A Legfelsőbb Bíróság felmentett egy csendőrnyomozót, akit csaknem 50 éve végeztek ki Ságvári Endre megölése miatt.
Kristóf László 1944 nyarán részt vett abban az akcióban, amelyben egy budai cukrászdában próbálták elfogni az illegális kommunista Ságvárit, aki ellenállt, és a tűzharcban életét vesztette. A csendőrt két társával együtt 15 évvel később halálra ítélték és kivégezték.
A hozzátartozója által kezdeményezett hétfői felülvizsgálati tárgyaláson Ságvári Endre megölése ügyében felmentették az egykori csendőrt, más vádpontok esetében pedig elévülés, illetve büntethetőséget kizáró ok miatt megszüntették az eljárást.
16 éve csak egyetlen "liberális" tömörülés lézetik Magyarországon, az SZDSZ.
Az SZDSZ pedig kimondottan egy magyarellenes tömörülés. El fog múlni, mit a tályog, de addig még elég sok fájdalmat fog okozni az országnak.
És bizony előír! A maga sajátos módján: a megvetéssel, a megalázással, a kigolyózással, a cimkézéssel, a kiközösítéssel, a kisajátítással, a megosztással és egyéb "liberális" nyalánkságoggal.
Eleve magyarellenességgel indított!!! "Mi nem az ezeréves Magyarországgal vállalunk kontinuítást" hírdette harsányan Bauer apó méltó fiacskája, amúgy "liberálisan. Aztán folytatták a Kapu-ban az EZEK című kis glosszával. Majd sorra jött a többi is, Esterházy Péter hírhedt írásával mér a korai szakaszban. Nyilt rasszizmusukat amolyan jópofaságnak állították be. Végül itt ez a fórum. Csupa-csupa vidám fickó űz gúnyt bármiből, ami a nemzethez tartozik. Harsány röhögés közepette.
Nem lehet az egész cécót a politika számlájára írni. Külön-külön, egyes esetben talán igazat is tudnék neked adni, se így ömlesztve, még a felsorolt védekezésed is csupa-csupa terhelő bizonyíték.
Még vitatkozni sem érdemes Tepannonságoddal! Te a Rómiai Birodalom óta kizárólag a birodalmak híve vagy, valószínűleg egy ittfelejtett őskövület, aki fennmaradt az őskorból a Monarchián át egészen a "globális" világbirodalomig. :-(((((
//"....Ugyanakkor nem merem kizárni azt a lehetőséget, hogy a nemzetállamnak szükségszerűen kell lassan eltűnnie. Ahogy a család jelentése és szerepe megváltozott az év(tíz)ezrek során, a nagyobb közösségek szerepe és egymáshoz való viszonya változott, úgy lehet, hogy a határok eltűnése is természetes folyamat.."//
A társadalmi ebvolúció trendje is ebbe az irányba mutat. Csak egészen bizonyosan nem abban a formában fog megvalósulni, ahogyan azt "liberálisék" elő akarják írni a természetnek.
Nincs más példa a természetes trendre, csak a második világháború utáni nyugat-Európa. Egészen jó irányba indult. De a "liberalizmus" eltérítette. Pontosabban visszatérítette egy korábbi szakaszába.
A Te őseid megkapták hazájukat Trianontól, feltéve, hogy nem hunok voltak. Az én őseimtől elvették. A Te őseidnek utódai minödössze 16 évesek, az én őseimnek utódai 1100 évesek.
Amerikából pedig nem illik igényt tartani egy európai területre. Csak úgy mondom, liberálisan!
//"...A jelképekkel a legegyszerűbb visszaélni: felhúzom a nemzeti lobogót, és máris nemezti vagyok; kitűzöm a kokárdát, és máris hazafi vagyok. Mitől lesz nemzetibb vagy hazafibb az, aki talpig magyar zászlóba öltözve üvöltözik egy focipálya lelátóján, mint az, aki csendesen és becsületesen teszi a dolgát?....."//
Na tessék!
Ilyen a "liberális" nemelőírás!
"Csak" visszaélni lehet a jelképekkel, "magyarkodni"! Kuss magyar! Dolgozz csendesen, és ennyi!
