A régészettudomány tényszerűségeitől a logikára támaszkodva feltételezhetjük, hogy talán áthidalhatatlan nyelvi különbségek sem nehezítették ezt a szerves eggyé olvadást.
"Érdemes olvasni Mitylénéi Zakariás könyvét, aki a hun népek között térített a Kaukázusban. Felsorolja e népeket, majd egy oldallal később megjegyzi, hogy a "könyveket" lefordították HUN NYELVRE! "They were there for a week of years, and there they translated books into the Hunnic tongue."
szór [1405 k.] Jövevényszó egy török nyelvből a honfoglalás előtti időből, vö. csagatáj savur-, oszmán-török savur-, csuvas sövör-: ’szór, hint, dob’. A török szavak előzménye egy ótörök *sav- ’ugyanaz’ ige lehetett.
roskad [1660 k.] Származékszó, egy önállóan nem adatolható szótő -kad gyakorító igeképzővel ellátott alakja. A szótő összefügghet a régi nyelvi roshad ’tönkremegy’ [1510 k.] ige ősi, finnugor eredetű szótövével.
rút [1441 tn., 1456 k.] Bizonytalan eredetű. Talán ősi, finnugor kori szó, vö. osztják r%täk ’törékeny, merev ’, cseremisz rot liješ ’korhad, rothad ’. Ezek előzménye a finnugor *r t ’törékeny, merev, korhadt’ jelentésű melléknév lehetett.
ramaty [1877] ’gyenge, vacak’ Valószínűleg cseh jövevényszó, vö. cseh nyelvjárási ramotí ’kacat, ócskaság’. Ez talán a cseh chramosti ’rőzse’ főnévre vezethető vissza.
rossz [1137 tn. (?), 1456 k.] Valószínűleg ősi, finnugor kori szó, vö. zürjén ruÇ mun- ’elfárad, elgyengül, ellankad’. Ennek előzménye a finnugor *roc ’fáradt, gyenge, sovány’ jelentésű melléknév lehetett.
(ha az angol is finnugor...)
rombol [1621] Vitatott eredetű. 1. Szláv jövevényszó, vö. szlovén robiti ’beszeg; kidönt, vág, üt’, szlovák rubit’ ’(be)metsz; beszeg’, orosz [rubity] ’vág, kidönt; (meg)ácsol’. Ezek előzménye a szláv *rYb ’szegély; varrat’ főnév lehetett.
rom [1750] Valószínűleg tudatos szóelvonással keletkezett a romlik igéből. Nyelvújítás kori szó.
romlik [1266 tn., 1372 u.] Származékszó, egy önállóan nem adatolható szótő
és belegabalyodnak a saját katyvaszukba. (amúgy a rovásból lett rubit, rub)
...............
rút. ronda.
ronda [1631] Bizonytalan eredetű.
még egyszer: finn. ruma ugly, unsightly, bad, dirty, hideous, nasty
érdekes módon a finnugor nyelvekből hiányzik a tart alapszó, ill. másodlagos jelentésű
tart [1138 tn., 13. század eleje] Bizonytalan eredetű, esetleg ősi, finnugor kori szó, vö. finn tarttu- ’fog, megfog, megragad; megakad; odaragad; ráragad’, vót tarttu- ’ugyanaz’. A finnugor alapszó *tartt - ’megakad, megragad’ lehetett. A
sás [1220 k. tn., 1230 k.] Ismeretlen eredetű szó, mely mocsaras helyeken tenyésző, magas szárú, hosszú levelű növényt jelöl, de nyelvjárásainkban hasonlóságon alapuló névátvitellel használatos a gabonafélék levelének a megnevezésére is. A horvát-szerb šaš, illetve a szlovák šáš, šášie: ’sás’ átvételek a magyarból.
itt egy másik alapszó, ami bizonytalan hisz nem lehet ugyanaz a gyöke, mint az erőnek (vagy igen? az ered lehet az alap, viszont a származékai ellentmondanak, hacsak nem úgy tekintünk az erőre, h az ami el van eresztve)
ered
ereszt ernyed
ereget [1256 tn., 1771] Ősi, finnugor kori szótő magyar képzéssel, a tőre vö. vogul tÁrt- ’ereszt, bocsát’, osztják lerämt- ’kiterít, tereget’, zürjén šergId- ’látni enged, mutogat’. A szó finnugor alapnyelvi alakja *šär - ’ereszt; kiterít’ lehetett. A szóvégi -get gyakorító igeképző. Ugyanezen alapszóból -d kezdő-gyakorító képzővel keletkezett az ered [1372 u.], -szt műveltető képzővel az ereszt [1383 tn., 1416 u.], -sz gyakorító és -kedik gyakorító-visszaható képzővel az ereszkedik [1500 k.].
ernyed [1803] Bizonytalan eredetű, talán jövevényszó egy török nyelvből magyar képzéssel. A tőre vö. ótörök ärÉ-, jakut ir-: felvontat’; vö. még: ujgur ärin-, oszmán-török erin-: ’rest, hanyag ’. A nyelvünkbe került alapalak *erin- lehetett.
erő [1086 tn. (?), 1372 u.] Jövevényszó egy török nyelvből a honfoglalás előtti időből, vö. ujgur ärk ’erő, hatalom’, csuvas iräk ’kény; akarat; szabadság’. A szó megfelelői a mongol nyelvekben is megtalálhatók. A magyarba került alapalak *ärik vagy *ärük lehetett.
