked emiatt ki kellene bírni az életben max: 3 órát (1 óra esküvő, 2 gyerekkel számolva 2x1 óra keresztelő), benne viszont lehet, hogy sokáig nyomot hagy, hogy ennyire nem voltál képes érte.
Továbbiakban nem szeretnék a vallás dologgal foglalkozni (annak ellenére, hogy én kezdtem), mert még azt hiszik, valami hülye pap idetévedt észt osztogatni.
Ha nem lenne már feleségem, mondanám, hogy pont megfelelsz nekem, így csak annyit, hogy teljesen egyetértek veled a vallás kérdésében.
Ha lennék is vallásos, se hinném, hogy szükség van egy szervezetre közém és az isten közé. Már csak ezért is esne ki elsősorban a katolicizmus.
Lásd a szegény, szerencsétlen nénit, akit MSZP-ügynöknek kiáltottak, ki és a gyóntató papja nem adta meg neki a feloldozást. (Bocsánat, tudom, nem politikai topik)
Másrészt nekem személyes élményem van, úgymond fiatalkori trauma: 14 évesen első szerelmem alakulgatott, amikor kiderült, hogy az illető lány mélyen vallásos családból származik, misére jár stb. (Nem katolikus, evangélikus). Egyszer, egyetlenegyszer, elmentem vele úgynevezett Úrvacsorára. Iszonyúan éreztem magam, mintha egy arab mecsetbe, vagy japánok közé keveredtem volna. Nagyon szerettük egymást (már amennyire a tinik szeretik), de végül egy fájdalmas búcsúlevélben közölte velem, hogy mi soha nem lehetünk egymáséi a világnézeti különbségünk okán (nem így írta, természetesen). Ez nekem életre szóló trauma (volt) és az internetes próbálkozásaim során mindig ezzel kezdtem az ismerkedést. Feleségem végül is nem vallásos, szabad gondolkodású, így ebben is passzolunk.
Na végre, kezd fórum jellege lenni a fórumnak. :-)
Nem tudom, ki írta, hogy nem akar megtéríteni, de biztos vagyok-e benne, hogy a keresztelőt se tudnám tolerálni? Nem, nem tudnám. Pontosan azért, ami. Egy elköteleződés egy vallás, pontosabban annak egy egyháza mellett. Gondolom az illető a katolikus keresztelőre gondolt.
Szóval én semmilyen vallásban nem hiszek, se keresztény, se buddhista, se mohamedán, se semmilyen. Ha lennék is vallásos, se hinném, hogy szükség van egy szervezetre közém és az isten közé. Már csak ezért is esne ki elsősorban a katolicizmus.
A keresztelőben sem hiszek, nem is akarom, se a templomi esküvőt. A temetés már érdekesebb dolog, de csak azért, mertha valaki nem vallásos, nincs is megkeresztelve, akkor vajon a temető melyik részébe temetik? A katolikusba vagy a reformátusba? (Nem mintha nem lenne tökmindegy, csak lehet, hogy az egyház, mint olyan vacakolna, hogy miért nem a másik temetőben tetszik foglalni a helyet.)
Nem tudom, a mai temetőkben, illetve a városiakban van-e ilyen megkülönböztetés, de az én kis falumban van. Amúgy az egyik nagynénémet nem pap temette, de attól maga a szertartás nem volt rosszabb, mintha igen.
Megoszlanak a vélemények, lehet-e értékes kapcsolatot kialakítani Interneten. Hagy írjam le az én véleményemet is.
30 évesen estem kétségbe azon, hogy milyen beszűkűlt körben mozgok a hétköznapokban. Ahogy egyetemen nem volt kunszt ismerkedni, később, amikor az exemmel szakítottam, a munka mellett lehetőségem sem volt megismerni szabad férfiakat. Nem vagyok táncos-barátkozós, zárt a baráti köröm, nincs időm, lehetőségem hobbi alapján keresgélni. A munkahelyemen főleg nők dolgozunk, a fickók meg vagy skalpvadász, vagy foglalt kategória voltak.
Ekkor döntöttem el, hogy szétnézek társkeresőn. Én magam nem regisztráltam, hanem válaszoltam pár szimpatikus bemutatkozásra. Egy fél éves barátkozós jellegű viszony lett az eredménye, majd később így, neten ismertem meg a mostani párom. Olyan társkeresőn találtam rá, (Inda), ahol osztályozva voltak a keresők, mint kalandvágyók, ismerkedők, letelepedők (vagy valami ilyesmi). Az utóbbi csoportban találtam meg a mostani párom.