//"....A legnagyobb hazafiatlanság, ha a honfitársamat nemzeti érzésében megbántom csak azért, mert valamiben másként gondolkodik ugyanarról..."//
Nem ugyanarról!!!!! Az egyik ideológiát gyártott magának "ugyanarról", amit a másik egyszerűen csak megél. Az "ideológiai" magyar nem ugyanaz, mint a nemzeti magyar.
Még valami a 16 évről: ismerem jól a nézetedet, amely szerint a ma magukat liberlisnak nevezők nem is liberálisok, vagy legalábbis méltatlanok Deák, Kossuth, Eötvös liberalizmusára. Erről szépen levitázgatunk még, aztán majd dönt az utókor.
Azt viszont kár megpróbálni letagadni, hogy a lassan puhuló diktatúrában annak a borzasztóan Kis számú (...) csoportnak - lám, a Ságvári effektus visszaköszön - a legnagyobb részét, amely felvette az egyenlőtlen kűzdelmet a pártállammal szemben, a mai liberálisok tették ki. Most persze, utólag, már mindenki marha okos meg marha bátor, és gyorsan kiderítik, hogy nem is igaz, meg ha igaz, akkor az nem is volt olyan veszélyes, sőt, a végén majd kiderül, hogy az MSZMP KB saját maga szervezte a saját illegális ellenzékét. Hogy is mondta Hofi anyósa? - Gézám, a végén még megérjük...
...Egyelőre az a nagy harci helyzet, hogy a 16 éves "liberálisék" szeretnék előírni az 1100 éves magyaroknak, hogy hogyan legyenek magyarok...
Jól tudod, hogy ez nem igaz. Én még nem hallottam, hogy például valamelyik liberális politikus vagy akár csak egyszerű állampolgár azt követelte volna, hogy mondjuk ne legyen magyar zászló a köztársasági elnök mögött az újévi beszédnél; amikor viszont a mostani elnök nem a zászló hátterén mondta a beszédet, te tudod a legjobban, zividii, hgy hetekig ment a balhé, és a legkevesebb az volt, hogy az elnök nem magyar, nem hazafi. És nem a liberálisok balhéztak, hanem azok, akik másoknak mindig meg tudják mondani, hogy ki a jó hazafi rajtuk kívül (senki).
Mondta neked egyetlen liberális, hogy tedd ki a kokárdát március 15-én, vagy hogy ki ne merd tenni? Nem találkoztél ilyennel. Volt viszont olyan - elismerem, magát nemzeti konzervatívnak hazudó - politikus, aki elő akarta írni, hogy mettől meddig hordjuk. És ebben nem az a szörnyű, hogy van ilyen politikus (helyesbítek, szörnyű), hanem az, hogy igen sokan vevők voltak erre a hatásában megosztó, kirekesztő, valójában kampánycélra szolgáló felszólítással (Kőbányán minden 20., 30. járókelőn láttam kokárdát 15-étől különböző napon).
És - tudom, ezzel viharos vizekre hajózom, de vállalom - voltak, akik elő akarták írni, hogy hogyan kell december 5-én szavazni, és amikor nem az történt, amit vártak, akkor már nem csak az ország másik fele lett a saját hazájában hazafiatlan, hanem gyakorlatilag a lakosság 80 százaléka.
És még valami: remélem, hogy az "1100 éves" magyarok szembeálíltása a "16 éves" libereálisokkal csak rossz fogalmazás. A liberálisok ugyanúgy az 1100 vagy akárhány éves magyarok része, mint a konzervatívok, szocik, népnemzetiek vagy kommunisták, csak éppen a szabadságot, a demokráciát tekintik a legfőbb értéknek, míg a többieknél esetleg más a fontossági sorrend.
"Ha mar arrol van szo ki volt itt elobb. Micsoda marhasag...."
