Among these ten newly identified Hungarian and Yeniseian shared etymologies, aregular sound change can be concluded: The-ó-ava- rhyme in Hungarian is corre-lated with the *-eg ,-og ,- g rhyme in Proto-Yeniseian (see Table).
Table 1. Hungarian and Yeniseian rhyme correspondence: -ó-ava-
Hungarian Hunnic Ket Yug Kottish Arin Pumpokol Proto-Yeniseian
tó tava-tava
hó hava-hava
só sava
5. Conclusion
The present study has identified ten Hungarian and Yeniseian shared etymologiesthat belong to the basic vocabulary, and observes that a regular sound change can bestated in three Hungarian and Yeniseian shared etymologies. The regular sound change validates the etymological connection between Hungarian and Yeniseian.The Hungarian and Yeniseian shared etymologies support a Hunnic continuity that includes the historical Xiongnu, the Huns, the Hunnic substratum of Hungarian, and the attested Yeniseian languages.
Legkorábban Irán területén élő hunoknál fordult elő !
Jelentése : teraszos , pados , illetve ezek készítője feltételezhetően .
A vándorló hunokkal került a névhasználat hazánkba .
Eredetileg helységnév , Iránban és Magyarországon is van van , illetve voltak ilyen nevű települések ! / Pl.: Alsópádár ,Felsőpádár , Balogpádár ; később ezek összevonva : Pádár , jelenleg Padarovce , szlovák község . /
"..De parttalan a vita, vannak tudományos tények,.."
NEM !! Egy frászt vannak TUDOMÁNYOS TÉNYEK. FELTÉTELEZÉSEK vannak, amik tényekként vannak kezelve. (ezt többek között hivatalosan áltudománynak hívják....)
A tények azok, amiket BIZONYÍTANI lehet, mert van bizonyíték rá. ( hangfelvétel, leírás --> megfeleltetés)
A BOPP-féle "hangtörvények" már nem törvények, nem is tendenciák, hanem ESETI hangváltozások, de manapság is még "törvény"-ként kezelik őket.
Ugyanígy a finnugorból erőltetetten levezetett *KOTA ---> HÁZ és társai.... ( ami furcsa módon a finnben ugyanúgy KOTA maradt, viszont ott meg soha nem jelentett házat)
Egy nagy HUMBUG a levezetés....
Olvasd még el
Szilágyi N. Sándor : A szent mókus, avagy a módszer buktatói munkáját.
".......A nyelvész azonban az ilyen hipotézisekről már csak szégyenletében sem mert valószínűségi terminusokkal beszélni. Nem azt mondta tehát, hogy igen nagy annak a valószínűsége, hogy ez vagy az a szó finnugor vagy honfoglalás előtti török eredetű (hiszen ki fogja azt neki elhinni, hogy amit ő művel, az tudomány, ha semmiről sem tud bizonyosat mondani?), hanem azt, hogy be van bizonyítva, hogy az. Pedig nincs bebizonyítva. Bebizonyítva akkor lenne, ha volna rá lehetőségünk, hogy adatokkal igazoljuk először is magának a finnugor alapnyelvnek a hajdani meglétét, majd onnan kezdve folyamatosan adatolni tudnánk a szó vagy más nyelvi elem útját legalább a nyelvemlékes (ómagyar) korig. Csakhogy éppen ez az, ami lehetetlenség.
Ha egy hipotézist nem lehet sem igazolni, sem cáfolni, akkor csak két dolgot lehet tenni vele: elvetni vagy hinni benne. Elvetni kár lenne, hiszen szép is, meg különben sem tudunk helyette jobbat, hinni kell hát benne. Ilyen módon az összehasonlító-történeti nyelvészet nem egészen olyan tudomány lett, mint a többi, hanem hovatovább amolyan hitbéli meggyőződés és elkötelezettség kérdésévé is vált, és ez eléggé meg is látszott rajta: akárcsak az egyházaknak, ennek is kialakultak a kánonalkotó (akadémiai) intézményei (a kánonokat sokszor dogmáknak is nevezhetnénk), a más felekezetűekhez pedig – vagy akár az ártatlan kételkedőkhöz is – sokszor úgy viszonyult, ahogy az egyház szokott a tévelygő és veszedelmes eretnekekhez. Az elhíresedett ugor–török háború stílusa nagyon is emlékeztet nemcsak a hitvitázó disputákéra, hanem a középkori boszorkányüldözésére is...::".
Nincs szerencséd, mert tudok nyelveket, sőt tanítok is.
Szlavisztikában igencsak végigmentünk anno a nyelvtörténeten és ilyen alapokkal egyből feltűnik egy szláv eredetű szó, meg a nem szláv is, ha ezekkel akarnak igazolni valamit vagy valaminek az ellenkezőjét.