Szerintem a netes társkeresés nagyon jó lehetőség ismerkedésre, természetesen mielőbbi személyes találkozással, a döntő úgyis a kémia (van-e elegendő vonzalom köztetek tartós kapcsolatra is, ez nem derül ki neten, ahol sokan vetítenek, bohóckodnak, stb).
Amit írsz, az szerintem jó példa arra, hogy attól függően, hogy milyen a reglap, úgy mozdulnak rá a férfinépek. Érdemes lenne empirikus tapasztalatgyűjtés érdekében egy jelenleg társkeresőnek különböző reglapokat feltennie -persze előtte felállítani a hipotézist, hogy na akkor erre kik fognak mozdulni - aztán megnézni az eredményt :)
Illetve olyan példá(i)m is van(nak), amikor emberek egyáltalán nem keresnek az interneten se társat, se partner, csak beszélgetni szeretnének... aztán mégis :) Ámde ez nem a társkereső oldalakra igaz.
Egyik állítást se tudom empirikusan igazolni. Merthogy lehetetlen megmondani, hogy az emberek csak nem mernek nagyot álmodni, vagy nem is álmodnak nagyot, vagy ha mégis egy nagy álomba botlanának, akkor akarnák-e. Én csak elhittem :)
Ismerős példám a társra van. Meg a kellemes időeltöltés-keresésre is van. Meg kiérezhető reményekre.
Mint már korábban írtam, van olyan kritériumod, amiből szerintem engedhetnél. Ez pedig a vallás.
Mindenki magából indul ki, így én is. Ha én pl. társat keresnék a neten és a reglapodon azt olvasnám, amit először írtál, valószínűleg nem írnék neked.
Sokan vannak szerintem-pl.:én is, akik nem vallják magukat vallásosnak, nem járnak temlomba, stb., de fontosnak tartanak olyat, mint pl. a gyerek megkeresztelése illetve templomi esküvő, vagy, hogy a temetésen pap mondjon beszédet. Ugyanis ezt láttuk magunk előtt példának, de nem tudjuk racionális érvekkel alátámasztani, hogy miért szeretnénk így tenni. Ennek ellenére nem neveljük a gyereket vallásosnak, nem imádkozunk, nem járunk templomba, stb...
És nem érzem úgy, hogy emiatt elvtelen lennék, ugyanis ezen az alapon az ország 80%-a elvtelen, mert karácsonykor (meg húsvétkor) ünnepel és a gyereknek azt mondja, hogy a Jézuska hozta - és ugye nem vallásos.
Természetesen a te döntésed - mármint, hogy egy templomi esküvőt illetve egy keresztelőt tudsz-e tolerálni - csak szerintem meggondolandó.
Nemtudom, nekem azt mondta valaki, aki sokáig volt egy ilyenen, hogy szerinte mindenki társat keres végső soron, pontosabban nem azt keres, hanem azt remél. Mert keresni nem keres, sőt letagadja, meg az ellenkezőjét hangoztatja, annyira fél a csalódástól. Én meg elhiszem neki, én is ezt tapasztaltam :)
Szerintem egyébként társtalálásra nem feltétlen alkalmas közeg, viszont alkalmas uszodai partnertalálásra, meg-színházba férfitársaság-találásra, meg izé.. szóval meg ilyesmire.
Szerintem nincs semmi baj azzal, hogy hasonló beállítottságú embert keresel, mindenki azt keres. De mégis úgy van, hogy ha ezt úgy fogalmazod, hogy "nem vagyok vallásos, és fontos, hogy a társam hasonlóan gondolkodjon mint én" az máshogy hangzik, mint ha azt írod, hogy "nem akarok vallásos embert társnak". Az előbbi jogos igénynek-kívánságnak hangzik, az utóbbi meg kérlelhetetlen elvárásnak.
Ami igazán fontos neked, azt szerintem írd be - önmagában is jónak gondolom, ha valaki meri vállalni, ami neki fontos, nagyobb eséllyel fognak olyanok megkeresni, akik szintén vállalják az értékrendjüket (meg van is nekik) :)
Ebben abszolút igazad van. De én sose állítottam, hogy CSAK az interneten, a társkereső oldalakon akarok ismerkedni és hogy csak ott próbáltam/próbálom. Kipróbáltam ezt IS, és vannak tapasztalataim.
Ezeket a tapasztalatokat meg szerettem volna beszélni másokkal, (nem csak barátokkal) ezért nyitottam egy topicot, a társkeresés internetes módjáról.