Persze ,dehat eppen ezt mondom en is,mi pannonok ,megtanitottuk a pusztai lovasokat a mezogazdasagra, az allamszervezesre ,beemeltuk oket az europai civilizacioba.Irast ,vallast adtunk nekik,ami akkor ha szertjuk ha mnem fontos tarsadalomszervezo ero volt, de ez a frissen kikeresztelkedett Vajk mint altalaban a neofitak kicsit tulbuzgo volt mert azert a pusztai lovasok sokminden hasznos dolgot is hoztak amit mi pannonok is szivesen atvettunk volna,dehat az oreg Estefan turelmetlen volt,papabb akart lenni a papanal, es ahol vagjak a fat hullik forgacs es sokmindent el is pusztitott amit be kellett volna emelni az europai kulturaba.
És megintcsak kár a liberalizmust a nemzetállammal szembeállítani. Almát körtével inkább lehet, mert mindkettő gyümölcs, itt viszont teljesen más fogalmi területekről van szó.
A liberalizmus a nemeztállamban is működik, ileltve nélkülözhetetlen. Liberalimzus nélkül a nemzetállam elnyomó szerepe erősebb: a nemzeti és más kisebbségeket nincs, ami megvédje az állammal szemben.
A nemzetállam csak ott működi, ahol az etnikai határok megegyeznek a földrajzi határokkal. Én nem vagyok a nemzetállamnak sem ellensége, sem feltétlen híve: én jól érzem magam Magyarországon - persze addig, amíg mindenféle okostojások nem akarnak beleszólni az életembe -, de jól érzem magam Franciaországban, Olaszországban vagy akár Belgiumban is; a hazám viszont itt van, és leginkább itt szeretnék élni.
Ugyanakkor nem merem kizárni azt a lehetőséget, hogy a nemzetállamnak szükségszerűen kell lassan eltűnnie. Ahogy a család jelentése és szerepe megváltozott az év(tíz)ezrek során, a nagyobb közösségek szerepe és egymáshoz való viszonya változott, úgy lehet, hogy a határok eltűnése is természetes folyamat. Ha ez így van, akkor természetesen vissza lehet sírni a régi jó kis nemzetállamot, ahogy mondjuk az ősközösségi nagycsaládot, de ennél sokkal többet nem lehet tenni.
Még ha egy ország képes lenne is egy ilyen esetben kívülmaradni, valószínűleg annyira előnytelen helyzetbe kerülne a többiekkel szemben, hogy vagy vagy ez az ország is "belerogyna" a többiek karjába, vagy csak erőszakkal, diktatórikus eszközökkel lehetne megakadályozni ezt a folyamatot.
"Egyelőre az a nagy harci helyzet, hogy a 16 éves "liberálisék" szeretnék előírni az 1100 éves magyaroknak, hogy hogyan legyenek magyarok"
Na latod eppen ez az ,hogy liberalisek nem akarjak eloirni senkinek hogyan legyenek magyarok .. Azt a te szeretned eloirni masoknak.Ja es nem 16 evesek.Amugy mit akarsz ezzel az 1100 evvel ,az en oseim mar joval a magyarok bejovetele elott Pannoniaban eltek,van annyi joguk erre a foldre mint a pusztai koborlo lovasoknak.
Kár lenne itt (is) a liberalizmust vagy a baloldaliságot - mily csacska is, aki ezt a kettőt megpróbálja egy kalap alá venni - a nemzeti érzéssel szembeállítani.
A liberális - Deák, Kossuth, Eötvös - ugyanúgy szereti a hazáját, a baloldali szimpatizáns ugyanúgy szereti a hazáját, mint a nemzeti konzervatív. A különbség az, hogy a liberális, a baloldali és a konzervatív is részletekben másként értelmez bizonyos dolgokat, és mást vár el a hazától. A lényeg azonban nem változik.
Van viszont egy jelentős különbség: a liberális soha nem akarja előírni a baloldali vagy a jobboldali honfitársának, hogy az konkrétan hogyan szeresse a hazát. A másik kettő esetleg hajlamos lehet erre.
A külsőségeknek természetesen van szerepük, és sok esetben nincs is más lehetőség a hazaszeretet kimutatására, mint a külsőségek. Ugyanakkor a haza nem a nemzeti jelképekben merül ki, és a hazaszeretet nem a nemzeti jelképek iránti tiszteletből áll.
A jelképekkel a legegyszerűbb visszaélni: felhúzom a nemzeti lobogót, és máris nemezti vagyok; kitűzöm a kokárdát, és máris hazafi vagyok. Mitől lesz nemzetibb vagy hazafibb az, aki talpig magyar zászlóba öltözve üvöltözik egy focipálya lelátóján, mint az, aki csendesen és becsületesen teszi a dolgát?
