Keresés

Részletes keresés

satellik Creative Commons License 2018.11.26 -1 0 9699

Azt hiszem sok homályt kellene eloszlatni itt.

Saulus farizeus rabbi a Templomőrség parancsnoka volt, aki Júdás ügynökkel tartotta a kapcsolatot, és Judás csókjával illette Jézust, hogy megmutassa Saulnak, amikor elfogta az "Utolsó vacsora " után, hogy a szanhedrin elé állítsa. Felelős Jézus haláláért.

Saulus gyilkos volt, üldözte Jézus követőit, - megköveztette Istvánt az első mártírt. 

Saulus -Pál damaszkuszi története kamu, - kitaláció.

A keresztények felszámolásának érdekében adta ki magát Jézus követőnek, ami balul sült el, mert a zsidók dühét vonta a fejére, és ellene vallottak, amikor kihallgatták Pált Cezareában. Ekkor kiderült, hogy római polgár, ami azért meglelő fordulat, - római ügynök is volt saulus -Pál?

Mindenesetre fura dolog, hogy Jézus apostolának vallotta magát, pedig soha nem ismerte Jézus tanításait -

Há mész, Rodrighez? :O Creative Commons License 2017.11.26 0 0 9698

ilyen nekropolisz van a holdvilágárokban is illetve a bulgáriai  madarában.

Előzmény: Kara-Indas (4418)
Há mész, Rodrighez? :O Creative Commons License 2017.11.26 0 0 9697

Üdv! Tetszik a blog címe! Valóban részint Pártusok voltak az Avarok, Emese is ide sorolható. A hun heftalitákba olvadtak be a szaszanida uralom után. De alán, besenyő, kusán csoportok is éltek itt. Illetve 1% ban mongol juan juanok (jenők?) voltak.

Előzmény: Kara-Indas (4418)
Afrikaans8 Creative Commons License 2015.02.14 0 0 9696

ABARQOBĀḎ, an ancient town of lower Iraq between Baṣra and Vāseṭ, to the east of the Tigris, in the region adjacent to Ahvāz, known in pre-Islamic and early Islamic times as Mēšūn (Mid. Pers. form) or Maysān/Mayšān (Syriac and Arabic forms). The correct form of the town name is given by Dīnavarī (al-Aḵbār al-ṭewāl, pp. 68, 124). Other geographers (such as Yaʿqūbī, Boldān, p. 322; idem, tr. Wiet, p. 166; and Yāqūt, I, p.90; idem [Beirut], I, pp. 72-73) mistakenly write Abazqobāḏ or even Izqobāḏ and Izadqobāḏ. The first component must in fact be abar, found as a prefix in some Persian toponyms (e.g., Abar-šahr, i.e., Nīšāpūr); the second is the name of the Sasanian king Kavād/Qobāḏ (488/531), who allegedly founded the place. A further error in the geographers is that certain of them place Abarqobāḏ to the east of its real location in the district of Arraǰān (see Schwarz, Iran, p.112, n. 13). In the historical accounts of the Arab conquest, Abarqobāḏ is mentioned with the town of al-Maḏār, the main town of Maysān. In 14/634, ʿOtba b. Ḡazvān Māzenī sent troops against it after the seizure of Obolla, and Moḡīra b. Šoʿba defeated there a Persian noble named al-F.y.l.kān (?). In 83/702 Abarqobāḏ was the scene of a clash between the rebel Ebn al-Ašʿas and the forces of Ḥaǰǰāǰ (see Balāḏorī, Fotūḥ al-boldān, Cairo, 1959, p. 338; Ṭabarī, I, p. 2386; idem, II, p.1123; Yāqūt, loc. cit.). The Arab geographers subsequently named Abarqobāḏ as one of the tassūǰ, or subdistricts, of al-Maḏār, following the pattern of Sasanian administration in Iraq. Abarqobāḏ also appears occasionally as a mint center; we possess dirhams from 83/702 and ?96/714-15 (see G. D. Miles, “Abarqubādh, a New Umayyad Mint,” ANS Museum Notes 4, 1950, pp. 115-20; and J. Walker Catalogue of Muhammadan Coins in the British Museum: II, Arabo-Byzantine and Post-Reform Umaiyad Coins, London, 1956, pp. lxx, 106).

 

Bibliography:

See also Streck, Babylonien nach dem arabischen Geographen, Leiden, 1900-01, I, pp. 15, 19. Markwart, Ērānšahr, pp. 41-42.

grálizidor Creative Commons License 2015.02.01 0 0 9695

5393-5380 nálam 13 év...

