nemtom egy kósza gondolat még régebben felmerült bennem pont ezzel kapcsolatban:
lehet Anonymus itt Jordanesék olvasata alapján bevonta a ...Hunni Var...-ral kapcsolatos félreértéses kérdéskört a munkájába.
végül is asszem nem az elnevezés hunn részét magyarráza, próbálja kidolgozni itt, hanem a teljes hungáros alakot, mondván, hogy az a hunguár-ból azaz a hungvárból ered.
ja tudom, te nem *-ozol, rendben, pont azért zárójelbe odatettem a dokumentált alakokat is. de az is igaz, hogy ennél a szónál lehet a csillagos alak nem egészen stimmel. ezt is tovább kell vizsgálni, főleg ha kapcsolatba lehet hozni a szót a dokumentált sumér dingir és a hiungnu tangeri szóval.
esetleg bevonva az általad is említett kínai kapcsolatot a vizsgálódásba.
A magyar népnév természetesen a későbbi állapotok visszavetítése... mármint a modern kori értelmezőknél, fordítóknál. Helyesebb lenne megmaradni a hungarus elnevezésnél.
„6. Anonymus műve hamisítvány, melynek célja a finnugor elmélet alátámasztása, a hun korszak s a magyarság hun tudatának teljes háttérbe szorítása”
Anonymus mint a család történetírója, elsősorban az Árpádok által legyőzött itteni varkhonita (Hungarus) elitet és a köznép valódi eredetét igyekezett háttérbe szorítani, ismeretes Hungvár-etimológiája is ezt a célt szolgálta
„5. A hun és magyar korszak közé becsempészett harmadik korszakért Ransanus és Bonfini a felelős. A kétosztatú (hun–magyar) előtörténet háromosztatú (hun–avar–magyar) előtörténetté változtatásának célja az, hogy a magyarokat egy közbenső korszak beiktatásával történelemtudatilag elválasszák a hun Attilától”
Nem is értem ezeket az „érveket”... Hogyan számolunk el akkor a sok száz idegen (frank, bizánci stb.) írott kútfővel, amelyek „az avarok” kárpát-medencei, illetve onnan kiinduló ténykedéséről szólnak, nem is beszélve „a hun”-tól jól elkülöníthető „avar” régészeti anyagról... Egyébként pedig sem Ransanus, sem Bonfini nem választja el a hunokat a magyaroktól, hanem kifejezetten írják, hogy a hunok magyarok, illetve Bonfininél a hunok azok, „akiket avaroknak is neveznek”, az „avar pedig hun fajzat volt”, „a hunok, akiket aztán magyaroknak neveztek”. (Különben, mint Szendrei is kiemeli, Ransanusnál az Annalesben korábban szereplő 685/85. év megegyezik a László Gyula révén ismertté vált „griffes-indás” betelepülés idejével.)
Ebben a szerző a kitaláltközépkoros ostobaságokat veszi górcső alá, és idéz egy Tóth Gyula nevű szerzőt, aki szerint:
„1. Az avar korszak, az Avar Birodalom, sőt maguk az avarok sem léteztek, mert krónikáink nem írnak róluk”
"Zseniális kutatónk" úgy látszik, még csak nem is ismeri a magyar történészeknek (Domanovszky stb.) azt a régi felismerését, mely szerint gestáink és krónikáink igenis írnak "az avarokról", csak éppen hunokként emlegetik őket. Ugyanis akiket ő avarokként ismer, azok a varkhoniták, erről a var-hun népességről pedig a kölönféle feljegyzések hol avarként, hol hunként, hol pedig varkhonitaként szólnak. Ezt roppant nehéz lehet felismerni, mert hiszen csak el kéne vonatkoztatni attól, hogy az avar megjelölés a források egyoldalú és részleges kiaknázásával ment át a modern történettudomány eszköztárába.
"FU Proto: *tärmä hatalom, erő (tärǝm, tēriŋ, stb)"
*-os alakokat nem helyeznék előtérbe konkrétan lejegyzett szavakkal szemben, sőt még a vizsgálódásból is kizárnám őket. Különösen ha ismerjük ezeknek a szabályos hangfejlődési elmélkedéseknek a hátterét (Götz, Götz...).
"az ugor főisten Torum, talán >Tongrum, Tängry déli szamojéd hangváltozásokon alapuló alakban"
A sumér dingir közelebbi rokonságban állónak látszik...
