Az az állitás, hogy a köztársaság egy ruha a nemzeten, tagadhatatlanul sok esetbe igaz.
Nézzük meg, mikor nem igaz.
Ha van egy köztárssaság, ahol érvényesülnek az emberi jogok, akkor olyan köztársaságról beszélünk, ahol a liberális demokrácia jobbára érvényyesül.
Nos arról viszont tudható, hogy maga generálja a nemzet fogalmát, amikor is nemzet az állmapolgárok közössége, együttese.
Igy aztán a köztársaság ennek a nemzetnek tartalma, igy nem lehet a ruhája.
Természetesen sokféle formációban nem érvényesülek az emberi jogok, igy sokféle formációban nem létezik a liberális demokrácia, igy sokféle formációban az nem generál magához addekvát nemzetet, igy valami más nemzet fogalomról beszélhetünk, amelyik természetesen olyan ruhát választ, amelyik neki teccik.
Igy aztán választhatja, ha divatosan akar öltözni magát a köztársaság szabású felöltöt is.
Télleg mire gondolhatott az Orbán, amikor öltözködési tanácsokra ragadtatta magát?
Szolidáris nacionalizmus - magyar szolidaritás Népszabadság • Vonyó József • 2006. március 30.
"Az utóbbi szókapcsolattal gyakorta találkozhat manapság az olvasó. Az előbbi az 1935-ös parlamenti választások előtt másfél hónappal jelent meg. Megalkotója, egy 32 éves fiatalember, Béldi Béla szerint "leglényegesebb tartalmi eleme a nemzet erős szervezete, amelyben a nemzet minden rétege és minden tagja a nemzeti öncélúság jegyében aktív munkaközösségben egyesül és dolgozik".
Béldi a kormánypárt propagandafőnökeként Gömbös Gyula miniszterelnök politikai krédóját hirdette.
Gömbös "beszélő" nevet adott pártjának, a Nemzeti Egység Pártja (NEP), mely legtöbbet hangoztatott gondolatát fejezte ki: a magyarság valamennyi bajának legfőbb forrása széttagoltságában, a nemzeti érzés meggyengülésében keresendő. A megoldás: a nemzeti egység megteremtése határozott szervezőmunkával. Mindenkit hívott - "felekezeti, osztály- és pártkülönbség nélkül". Egyaránt számított a birtokosokra és a gazdákra, a tőke uraira és a munkásokra. Ezt szimbolizálta a párt jelvénye, a fogaskeréken áthúzott búzakalász, hátterében a nemzeti trikolórral.
Mindenkit hívott - de feltételekkel. A nemzeti egységet csak azok képezhették, akik az általa megfogalmazott eszméket és célokat követték. Akik egyéni törekvéseiket a Vezér - nem csak a párt, hanem a nemzet Vezére - által megfogalmazott nemzeti érdeknek rendelték alá, megteremtve az "egész nemzet egyetlen, megbonthatatlan munkaközösségét", melyben "mindenki egyért és egy mindenkiért dolgozik". Ezt nevezte Gömbös "a nemzet szolidáris munkaközösségének", s ez volt az általa sokat emlegetett nemzeti öncélúság tartalma.
A "Nemzeti Egység" fölépítése végett mozgalmat hirdettek, mely pártok felett állva fogja egységbe a nemzetet - s közben pártot szerveztek. A hagyományos választói párt helyett szorosan szervezett tömegpártot. Minden településen kialakították helyi szervezetét, a választókerületekben és a megyékben pedig választmányait. A szervezőktől elvárták, hogy minden választópolgárt betereljenek a NEP-be - függetlenül addigi politikai szimpátiáiktól. Különböző kedvezményekkel is csábították őket.
A belépők nyilatkozat aláírásával fogadalmat tettek, miszerint "a Vezért célkitűzéseiben és munkájában minden erőmmel támogatni kötelességemnek tartom", s szigorú pártfegyelmet vállaltak magukra. A legkisebb falusi szervezet elnökét és titkárát is a Vezér nevezte ki. Az "élharcosnak" titulált kinevezettek a díszes megbízólevélhez mellékelt, nyomdailag előállított, Gömbös Gyulának címzett nyilatkozaton fogadták meg: "tisztségemet Vezérem iránti feltétlen hűséggel fogom betölteni".