Előzmény: Afrikaans8 (9694)
Afrikaans8 Creative Commons License 2015.02.01 0 0 9694

Menender Protéktór: "Kérte ezenkívül a kagán az elmúlt három évre járó aranyat, amit kapni szokott, s aminek a fizetése esetén nem nyúlt fegyverhez [a birodalom ellen]. A béke áraként szolgáló összeg minden egyes évben kb. nyolcvanezer aranyra rúgott."

Előzmény: Afrikaans8 (9612)
naput Creative Commons License 2014.11.30 0 0 9693

http://www.naput.hupont.hu/81/a-perzsa-szent-gyorgy

 

Ezen a honlapon egy csomó meglepő - sose gondolt összefüggést olvashatsz.

 

Előzmény: Afrikaans8 (9309)
naput Creative Commons License 2014.11.29 0 0 9692
BeNZiN Creative Commons License 2013.10.06 0 0 9691

Nálunk ugye ez a végződés -án, -én, -ány -ény alakban jelenik meg. Gyakorlatilag egytől egyig indo iráni névadáshoz köthetőek. Bekerülhetett török nyelvekbe de nem tűnik általánosnak.

 

pl. Alattyán, Berény, Ladány, Surány stb.

 

 

Előzmény: Afrikaans8 (9690)
Afrikaans8 Creative Commons License 2013.10.06 0 0 9690

Nem csak arról van szó, hogy a török nyelvekbe is bekerült ez a kifejezés?

Előzmény: BeNZiN (9689)
BeNZiN Creative Commons License 2013.10.05 0 0 9689

Milyen török nyelvben vannak -an végződések ? Van ilyen egyáltalán ?

Előzmény: Afrikaans8 (9688)
Afrikaans8 Creative Commons License 2013.09.30 0 0 9688

Pahl. šupān, újp. šobān 'pásztor, csordás'

 

Ez is felbukkan a DAI 37. fejezetének besenyőinél a kapkan és gyula rang mellett: "egész besenyőország nyolc tartományra oszlik, s ugyanannyi nagy fejedelme (megasz arkhónja) van. A tartományok a következők: az első tartomány neve Erdim, a másodiké Csur, a harmadiké Jula, a negyediké Külbej, az ötödiké Karabaj, a hatodiké Tolmacs, a hetediké Kapan, a nyolcadiké Csaban."

Előzmény: Afrikaans8 (9687)
Afrikaans8 Creative Commons License 2013.09.27 0 0 9687

"Pahl. šupān, újp. šobān 'pásztor, csordás'... A VI. század második feléből származó Kārnāmak ī Artaxšīr ī Pābakān c. középperzsa műben pl. 'nomádok pásztorai' összetételben (kurtān šupānān) szerepel (Garnik Asatrian, Prolegomena to the Study of the Kurds, in: Iran and the Caucasus XIII, 2009, 23)"

 

Serbian Жупа adopted into Hungarian (ispán) and rendered in Greek as ζουπανία ... However, others suggested the opposite evolution; župa as a back formation from župan, a title brought from Central Asia to Eastern Europe by Avars and Bulgars. One hypothesis assumes an Iranian origin ... šubān in Parthian and šupān and šubān in Persian; all these words meaning "shepherd". The 11th century scholar Mahmud al-Kashgari recorded the Middle Turkic word čupan denoting a minor official, which was considered evidence for a borrowing from Iranian to Turkic languages.

Előzmény: Afrikaans8 (9526)
Afrikaans8 Creative Commons License 2013.08.13 0 0 9686

"ha a szlávok az avarokkal szemben évszázadokig őrzött hamvasztásos tradíciójukat éppen a politikai-kulturális elnyomás alóli szabadulás pillanatában adták volna fel, meglehetően sajátos, ámbár nem példa nélküli néplélektani reakciót feltételezne"

 

Ezek szerint Szőke és Tomka szemben áll a Györffy által megfogalmazott vagy legalábbis sugallt tétellel, miszerint a peremterületek felvirágzása és a csontvázas temetkezésre való ottani áttérés a deszikkáció miatt oda özönlő avaroknak-onoguroknak, de legalábbis a belső területekől a szélekre húzódó, mindaddig avar-onogur függésben élő népességnek lenne tulajdonítható.