én is pont ehhez hasonló kérdésben is vizsgálódtam a napokban,
még sok mindent kell tisztázni, de arra már rájöttem:
a tengerrel lehet közös tőről származik ill. a tündérrel is, de
a mai magyar rokon formája ami ennek a szónak megfelel az a turul (<tongrul, tängrul), és az Xiongnu chenglitängri szónak felel meg mind szerepkörében, mind nyelvileg.
a török/mongolban ez kölcsönszó,
ezek szerint akkor sumér eredetű lehet, ill. hsiungnu.
az uráli/ugor kapcsolatokat lenne érdemes tisztázni,
illetve ezen szó pontos belső etimológiáját és alakját,
kezdetnek mondjuk:
a FU Proto: *tärmä hatalom, erő (tärǝm, tēriŋ, stb) >
ill. az ugor főisten Torum, talán >Tongrum, Tängry déli szamojéd hangváltozásokon alapuló alakban.
Euagriosz az európai var-khunok tűz- és egyéb tiszteletéről:
„Tisztátalan nép … »Mi avar népség vagyunk, mindenféle csúszómászók és négylábúak hasonmásait tiszteljük istenekként. Mindezekkel együtt a tűznek, avíznek és kardjainknak mutatunk be áldozatot … Elküldöttünk … szentélyeinkbe, elhozattuk jelentősebb isteneinket …«.”
A Szt. Lászlónak tulajdonított I. törvénykönyv, 22. fej. (a szabolcsi zsinat határozatai, 1092. 05. 20.):
„Akik pogány szokás szerint kutak mellett áldoznak, vagy fákhoz, forrásokhoz és kövekhez ajándékokat visznek, bűnükért egy ökörrel fizessenek.”
Néha azért el kell képzelni, hogy a források nem hazudoznak összevissza...
S érdekes ebben az összefüggésben, hogy például a Hroswita szász apácának tulajdonított verses krónika Bulcsút parthusnak mondja... Ugye, szörnyűséges dolog tudomásul venni, hogy "az avar továbbélés" tézisét a régészek közül egyre többen elfogadják?
A X. század közepén jóformán fél Európának össze kellett fogni, hogy ezt a 2 vagy 3 parthus kiskirályt megverje, és "a Nyugat" még ezt a tervét is csak jókora szerencse árán érhette el... A Bulcsú király köntösét díszítő csingilingik nem véletlenül kerültek át a szász király ruhájára: szinte emberfeletti, korábban elképzelhetetlen haditettnek számított a zalai horka legyűrése...
"Fehér M. Jenő céloz arra, hogy a X. században élt Hroswita szász apáca Bulcsú horkáról mint parthus királyról ír..."
Pallas Nagy Lexikona: "Sur vagy vagy Assur, német krónikások szerint a magyarok egyik »királya«, vagyis vezére volt s 955. Bulccsal, Botonddal és Lehellel együtt ő intézte a magyaroknak Németországba való betörését. Pajzsán ezüst keresztet viselt, melyet az augsburgi csatavesztés után Eberhard gróf, az ebersbergi vár ura elvett tőle, hogy egyházi ékszereket készíttessen belőle, őt magát pedig fogoly vezértársaival együtt Henrik hercegnek adta át, ki őket Regensburg keleti várkapuja előtt felakasztatta. Pray (Dissert. IV. 72.) s újabban Marczali szerint (Mill. történet, I. 182.) Sur neve alatt a magyar úr, vagyis Bulcsu lappanghat, de ők is utalnak rá, hogy Sur (Tsour) Konstantinos császárnál (37. fej.) mint besenyő név szerepel. Csur és Sur mint helynevek is többször előfordulnak."
Fehér M. Jenő ehhez lényegében még azt teszi hozzá, hogy a méltóságnév az akkád šarrura mehet vissza, s a szakrális uralkodói funkció részben a parthus Szuren családnál is megőrződött. Nyssen és Sonntag Der Gott der wandernden Völker c. könyvére (Walter, Freiburg im Breisgau, 1969) hivatkozva írja a következőket Fehér: „Sur király még a hadakozás folyamán is papi ruhában vezette lovasait ütközetre, arany csengőcskék csilingeltek köntöse aljára varrva … A Lech mezei csata után 955-től ez a »tintinabulával« díszített köntös a német-római császárok koronázási díszei közé tartozik. (I. m. 167.)”
Mint arra korábban felhívtuk a fugyelmet, az Augsburgnál harcoló seregek egyik vezérét Adalbert szerint (Vita Henrici II Imperatoris)Assurnak, a Chronicon Ebersbergense szerint viszont Surnak hívták. Frye, Rollinger és mások szerint Asszíria és Szíria esetében – eredetüket tekintve – szinonim helynevekről van szó.
Azért mindegyik jelentése érezhetőan a bronzzal áll kapcsolatban: bronz nyílhegy, edény, fegyver, tükör, miegymás... és a csillogás, ragyogás, tiszta fény-visszatükröződés.