A belépés, a feladatvállalás nem egyszerű szervezeti kötődés volt, hanem etikailag minősített cselekedet. A Nemzeti Egységhez tartozás pedig erkölcsi mérce. "A Nemzeti Egységnek és együvé tartozásnak nemes gondolata ott parázslik minden becsületes magyar lélek mélyén" - harsogták a helyi szervezetek alakuló gyűléseinek szónokai. A kinevezett vezetők pedig "becsületes magyar lelkükre" fogadtak feltétlen hűséget a Vezérnek. Aki tehát nem így érzett, nem így cselekedett, nem számított becsületesnek, mi több: magyarnak sem. Ezt a becsületes (maga)tartást volt hivatva szimbolizálni a pártjelvény kötelező, állandó viselése. És egyben a megkülönböztetést, az elhatárolódást - a "nem magyar becstelenektől".
A NEP-ben ismeretlen volt a demokrácia. Minden központi vezérléssel zajlott - vezéri utasításra. "Egy pallér kell", a többi csak "téglahordozó" legyen - hangoztatta Gömbös beszédeiben. A Vezér, akit környezete szinte isteni tulajdonságokkal ruházott fel. "...hálát adunk a Mindenhatónak - írta róla Marton Béla, a párt ügyvezető főtitkára -, hogy az ország sorsdöntő órájában adott a nemzetnek egy államférfiút, vezérünket, Gömbös Gyulát, aki magyar lelkének nagyszerű erejével felismerte a történelem parancsszavát és rávezette a nemzetet az egyedüli helyes útra; gazdasági, kulturális, lelki és politikai egységének, tehát a Nemzeti Egység megteremtésének útjára." Hívei szerint minden jó, ami az országban történt, az ő érdeme volt, s legfeljebb még a Nemzeti Egység kormányáé.
A pártszervezés eredményeként - ha nem is járt a Gömbösék által remélt teljes sikerrel - hatalmas szervezet jött létre. 1934 nyarára minden településen létezett a NEP helyi csoportja. 1935 márciusában pedig már mintegy kétmillió regisztrált párttag volt. Politikai erő sem előtte, sem azóta nem támaszkodhatott ekkora szervezett tömegre Magyarországon.
Mire kellett ez a mozgalomnak álcázott párt?
Nem a számos vonatkozásban korlátozott parlamentáris demokrácia erősítésére. Gömbös a különböző érdekek megjelenítésére módot adó plurális rendszerben akadályt látott, s csak kényszerből fogadta el. Nem kiteljesítésére, hanem korlátozására törekedett. Mussolini példáját követve - korporatív jelleggel. Sikertelenül.
Gömbös miniszterelnökként ritkán szólalt meg a képviselőházban. Annál többet népgyűléseken, főleg vidéki pártszervező nagygyűléseken. És az új technikai lehetőséget - a vezető politikusok közül Magyarországon először - kihasználva: a rádióban. Beszédeiben inkább lelkesített, mint érvelt. Mozgósítani akart, nem meggyőzni. Mozgósítani: a "pallér" utasításait követő "téglahordozásra".
Minden szervezetet köteleztek, hogy a választókat "...helyes irányba vezesse és nevelje, választáskor pedig (a párt jelöltjét) győzelemre vigye". Elvárásuk volt, hogy "a jelöltek a szervezet elnökeiből és titkáraiból kerüljenek ki", mert "aki a Nemzeti Egység Mozgalmának, illetve a Vezérnek exponense lehet, az kell, hogy a törvényhatósági tagságra is alkalmas legyen". Az eredmény: az 1935-ös választáson a mandátumok 69 százalékát megszerző NEP 170 képviselője közül mintegy száz főt Gömbös elkötelezett híveként tartottak számon. Ezt követően vált világossá, mire kell a kiépült szervezet.