Előzmény: Afrikaans8 (9685)
Afrikaans8 Creative Commons License 2013.08.12 0 0 9685

Tomka Péter: "Úgy tűnik ..., hogy a késő avar régészeti emlékanyag eltűnése-átalakulása nem az »avarnak« nevezett népesség elpusztulása miatt, hanem a fenntartó szövet: az avar állam felbomlása miatt következett be."

 

Szőke Béla Miklós: "Mik is jellemzik a 9- század régészeti emlékanyagát a Dunántúlon és tágabb körzetében, a Kárpát-medence nyugati felében?

 

Az avar kor végi fázisban a temetkezési szokások még olyannyira nem változtak meg, hogy ha a viseletben és a használati eszközök, fegyverek között nem mutatkoznának új elemek, nem is tudnánk, hogy már a kései avar kor végén járunk: változatlan a sírgödör tájolása, mérete és kiképzési módja, s változatlan maradt a harcossal temetett ló sírjának helye, a sírépítmény és a koporsó szerkezete, az étel-és italmelléklet adásának szokása, a viselet módja (ékszer, öv, kés, tarsoly viseleti helye), még ha a viselet tárgyai már egyre inkább új formákat is mutatnak. Annál jelentősebb a változás azokon a peremterületeken, ahol nagyobb települési tömbökben éltek a csatlakozott szláv törzsek. E változások közül talán a leginkább szembeötlő, hogy az addigi hamvasztásos temetkezési szokásról tömegesen tértek át a korhasztásos (csontvázas) temetkezési módra.

 

Bár a korábbi, avar időszakból ismerünk már olyan vidékeket (Zala-Mura köze, Pécs környéke, Észak-Kisalföld [DNy-Szlovákia], Erdély), ahol az avarok és szlávok közös, birituális temetkezési helyeket használtak, azaz halottaikat saját tradícióiknak megfelelően vagy elhamvasztották, vagy koporsóban, korhasztva temettették el, az olyan, hagyományokhoz kitartóan ragaszkodó vidékeken, mint a Keleti-Alpok vidéke vagy a Kárpátok szűk, erdős folyóvölgyei és a Morva-medence, csak a 8. század végétől, a 9- század elejétől kezdve tértek át a korhasztásos temetkezési módra. Magyarázatául sokféle nézet látott napvilágot, kezdve az avar hatástól (ami, ha így történt volna, azaz ha a szlávok az avarokkal szemben évszázadokig őrzött hamvasztásos tradíciójukat éppen a politikai-kulturális elnyomás alóli szabadulás pillanatában adták volna fel, meglehetően sajátos, ámbár nem példa nélküli néplélektani reakciót feltételezne) a kereszténység térhódításán át (ami pedig a korai térítések hatásának és eredményének indokolatlan túlértékelését jelentené, hiszen még az Árpád-kor első századában, all. század végéig, 12. század, elejéig is számos pogány temető működött a magyar királyságban a kereszténység kétségtelenül sikeres terjedése ellenére) egészen a komplex társadalmi-gazdasági feltételrendszer kihatásáig a szellemi életre, hitvilági elképzelésekre. Mindenesetre elgondolkoztató, hogy a Karoling Birodalommal való közvetlen kapcsolat létrejöttének időpontja mennyire egybeesik a változások kezdetének idejével, s nemcsak a Kárpát-medencében, de a szláv településtömb más végein, így például az észak-német térségben is.

 

Hogy ez az átalakulás milyen bonyolult formákban tudott megjelenni, arra kiváló példa egy, a közelmúltban Kehida-Fövenyes lelőhelyen feltárt lovas sír. Itt ugyanis nem, mint rendesen, korhasztva temették el a lovas vitézt, hanem elhamvasztották. A hamvakat egy vászon-, vagy bőrzsákba varrták, majd egy - egyébként csontvázas temetkezésnél szokásos - koporsóba helyezték, ahová mellé rakták nyugati eredetű, díszes, hosszú harci kését (Langsax) és (már teljesen elkorhadt tegezében) avar típusú háromtollú, nyéltüskés nyílhegyeit, a vele egy sírgödörben, de tőle egy deszkával elválasztva, a gödör hosszanti oldalába vájt padmalyban elhantolt lovát pedig ugyancsak avar lószerszámmal, kengyelpárral, zabiával szerelték fel. Az előző korszak merev szokásrendjét felváltó, a politikai, hatalmi átrendeződés következtében egyre lazuló fegyelmű, minden vonatkozásban mozgásba lendült világban a szinkretisztikus szemlélet térhódításának ez a sír talán az egyik legjobb példája: a szláv módra elhamvasztott, de avar módra koporsóba és lovával együtt közös sírgödörbe helyezett vitéz használati tárgyai eredetük tekintetében is a legteljesebb mértékben összekeveredtek, tulajdonosa az avar és nyugati eredetű tárgyakat és fegyvereket együtt és egyszerre használta. A sírgödör padmalyos kiképzése ugyancsak a korszak jellegzetes sírkialakítási módja, mely néhány zalai temetőn kívül (Söjtör, Kehida-Fövenyes, Zalakomár) a Dunától északra fekvő Kisalföldön, főként Pozsony környékén, továbbá a Havasalföldön ismert. Nem kizárt, hogy ez a szokás egy, az Al-Duna vidékről nyugatra menekült, majd ott kisebb gócokba szétbomlott szláv törzs (az abodriták vagy timocánok, esetleg egy, a forrásokból nem is ismert kisebb népcsoport) emlékét őrizte meg.