Mindenkinek magána kell eldöntenie, hogy hogyan és milyen módon szereti a hazáját, és a többieknek tiszteletben kell tartaniuk ezt a döntést. A legnagyobb hazafiatlanság, ha a honfitársamat nemzeti érzésében megbántom csak azért, mert valamiben másként gondolkodik ugyanarról.
//"...Nem gyũlölnek/gyũlölünk mi senkit. Csak ne akarják megmondani, hogyan gondolkozzunk, hogyan szeressük a hazánkat, és hogy milyen feltételek esetén van jogunk egyáltalán hazának nevezni..."//
Nagytakaritás "liberális" módra: szemét át a másik szobába!
Egyelőre az a nagy harci helyzet, hogy a 16 éves "liberálisék" szeretnék előírni az 1100 éves magyaroknak, hogy hogyan legyenek magyarok, mitől, meddig, minek, miért, merre és mimódon. Még a magyarok történelmét is ők szeretnék előírni, visszamenőlegesen is meg a jövőre nézve is:
NEM A MAGYAROK TALÁLTÁK KI UGYANIS MAGUKNAK A MAGYAR NEMZETET, DE NEMÁM:
" A franciák a XVIII. század végén. A liberálisok jelenleg ezt a XIX. század elejére kiforrottá váló nemzetfogalmat használják. Ha éppenséggel használnak nemzetfogalmat, ugyanis sok liberális szembesülve a globalizációval elutasítja a nemzetek létjogosultságát a politikai életben és provinciális jelenségnek tekinti őket."
Az SZDSZ, leánykori nevén még úgy mondta volna, hogy "ki a közéletből a nemzettel!"
Nem gyũlölnek/gyũlölünk mi senkit. Csak ne akarják megmondani, hogyan gondolkozzunk, hogyan szeressük a hazánkat, és hogy milyen feltételek esetén van jogunk egyáltalán hazának nevezni. A kokárda meg egy külön tészta: amikor (2002) egy párt egyértelmûen kisajátította magának ezt a szimbólumot, ui. kvázi eltiltott a hordásától, akkor mért szeressem annak viselôit. Tudom, úgysem érted.
"Keleteurópában sajnos csak a mi kommunistáink és liberálisaink gyűlölik saját nemzetüket. Soha nem képviseltek és képviselnek magyar érdekeket. Mindig csak mások, románok, szlovákok, oroszok, európaiak, amerikaiak, izraeliek érdekeit. Ez valóban magyar sajátosság."
Ez temrészetesen úgy marhaság, ahogy van. Erre csak azt lehetne válszolni, hogy egész Európában csak a magyar nacionalista szélsőjobb állítja, hogy az összes többi politikai erő nemzetellenes. Sajnos vagy szerencsére, ez sem igaz: minden ország szélsőséges nacionalistái mindig és mindenütt nemzetellenességgel vádolják a velük egyet nem értő politikai erőket.
Ha a világ nacionalista szélsőjobbjainak igazuk lenne, akkor már minden ország rég összeomlott volna, minden országot eladtak volna a többinek. Szerencsére ritkán van alkalmuk megmutatni, hgy milyen az, amikor ők árulják a hazát, a józan erők többnyire megakadályozzák ezt. Amikor nem, akkor jön egy kis helyi vagy világháború.
Ugyanolyanok tehát a mi szélsőségeseink, mint az egész világon mindnütt: demagógok és hazugok.
Egy valamit valóban nem hallottam még: egyik ország szélsőjobbosai sem álíltják azt, hogy csak az ő országukban ilyen a másik oldal. Ebben az élen jár a mi derék magyar nemeztrontó nacionalizmusunk.
Azt hiszem, Neked vannak előítéleteid. A román és szlovák politika akkor nyugszik meg, ha 1%-nál kevesebb magyar fog élni az egykori magyar területeken. Akkor majd mindent támogatni fog. Népművészetet, iskolát, kapcsolatokat az anyaországgal. Addig asszimilálni vagy elüldözni akar. Ebben a maguk szempontjából igazuk is van.