1935 nyarán az egész országra kiterjedő szervezőmunkába kezdtek - a társadalom életének totális megszervezése érdekében. Az országos központtól a legkisebb faluig minden szinten létrehozandó úgynevezett "társadalmi tevékenységi" (női, ifjúsági, gazdasági, népművelési és propaganda) csoportokat arra kötelezték, hogy a település életének minden fontos részletére kiterjedő tevékenységet folytassanak: a munkaalkalmak teremtésétől, egyes foglalkozásokra történő szakmai felkészítésen, a termelés, az értékesítés megszervezésén, a legkülönbözőbb népjóléti, közegészségügyi és nevelési feladatok ellátásán, a testnevelés és sport szervezésén át a helyi hagyományok őrzéséig és a kulturális élet mindenre kiterjedő összefogásáig. E célokat szolgálták volna a NEP önálló intézményei, együttesei (a Nemzeti Egység műhelye, népkonyhája, szülőotthona, napközije, testedző csapata, műkedvelő gárdája, énekkara, zenekara, kölcsönkönyvtára, népi gyűjteménye stb.), a hasonló funkciókat ellátó egyesületek és intézmények helyett.
A deklarált "végső" cél az volt, hogy "a jövőben ezek a különálló akciók teljesen szűnjenek meg és mindenféle... akciót a Nemzeti Egység kezdeményezzen, illetőleg hajtson végre". Ha mindez megvalósul - megszűnik a társadalom önszerveződésének minden lehetősége. Miként a Dopolavoro mozgalom nyomán a korabeli Olaszországban, és a Kraft durch Freude nyomán Németországban.
Gömbös tehát arra tett kísérletet, hogy a választók nagyobb részét tömörítő, az ország minden településén helyi szervezettel rendelkező, erősen centralizált, a Vezér akaratát ez által érvényesítő kormánypárt segítségével: parlamentáris eszközökkel, de az érvényes alkotmányos kereteket megkerülve, azok sérelmére kisajátítsa a politikai hatalmat, s annak birtokában a maga céljai szerint szervezze meg a társadalom egészének életét.
A tervek ezen is túlmutattak. A Nemzeti Egység Országos Központi Irodája tevékenységét - szervezeti felépítésének és munkarendjének "bizalmas" leírása szerint - "annak a célkitűzésnek tudatában végzi, hogy egész állami életünknek mihamarabb elválaszthatatlanul egyet kell jelentenie a Vezérnek az ország jövőjét biztosítani hivatott Nemzeti Mozgalmával". Amikor a fenti sorokat tartalmazó füzetet 1933 augusztusában a Vezér "bizalmas" munkatársai kezükbe vehették, Németországban már javában folyt a bennük deklarált cél megvalósítása - a Führer által.
A legnagyobb ellenzéki párt vezére, Gömbös egykori fajvédő fegyvertársa, Eckhardt Tibor a választásokat követően (1935 áprilisának végén) arról beszélt, hogy a választások során "...az állami és helyhatósági igazgatás legtöbb ágazata ... a kormánypárt politikájának egyoldalú eszközévé alacsonyíttatott le, országunk a pártállam visszataszító állapotába süllyedt."
A tervek beteljesülése elmaradt. Nem a tervezők és a megvalósítók józan belátásának köszönhetően. A társadalom nagy részének és jeles - többek között konzervatív - politikusok ellenállása következtében. "
Ahogy a rákos daganat kiirtásakor is mélyen az ép szövetbe kell vágni, ugyanugy az ország vesztére törő liberálisok és techno imádó szingli hordák kirekesztésekor sem szabad, hogy pillanatig is meginogjunk küldetésünkben. Koestler szavaival: "Döntsd a tőkét, ne siránkozz! Ne szisszenj minden kis szilánkhoz".