 

A temetkezési szokásokban a hamvasztás tömeges felhagyásával „láthatóvá" vált egy másik, jellegzetes szláv szokás is: az özvegyáldozat szokása, amit már a 7. század elején Maurikios

Strategikonja (XI.5) feljegyzett, s ami még a 10. században is szinte változatlan formában élt tovább, miként azt Ibn Ruszta és Gardízí, arab utazók leírták. A kettős sírok száma azokban a temetőkben, melyek szlávok által is lakott területen voltak, vagy ahol ők az avarokkal közös, birituális temetőket használtak, feltűnően nagy, ami a szokás Kárpát-medencei meglétét látszik bizonyítani."

Előzmény: Afrikaans8 (8391)
Afrikaans8 Creative Commons License 2013.08.12 0 0 9684

"A kaganátus tényleges hatalmának meggyengülése (meggyengítése), vazallusi függésének elmélyülése egy - előre valószínűleg a frank uralkodó által sem látott - következménnyel járt: a kaganátus peremterületeinek szlávjai egyre inkább öntudatra ébredtek, önálló politikai tényezőkké kezdtek válni. Az erre fogékonyabbak már 803-ban, a tuclun meghódolásakor észlelhették ennek az első jelét, amikor a tuclun kíséretében az avarok mellett a szláv előkelők (jnulti Sclavi et Hunní) is megjelentek.

 

Az avar szláv ellentétek egyes területeken hamarosan már oly mértékig elmérgesedtek, hogy az avarok kénytelenek voltak külső segítséghez folyamodni. 805-ben, Aachenben a császár előtt megjelent „a kapkan, a hunok fejedelme (capcan princeps Hunorum h Avarorum]) népének szorongatottsága miatt, és kérte őt, hogy engedje át neki a Sabaria és Carnuntum közti területet, mivel a szlávok támadásai miatt addigi lakhelyein nincs már maradásuk. A császár nyájasan fogadta őt - mivel a kapkan keresztény volt és Theodornak hívták - meghallgatta kérését és gazdagon megajándékozva hazaengedte. Nem sokkal azután azonban, hogy népéhez hazatért, meghalt. Erre fel a kagán egyik előkelő nemesét küldte [a császárhoz], hogy régi méltósága visszaállítását kérje, amellyel a kagán a hunoknál mindig is rendelkezett. A császár teljesítette kérését és elrendelte, hogy a kagán a hunok régi szokása szerint az egész terület feletti fennhatóságot gyakorolja." A kagánt még ugyanezen évben, szeptember 21-én a Fischa folyóban megkeresztelték, s a keresztségben az Ábrahám nevet kapta. 

 

A történeti irodalom a fenti eseményeket általában egymástól független események soraként tárgyalja, pedig valószínűleg közelebb járunk az igazsághoz, ha tudatosan megtervezett eseménysort látunk bennük. Úgy látszik, 805-ben az avar kagán - mint a későbbiekből kiviláglik, ekkor utoljára - a maga hasznára igyekezett politikai tőkét kovácsolni az ekkor még csak homályosan körvonalazódó, több tényleges hatalommal valószínűleg még korlátok közé szorítható szláv hatalmi aspirációkból. Nem kizárt, hogy Theodor kapkan űj területet kérő követjárása már ennek a tervnek a részeként, a kagán tudtával történt; a kapkan halálát követő gyors reagálás, a régi rang visszaállítását kérő követküldés pedig már a kapkan sikerén építkező, tudatosan eltervezett következő lépés volt. Valószínűleg nem véletlen, hogy az inter Sabariam et Carnuntum letelepített avarok csoportját és annak régészeti hagyatékát nem sikerült és - minden igyekezet ellenére - nem is sikerül elkülöníteni. Az áttelepülés ugyanis - márcsak a kapkan hamarost bekövetkezett halála miatt is - a valóságban meg sem történt (a későbbi forrásadatok némelyikének erre vonatkoztatása és egyfajta „avar kliensállam" feltevése erőltetett, az erre a vidékre vonatkozó adatok a kortársak által még jól ismert belső avar gye-pűhatárra vonatkoznak).