Minden a románok és szlovákok meggyőzésére irányuló eddigi gesztus is felesleges és kártékony volt, és ma is az. Ez semmi más, mint a kinti magyarság magárahagyása és saját magunk lealázása. Gyakorolja is ezt szorgalmasan Gyurcsánnyal szemben is a román és szlovák politika. Gesztusokat mindig csak az erősebbek, a győztesek gyakorolhatnak. A gyenge gesztusai teljes felmorzsoláshoz vezetnek.
És ez magyar oldalról természetesen csak ürügy. A magyar baloldali politika elit jelentős része, a balliberális oldal pedig 100%-ban és elszántan magyarellenes. Fel szeretné számolni a nemzetet, a nemzeti érzést, történelmi tudatunkat. A népszavazás igaolja, hogy nagy sikereket értek el. A nemzet felszámolása projekt gyakorlatilag megvalósult.
Keleteurópában sajnos csak a mi kommunistáink és liberálisaink gyűlölik saját nemzetüket. Soha nem képviseltek és képviselnek magyar érdekeket. Mindig csak mások, románok, szlovákok, oroszok, európaiak, amerikaiak, izraeliek érdekeit. Ez valóban magyar sajátosság.
Elfogultságod és előítéleteid nem engedik látni a tényeket. A nyugodt, tárgyilagos politizálás mindig több eredményt hozott, mint a kardcsörtetés. Ami eredményt eddig sikerült elérni a határon túli magyarság körülményeinek javításában, jogainak érvényesítésében, az mind a felelősen, józanul politizáló kormányoknak köszönhető.
A romániai magyar politizálás kulcskérdése az volt, hogy a románok megértsék és elhiggyék, hogy Magyarország nem törekszik revízióra, nem akarja a határokat módosítani, nem akarja a jelenlegi Romániát területileg megcsonkítani. Nehéz eset volt, mert a nacionalista románok ennek ellene dolgoztak, és idehaza is volt nem kevés erő, amelynek nem a kinti magyarok helyzete, élete volt a fontos, hanem a szélsőséges nézeteik hangos hirdetése.
Tessék már megérteni, nem arról van szó, hpgy bárki, aki magyar, egyétért-e a trianoni diktátummal, hanem arról, hogy hogyan lehet a meglévő feltételek között úg ypolitizálni, hogy a határokon túli magyarok helyzete a lehető legjobb legyen.
Láttuk, hova vezetett a Balkánon, ha a szélsőséges nacionalista érzelmek elszabadunak: halál, szenvedés, nyomorúság. Ezt lehetett volna elérni a magát nemzetinek nevező, valójában felelőtlen, ostoba, nemeztellens politizálással.
"Olyat végképp nem hallottam, hogy bárki is a Benes-dekrétumokat támogatná nálunk. Ez annyira irreálisnak tűnik,hogy megkérlek, idézz forrásokat, különben kételkedni fogok a szavahihetőségedben."
Éppenséggel Kovács elvtársék támadták Orbán Viktort, amikor fel merte emlegetni a Benes dekrétumok ügyét egy olyan alkalommal, amikor bizonyos bajor körök ezt forszírozni kezdték.
2005-ben pedig a Gyurcsány kormány szavazatával megakadályozta, hogy az ENSZ emberjogi bizottsága megtárgyalja külföldi magyar csoportok és személyek kezdeményezésére a Benes dekrétumok ma is ható alkalmazásának ügyét. Mivel természetesen a balliberális cselédsajtó nem jeleskedett a példátlan nemzetáruló aktus nyilvánosságrahozatalával, álljon itt a FIDESZ akkori közleménye:
"A kollektív bűnösség elvére épülő Benes-dekrétumok szlovákiai magyarok százezreit tették jogfosztottá és földönfutóvá a második világháborút követően Hatásai még mindig érezhetőek, hiszen semmissé tételükre a mai napig nem került sor - olvasható a Fidesz sajtóközleményében.
A Benes-dekrétumok továbbélése azonban nem csak a felvidéki magyarok megaláztatásának utólagos legitimálása, de szöges ellentétben áll az újraegyesült Európa szellemével is - állítja Németh Zsolt, A Fidesz - Magyar Polgári Szövetség Külügyi Kabinetjének vezetője.