Azért van abba valami diszkrét báj, amit Gyurcsány csinál, hogy "Védjük meg a Köztársaságot" nagygyűlésileg, azoktól, akik ez a Jelenlegi Köztársaságot Alkotmányilag és jogilag kíalakitották.Tiszta röhely hallani egy olyan ember szájából, aki ennek a KÖZTÁRSASÁGI formának léttrejötte ellen harcolt a NÉPKÖZTÁRSASÁG nevében és annak fenntartásában.Ez a hapsí tényleg nem tudja mikor mit hord össze.Igaz a népség nem tud eligazodni, mert naponta kavar egyet, s csak a védjük meg marad sok kádári szocializált idösben.Nem az Ő híbájuk, hanem az őket manipuláló vezérkaré és a médiájé.
Ne csak látogatóba járj haza, hanem éld is meg ezt a Te nagy liberalizmusodat. Kintről osztani az elveket nagyon egyszerű. Bármelyik zsarnok képes rá. Mentetted a bőröd előle magad is.
Ja! A keretek! Vagyis a jelmez! Mert az igazi ruhát közben lerángatta az országról. A meztelenseggüek talán öltözködjenek fel az elméleti normatívákba?
Most akkor szavazol, vagy sem? Más topicban nem egészen ezt írtad. Természetesen ne válaszolj, ha nem akarsz, csak kíváncsivá tettél. Mikor paroláztak?
//"....Az a Kun Béla féle köztársaság legalább egy rövid ideig enni adott a nemzet másik felének. Amelyik addig nem nagyon jutott ilyesmihez..."//
Tudom, kivitte a gyerekeket a Margitszigetre. Az sem volt az övé, de sebaj! Nem a sajátjából adta. Egyszerűen elzabrálta, s a mit nem volt képes maga felzabálni, abból odavetett egy koncot némelyeknek.
De eközben kivégzett brutálisan egy sereg ártatlan embert, többnyire azokat, akik addig táplálták, életben tartották az árvákat, elesetteket. Jó az arány, csak éppen egy egész KÖZ-társaságra illik.
//"...A mostani köztársaság nagyjából annyira liberális, mint amennyire én szűzlány vagyok. .."//
Na, akkor megbeszéltük a mai KÖZ-társaságot is. (Nálam automatikus az idézőjel, nehogy valaki azt gondolja, a valódi liberálisokról beszélek!)
Kimaradt a harmadik, a Népdemokratikus KÖZ- társaság.
Kéretik egy negyedik, amelyik végre FELRUHÁZza a KÖZ-t!!!
feudalizmusbol kapitalizmusba az 1800-as evekben atmentek.kun bela 1919-ben volt.sok evtizedet tevedtel megint de majd kimagyarazod ezt is.nekem viszont be kell fejeznem
Még mindig hozzátoldasz valamit ahhoz, amit én ondtam, és gyorsan megtalálod benne a hibát. Ez olyan, mint amikor önmagaddal sakkozol, de csalsz, mert lesel.
Nem lehet egy történelmi korszakot, egy lezáratlan, feldolgozatlan, még mindig erős emóciókat keltő történelmi korszakot néhány mondatban elintézni. Borzalmas, nehéz időszak volt az, a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet - az ország lakossága többségének cseberből vederbe -, háború, éhezés. Enni adtak sok embernek, gyerekeknek, akiknek ez addig nem adatott meg. Nem tudom, ebben mi a primitív.
Nem lenne szabad mindig átesnünk a ló túlsó oldalára, de hát nekünk ez a nemzeti sportunk: hol ezen az oldalon, hol a másikon, de sohasem a nyeregben. A hátsónk meg odaverődik az éles kövekhez.
Örülök, hogy azt nem veted a szememre, hogy nem szóltam egy rossz szót sem a magát népi demokráciának nevező rendszerről. Én is benne éltem. Ha túl sok rosszat mondasz róla, megvédem, ha túl sok jót, felnyitom a szemed.
Ha figyelmesen olvastad volna, a többi kormányt nem lehúztam, hanem zividivinek válszolva próbáltam kimutatni, hogy szerintem egyik sem liberális. Örülök, ha te ezt lehúzásnak, kritizálásnak veszed, másvalaki kimondottan dícséretnek értékeli.