 

A kagán régi rangjának visszaállításában nemcsak az avar fejedelem, de a császár is érdekelt lehetett, ám közel sem csak azért, hogy ezzel a szláv-avar viszonyt újra normalizálja. Azzal ugyanis, hogy a kagán immár az ő kezéből nyeri vissza méltóságának régi rangját, a kagán a vazallusi függésnek egy sokkal szorosabb formáját volt kénytelen elfogadni; a kaganátus most már ugyanolyan tartománya lett a birodalomnak, mint 787-ben III. Tassilo Bajorországa. A függés elmélyülésének nyilvánvaló jele az is, hogy ő az első kagán, aki keresztvízben megmártózott. A elöntés azonban politikailag már elkésett.

 

A belharcok folytatódtak, a hatalmi erő-átrendeződést már nem lehetett megállítani. 811-ben Nagy Károlynak már saját seregét kellett a béke helyreállítása érdekében Pannoniába küldenie. Amikor a császár az év november közepén Aachenbe érkezett, már vártak rá a Pannoniából jött „Kanisauci, az avar fejedelem (Canisauciprinceps Avarorum), a tudun és a Dunánál lakó szlávok más előkelői s hercegei (et alii primores ac duces Sclavorum circa Danubium babitantium), akik a Pannoniába parancsolt csapatok hadvezérei által a vezérek elé idéztettek" (Ann. Regni Francorum ad a. 811).

 

Az ekkor megkötött béke - talán, mert lényegében a kialakult status quo elismerését jelentette - tartósnak bizonyult. Pannónia véglegesen betagolódott a Karoling birodalomba, mint annak legkeletibb provinciája, ezzel együtt - a jugurrus után most már a másik, tényleges hatalommal járó méltóság -, a tudun intézménye is megszűnt, többé nem szerepel a forrásokban. A peremterületeken laza függésű, szövetségi viszonyban álló fejedelemségek keletkeztek, így a Duna menti szlávo-ké (a későbbi morva és Nyitra központú fejedelemségek) és a dalmát tengerparton az óhorvátoké, míg a Dráva-Száva közének lakossága (Siscia központtal) már

 

 

Pannónia tartomány részét alkotta. A kagán, immár mint a frank császár vazallusa, visszahúzódott a Tiszántúlra. 817-ben, amikor Jámbor Lajos fiai között felosztotta a birodalmat, a még szinte gyermek Német „Lajos Bajorországot, a karantánokat, a cseheket, az avarokat és a szlávokat, akik Bajorországtól keletre laknak, és a két királyi udvarházat a Nordgauban, Lauterhofent és Ingolstadtot kapta". A Kárpátmedencei avarok és szlávok területét, a plaga orientalist (a keleti területet) ekkor tehát már oly mértékben a frank birodalom részének tekintették, hogy őket és földjüket a birodalom más tartományaihoz hasonlóan örökíthetőnek vélték. Az avarok képviselője egyszer, 822-ben még megjelent a birodalmi gyűlésen Frankfurtban, amikor úgy érezhették, hogy közbenjárásuk talán segít a délvidéki konfliktus megoldásában. Ennek látható sikertelensége után azonban a jelenlétnek még ezt a korlátozott formáját sem használták ki."

