A legújabb Hihetetlen a mi témánk szempontjából érdektelen.
Viszont láttam egy tévéműsort, amiben Madagaszkáron kerestek egy nemrégiben kihalt, nagytermetű lemurfajtát. Eszembe jutott, hogy olvastam már ilyesmit, nem is akárki, hanem David Attenborough írt ilyesmiről, éspedig a Madagaszkár állatparadicsoma című könyvében. A 137 oldalon kutyafejű ember látható, illusztráció Uyisses Aldovandri: Historia Naturalis könyvéből. A madagaszkári legenda szerint az indrik és az emberek közös őstől származtak, de sokkal később az emberek és az indrik útjai elváltak, az emberek dolgozni kezdtek, a makik inkább nem. Viszont tartották a rokonságot, amikor egy falusi leesett egy magas fáról, akkor egy óriás termetű indri elkapta, és óvatosan lesegítette a földre.
A történet bájos, de lehetséges, hogy sok nemzedékkel ezelőtt még élt az az óriáslemur, és erre emlékeztek ilyen módon.
Fura mód Afrikában is van egy párhuzamos történet, ott az emberek és a csimpánzok útjai váltak el ilyen módon.
A legújabb UFO-magazin a mi témánk szempontjából érdektelen. A Hihetetlen-ben egy cikk a nagylábú észlelésekről szól, egy paranormális jelenségeket kutató ember szerint ezek a neandervölgyi ember kísértetei. Nekem ez kicsit irreálisnak tűnik, de érdekes ötlet!
Köszönöm, még egyszer bele fogok nézni. A Rejtélyek világába is. Bevallom, kicsit drágállom ezket, és csak akkor veszem meg, ha kettőnél több cikk érdekel benne.
Az augusztus havi Hihetetlenben szerepel egy kétoldalas cikk a magyarországi vademberekről.
Állítólag még húsz évvel ezelőtt is láttak egy vadleányt, aki szőrös volt, és elmenekült, ha közel mentek hozzá. Szerepel Hany Istók is.
Elképzelhető, hogy kitett gyerekek valahogy túléltek, bár ez nem napjainkban történt.Jókainak van egy novellája, ami egy medve által felnevelt lányról szól. Miután ő sokat olvasó ember volt, elképzelhető, hogy valami újsághír alapján dolgozott.
A július havi Hihetetlen ismertetése, legalábbis a mi témánkban.
A hetedik oldalon egy aprócska cikk egy tengeri szörnyről, amit Dél-Anglia partjainál láttak a cornwalli Falmouth-öbölben. Először 1876-ban látta két halász, akiknek majdnem felborította a csónakját. 1976-ban egy turistahajó utasa lés személyzete találkozott vele, idén meg néhány halász. Fénykép nem készült róla, lerajzolták, de itt valami morcos gyíkra hasonlít. Alighanem Nessie rokona lehet. Bár a rajzon csak rövidke nyaka volt.
A negyvenedik oldalon Halálos útszakaszok címmel egy cikk az amerikai 45-ös pályáról, ahol egy sorozatgyilkos „dolgozott”, Ugyanitt többen és többször látták nagylábú barátunkat.
A 64 oldalon a Saint Helen tűzhányó fantomjáról írnak, két oldalon át. Farkaspofa, majom test, denevérszárny, szóval túlzottan emlékeztet a középkori ördögábrázolásokra, nem hinném, hogy valódi kriptid.
A hetvenedik oldalon kétoldalas cikk Nessie-ről. Az elvégzett DNS vizsgálatok szerint a tó vizében nem találtak olyan anyagot, ami ismeretlen lenne a tudomány számára.
A 74 oldalon egyoldalas cikk az ausztrál majomemberről. Elég sok töltelékanyag, kevés tény. Az mindenesetre érdekes, hogy először találkozott vele fehér ember, majd az 1800-as évek végén megint látta egy angol utazó. Valaki felajánlotta egy múzeumnak, hogy leszállítja, de szerencsére ez a terv nem sikerült. Szűkebb hazája Új-Dél Wales, de Queslandban még szobrot is állítottak neki.
Mindez figyelemre méltó, de bevallom, főleg Agatha Christie kísértete miatt vettem meg a lapot, miután kedvelem az öreg hölgyet, no meg a könyveit.
Ez alapján nem nagyon tudom eldönteni, mi is ez. A hangja alapján mintha valami kutyaféle lenne, zaklatott állapotban Meglehet, erre komoly oka is van. Viszont legalább nem a világ túlsó végén észlelték. Bár a 'famászókat" nem értem, de lehet, hogy csak rosszul sikerült fordítás.