Hát, az elvárásaim "felsorolásából" azért rólam is kiderül egy s más. Nem?
És nem csak az, hogy intoleráns vagyok a tőlem különbözőekkel szemben, hanem pl az, hogy nem vagyok vallásos.
De ha csak azt írnám a bemutatkozásba, hogy ÉN nem vagyok vallásos, attól még a reglapom olvasója gondolhatná azt, hogy a leendő párom lehet az (például ő) merthogy a reglapra nincs odaírva, hogy ne legyen vallásos.
De én nem akarom, hogy az legyen. Ha viszont beleírom, akkor meg intoleráns vagyok, meg ez-a-csaj-biztos-nem-tűr-más-véleményt, egyszóval egy hülye picsa.
(Pedig tűrök. Az indexen, az utcán, a munkahelyen. De a párom már legyen olyan beállítottságú mint én. Ha Te pl. csurkista lennél, vagy mikolaista, tűrnél magad mellett házastársként évtizedeken keresztül egy olyan embert, aki nem hajlandó veled buzizni és szinglihordázni? /vagy fordítva/. Ugye nem? Akkor miért baj, ha én se?)
Bár én még nem próbáltam, ismerősöktől (nők) nem túl sok jót hallottam róla. Vagy csak nekik nem volt szerencséjük.
De minél több helyen próbálkozol (nem úgy értem, hogy minél több helyen reg.-eled magad, hanem általában - így beleértve a netet is), nyílván annál több az esélyed-a számok törvénye alapján.
Az elveidet meg nem adtad fel-ezt te is tudod. Csak nem írtál bele mindent az adatlapba.
Azért vmiben sztem is engedhetnél. De most mennem kell. Majd később írok róla, csak 2-3 mondatot, ha nem haragszol meg érte.
Hát ha tényleg ezt írtad bemutatkozásként, akkor épp az van, amit alatta magad is fejtegetsz: senkinek gőze nem lehet arról, ki vagy. Mondjuk a megfogalmazás miatt a humort elrejteni nem sikerült :) És akkor most olyanok írnak neked, akiknek tetszenek a centiben és számokban megadott paramétereid. Ez persze nem baj, mert könnyen akadhat közte, akivel érdemes megismerkedni.
Viszont ezzel szemben az itteni hozzászólásaidból egyéb tulajdonságaidra is jól rá lehet érezni, továbbá a világképedre, a stílusodra, sok mindenre....igaz arra, hogy szőke vagy, nem :))) De miért nem írsz ilyesmit bemutatkozásként is? Olyan,mintha rejtőzködnél..félnél megmutatni magad...de akkor hogy fog rádtalálni, aki téged keres? Bár az is igaz, aki téged keres, szerintem mindenképp rádtalál, de ennek nem kell hinni, én kicsit fatalista vagyok, bár horoszkóphívő nem :)
A történet, ill a világképed nagyon sok szmájlit ér.
Szerintem a hozzászólásaid is :)
A bemutatkozó szöveged viszont...na mindegy, te tudod, mit szeretnél. Illetve miért nem szeretnéd, ha azt a sok értelmességet, meg humort, meg karakánságot, ami benned van, mások is meglátnák.
Ha közhelyes akarnék lenni, azt kérdezném, félsz, hogy kelleni fogsz, de nagyon? Mert ha igen, akkor tényleg hülyeség így keresni.
Bár, hogy a válaszaim frappánsak lennének, az túlzás. :-)
Amúgy feladtam elveim, és átírtam a bemutatkozó szövegem a reglapjaimon a következőre:
"Hosszútávú, komoly kapcsolatra keresem nem kizárólag komoly párom."
Már kaptam 4 levelet. :-(
Hogy miért szomorú a szmájli? Elmagyarázom.
1. Adva van egy fiktív társkereső, nevezzük Józsinak. Józsi meglátta a hosszú kívánságlistám, és elborzadt. Másnap visszament, és meglátta a rövid bemutatkozásom, és megörült neki, mert vagy
- azt gondolta, hogy végre egy csaj, akinek nincsenek elvárásai, örül, ha jut neki egy pasas - ez esetben fogalma sincs, kinek a reglapjait nézegeti, és nem veszi észre, hogy ennek a csajnak a reglapját tegnap már megnézte (én észre szoktam venni, ha ugyanazt a reglapot nézegetem). Józsi ez esetben vagy buta, vagy mindegy neki, és boldog-boldogtalannak ír, meg se nézi a reglap tulajának nevét. (Ilyet kaptam ma, Hajnalkának címezve. Nem örültem neki)
- azt gondolja, hogy végre ez a csaj lejjebb adta a kívánságait, és örül, ha egyáltalán jut neki egy pasas. Ez esetben Józsi emlékszik, hogy tegnap már megnézte a reglapom, de hülye, ha tényleg elhiszi, hogy lejjebb adtam. Nem adtam lejjebb, csak nem írok ki direktben.