Előzmény: Afrikaans8 (9683)
Afrikaans8 Creative Commons License 2013.08.12 0 0 9683

"A mostoha természeti tényezők a frank behatolókat sem kímélték: bár komoly harcok nem folytak, mégis meglepően magas emberveszteségekről tudunk, s Einhardt évkönyve szerint a 791-ben Győrig hatoló frank sereg szinte teljes lóállománya odaveszett"

 

Szőke Béla Miklós: "791 őszén Nagy Károly a birodalma minden tartományából érkező lovagjaival végre összehangolt offenzívára szánta el magát az avarok ellen - mint életrajzírója, Einhard írja, „mind közül a legnagyobbra, amit eddig vezetett". Előbb fia, a mindössze 14 éves itáliai király, Pippin támadott Friaulból - mintegy elterelő hadműveletként - az avarokra és augusztus 23-án Krajnában egy avar erődöt (uualum) már el is foglalt, melyet három napig tartott, majd „hatalmas zsákmánnyal" és 150 fogollyal együtt hazatért. A fősereg Károly vezetésével szeptember elején ért az Ennshez, ahol szeptember 5-én, hétfőn három napos böjtöt és búcsút kezdtek. A határfolyót mégis csak hosszabb várakozás után, két hét múlva, szeptember 20-án lépték át. Három seregtest indult útnak: a Duna északi oldalán a birodalom északi részéről összegyűlt lovagok, déli oldalán a király személyes vezetésével a többiek haladtak, míg a Duna vizén egy, az utánpótlást szállító és harci feladatokra is alkalmas bajor flottilla követte őket. Az avarok végig elkerülték a nyílt összeütközést (még ha a legújabb történeti összefoglalások ennek ellenkezőjét is sejtetik), nem bocsátkoztak harcba a frank király seregével: sorra adták fel - a déli oldalon Cumeopergnél, az északin pedig a Campnál lévő - erődítéseiket, s látszólag még azt sem használták ki, hogy ellenségük lóállományát „betegség" támadta meg és kilenctized része elpusztult. Nagy Károly végül is harc nélkül jutott el a Rába torkolatvidékéig, ahonnan a tél beállta miatt (?) kénytelen volt visszafordulni és Savarián (Szombathelyen) át 52 nappal elindulása után újra az Ennshez érkezett vissza. 

 

Az eredménnyel messzemenően elégedetlen király sikertelenségének egyik okát a hadtáp elhanyagolásában láthatta, ezért Regensburgban egy ponthidat építtetett és Rednitz és Altmühl között hozzáfogott egy Duna-Majna-Rajna csatorna létesítéséhez is. Úgy látszik, az avaroknak sikerült — miközben ügyesen elkerültek egy esetleg kedvezőtlen kimenetelű nyílt összeütközést a frankokkal — egy régi, bevált nomád harcmódot, a felperzselt föld taktikáját alkalmazni ellenfelükkel szemben. Felégettek és elpusztítottak minden ehetőt, megfertőztek minden kutat és iható vizet. Az állatállományt és az embereket megtámadó, több püspök és előkelő nemes halálát is okozó kórok nyilván nem voltak függetlenek az avarok „praktikáitól". Az egyre inkább demoralizálódó, egyre lassabban vánszorgó sereget sokkal inkább ezek a bajok, mint a hideg fordította vissza. Bár a király az egész következő évet Regensburgban töltötte, hogy személyesen irányítsa a felkészülést az újabb hadjáratra, az mégis elmaradt, mert - feltehetően nem kis részben az avar diplomácia hatékony „közbenjárására" - előbb a szászok lázadtak fel, majd a cor-dobai szaracénok is igyekeztek Károly kudarcát a maguk hasznára fordítani (sőt Károly legidősebb fia, a fattyú „Púpos" Pippin is ekkor robbantott ki családi viszályt) s ezek a harcok Károlyt - mint utóbb kiderült, végleg - elvonták az avar fronttól.

 

Az avar kaganátus további belső bomlását azonban még a külső ellenség réme sem tudta megállítani. Az oly hosszú évtizedek óta most először hadba hívott, ám rögtön két pártra is szakadt avar nemesség a külső ellenség helyett saját vezetői ellen fordult. A kagán és a jugurrus között 795-ben polgárháború tört ki, melyben „övéik mindkettőt megölték". A belháború méretei ismeretlenek, de ha nagyobb áldozatokkal járt volna, arról valószínűleg ugyanúgy tudósítottak volna az évkönyvírók, mint vezetőik haláláról. Eredményeként a jugurrus (s vele valószínűleg a kettős királyság) intézménye megszűnt, ezután már csak a kagánról és másik vezető méltóságról, a tudunról hallani. Ám a belviszályt kísérő anarchia következményei hamar megmutatkoztak. Míg az avar vezetők egymással voltak elfoglalva, „Erich friauli herceg, miközben embereit a szláv Wonomir vezetésével Pannoniába küldte, az avarok egyik régóta békén hagyott hringjét (hringum gentis Avarorum longis retro temporibus quietum) kiraboltatta és a korábbi királyok által évszázadok során át felhalmozott kincseket" 796-ban Károly aacheni udvarába szállította. Ezek nagy részét azután a király Rómába küldte, a többit pedig előkelő világi és egyházi hívei között osztotta ki.

