Nálunk az állatorvos mindig ad kezelőlapot, arra fölírja a diagnózist és az összes gyógyszert, azt is, amit helyben beadott, és azt is, amit otthonra kapunk, adagolási előírással együtt. A macskát mindig oltási könyvvel és ezzel a lappal viszem az orvoshoz. Szerintem ezt minden orvosnak így kell csinálnia, ilyet kellene keresni.
Sajnos nem irtam fel es o sem meg nem is mondta, most azt mondta ketfelet adott masodszor nem ugyanazt. Csak fura hogy nem mondja miez csak hogy biztos elkapott valamit. Most meg a masik ciaca akkorakat pruszkolt mar remeket latok hogy elkapta, mondjuk o nem kohogott. Lehet elviszem mashoz is.
Más a kertes ház, és más a lépcsős. Nem, nem a liftes, hanem a lépcsős. Annakidején (ööööööö 1992 és 1995) lemértem, hogy 16 kg- ot cipelek fel az oldalamhoz szorítva. A szorított tárgy és boldogság a babakocsi és a gyerek volt. Együtt. (Igen, felálltam a mérlegre natúr és úgymond a teherrel:), és folyamatosan kék/zöld foltjaim voltak oldalt. Máig nem tudom, hogy hogyan csináltam, ma már 5kg-tól lihegek, ha hazaérek:D
Szeretném én is OKÖmódra végigvinni, de nálam a pormentesség volt az első. Csomósodóst használunk. Az első az ALDI-s volt...háááát 10, max 25% pormentessége, igaz olcsó. A következő a Fressnapf Premiere alom volt. Nem olcsó. Nagyon nem. De azt vettem észre, hogy az ALDI-s alom sokkal jobban fogyott a felszívóképesség miatt, mint a Fressnapf-es. Tehát nem biztos, hogy valóban olcsóbb, mert az ALDI-sból sokkal többet kellett venni. Aztán volt egy kis kitérő az ár miatt a Zoopluszhoz, de az sem vált be, kevésbé nedvszívó, és nem annyira pormentes, mint a Fressé. Maradtam a Premiernél.
Tehát maradok a Fressnapf Premiere alomnál, és ennek volt járuléka a használt alomtartó.
Szerintem mindenképpen az állatorvossal kellene megbeszélni, ha sokáig nem juttok dűlőre, esetleg egy másikkal is. Meg kellene tudni, mi okozza, fertőzés, esetleg allergia. Az antibiotikumot nem szabad összevissza adni, mert rezisztencia is kialakulhat.
Amúgy persze, láttam ilyet, néha az enyém is köhögött, meg egy ismerős macskánál is láttam ilyesmit, de nem gyakran.
Ilyet lattatok mar? Az allatorvos nem nagyon mond semmit csak azt hogy szerinte nem torokgyulladas vagy hasonlo amit en laikuskent gondolnak, bar a legelsonel azt hittuk valami megakadt benne. Akkor kapott antibiotikum injekciot, masnapra elmult egy het mulva ujra kezdte, kapott ujra mas injekciot meg otthonra tablettat, elmult, ra ket hetre ujra kezdte, most talaltam a multkoribol meg egy fel tabletat amitol masnaprta megint elmult. itt vannak videok az a legregebbi elso amikor a viragcserepek mellett van https://photos.app.goo.gl/6TtzsePFdB7TGAsn8 es nem hanyt nem nyaladzik semmi mas tunete sincs. Most legutobb mar 20 percenkent kohogott majdnem fel napig de attol afel tablettatol elmult neki par oran belul. (bocs aduplazasert de ugy latom ezt masok is olvassak)
Lehet, hogy böngészőt kell frissíteni, vagy telepíteni a Chrome-ot. A régi Firefoxommal én se tudok képet feltenni, de a nemrég telepített Chrome-mal igen. De e-mailben át is küldheted, persze a fénykép megléte az alap.
Maradn maradt, ha elemet veszek a gépembe, le is tudom fényképezni, viszont felrakni nem tudom. Már két barátom is nekifutott, nekik sem ment. Marad a növényhatározó.
Kissé meglepődtem, nem hittem volna, hogy a macskám tizenöt év után is képes újdonsággal szolgálni! Pénteken egy barátnőmtől kértem egy pár virágpalántát, adott egy tucatot. Szombaton nekiálltam elültetni. Három fajta növény volt, csak a büdöskében vagyok biztos, a másik kettőben nem. Nos, ezek közül az egyiket megszimatolta Silver, és rögtön rágni kezdte. Ebben csak az a meglepő, hogy sem a macskafüvet, sem a neki ültetett, kikelő búzát észre sem vette.
Váljék egészségére, csak tudnám, mi volt! Talán az illatos ternye. Viszont olyan nekem is van, de az nem érdekelte és nem is érdekli. Fura história.
Sajna, nálam ilyen szempontból a kényelmi szempontok dominálnak. A sarki kisboltban és a másik, távolabbi sarkon lévő, nagyobb boltban ami kapható, azt veszem. Szerencsémre a macskámnak nincs kifogása ellene. Mindkettő azonos márka, szerencsére.
Próbáld meg a képet más böngészővel feltölteni. Nekem egy ősi, elavult Firefoxom van, azzal egészen kicsi képet sem enged. Letöltöttem a Chrome-ot, azzal már tudok.
