Ó, pompásan, ahhoz képest, hogy csak jövőre ballag;-) Azt sajnálta, hogy nem lehetett már idén legalább 3 tantárgyból érettségizni. Most túl van a földrajzon, decemberben túlesett az angol nyelvvizsgán, mire felvételire kerül a sor, már csak lábat fog lógázni:-(
Jövőre akar egy emelt szintű matekot és angol, plusz ami még kötelező lesz.
A kicsi nálunk még versenyzik, már ha a sportorvosi vizsga+ heti 3 edzés+ havi 1-2 verseny annak számít.
Az enyém meg ma érettségizett.... tök jók lettek a szóbelik, de sajnos az egyik irásbelijét szúrta el pont az emelt szintüből. Úgyhogy jövőre valószinüleg újra felvételizik, mert a másodiknak megjelölt helyre talán mégse menne. Majd eldönti. Öröm az ürömben, hogy minden hozott pontja, plusz pontja, nyelvvizsgái maximális és a másik felvételi tárgya is jó lett, csak egy tárgyból kell újra nekifutnia ha újra próbálja.
Tiednek hogy sikerült ?
A kicsinél finoman jeleztem, ha nem érzi annyira motiváltnak magát a további versenyzéshez, akkor nem tiltakoznánk zokogva, ha az érettségi évében lassan abbahagyná. Idén azt hittem én is megzakkanok, annyival több volt a meló a nagyobb gyerekkel a szalagavató-érettségi-felvételi stb kapcsán.
He-he, mi is, február 20.-i. Igaz nem terveztük, csak bepottyant... és sajnos 12 év után vége a veresnysportos anyuka státusomnak. Mostantól csak hobbisportol. Pl. ma lement szörfözni a Velencei-tóra:-) Ja, és tegnap érettségizett.
így mindjárt világos, hogy miért is potyognak nálatok az aranyérmek :o)
mi meg csak úgy szaporodunk, bele a világba... hááát... most már mindegy... bár, ha belehúzunk, még egy márciusi buliba beleférhetünk... (programozott szüléssel akár februáriba is) ;o)))
Ház Zorka, Shiro aki csak úgy összevissza bújik össze a férjével/ barátjával az bizony nem az előre eltervezett hónapban szüli meg a kis Phelps-et :-))))))))))))))
Afffenébe.... akkor pont nem született egyik gyerekem sem (áprilisi, júniusi meg októberi van csak)... holnap meg is mondom az edzőnek, hogy többet nem megyünk ;o)))
Elhiszem :(. Ha csak annyit kapunk a versenysportól, hogy ettől meg tudom óvni őket, már megérte. Meg én mindig meghatódom ezeken a srácokon, ahogy tudnak küzdeni a medencében, aztán a verseny után az ellenfelekkel együtt játszanak a "kisvízben", hát komolyan, sok felnőtt példát vehetne róluk.
Azért tudatos előkészités is volt abban, hogy a gyerekeim elkezdtek sportolni.
1. az óvodájuk baromi messze volt ( merthogy ott jó a levegő a hegyen..) annak a tanulsága, hogy max 20 percre lévő iskolát választottunk ahova hóesésben is el tud jutni :-)
2. úgy láttam ha minden nap mást csinál, mondjuk 2 nap zeneiskola, 1 nap rajzszakkör, 1 nap hittan stb akkor az egyrészt érdekes, másrészt fárasztó és igazából egyiket se csinálták rendesen.
3. az se tünt rossz ötletnek, hogy zongorázzanak, az egyik dédi zongoramüvész volt, de nem volt pénzem zongorára és ezzel el is dölt a kérdés :-)
4. nem voltam biztos benne, hogy egyedülanyaként örülök neki, ha délután a haverokkal lóg a játszótéren. Sőt abban sem voltam biztos, hogy jó ha az anyukám tömi őt gyümölcsjoghurttal miközben a Vad Angyal cimü szappanoperát nézi délutánonként :-( Abban meg főleg nem voltam biztos, hogy 12 évesen ha elkezd serdülni, észérvekkel tudok rá hatni és nagyon aggódtam, hogy a haverok miatt cigizni stb fog
Mondjuk ezek már erősen túllógnak a topic témáján, inkább a "mit csinál a serdülő gyereked délutánonként, hol és kikkel" nem létező topic témájába illik.