A Fidesz - Magyar Polgári Szövetség kezdeményezi, hogy a magyar kormány változtasson a magyar érdekeket súlyosan sértő álláspontján és támogassa az ENSZ emberi és kisebbségi jogokkal foglalkozó bizottsága előtt fekvő indítványt, amely a kérdés napirendre tűzését célozza az ENSZ magasabb fórumain - zárul a dokumentum."
"Meg kell mondanom, még nem hallottam olyan magyar pilitikusról, aki támogatná a magyarellenes politikát Romániában"
Kádár, Grósz, Medgyessy, Gyurcsány, Kovács.......
Az Erdély Romániához csatolását a román miniszterelnökkel pezsgővel ünneplő Medgyessy: mi ez, ha nem üzenet, hogy örülünk, hogy a tiétek, azt csináltok ott, amit akartok. Vagy talán el tudja valaki képzelni, hogy egy román miniszterelnök pezsgővel ünnepelné a magyar miniszterelnökkel Erdély 1940-es visszatérését?
Kovács: miután nem merte nyiltan ellenezni a státusztörvényt, és megszavazta, és amikor ezt a román miniszterelnök is némi látszatengedmény fejében elfogadta, hatalmas propagandaháborút indított ellene, és amikor hatalomra kerültek, az első dolguk volt a státusztörvény megfojtása.
Gyurcsány: propagandaokokból még 2005 őszén megszavaztatta a magyar parlamenttel Románia EU-s csatlakozását, propagandaelőnyt remélve Orbánnal szemben, akár megszavazza, akár nem. Ezt minden normális, hazáját szerető politikus az utolsó pillanatig halogatta volna az utolsó pillanatig. És addig még jó pár, magyaroknak kedvező döntést csikarhatott volna ki a románokból. Természetesen Gyurcsány román barátai azonnal nem szavazták meg a kisebbségi törvényt, most a Gozsdu hagyaték ügyében is lealázzák Gyurcsányt és Magyarországot.
És mindennek koronája, a dec. 5-i népszavazás propagandája. Ennél jobban a románok sem gyűlölik a magyaokat, mint az itteni magyar anyaynyelvű balliberális politika elit.
"Nem tudom, ki az, aki a magyar hősi emlékművek ellen bármit is tenne vagy gondolna."
Nagyágyúkat vetett be a balliberális szellemi terrorosztag a II. világháború áldozatainak emléket állító XII. kerületi turulos emlékmű ellen. A főváros kihasználva a kommunista-szadeszes többségét mindent megtett a szobor állítás elgáncsolására. Majd, mikor mégis megépült, vad agitáció kezdődött az eltávolítására.
"A szentkorona-tan érdekes és izgalmas terület, de ne vedd sértésnek, ha a magyarok többsége egyszerűen egy legendának tartja, ha egyáltalán ismeri"
A Szentkorona Magyarországot jelképezi, Ő az ország szimbolikus tulajdonosa. A királyok nem saját jogukon uralkodtak, nem övék volt az ország, hanem csak a Szentkorona nevében. Mindenképpen egyedi, felemelő nemzeti ereklye. Ezt az ereklyét gúnyolta a Hölgyfutár nevű lapban ocsmány módon egy "művész", akiért az egész balliberális elit egy emberként kiállt. De ezen kívül is számos méltánytalan nyilatkozat hangzott el: Kis János, a balliberális próféte, a balliberális erkölcs kősziklája svájci sapkának titulálta. Mi ez, ha nem mélységes gyűlölet kifejezése, azok megalázására való törekvés, akik ezt szent ereklyének, szimbólumnak tartják?
Én sem hiszek a Tórában, de nem adom rejszoló ördögfigurák kezébe a hívő zsidók megalázása céljából.
Igen, az én logikám alapján az a rendőr jogszerűen intézkedett, sőt még különösebben brutális sem volt, hisz az intézkedési jogköre ezt lehetővé tette.
Nem ő volt a hibás azért, hogy a politikai berendezkedés milyen korlátozásokat iktatott törvénybe ami Orbán civil ellenszegülését megalapozta.