De parttalan a vita, vannak tudományos tények, magyarul is elérhető amit leírtam, még ha nem is tetszik minden ősmagyarkodónak. Részemről ezt a részt lezártam, de a többi téma érdekes itt és a rokon topicokban, várom a folytatásokat!
Szerinted akkor a vitéz-bajnok-győztes szavaknak nem is lehet rokon értelmük és semmilyen nyelvre lefordítva nem lehet hasonló szóalakjuk?
A geroj sem volt jó példa korábban, mint a hős kizárólagos szláv fordítása, lévén nem szláv eredetű, ezt ugye nem kell sokat magyarázni... Mindenképpen kell eredeti szláv megfelelő is egy ilyen alapszónak.
Ügyesen megtaláltad a főnévből képzett igéket, de ez semmit sem bizonyít. Ha pl. a főnév az alapszó, akkor az ige lesz abból képezve, ha az ige az alapszó, akkor meg a főnév. A világon nincs olyan szabály, hogy csak az ige lehet az alap és a főnév csak abból képzett.
Pl. rajz (fn) -rajzol (ige). Ez a képzés pontosan egyezik a vit'az (fn) - víťaziť (ige) példáddal.
A románban is van viteaz, viteazul, ugyanolyan délszláv átvétel mint a magyarban. A román nyelv szókincsének kb. a fele szláv eredetű, a nyelvújításuk előtt még magasabb volt ez az arány. A szavak jelentése pedig átvételkor változhat.
Megismétlem, hátha másodjára neked is lejön belőle valami:
vitéz [1208 tn., 1372 u.] Déli szláv jövevényszó, vö. bolgár régi nyelvi [vitez] ’katona, lovag’, horvát-szerb vitez ’lovag, hős’, szlovén vitez ’lovag’.
Egy szó jelentés-változásait a magyarral rokon nyelvekben megengeded, a szláv nyelvcsaládban viszont egy szónak csak egy jelentése lehet minden nyelvben szerinted.
A bemásolt cikkely a vív igéről és annak (korai) képzett változatairól szó, egyetlen példa sincs vít- vagy vit kezdetű szóra.
A vitéz szó származékainak első megjelenése: vitézség [1372 u.], vitézi [1416 u.], vitézkedik [1416 u.], vitézlő [1416 u.]. Elég kései egy ókori eredetű szóhoz képest.
Az összes többi példádnak semmi köze a vitéz szóhoz, sem alakilag, sem tartalmilag.
Nekem alapvetően semmi bajom a hun és más, az altáji vagy uráli nyelvcsaládba tartozó ősi vagy ma is élő nyelvekkel való összevetéssel. Az a gond, hogy ha egy idegen nyelveket jól (akár anyanyelvi szinten) beszélő ember nyilvánvaló hibát talál, akkor az egész igyekezet hiteltelenné válik.
Nagyon tetszik a "Hun nyelv hatása a világ nyelveire" topic is, végre valaki nem szembeállítani akarja a finnugor (uráli) eredetet a török (altáji) származással, hanem rájött hogy az egyikkel való hasonlóság vagy rokonság nem zárja ki a másikkal való közeli kapcsolatot. Jó példa volt számomra a neten egy, a finn nyelvet bemutató videó alatt, hogy hány török olvasó kommentelte azt, hogy a finn nyelvtan mennyire hasonlít a törökéhez és ugyanakkor mennyire eltér minden más nyelvétől, amit eddig tanítani akartak nekik.
Bár nem olvastam vissza túl sokáig egyik topicot sem, de a szavak mellett érdemes lenne a nyelvtant is összehasonlítani, szintén uráli és aljtáji nyelvekből vett példákkal, igen tanulságos lenne.
2. érv: és ha azt nézed a vojna és vitaz messzebb van egymástól mint a viadal és a vitéz.
3. ellenérv: azért sem lehet a győztes értelmű jelentés az alapértelem, mert a vita-vitya akkor most az győzelmet jelentene (szlávul vityazsztvo : győztes-ség , ami angolul win)
honnan veszed, ha szlávban terjedt el? a 'vív' az magyar szó, nem szláv. ezt nevezik úgy, h a tények teljes kiforgatása és nemlétezőre alapozott állítás.
Ezen szónak gyöke a katonát különösen illető ví azaz, harczol, s törzse vagy vit, melyből vita, vitáz-ík is származtak, vagy maga a vita szó. (Lugossy J.).
azaz már az ómagyar nyelvben jelen van a szó.
az a főnévi vitéz igei értelmű alakja. mit csinál a vitéz? vív, vitézkedik.