Egyébként nekem a kajakkal szerencsém volt, mindenki tök normális az egyesületben, ha el is mennek a lányok bulizni ( azt hiszem jövő hétvégére is terveznek valamit versney után ) akkor kulturáltan teszik, ha isznak is ( ezt 17 éveseknél nem lehet megakadályozni ) én nem veszem észre rajtuk, cigizni nem szoktak ( azt megérezném ), kábitószert egész biztos nem és márcsak azért sem, mert doppingvizsgálat bármikor beeshet kerettagoknál . Sajnos a cigi-pia-kábszer elég komoly szempont gimnazista gyereknél, higgyetek nekem :-( rengetegen füveznek.
Megnyugodtam.. ezek szerint a nagyszülők többsége tömi a gyereket ( ha hagyják... ) mondjuk az én anyám még hipochonder is és a legjobb húzása az volt, amikor a kicsit taknyos gyerekbe belediktált egy fél algopyrint , narancslét majd később teát neocitránnal. Merthogy én nem veszem komolyan a betegségeket. A kicsinek mindig érzékeny volt a gyomra és ezeket olyna szépen kihányta, hogy akkor eléggé megmondtam jóanyámnak a véleményemet.
Miért nem lehet megvárni amig az 5 éves gyerek kijön a konyhába és azt mondja "Éhes vagyok" ? Amióta sportolnak, hazajönnek edzésről és akkor esznek. Sokat, megbizhatóan. Nincs kajaturkálás meg finnyázás. ha jót főzök, akkor megeszik. Viszont két kajálás közben nem jönnek nassolni, komolyan órát lehet igazitani hozzájuk...
Igazából én sem tudom, mi lett volna, ha a legnagyobb nem cövekel le az usziban? Kicsit lelkifurim is van emiatt, hogy a többinek első körben nincs túl sok választása, úszniuk kell, készpassz. Ami persze odáig ok, hogy alap, de már most vakarózom a gondolattól, hogy mi lesz, ha valamelyik benyög egy másik sportot? Azt aztán szép lesz kilegózni, mert így most egy helyre kell koncentrálni, és különböző szerencsés csillagállások miatt nálunk ez elég könnyen kivitelezhető, de tisztában vagyok vele, hogy ez a ritkább eset, a gyakoribb a szinte megoldhatatlan kategória, mikor a szülő még a suli-munka után loholhat az x db gyerekkel y helyszínre, aztán összeszedni őket, és este 9 előtt soha nem érnek haza, nehéz ügy ez. Szóval én nagyon megértelek, olyan áron nem szabad sportolni, hogy az ember alig látja a saját gyerekét. Olvastam amúgy a csevejben a témát, kicsit fenn is akadtak a szemeim, nem szabad ebben ennyire sarkosnak lenni, meg kell találni a középutat, és ha ez az, hogy vki mondjuk heti 2x tudja elvinni a gyereket valahová, de suli után, hétvégén, szünetekben sokat kirándulnak, bringáznak, eveznek, mittudomén, akkor az szerintem pont elég egy egészséges gyermekkorhoz. Még a versenysporttal is úgy vagyok, hogy csak akkor szabad elkezdeni, ha tényleg a gyerek akarja, és nem a szülő, és ha a szülő be tudja vállalni, hogy neheztelés nélkül elhordja edzésekre, versenyekre, akkor is, ha épp nem úgy teljesít, mint szokott, vagy mint elvárják tőle, és nem követeli az "áldozatért" cserébe az eredményt. Mert az tényleg egyenes út a gyerek lelkének megnyomorításához. Ha esetleg ide eljutnék, és nem venném észre, jelezzétek lécci :).
Semmi bajom azzal,ha valaki meg tudja oldani,a gyerek elvezi,es nem okoz gondot a logisztika...Csak egy masik topikon azt hallottam,hogy aki nem viszi hetente 4x-5x edzesre a gyereket,az szinte gyilkos,elveszi a lehetoseget a gyerektol,hogy egeszseges felnott valjek belole,hogy ne legyen elhizott..A vaskalapossag az,amivel nem ertek egyet,de mondom,meg az is lehet,hogy hordanam tovabb,ha megtehetnem:) ki tudja...
