Mert nem mindenki érti azonos módon a képben rejlő üzenetet?
Mert az ezer szó mindenki másnál más és más ezer szó?
Miért?
Mert a közérthető szimbólumok el lennének rejtve?
És baj -e ez, hogy egy kép mindenkinek mást mond?"
enyje, no! Adyt talán mindenki érti? es ki mit ert alatta? azt, amit tanitottak? vagy mast? furcsa dolgok am ezek...
szerintem keves kep operal direktbe szimbolumokkal. kemeny dio am ez. ajanlom a Taschen kiado Fotoikonok konyvet, kulonosen a 2. kotetet. abban van nehany tucat nagy kep, sokat talan Te is ismersz kozuluk, es mindegyikrol ir nehany gondolatot. jo konyv.
Haaaaaaaat... Nem tudom mi a "hatter", de ketlem hogy nagyon befolyasolna az "kivagas" uzenetet, mely /pillanat lehetne akar a REMENYTELENSEG is. Max feltuningolja egy picit a REMENYKEDO REMENYTELENSEG szintjere, de akkor is :(rol fog regelni. Kivancsiva tettel, johet a tobbi. szvsz ======= a papugaja sorokbol nem ertem, hogy miben kulonbozik az 1-nel emlitett "konvencionális, megegyezésen alapulo" a 2-ben muxo "adott természeti-társadalmi környezetben fejlődő"-tol. Tarsadalmi konyezet konvenciok nelkul aligha van. vagyis ertem en, de akkor is:)
az elsőt nálunk Jancsó próbálta meg beindítani, csak a folyamat -a régi filmekkel együtt- félbeszakadt.
a második meg a szimbólumok világa lehetne, nem?
most tanuljuk az impresszionista -szimbolista költőket, ők a művek egészével igyekezték kifejezni a hangulatokat, és a mondanivalót. induljunk el ezen a vonalon? (hülye kérdés, mert persze mindenki azt fotóz, amit akar :), benyomok egy -két képet, ahol szvsz az egész nélkül a "főmotívum" nem mondhatna olyan sokat
itt pl. (mindenek előtt):
üzen -e Nektek vmit a kép? ha igen, el tudnátok -e képzelni a háttér nélkül?
1. konvencionális, megegyezésen alapuló. Ez csak akkor működhet, ha valamilyen bódon "bevezetik", elterjesztik, tanítják.
2. organikus, magától fejlődő: a beszélt nyelvekhez hasonlóan, adott természeti-társadalmi környezetben fejlődik, egyik nép gyakran nem is érti a másikét. A globalizációval kicsit összemosódnak, de elég markáns különbségek maradnak, esetleg egyes elemek homlokegyenest más jelentéssel bírnak. Neked pl. nem sokat mond az elefánt, az indiai meg bután néz egy szarvasra.
Mindez saját elképzelés, nem vagyok szakértő a témában.
A pszihós tintapacák hosszú-hosszú kísérleti folyamat során kiválogatott, jól működő ábrák, nem csak úgy ki vannak találva.
A kép és az ember kapcsolata az őskorba nyúlk vissza.Ebből következően létezik egy tudat alatti kepjel rendszer (minden embernél nagyjából azonos) amire rárakódik mindenféle pozitív és negatív hatás.
FENOTIPUS=GENOTIPUS + KÖRNYEZETI HATÁS
tudat alatti pl: a szemek,-szerintem bármely kontinens népénél egy figyelő szempár hasonló hatást vált ki.
Persze ettől függetlenül helyesnek tartom a képkultúra terjesztését.(voltak tanáraim akik azt mondták:(T.V.-re egyre igényesebb képi és egyre silányabb tartalmi világ jellemző)-Ilyesmik jutottak az eszembe......
ha tobb100 eve mukodtetik a koltemeny->kep allegoriat, forditva - kep-> koltemeny - miert is ne muxene?:) es valoszinu legalabb annyira mukodik is. De csak azert, mert mukodtetik, folyamatosan atirjak, ertelmezik stb. Es hulyek is lennenek, ha ezt nem tennek, hiszen ez ezreknek kenyere. marmint az ilyen "elmagyarazom_neked,hogy_mi_alatt_mit_KELL_ertened" tudas-osztast. Nevezheted taltosnak, wodoo, guru, pap,politikus, antropologus, hermeneutikus (van ilyen?:), szulo, es miert ne: fotografus stb. stb. egyszoval - kettovel - a "hozzaerto szakember". es ez igy van jol. es addig amig nem biciklilancal akarjak feltolteni a benned kialakult kepet/format tartalommal. Megint elkalandoztam. Felreertettem magam: reszemrol, ha mar ketallasu a dolog, akkor inkabb kihagyando a koltemeny ertelmezeset megkonnyito sok sok segitseg. barmilyen elettapasztalattal a hatad mogott segitsegtelensegrol mar ugysem beszelhetunk. FEEEEK!! Itt monopolizalom a topikodat:) Hol vannak a hozzaertobb szakik kiknek a szemiotika kisujjukban?
majdnem beírtam, hogy "de olvasni tudunk" :), csak visszatartott az, hogy ez ebben a kontextusban nem igaz.
Tehát Szerinted egy képet mint egy költeményt fogjunk fel, ahol sok segítség kellhet az elemzéshez (jajj, ezt akartam elkerülni :)), de ha ezek megvannak, akkor nagyobb biztonsággal nyilatkozhatunk róluk. tehát nálunk keretek közt tartják az értékelést a közérthető képi formulák, a kompozíció, és a színek.