2. ellenérv (kontrafakt) : a vityaz szó győztest jelent. zvityazi az győz (nem hősködik).
Az sem tűnt fel a nagytudású összehasonlító nyelvész professzorunknak, hogy egy olyan intuitív nyelvben, mint a magyar, egy ősi hun szó származékai csak több, mint 1000-1200 évvel később, a középkor derekán merülnek fel először. Azelőtt a magyar nyelv ezerakárhányszáz évig nem is próbált egy ősi alap főnévből melléknevet vagy más szószármazékot képezni...
Én nem is engednék a magyar nyelvhez szakmai szinten nyúlni senkit, akinek a 3 nagy európai nyelvcsalád (latin, germán, szláv) közül legalább 2 nyelvcsalád nyelveiből nincs legalább középfokú nyelvvizsgája. Alapvető analógiák és hasonlóságok derülnének ki, amik egy nyelvet önmagában vizsgálva sohasem merülnek fel és ezáltal félreviszi az egész nyelvészetet, ebből fakadóan a nyelvoktatást is.
Kár, hogy a nyelvet önmagával hasonlítja össze és nem veszi észre nyilvánvaló hasonlóságokat a szomszédos hatalmas nyelvcsaláddal. Nem furcsa, hogy egy "hun"szó csak a szlávban terjedt el, de ott az Északi Tengertől a déli Balkánig mindenhol, viszont semmilyen más olyan nyelven a több száz közül, amivel a történelme során tartósan érintkezett?
vitéz [1208 tn., 1372 u.] Déli szláv jövevényszó, vö. bolgár régi nyelvi [vitez] ’katona, lovag’, horvát-szerb vitez ’lovag, hős’, szlovén vitez ’lovag’. Megfelelők más szláv nyelvekben is élnek, vö. szlovák vitaz ’hős, bajnok’, orosz [vityazj] ’hős, harcos’. A szláv szavak valószínűleg germán eredetűek és a vikingek nevével lehetnek kapcsolatban, vö. ónorvég víkingr ’viking’. A vitéz régen a művelt irodalmi nyelv szava volt, ma már régies, illetőleg népies árnyalatú. Melléknévi értelme jelzős használat alapján keletkezett. Származékaira vö. vitézség [1372 u.], vitézi [1416 u.], vitézkedik [1416 u.], vitézlő [1416 u.].
A vitéz szó nem a szláv vityaz-ból ered? Ne találjunk már ki ősi hun szavakat középkorban átvett szláv szavakból.
Ugyanez a történet, amikor egy etruszk szóban felfedezték a magyar király szót. Senkit nem zavart, hogy Nagy Károly középkori frank király szláv átirata (král') a szavunk eredete. Biztos volt az etruszkoknak időgépük...
"The following Sumerian-Hunnic-Hungarian etymologies are based on my two basic works, the “EDH” (Etymological Dictionary of Hungarian, 5 vols., The Hague 2007) and the “HMD” (Hungarian-Mesopoamian Dictionary, The Hague 2007)"
A fellelt hun szavak mintegy fele mutat magyar nyelvi rokonságot. A fenti válogatás közülük is csak azt a keveset tartalmazza, amelyek most 1500 évvel később a mai magyar fülnek egyértelműen beazonosíthatóak. A fenti kivonat Dr. DETRE CSABA írása alapján készült. A felfedezés mind a nyelvészetnek, mind az őstörténet kutatásnak hatalmas lökést ad.
Mérvadó nyelvészi vélemények szerint a kódexekből napvilágot látott részek egy olyannyira egyedi nyelvi rendszert fednek fel, hogy gyakorlatilag kizárt a hamisítás lehetősége. A Magyar Tudományos Akadémia nagyon hallgat a témáról. Én egyetlen reakciót tartok elfogadhatónak részükről:
"Minden követ megmozgatunk, és ha léteznek ezek a kódexek, akkor a föld alól is előkerítjük őket."
De ezt sajnos még nem mondták. Bármi más válasz pedig mellébeszélés. Mert ha már a nyomára bukkantunk ennek az anyagnak, akkor az MTA feladata az eredeti kódexek felkutatása. (A neten megjelent, hogy az MTA egy irodistája küldött valahova Iránba egy levelet, amire nemleges választ kapott, vagyis lerázták, és az MTA ezzel lezártnak tekinti az ügyet.)
Tény, hogy az MTA nem tett közzé hivatalos állásfoglalást az ügyben. Noszogassuk őket emberek, hogy dolgozzanak a pénzükért!!! És hogy ne kelljen annyi évet várni, mint amennyit a Tárih-i Üngürüsz krónika napvilágrahozására kellett.