Egy nagyáruházban belelapoztam Rejtélyek Világába. Egy rövidke hír és egy fénykép az erszényes farkasról, de csupakabrának is elmegy. Egy hosszabb cikk az ogopogóról, jót derültem, mert a tó partján kiállított szobor határozottan kacsint a szemlélőre. Egy másik cikk a tengeri kígyyóról, a legfrissebb esemény is 1854-es.
Megjelent az UFO-magazin 2020/3 száma. Ebben van egy kétoldalas cikk Dinók és ufók címmel. Mindjárt érdekesen kezdődik. 1883-ban levadásztak Bolíviában egy óriásteknőst, ami állítólag 23 méter hosszú volt. Érdekelne, mi lett a későbbi sorsa, de arról nem írtak. Egy ilyen érdekes trófea alighanem érdekelte volna mind a múzeumokat, mind a magángyűjtőket. Nem akarom Bolíviát bántani, de valószínű, hogy készletleltáruk nem olyan pontos, mint a British Múzeumé.
1907-ben két német vadász az Ucayali folyam mentén belelőtt egy hosszú nyakú, 11 méteres állatba, ami visszamenekült a fák közé. Mellesleg elég oktalanság volt ilyet tenniük, hiszen ha a sebesült állat rájuk támad, szó szerint a földbe tapossa őket.
Az 1970-es években jó páran láttak 10-12 méteres, hosszú nyakú lényeket, amik gyorsan eltűntek. Volt, hogy egy csapat egyetemista látott ilyet.
Más téma, ezúttal a tévéből. Egy Alaszkához tartozó szigeten (Szent Péter, esetleg Szent Pál) olyan mamutcsontokat találtak, amik alig ötezer évesek. Úgy látszik, itt egy kicsivel később haltak ki, feltehetően azért, mert az ott lévő édesvíz elfogyott, vagy sóssá vált.
A Hihetetlenbe csak belelapoztam, a mi témánk szempontjából érdektelen.
A március havi Hihetetlenben két rövidke cikk a hatodik oldalon, az egyikük a nagylábú, a másik az ogopogo ismételt felbukkanásáról ad hírt. A 70-71 oldalon viszont Dinoszauruszok Afrikában címmel kétoldalas cikk, van, ebben szó esik a mokele-mbeléről, illetve egy szárnyas hüllőről Zanzibárban, ami a szép popobawa nevet viseli.
Egy friss, 2017-es hír szerint kongói bennszülöttek valami raptorhoz hasonló élőlényt ejtettek el, fénykép is van róla. Igaz, ez utóbbit nem közölték. Ha ez igaz, bátor emberek és jól felkészült vadászok lehetnek!
Pótlom a mulasztásomat: a február havi Hihetetlen két cikket is szentel a témánknak, a 64-65 oldaloin az Ördög-tó lényei, a 70-71 lapon pedig Barlangi bestiák címmel van egy kétoldalas cikk. Plusz egy rövidke is, ebben a molyember tesz tisztelgő látogatást Chicago külvárosában.
Tegnap kétórás tévéműsort láttam régi barátunkról, Nessie-ről. Mutattak néhány újabb felvételt, nem túl meggyőzőek, de érdekesnek érdekesek.
Ott is volt egy kedvencem, egy angol űr, aki 28 éve él a tó mellett, egy lakókocsiban, és figyeli a vizet. Egyszer, jó régen, látott ez fura buboréksort, azóta bízik abban, hogy valami többel-jobbal is találkozik. Igazán megérdemelné!
Viszont, ha meggondolom, valahol megtalálta a számára megfelelő életformát. Csodaszép helyen lakik, és azzal foglalkozik, ami érdekli. Ha ma nem talált semmit, bízhat abbna, hogy holnap-holnapután rákacsint a szerencse.
A január havi Hihetetlen negyvenedik oldalán Az ördög lakhelye címmel írnak a New Jerseyben lévő Kék Lyukról. Ez a mi szempontunkból azért érdekes, mert ez lenne Jersey-i Ördög lakóhelye. Számomra újdonság volt, hogy Joseph Bonaparte (a császár testvére) is látta. Nem volt valami elszánt ember, mert amikor meglátta-meghallotta, elfeledte, hogy puska lóg a vállán, és elszaladt. Persze lehet, hogy jól tette.