 

Még ugyancsak 795-ben „az avarok között nagy hatalommal rendelkező" tudun, aki feltehetően a nyugati országrész tényleges ura is volt, követeket küldött az ekkor újra a szászok földjén hadakozó Károlyhoz, hogy „országát és népét a királynak alávesse és annak rendelkezése szerint a keresztény hitet felvegye". 796-ban azután ígéretének megfelelően az „avarok nagy részével" meg is jelent Aachenben. „Miután magát és népét megkeresztelték, tisztességgel megajándékozva hazatért". A tudun ezzel Károly vazallusa lett, ugyanazt a hűségesküt tette, mint majd fél évszázaddal korábban a bajor herceg, III. Tassilo Nagy Károly apjának, Pippin királynak.

 

Ezek az események méltán bátoríthatták fel Károlyt, hogy 796-ban immár fiát, Pippint küldje sereggel az avarok ellen. Az itáliai király az öt évvel korábbi hadjárathoz hasonlóan az egyik seregrészt délről, Friaulból, a másikat északról, a Duna mentén támadva vezette. A 19 éves fiatalember, aki először irányított önállóan hadjáratot, küldöttek révén folyamatosan kapcsolatban maradt apjával, részletesen tájékoztatva őt az eseményekről. Véres harcokról azonban ő sem tudósíthatott. Az első hírnök már azt a hírt vitte a királynak, hogy az új kagán és előkelői - miként alig korábban a tudun Károly elé - hódolóan Pippin elé járultak, a következő pedig már egyenest a kagán és előkelői székhelyének, a hringnek az elfoglalásáról, kifosztásáról és lerombolásáról számolhatott be. Pippin a hring (a kagáni székhely?) lerombolásával szimbolikusan is megfosztotta az avarságot önálló államiságától. Hazatérőben a kíséretében lévő püspökökkel, a salzburgi Arno püspökkel és az aquileai Paulinus patriarchával a Dunánál értekezletet tartott és - apja későbbi beleegyezéséig ideiglenesen - felosztotta az elfoglalt területeket térítési körzetekre (Conventus episcoporum ad ripas Danubii). Alsó-Pannonia a Balaton körül, a Rábától a Dráváig és a Dunáig Salzburg, ettől délre Aquileia, északra pedig Passau térítési területe lett, s meghatározták a térítésnél követendő eljárásokat is.

 

A frankok és avarok közti „furcsa háborü" ezzel a hadjárattal lezárult, a kaganá-tus, mint önálló politikai alakulat, ettől az időtől kezdve megszűnt létezni. Furcsa háborü volt, mert - látszatra - kárba veszett a hosszü készülődés és nagy nekive-selkedés, a nagyapák generációja számára még oly félelmetes nomád nép helyett már csak egy, a nyílt konfrontációt tudatosan kerülő, a frank királlyal mielőbbi békés megegyezésre vágyó avarságot találtak."

 

http://mek.oszk.hu/09700/09796/09796.pdf

Előzmény: Kara-Indas (4588)
Afrikaans8 Creative Commons License 2013.07.29 0 0 9682

"van egy korai avar népesség ami elüt jellegzetességeiben a többitől, zala megyében ha jól emlékszem"

 

A korai avar leletanyag tudtommal nem korlátozódik Zala megyére (pl. 9663.).

 

A nyomorult spekulációid nem érdekesek, nem pazarlok időt rájuk.

Előzmény: BeNZiN (9681)
BeNZiN Creative Commons License 2013.07.18 0 0 9681

Ha a var az álavar, akkor az igazi avar lehet más mint a kaukázusi avarok ?

Másik kérdésem, hogy lehetséges-e, hogy a sok álavar azaz ogur népség nem véletlenül vette fel az avar nevet, hanem volt egy ténylegesen avar vezetőrétege ? Korábbi hozzászólásodban olvastam, hogy van egy korai avar népesség ami elüt jellegzetességeiben a többitől, zala megyében ha jól emlékszem.

 

Előzmény: Afrikaans8 (9668)
Afrikaans8 Creative Commons License 2013.07.04 0 0 9680

Legalábbis a helyi ábrázolások és az analógiák alapján tulajdonítják nekik a kápás nyereg elterjesztését.