(A példám egyébként csapnivalóan rossz volt, ennél a versnél (önmagában, cím nélkül) nem működött a fonetikus nyelv egységes értelmezése, mert a körülményekre/környezetre utalás kevés volt. Más verseknél kicsit jobb lehet a helyzet, de ott is kellhet több ismeret pl. az írás körülményeiről)
tudom, hogy bekpeseimnek (is) koszonhetoen nagyon kezdett atmenni OFFosba a topik, de akkor is kikivankozott belolem ez: 1. a táblára egy háromsorost, 2. nekünk meg le kellett írni, mi jut az eszünkbe róla ... 3. írt az osztály minden marhaságot.. de nem mentunk semmire. ezt hogy ertsem? mire kellett volna menni? kitalalni a szerzot/cimet? ha ez volt a feladat, akkor a 2. nem all. ha meg all, akkor a 3.as bukik. szvsz.
valszeg igy muxik a kepekkel is. amig ertelmezesi szabadagod csak szubjektiv korlataid fogjak vissza (es valszeg ez sok esetben annyira limitalt, hogy tobb nem is kell:), mi a merce ami szerint egyik ertek, a masik nem. Ja, hogy mar komponalskor rogzitett volt a muveszur mondandoja, es a balga publikum ezt utolag sehogy nem tudja belemagyarazni, ez fajdalmas lehet. szerencsere nem feher-fekete a vilag. (bar a fotozasnal lehet jobb lett volna annak maradnia:) igy hat fenti sarkitasaim neglizsalhatoak.
soxor jól jönne, ha tudnám, mit kell keresnem a képben, és nem azért, mert a kompozíció (ami szvsz a mindenkori képértelmezés egyik alappillére) nincsen meg, hanem mert a kompozíció által kijelölt út végén van valami, amit nem tudok elhelyezni sehol, az addig tapasztalt jelenségek közül
de az értékrendet most nem tudom idekapcsolni :)
az szvsz (sok itt az szvsz :)) létrejött, mióta az első tolvajt képenvágták, vagy éppen agyoncsapták.
felszámolni nem nagyon tudják/tudták, amikor erre irányuló kísérletek történtek, akkor jött az anarchia (-szvsz :))
a kulcs szvsz az, hogy ott sincs mibe kapaszkodni, nincs se kompozíció, se más fogódzó. (mindegy, holnap megkérdezek egy agykurkász/jelöltet úgyis "kéznél van")
az előző irodalomtanárom azzal nyitott, hogy felírt a táblára egy háromsorost, cím és szerző nélkül, nekünk meg le kellett írni, mi jut az eszünkbe róla. írt az osztály minden marhaságot, de a cím nélkül nem mentünk semmire. a vers témáját nem láttuk. én pl. azt írtam, hogy pattogó tűz.
óra végén felírta a címet: Kosztolányi Dezső: Negyven pillanatkép: 15. Októberi táj
szóval a fonetikus nyelv sem mindig egyértelmű, főleg, ha nincs fogódzó.
az egységes képi nyelv szerintem sem létezik.
DE:
Hogyan lehet akkor közérthető(bb) elemekkel elmagyarázni, hangsúlyozni, kiemelni a mondanivalót?
Létre lehetne -e hozni ezt a nyelvet, vagy azáltal, hogy keretek közé tuszkoljuk a mondanivalót, elszegényítjük az értelmezhető képi világot?
Mennyire feladata a művészi fotográfiának, hogy egy az egyben kiadja a "kép kucsát"?
pl -maradjunk az előzőekben leírtaknál- egy hangulat. mennyire jön/jöhet át? és miáltal?
>Egy kép többet mond ezer szónál< (jó sz@r közhely, de ezt nem írja le más:))
suliban most vesszük a szimbolizmus & tsi. -t, és kicsit elgondolkodtam azon, hogy ez nem -e a legősibb képírások újjáéledése a XXI. században?
És akkor nem lehetne -e ezt használni a képi ábrázolás céljának megértetésére?
Hiszen a vérünkben van, a legtöbb szimbólumot nem kell magyarázni, azért váltak szimbólumokká, mert megegyezés szerint használjuk őket évszázadok óta!
És akkor miért van az, hogy még mindig hiányolják az egységes, közérthető képi nyelvet? Hiszen a képeknek a társadalmunkban is hatalmas szerepük van.
Mi alapján értelmezünk egy képet?
Mert nem mindenki érti azonos módon a képben rejlő üzenetet?
Mert az ezer szó mindenki másnál más és más ezer szó?
Miért?
Mert a közérthető szimbólumok el lennének rejtve?
És baj -e ez, hogy egy kép mindenkinek mást mond?
Ezeken a kérdéseken elindulva, ezekből elvéve, másokat hozzáadva szerintem próbáljuk meg tisztázni képeken keresztül az üzenetüket (remélem, a verselemzés szintjére nem süllyedünk le :))
Mennyiben vesznek részt az üzenet átadásában a szimbólumok, és az egyetemeken tanított alapelvek (kompozíció, színek, stb). monnyuk reklámoknál a szimbólumok dominálnak, de másoknál?
Milyen üzeneteket lehet képekkel átadni?
Százbolha pl mondta, hogy szerinte a természetfotó "nem akciódús" vállfajaiban a hangulat kifejezése a legnehezebb, és legszebb feladat (nem volt nálam magnó, nem szószerint idéztem :)
Nem tudom, hogy meddig fog élni ez a topic, én szeretném, ha ON hozzászólásokkal gyorsan benépesítenétek, és megvitathatnánk ezt a pár kérdést, ami akár magánemberként, akár "hivatalos értékelőként" érdekelhet többünket.