Mi Multifit ÖkoComfortot használunk, ez mehet a komposztra. Előtte, még VHO-nál, darált kukoricacsutkát, de az nem csomósodik. VHO sose kaparta be, nála szépen külön lehetett választani a hasznűáltad, de Lemonka rettentően elkaparja, nála az nem jó. Ez az ÖkoComfert csomósodik.
Remélem nem reklám, de ma vásároltam (barátosném szólt) a F.......f-ben 2db almot, és ingyé volt egy nagy alomtartó doboz. Ami azért is jó, mert hiába a használt alom bezacskózása, az még azután is "hangos", és természetesen lusták vagyunk egyből levinni a harmadikról, és az előszobában landol.
Az alom nem a legolcsóbb, de a kezdeti próbálkozások után úgy döntöttem, hogy (szintén a barátosném által javasolt) ezt az almot vásároljuk már vagy 7 éve. Minimális a portartalma, amire az alomtálca melletti fekete felületű tálalószekrény is nagyon bólogat. Tehát ha valaki általában is ezt az almot vásárolja, akkor rohanjon a F-be, mert az ajándék korlátolt számú. (Persze azért közben vettem neki akciós lazacos Gourmandot is:D)
Nos, a fotót nem tudom feltölteni, hiába csökkentettem le a méretét a legminimálisra, akkoris azt kéri az Index, hogy töltsem fel az indafotóra.
Igen, megértem az álláspontodat! Életem első macskáját elkunyeráltam, a másodikat én is az utcán szedtem fel, de még nem volt egy éves, úgyhogy könnyű volt kijönni vele.
A mostani már 15 éves, és pár hónapos korában ő döntött úgy, hogy hozzám szegődik.
Nagyon rettegek attól, hogy apró kiscicát találjak bárhol is a napi utazásaim során.
Macskamentők persze vannak a környezetemben, ahonnan örökbe lehet fogadni, de én attól félek, hogy én, vagy a gyerekeim valahol találnak egy apró kisribancot.
A mára már befogadott 8 évessel is vannak néha problémák, néha ordít éjjelente, de egyébként jó kislány. Egyszerűen nem szeretném újrakezdeni a mitlehet című betanítást. Tegnap is arra jöttem haza, hogy az asztalon lévő papír és toll öngyilkos lett valószínűleg.
A szemben lévő ház pincéjében egy utcai macska neveli három, szürke cirmos kölykét. Időnként kilátogatnak, és játszanak egymással. Ilyenkor alig tudom a szemem levenni róluk, és nehéz ellenállni a vágynak, hogy legalább egyet haza ne hozzak. Vigasztal a tudat, hogy amúgy sem tudnám csak úgy nyakoncsípni egyiküket sem.
Abban, hogy az emberek elég buta macskák, igazuk is van. No de nem csak mint béranya+macska kombinációra tekintenek ránk, időnként a kölyküknek tartanak, és felkínálják a zsákmányukat.
Lukrécia - mint már többször írtam - pontos macska.
Mivel a munka utáni hazaérkezés után az esetek 99%-ban délután 15,30-kor etettük/etetjük ezért akárhol van a három utcára és kertekre terjedő birodalmában, 15.29-kor ott áll a kert közepén az etető asztalkájánál.
Idáig OK.
De most ugye karantén van.
Otthon van a gazdi.
Ezért lett egy ebéd is.
12.00-kor (mikor harangoznak) Ő is kéri a tasakos kajáját.
Meg is kapja.
De fél négykor ugyanúgy előkerül, és mintha délben nem is ebédelt volna.
Tegnap szardíniát vacsoráztam. Silver odajött, megszagolta, és úgy nézett rám, amiből rögtön nyilvánvaló lett, hogy mélyen lenéz azért, mert ilyesmiken kell tengődnöm. Fura dolog, hiszen az ember azt hinné, hogy rendes macska rajong az ilyesmiért. No de az én macskám ilyen szempontból (is) rendetlen macska.
Csekély vigasz, hogy ilyen főnökkel nem kell egy légtérben tartózkodnod. Azért örültem a nyugdíjnak, mert a legfőbb jó benne, hogy nincs főnököm! Lehet, hogy főnökfóbiánk van, volt vagy lesz is?
Nagyon ellene van mindenféle home office munkának.
Meg van győződve arról, hogy az a dolgozó aki otthonról dolgozik, csaló, sumák, stb.
Ezért 8.00-tól 16,20-ig úgy kell ülni a gép előtt, hogy vállalati kémprogram figyeli a gépet és ha 5 percig nem mozdul az egér azt naplózza és nap végére összesíti, küldi a főnöknek.
Az, hogy Te reggel 04,30-tól dolgoztál 07,30-ig az nem számit.
Silver tegnap lehányta a lepedőt. Utána egyfolytában hozzámsimult, dorombolt, minden lehetséges módon bocsánatot kért, holott csöppet sem haragudtam rá. Olyan ritkán fordul vele elő ilyesmi! Végül is, mire való a mosógép? Annyira szereti a tisztaságot, hogy nem volt hajlandó addig az ágyra feküdni, amíg nem húztam tisztát. Nem ez a legszörnyűbb sorscsapás, ami idáig ért.
Most már jól van, az ablakban napozik, békésen szunyókál, ha bemegyek a konyhába, felemeli a fejét, rámnéz, és örül, ha kissé megsimogatom. Még jobban, ha egy kissé fésülgetem. Meg is teszem!