Előzmény: Afrikaans8 (9679)
Afrikaans8 Creative Commons License 2013.07.04 0 0 9679

"A megmaradt hétszáz bolgár harcos ekkor családostul a vendek határtartományaiba futott Alciocus vezetésével; az utóbbi terület alatt feltehetően a hun-avarokkal és frankokkal egyaránt ellenséges viszonyban álló Samo országa értendő"

 

Ezt az avarok által 631/32 táján kiűzött népességet aztán befogadták a dél-itáliai Vicenne-Campochiaro vidékére, ahol fel is tárták a sírjaikat, nyeregkápástul-mindenestül. Nekik tulajdonítják a kápás nyereg itteni elterjesztését:

 

 

http://www.francovalente.it/2013/01/10/la-storia-della-staffa-nellarte-del-cavalcare-da-vicenne-di-campochiaro-a-s-maria-della-strada-di-matrice-e-nel-castello-pandone-di-venafro/

Előzmény: Kara-Indas (5162)
Theorista Creative Commons License 2013.07.04 0 0 9678

Köszönöm, sikerült.

Előzmény: Afrikaans8 (9677)
Afrikaans8 Creative Commons License 2013.07.04 0 0 9677

Amint látom, visszajött, valószínűleg mert tele a postaládád. Megpróbálom Indamaillel, óriáscsatolmányként.

Előzmény: Theorista (9676)
Theorista Creative Commons License 2013.07.04 0 0 9676

Sajnos nem kaptam meg. Át tudnád küldeni még egyszer?

Előzmény: Epstein dr. (9674)
krizsa katalin Creative Commons License 2013.07.03 0 0 9675

A magyar az XB/V-R váznak két szava van: 1. az AVAR lehullott őszi lombot jelent és nincs szóbokra. 2. ÉBER: van szóbokra.

 

A héber 1: avar = elmúlt, átvonult, avará = komp, átkelés, ivri = héber, ubár = magzat. Mindezek első magánhangzója torokhang és a héberben igen nagy szóbokra van.

 

A héber 2: evrá = szárny, végtag, abír = nagyerejű, harci mén - ezek első magánhangzója lágy (magyaros). Szintén van szóbokor, de kisebb.

 

A héber gyökök és a szókincs legnagyobb része 2000 év óta biztosan nem változott. S már az 5000 évvel ezelőtti akkádban is nagyon sok mai héber szó volt.

Első következtetés: az avar szó eredetileg csak ÁTVONULÓT, elmúlót (törzset, népet) jelentett, nem pedig egy konkrét népnevet. (Azt csak később és feltehetően többfélét.)

Második következtetés: mivel a magyar hely, folyó, állat, növény, személy és foglalkozásnév, mezőgazdasági és állattenyésztési szavak óriási tömege "egy-az-egyben" héber szó, közeli rokonjelentéssel,

s a ma használt magyar szavak is 30-40%-ban rokoníthatók a héberrel:

a kárpát-medencei avarok nyelve a kárpátnyelv elsémiesedett, a délvidékről visszatért komponense volt. 

Előzmény: Thyll (9657)
Epstein dr. Creative Commons License 2013.07.03 0 0 9674

Átküldtem.

Előzmény: Theorista (9673)
Theorista Creative Commons License 2013.07.03 0 0 9673

Üdv!

 

Én hálás volnék, ha elküldenéd nekem.

 

Köszönöm!

Előzmény: Afrikaans8 (9672)
Afrikaans8 Creative Commons License 2013.07.03 0 0 9672

Csiky Gergely

Konstantinápoly városfalai és a 626. évi avar ostrom

In: Kiss Attila–Piti Ferenc–Szabados György szerk.: A VII. Medievisztikai PhD-konferencia (Szeged, 2011. június 1–3.) előadásai; Szegedi Középkorász Műhely, 2012, 165–82. (Középkortörténeti tanulmányok 7.)

 

Ha kell valakinek, PDF-ben átküldöm.

Afrikaans8 Creative Commons License 2013.05.13 0 0 9671

Arkadiusz Soltysiak

The plague pandemic and Slavic expansion in the 6th–8th centuries

In: Archaeologia Polona 44 (2006), 339–64.

PDF

Afrikaans8 Creative Commons License 2013.04.19 0 0 9670

"A magyar Avarok nem azonosak a Kaukázus mai Avar népével"

 

Már volt szó erről többször, olvass vissza...

Előzmény: Thyll (9657)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!