Az mondjuk tényleg kimarad, az osztálytársaival sajnos nincs olyan sokat együtt. De aki nem sportol, annak meg nincsenek edzőtársai :). Meg őszinte legyek? Elnézve itt a nem sportoló gyerekek többségét, akiknek "van gyerekkoruk", hogy csak tengenek az utcán-játszótéren egész nap, cél nélkül, hááát... Ezen már egyszer összecsörtéztünk anno:), de hidd el, kívülről másképp látszik ez a világ, ezek a gyerekek nagyon jó cimborák, együtt töltik a napjaik nagy részét, edzések után még játszanak, vannak kirándulások, nyári tábor (nem csak edzőtábor), szóval hidd el, a gyerekkoruk nem sérül. Az meg, hogy kicsit másképp élnek, mint a mai gyerekek nagy része, szerintem egyáltalán nem baj, sőt! A családnak valóban nem egyszerű, a logisztikai készségem igen fejlett lett az elmúlt évek során, de semmiből nem maradnak ki, kirándulások, síelés, családi programok, stb. ez mind belefér.
Nálunk addig ment a tömés, amíg összeszedtem anyukáméknál az összes édességet szörpikét és minden vacak kaját, és kitettem a konyhaasztalra, hogy eldönthetik vagy ez a sok szar marad, vagy a gyerek. Szerencsére a gyereket választották.
Nálunk is az az alapszabály, hogy kell civil egzisztenciának is lenni, a sport csak kiindulás, nem egy életpálya. Pl. kézilabdázó Nagy Laci, aktív játékosként a csapatánál ügyvédként dolgozik. És nem csak a sikertelenséget nehéz feldolgozni, hanem a sikert is, a celeb életet. Nagy a felelőssége a családnak, hogy ezeket a dolgokat helyretegye időben.
szerintem ez csak a gyerekkor egy resze..A masik reszeben a baratai az osztalytarsai,veluk tolti a legtobb idot..Es akkor a csaladjarol nem is beszeltem...Nem szeretnek a gyerekem szamara egy edzesrehordo-befizeto-kaja es szallasado robot lenni,nekem is igenyem van arra,hogy elegendo idot toltsunk egyutt...Olyan hamar felnonek,mikor mar nem leszunk egyutt ennyit sem,amig lehet,kihasznalom:_)
nem,identol nem uszik,nem tudtuk iskola mellett bevallalni a heti 2-3 esti edzest.Az en munkam is ugy alakult,hogy 6-ig dolgozom,eselyem nincs elhordani,7,5 evesen meg meg kicsi egyedul jarni..
Marad az a mozgas,ami a suliban van es joido eseten suli utan a bicajozas,bandazas a parkban..
Az úszóknak az a gyerekkoruk. Ott vannak a barátaik, a versenyeken a számok szünetében, ha vidéki verseny van, este a szálláson, az edzések után a focipályán, stb. megvan az a gyerekkor, sőt... :D.
Nagyon szépséges! :) Nálunk is balettozik a nagyobbik lánykám, már 2 éve, és nagyon szereti, jót is tesz neki, sokat javult a tartása, a járása, és egyre ügyesebb.
Ez a nagyszülői tömés nálunk szó szerint így volt, ahogy írtad :(. És nem ám normális kajákat, csupa édes cucc, egész nap, uzsonna és tízórai címén, aztán anyukám nem értette, miért nem akarnak ebédelni/vacsorázni a gyerekek. Hiszen csak egy kis gyümölcsöt, joghurtot, sütit, túrórudit, gyümölcslevet kaptak, ami persze nem is lenne gond, ha nem egyszerre tenné eléjuk. Aztán úgy lett vége, hogy nagyon bekeményítettem ez ügyben.
Gabi, akkor már nem is úszik a lánykád? Vagy sikerült találni vmi jó hobbiszintű csoportot? Azért az szerencse, hogy hagyta magát távol tartani a versenyzéstől, a lányommal én is meg tudnám csinálni, de a bátyjával meg sem próbáltam.