Bármely eset is áll fenn, Józsi egyik esetben se nyerő nálam.
2. Adva van egy fiktív társkereső, akit nevezzünk Janinak. Jani tényleg először látja a reglapom. Azon semmi olyan nincs, ami érdemben felkeltheti az érdeklődését bárkinek is.
Rajta van, hogy lány vagyok, ennyi éves, ennyi kiló, ennyi centi, és hogy nem hiszek a horoszkópban.
Valamint, hatalmas örömteli meglepetésként konstatálja, hogy ez a csaj párt keres egy párkereső oldalon. Szerintem ez rajtam kívül a maradék 4000 regisztált lánynak soha eszébe se jutna, ezért Jani megörül, mint majom a farkának, és billentyűzetet ragad, és közli, hogy rám várt egész életében. (ilyen levelet is kaptam.)
De jó nekem. Megkérdeztem, hogy mégis mi a fenére alapozza ezt, hogy én vagyok neki az igazi. Még nem jött válasz. (Persze nem ezekkel a szavakkal kérdeztem)
Azt hiszem internetes társkeresőben keresni társat a világ legnagyobb hülyesége.
bár megkértél mindenkit, ne veled foglalkozzanak, lásd be, nem fog ez menni:)
Én sem teszem. Ellenben az előttem hozzászólókkal ellentétben csak gratulálni tudok a racionális gondolkodásodhoz. 100-ból 1 nő ilyen. Szinte mindenben fullra igazad van az elvárásokat tekintve. Ezek alapvető kérdések, egy kapcsolatot hosszú távon akkor is nehéz megtartani, ha ezekben a kérdésekben egyezik a vélemény, hát még ha ebben sem.
Tanácsom az nincs sajnos, merthogy nehéz helyzetben vagy, az biztos. Nem ragozom miért, úgy látom elég értelmes vagy, jobban tudod te magad. A válaszaid is hihetetlenül frappánsak, rövidek és tömörek, a lényeg viszont mindig bennük van.
Azért mégis azt mondom: tartsd ki az elveid mellett. Nekem speciel nagyon bejönnek az ilyen értelmes nők. Bízzál benne, hogy talán mások is észreveszik benned ezt a tulajdonságot. Merthogy értelmes pasinak az egyik legfontosabb, hogy a társa is az legyen.
Lady Wessex, szerintem sok mindenben túl merev a felfogásod.
abból, hogy te, teszem azt, ateista vagy horoszkóp-nem-hívő vagy bolognai spagetti imádó ( :-) ) vagy, nem következik, hogy csak ilyen emberbe tudsz beleszeretni, sőt: még az sem, hogy számodra ilyen az ideális pár.
(saját tapasztalatból beszélek: nekem is méteres listám volt róla, hogy milyen legyen, aztán találkoztam valakivel, aki pont nem olyan, mégsincs semmi problémánk ebből :-)))) )
szóval szvsz ne legyél ilyen szigorú. értem én, hogy miért gondolod, hogy neked csak ilyen és ilyen felfogású ember lehet a párod, de hidd el, ha egész más felfogású/világnézetű, viszont nem intoleráns és nem hülye, abból nagyszerű párkapcsolat lehet, miközben az azonos világnézet sem garancia abszolúte semmire.
Figyelj! Csináltass egy jó fényképet, írd le az elvárásaidat, de csomagold be kissé:-)
A férfiak nem csípik a túl "lehengerlő" sok elvárással indítő nőket. Igazságtalan de ez van. Nő vagy, legyél rafkósabb!
/sok barátom talált interneten párt magának, a felének tartós kapcsolata lett ezekből az ismerkedésekből, szóval nem reménytelen, csak okosan és óvatosan csináld. ne férjet keress, ismerkedj, és ha minél több férfivel beszélgetsz, találkozol, nagyobb az esélye hogy egyik előbb-utóbb megfelel./
Hát nekem nem kell olyan pasi, akinek nincs elképzelése a nejéről és a családjáról, és megsértődik, ha nekem van.