"Mohón iszom szavaidat. Ezentúl lesni fogom, hol s miben lierális a köztásaságunk"
Hat abban ,hogy szabadon lehetsz nem liberalis is.Szavazhatsz kommunista de nemzeti szocialista partra is de liberalisra is.Resztvehetsz barmelyik munkajaban.A liberalis demokracianak eppen az a lenyege ,hogy szabadon lehetsz benne nem liberalis is de a fo politikai erok a liberalis demokracia keretein belul maradnak akar hatalmon vannak akar nem.Mondjuk nalunk ez jobboldalon meg messze nem tokeletes,de cselekvesuket az Orban kormany alatt is megkotottek az alkotmanyos keretek,noha elmentek a hatarig.De nem lephettek tul.
nezd meg a sajat beirasod.azt irtad hogy kun bela adott csak enni a fel orszagnak.ez bizony primitiv volt a javabol.utana meg minden kormanyt lehuztal=kritizaltal
A legnagyobbat akkor röhögi a primitív ember, amikor valami olyat ad a másik szájába, amit az soha nem mondott. Elfelejted, hog yilyenkor saját magadon röhögsz.
Ez mind iagaz de fuggetlenul az eddigi kormanyoktol, az alkotmany altal kijelolt kereteken belul a mai tarsadalmi berendezkedes liberalis polgari demokracia ami koztarsasagi formaban jelenik meg..akkor is ha a fidesz volt kormanyon meg akkor is amikor a szocik,mert a keretek azok.Na persze nem viselkednek ennek megfeleloen mindig.az egy mas dolog.
Az a Kun Béla féle köztársaság legalább egy rövid ideig enni adott a nemzet másik felének. Amelyik addig nem nagyon jutott ilyesmihez.
A mostani köztársaság nagyjából annyira liberális, mint amennyire én szűzlány vagyok. Tudom, vannak olyanok ebben az országban, akiknek minden liberális, ami az ő... hmmm, sajátos eszmerendszerüktőúl eltér. De azért nem kellene a maradék 99 százalékra rákényszeríteni a saját kategóriáikat. Ha másért nem, pusztán technikai okokból: nem lehet úgy beszélgetni, ha te minden szón - szándékosan - mást értesz, mint a többiek.
A Köztársaság "első szabadon választott" kormánya inkább dzsentroid, múltba révedő volt; egy Horthy-újratemető kormányról neház elhinni, hogy a liberalizmushoz bármi köze volna. Horn Gyulát sem merném a liberalizmus letéteményesének nevezni. Orbán Viktor csak rövidnadrágos korában volt liberális, bár a mostani kép alapján nem tartom kizártnak, hogy már akkor is csak hazudta. Kormányzása idején még attól a kevés "liberalizmustól" is távolodott, amit a szocik otthagytak. A mostani kormány is legfeljebb nyomokban liberális.
Mitől lett volna liberális ez a köztársaság? Igaz, te is idézőjelbe teszed a szót, bár ez nálad lehet reflex is.
Ruházni? (Édesanyám mondta mindig: Fiam, téged is inkább ruháználak, mint etetnélek!)
Egyszerűen nem akaram neked dehonesztáló dolgokat mondani.
Aggodalmat és nemzetféltést tükröző szavaidból azt vélem kiolvasni, hogy a nemzetet jobban felruházza a királyság, császárság, lovastengerész kormányzóság, nemzetvezérség, netalán a népi demokrácia, mint a köztársaság. Jöhet még egy kis parlamenti diktatúra is, mint ékes kelem a nemzet testén.
Miből gondolod, hogy ezek bármelyike jobban ékesít?
Amennyiben a pszichikai állapotnak van szerepe a gyógyulásban - és nyilván van valamennyi -, akkor a hívőnek akár segíthet, ha imádkoznak érte. A nem hívő meg esetleg éppen abba hal bele.