Mi is rendszeresen szétszakadunk. Egy gyerek dzsúdó edzésen/versenyen, egy balett órán. A harmadikat meg mindenhol... egyszer-egyszer a maminál. Ha egy verseny napján balett is van, akkor sokszor segít egy kedves ismerős, szomszéd, barát... a kicsinek már meghatározott a sorsa, vagy balettozni fog ő is, vagy dzsúdózni :o) több irányba már mi sem tudunk menni :o)))
és ha már így erre járok, hagy dicsekedjek egy balettossal:
Mondjuk nálunk is probléma volt, hogy a kicsi vékony volt, a nagy meg erős, izmos és kissé túlsúlyos és kétfele nem tudtam velük menni délutánonként ( tulképp egyfele se, ezért egy csomó pénzt költöttem baby sitterre meg rinyáltam az anyósomnak ..) . De mindkét nagyszülő hétvégi háza vizparton van és egyébként is féltem, hogy vizbefulladnak, ezért a kicsi is úszással kezdte.
Emlékszem mondtad azt a rossz tapasztalatodat sportoló rokonnal, de élsportolóból, balettáncosból és kőfaragóból is lehet jó meg rossz ember. Nem szabad általánositani. Vegyük pl az én főnökömet. Hülye picsa. Mégse mondom, hogy a gyerek ne legyen közgazdász, ha nagyon akar. Vagy itt van Stohl András. Mondjuk azt, hogy ezt tette vele a siker ? Van sok más sikeres szinész-müsorvezető akik nem ilyenek.
Én csak azt nem akartam/akarom, hogy teljesen a sportra tegyenek fel mindent. Az nagyon rizikós. Mi van ha mégse megy jól vagy valami banális sérülés miatt abba kell hagynia ? Fel sem merült, hogy sportosztályba felvételizzenek. Szerencsémre szeretik a nyelveket és tanulni is szeretnek.
Tudom az úszás más, mert pont a gyerekkorukat veszi el. Ez nekem sem tetszik :-((
igenam,csakhogy a gyerekek altalaban ritkan egykek,az egyik szulo nem tud csak azzal foglalkozni,hogy menedzselje a gyereket,tehat nem mindenkinek van lehetosege kizarolag az egyik gyerek tehetsegenek a kibontakoztatasahoz...Dolgozni kell mellette,a tobbit is kulonorara hordani,neha nem art tanulni,sot ne adj isten neha pihenni is jo lenne..
Tehat a csaladnak kell merlegelnie,hogy meg tudja-e adni a lehetoseget a gyereknek,akinek esetleg valoban tehetsege van valamihez..
En megmondom oszinten,a tehetseges gyerekemnel nem vallaltam be a mindennapos hajnali uszodabahordast,a hetvegi versenyeket,hogy az egesz csalad eletet ennek az egy gyerekemnek rendeljem ala....Sportoljon hobbiszinten,tamogatom,biciklizzen,maszokazzon,gorkorcsolyazzon..
Arrol nem beszelve,hogy neked talan regebben mar mondtam,hogy tul kozelrol lattam,mi lett abbol,aki egyetlen sportra tette fel az eletet es nem sikerult...Egyszeruen nem engedem egyik gyerekemet sem versenysport kozelebe...Lehet,hogy ezzel lehetoseget veszek el tole,de talan kap helyette egy masikat egy normalis eletre
hehe ez főleg akkor érdekes, ha a gyereked egy másik gyerek fején térdel vagy valami hasonlót csinál :-))))
Most mondták a hiradóban, hogy mindne ötödik kisfiú túlsúlyos...szóval inkább az lehetne a közelebbi cél, hogy a mi gyerekünk ne legyen túlsúlyos, nem pedig a rettegés, hogy esetleg élsportoló lesz. Annak ugyanis sokkal kisebb a valószinüsége. Nálunk a nagyszülők nyomatták a baromságaikat, hogy rákos lesz a túl sok sporttól meg nem egészséges amindennapi edzés meg minek erőlködjön úgyse lesz olimpiai bajnok ( végülis csak háromszoros világbajnok lett eddig ..) Pont ők voltak azok, akik agyonetették őket. A nagyobbik kislányom eléggé husi volt. Brutálisan bedőlt a bokája, gondolom sok volt lábainak a testúlya és gyengék voltak az izmai is. Az anyám meg óránként vitt nekik valami kaját amikor játszottak , túró rudit, kakaós csigát, gyümölcsöt, őszibaracklét stb és arra volt büszke, hogy milyen jól esznek. Hát én nem voltam büszke, mert emiatt az átkozott tömés miatt én evészavaros vagyok, egyszerüen nem tudom hol a határ, bármi stressz ér, csokoládéevéssel nyugtatom magam. Próbáltam magyarázni a szüleimnek, hogy meg kéne várni amig megéheznek és ha nem éhesek, akkor ne tömjék beléjük erőszakkal a vacsorát, de falrahányt borsó volt.