"Kik gyűlölik a kokárdát? Hogyan lehet egyáltalán gyűlölni a kokárdát?" kérdezi Újlaki.
A nemzeti színeket a kommunista és a posztkommunista baloldal folyamatosan gyűlöli és fél tőle, akár Kádár, akár Horn, akár Gyurcsány van hatalmon, akár Kis János, akár Pető Iván játssza a főideológus szerepét.
Emlékezzünk: nem is volt szabad egyedül kitenni a zászlót, mindig kisérte a munkásmozgalom vörös lobogója.
Emlékezzünk: a kommunista rendszerben számos fiatalt tartóztattak le és rúgtak ki az egyetemről pusztán kokárdaviselés miatt. És mostanában is micsoda undorral nyilatkoznak a felvilágosult szélsőséges liberális elvtársak azokról, akik a nemzeti színeket szeretik, magukra, netán házukra kitűzik. Hány autót rongáltak meg a balliberális cselédmédia által felhergelt balos csúcselék? Számos ilyen incidensről hallottam.
A magyar nemzeti szimbólumokat ért támadásokat rendszerint elhallgatja a nédia, ha mégsem, a rendőrség soha nem találja meg a tettest. Bezzeg, ha izraeli zászlót ér megbecstelenítés, "feszítsd meg"-et kiált a balliberális csőcselék és a mögöttük álló éceszgéberek.
Nofene, a rend őre csak akkor tud jogszerűen őrködni, ha van rend. A te logikád szerint az Orbán a gumibotjával a torkánál szorító rendőr is a rend őre volt.
Szerintem Ságvári helyében Orbán Viktor is pisztolyt rántott volna, meg te is.
Tényeket is közöljünk a kommunista hazugságokkal szemben:
UNGVÁRY KRISZTIÁN Egy emléktábláról
A magyar antifasiszták számára Ságvári Endre egyfajta vonatkoztatási pont. A Szépilona vendéglő falán elhelyezett emléktábláját nemcsak ők, hanem magas rangú politikusok is megkoszorúzzák, mint pl. Hiller István, a Magyar Szocialista Párt elnöke. A koszorúzás kapcsán kritikus hangok is megszólaltak (lásd Hahner Péter és Papp László Tamás, ÉS, 2004/33., 34.), mondván, Ságvári Endre antifasiszta ellenálló tevékenysége nem demokratikus, hanem diktatórikus célt követett, amit az is bizonyít, hogy Ságvári kommunista politikusként helyeselte a Molotov-Ribbentrop-paktumot és a sztálini párt intézkedéseit.
Nem tudhatjuk, hogy Ságvári mit tett volna 1945 után. Családjának többsége kommunistasága miatt 1945 előtt megtagadta, de a háború után közülük többen is akadtak, akik a totális diktatúra szolgálatára adták magukat, húga például az MDP Központi Vezetőségének munkatársa, majd 1956 után az MSZMP KB tagja is volt. A sor folytatható volna, de a Ságvári-történetben sokkal fontosabbak azok a szálak, amelyek miatt a Szépilona kocsiszín mellett a Remíz vendéglő falán még egy márványtáblának volna helye... Minden jel szerint erről a Ságvári-ügyben az antifasiszta emlékkultúrát szorgalmazók mit sem tudnak. Fencsik Flóra azt emelte ki, hogy Ságvári "legalább visszalőtt", Donáth Ferenc szerint "nyilasokkal vívott kézitusát", Sándor Iván szerint "Ságvári elpusztítói gyilkosok".
Mindegyik állítás súlyos tárgyi tévedés. Ságvári ugyanis nem visszalőtt, hanem ő lőtt először. Letartóztatói közül egyik sem volt a nyilas párt tagja. A kirobbant tűzharcban a nyomozók szolgálati kötelességüket teljesítették, nem nevezhetőek gyilkosoknak.