Hm... Ez az ajtóstul a házba tipikus esete. Engem kifejezetten taszítana, ha egy potenciális partner eleve azzal indítana, hogy ő mostan nősülni akar, meg gyereket csinálni. Azt az érzést keltené bennem, hogy csereszabatos vagyok - amelyik szóbajöhető leány előbb beadja a derekát, azt veszi feleségül és annak csinál gyereket. Ennek az érzésnek a férfimegfelelője a "hát minek néz ez engem, spermadonornak?" fíling.
A legtöbben, amikor megnéznek egy társkereső reglapot, csak felületesen futják át az ott leírtakat, ezért a "házasodni akarok" meg "gyereket akarok" félmondatok láttán kigyúl a piros lámpa, te pedig szépen be leszel téve az "ez is csak egy kiöregetett szingli, aki bárkivel megdugatná magát, aki hajlandó" skatulyába.
Szerintem nem elvakultak az elvárásaid, a megbeszélés és tisztázás fontosságát illetően sem. A sorrend viszont rossz. Ha beszélgetsz, csetelgetsz valakivel és kialakul köztetek egyfajta alapvető szimpátia, akkor előbb-utóbb természetes, hogy szóba kerülnek ezek a dolgok (világnézet, család stb.), de ha ezekkel indítasz, akkor a delikvens úgy fogja érezni, hogy a spanyol inkvizíció előtt áll, de legalábbis úgy, hogy őt most épp vizsgáztatják, és ezt az érzést senki sem szereti. Azt pedig nem hiszem, hogy ne lenne annyi időd, hogy a szimpatikusnak tűnő partnerjelöltekre néhány hosszabb beszélgetésnyit rááldozz.
Elnézést, hogy csak most reagálok, de most van annyi időm újra, hogy tudok hosszaban írni.
Értem a problémádat, bár nálunk még a gyereknevelés messze van. Persze, majd ha kilátásba kerül a házasság, nyíilván meg fogjuk beszélni ezeket a dolgokat. A másik amitől kettőnk hozzáállása különbözik, az az, hogy én még csak 22 vagyok, tehát még bőven a párkeresési időszakban és bár mindketten elkövetünk mindent, hogy a kapcsolatunk idáig vezessen, azért ez még nem készpénz. Én most úgy gondolom, hogy számomra ezek még nem annyira fontosak, de természetesen, ha eljutok a házasságkötésig, akkor nyílván én is fontolóra veszek néhány dolgot. Egyébként ideológiák vannak, amiket ki tudok zárni. Szélsőjobbos nővel nem kezdenék, nemhogy családot alapítsak vele (húú és ráadásul nem akarok dzsungelfighter lenni :-]]).
Tök mindegy, mit írsz az adatlapodra, azt a legtöbben úgysem olvassák el. Nagyobb részt azért, mert csak a cicis képeket nézik, kisebb részt azért, mert már hozzászoktak, hogy a regek (adatlapok) tele vannak hazugságokkal, meg égbe kiáltó baromságokkal.
Ugyanezen okból - ha megengedsz egy jótanácsot - az adatlapodat ne az önkifejezés korlátlan eszközének tekintsd.
kedves Lady, azt hiszem, azért jutunk mindig hozzád vissza, meg a saját tapasztalatokhoz, mert "általában" nincs semmi, mindig csak konkrét helyzetek meg élmények vannak :)
De "általában" a következő a helyzet: van a relgapon egy "vallása" rovat. Na, ha ott jelzed (ok, "valaki" jelzi), hogy te (ő) nem vagy az, akkor eleve elriasztottad (elriasztja) mindazokat, akik maguk azok és fontos is nekik, hogy a másik is az legyen. Ezek nem fognak neked (neki) írni.
Ha ezen kívül még a bemutatkozásban leírod, hogy annyira távol áll tőled mindenféle vallás, hogy csak és kizárólag ateistáva tudnál bármiféle párkapcsolatot elképzelni, akkor válaszolni is, meg írni is az ateisták fognak. Meg lehet fogalmazni pl így: "én semmilyen vallást nem gyakorlok, ateista vagyok, nem hiszek istenben, és fontos nekem, hogy a társammal hasonló legyen a világnézetünk ". Na ezzel kb kiküszöbölted valamennyi hívő meg vallásos jelölt levelét/válaszát.
És ez rólad szól. Ha ugyanezt úgy fogalmazod, hogy "olyan partnert/férjjelöltet keresek, aki egészen biztosan nem vallásos", az meg a másikról szól.
A kettő között nagy a különbség :)
(ok, nem tudtam végig "általános" ragozással írni, írtó nehéz valakivel "általában" beszélgetni, de mégse vedd magadra. Amit írtam, szerintem általában igaz)