Végül az egyetlen megoldásnak az tünt, ha délután 3-5 óra közt egy úszómedencében legyenek. Ott se TV-t nem tudnak nézni, se a nagyszülők nem tudják túletetni őket :-)
Az anyám évekig szekált, hogy nem lenne-e elég valami darnyi úszóiskola hetente 2x, de épp az volt a lényeg, hogy legyen 3-4 óra minden nap, amikor mozognak, nem pedig esznek.
A legjobb a sportban nem a versenyeredmény volt, hanem az, hogy elmúlt a nagy lúdtalpa, leolvadt róla a túlsúly , a kicsinek jó lett a tartása és egyáltalán nem kajafüggők. Jó az étvágyuk, de nem kajával nyugtatják magukat mint én. Esznek, amikor éhesek, a nagyon szemét gyorséttermi dolgokért nem lelkesednek, cukorka, szésavas-cukros üditő nem is szokott itthon lenni.
Egyetértek zsuzsával, az én véleményem, hogy nem dönthetek a gyerekem helyett, ha ő valamiben tehetséges, nem vehetem el tőle az esélyt, hogy sikereket érjen el. Lehet, hogy minden másban középszerű lesz. És a sportolók karrierje nagyban függ a managementtől. A gyerek sportkarrierjét egyengetni kell, és bizony emiatt egyesületet, edzőt kell váltani néha. Ha nem akarod, hogy versenyszerűen csinálja, akkor csökkenteni, kell a versenyek számát, és el kell vele fogadtatni, hogy vannak a versenyzők, és vannak a nem versenyzők, és legyen elégedett a nem versenyzőként elért eredményével. Emellett ki lehet próbálni sok más sportot. De a tapasztalatom szerint ha nem versenysportoló vagy, akkor kamaszkorban minden más fontosabb lesz, mint a sport.
Shiro, később is ott fogsz ordítani, mi a 30 éves fiú rokon anyukájával ültünk az ellenfél B közép közepén hallgatva a kurva anyázást:-) Mondjuk ott lapultunk. Azért amikor a család a barcelonai olimpiára utazott ki az akkor 22 éves srácnak szurkolni, az eszméletlen volt. Szerintem ez a legkör fertőző, és nehéz leszokni róla:-)
Érdekes amit írsz... most egyéb ügyek miatt járunk pszichológushoz a középsővel (7), aki második éve jár balettra. Elég komolyan csinálják, mert az a balettmester véleménye, hogy vagy rendesen, vagy sehogy... ezt én is így gondolom. Múltkor mondta a pszichológus, hogy jó lenne egy kevésbé kötött sportot is találni a gyereknek, de a balettot abba ne hagyja, mert az alkata, mozgása tökéletes hozzá és ha valamikor bármilyen táncot szeretne művelni, ahhoz előfeltétel egy kiskorban szerzett klasszikus balett alap.
Másik, amit korábban olvastam tőled, a diákolimpiák, gyerekversenyek világa... annyit gondolkoztam már én is, hogy most ott izgulok, ordítok a tatami szélén (a nagy dzsúdózik, havi szinte járunk különböző versenyekre), de mi lesz akkor, mikor már csak sms-ben jön az eredmény :o) jó, tudom, ne gondoljak ennyire előre, lehet, hogy nem is lesz ennyire tehetséges... de úgy olvasom az írásodból, hogy nem hülyeség, hogy mi a férjemmel mindketten ott vagyunk minden versenyén és együtt éljük meg a sírást is, meg az örömét is, hiszen most még a miénk!