Az Avar_Portálon korábban foglalkoztunk az akkád abārum ’ólom’ szó néhány azonos jelentésű szumír megfelelőjével:
a-gar5
a-bar2
a-gar3
Elképzelhető, hogy az északi hegyvidék, illetve fennsíkok népeit ezekkel a nevekkel illették – ahogy az Arattáról szóló eposzban láttuk, Uruk királyának mindenáron az ottaniak nemesérceire és drágaköveire fájt a foga...
1253-ban Rubruk, majd 1271-ben Marco Polo egyenesen odáig mennek, hogy kijelentik, miszerint a baskírok és a magyarok nyelve nem különbözik egymástól (idyoma Pascatyr et Ungarorum idem est.) Eszerint egy Volga melletti, folyamatosan mongolosodó parthus (avar) etnikumról lenne szó.
Arra is rámutatott Nagy Géza, hogy a baskír elnevezést a későbbi mohamedán földrajzi írók zavarhatták össze a hasonló hangzású magyarral, s így Maszúdi és többen mások két Baskíriáról beszéltek, egy volgairól meg egy Duna mentiről. Szerinte valójában az ugor, ogur népnév egyik variánsával állunk szemben (hogy melyikkel, annak majd utánanézek, de ha ezt elfogadjuk, az természetesen a mušku–baszk–baskír azonosság egyidejű feltételezését kizárja).
Ha már a baskírok ismételten szóba kerültek, korábban olvastam Nagy Géza dolgozatát, ha jól emlékszem, 1911-ből az Ethnographiából. Ezeket folytatásokban közölték, s kitűnő régészünk a fiatal Mészáros Gyula turkológus baskírokról írott tanulmányát kritizálta. Szemére vetette Mészárosnak, hogy csak az elmongolosodott baskírok körében végzett helyszíni terepszemlét, és nem vizsgálta a sokkal tisztábban megmaradt Ufa környéki básgirdokat. Jogos kifogásokat emelt Munkácsiéknak a -tau végződésű baskír tóneveivel kapcsolatosan, rámutatva, hogy néhány esetben valószínűleg a hasonló hangzás okán vitták át a mohamedán betelepedés után egy-egy közeli hegyre ezt az elnevezést, nem pedig fordítva, ahogy nyelvészeink addig magyarázták.
"a sumer A.TIL=az e'let vize, ami a nagyallattarto nepek letenek szuksege,nem »valami nagy folyo«-t jelent"
Igaz, a Bjelajára is használták az elmongolosodott baskírok az Ak-Idil elnevezést, ez azonban még semmit sem bizonyít, mert nagyságánál fogva a Bjelaja ugyanúgy lehet fejedelmi, mint ahogy a görögben is a thalatta/thalassa életet adó ugyan, de egyúttal kétségtelenül méltóságteljes, hatalmas, azaz fejedelmi
"A »tu:nde'r« viszont, egy nyyelvujitasi szo'nak nez ki."
Elsőként a Müncheni Kódexből adatolt valamivel 1416 utánról (másolata 1466-ból való), ezután folyamatosan megtaláljuk a következő századok a magyar szövegemlékeiben. Valószínűleg a Vörösmarty alkotta Tündével, ill. annak köznévi variánsával (1830) kevered (pl. Radnóti: "Te tünde fény!").
Tekintve, hogy a sumer nyelv egyszeru elemekbol, hang, szotag, allt ossze, meg kell vizsgalni ezt a "dingirt", egy DIN/TIN/TI/TIL es GIR/GER/GAR alakban is.
D/TI-TIL=e'let
GAR/GER/GIR=sok, sza'mtalan, teremt (GERjeszt) es mas jelentes ertelemben is.
Vegeredmenyben, a "dingir" valami magasban lako, e'letet teremto" le'nynek, istennek az megveze'se lenne.
A "tu:nde'r" viszont, egy nyyelvujitasi szo'nak nez ki.
A "tu:n"=TIN/TIL, e'l, van, le'tezik vagy nem, tu:nedezik.
"Azt pedig, hogy maguk a hunok ugyanígy értelmezték, éppen Attila nevéből tudjuk. Attila (Etele) neve ugyanis "nagy folyót", messze özönlő vizet is jelenthet."
Mar evekkel ezelott leirtam, itt es masutt, hogy a sumer A.TIL=az e'let vize, ami a nagyallattarto nepek letenek szuksege, nem "valami nagy folyo"-t jelent, hanem azt, amit a sumer mond vele.
Atilla, a folyorol (a mai Volga) kapta a nevet, mert ott, a folyo mellett szuletett es Laszlo Gyula szerint, a satorbol kilepo anya az elso megpillantott targyrol nevezte el a gyermeket.
Etel-Atil-Atel Kuzu-Ko:z is az e'letado vizektol kapta a nevet.
a-gar5
a-bar2
a-gar3