Ezek a tévedések is súlyosak, de eltörpülnek amellett, hogy Ságvári személye elválaszthatatlan azoktól a gyilkosságoktól, amelyeket nevében és nevével követtek el. Halála 1945 után azonnal politikummá, és több perben is justizmord forrásává vált. Az illegális kommunista párt túlélői szerették volna felelősségre vonni azokat a rendőröket és csendőröket, akik 1945 előtt kihallgatásaikon és kínzásaikban részt vettek. Sokan részben ezért léptek be a politikai rendőrség, a későbbi ÁVH soraiba. Itt kezdettől fogva ugyanazokat a módszereket használták, mint az őket korábban kihallgatók. Lényeges különbség volt azonban, hogy a Horthy-rendszer rendvédelmének nem volt szüksége prekoncepciók gyártására ahhoz, hogy a kommunistákat üldözze, míg a kommunisták számára a folyamatos koncepciógyártás határozta meg a felelősségre vonást, amelynek során ugyanazt a büntetést kapta bűnös és ártatlan. Erre példa a Ságvári-ügy is.
*
A későbbiek megértéséhez szükséges először vázolni, mi is vezetett 1944. július 27-én Ságvári halálához. Rendőrnyomozók már régebben figyelték Ságvári egyik kapcsolatát, részben azért, mert azt hitték, hogy az illető nyomán Kádár Jánost is le tudják tartóztatni. Kádár helyett azonban Ságvári nyomára bukkantak, akit július 27-én reggeltől követtek, majd amikor Ságvári egy elvtársával, Szabados Lajossal találkozott a mai Szépilona vendéglőben (akkor Nagy cukrászda), utasítást kaptak letartóztatására. Gondot okozott, hogy nem volt mindenkinél pisztoly, és csak egy kötözőszíj állt rendelkezésre. Ságvári a kerthelyiségben, a leghátsó asztalnál foglalt helyet. Négy polgári ruhás rendőrnyomozó, Palotás Ferenc törzsőrmester, Kristóf László őrmester, Cselényi Antal államrendőrségi detektív és Pétervári János őrmester, gépkocsivezető vett részt a letartóztatási akcióban. Szabadost Palotás és Kristóf, Ságvárit Cselényi és Pétervári fogta közre. Hárman pisztolyukat is elővették, mindkettőjüket megmotozták, és Kristóf egy nála lévő szíjjal el is kezdte kötözni Szabadost. Hallotta, hogy motozás közben Cselényi odaszólt Ságvárinak "kár a gőzért, Endre". Ez azonban nem hatott nyugtatóan, mert Ságvári a táskájához kapott, onnan kirántott egy pisztolyt majd azonnal lövöldözésbe fogott, és az eléje álló Cselényivel összeverekedett. Kristóf Cselényi segítségére sietett, és lefogta Ságvári kezét. Palotás lövöldözni kezdett, de a nagy tumultusban Ságvári helyett Kristóf felkarját találta el, ami miatt az kénytelen volt elereszteni Ságvári kezét, aki ezt kihasználva kiszabadult és elfutott. Már a lövöldözés kezdetén Cselényit a vállán, Pétervárit a hasán, Kristófot a combján sebesítették meg Ságvári golyói, Kristófnak a dulakodás közben combcsontja is eltört. Ságvári eldobta a kiürült tárú pisztolyt, és kiszaladt a kerthelyiségből. Az utána rohanó Cselényi kiabálására "fogják meg, tolvaj!": a kapuban egy beszkártos és egy feltűzött szuronyú puskás katona állta Ságvári útját, egyik el is gáncsolta, de Ságvári továbbfutott. A Budakeszi úton, a bejárattól nem messze érte utol Cselényi golyója. Ságvári összeesett, a sérült rendőrökkel együtt kórházba szállították, de útközben Pétervárival együtt meghalt.
1945 után azonnal megindult a "háborús és népellenes bűnösök" felelősségre vonása. Mivel a csendőrség és rendőrség nyomozói közül sokan szadisztikus eszközöket alkalmaztak a nyomozások során, érthető, hogy az illegalitást túlélő és jelentős részben az új erőszakszervezetekben tevékenykedő kommunista párttagok mindent elkövettek annak érdekében, hogy börtönbe juttassák volt kínzóikat.
Ennek során már kezdettől fogva történtek furcsaságok. A kommunistaellenes nyomozásokat vezető Juhász István csendőrnyomozót halálra ítélték, de Antal bátyját, aki ugyanúgy ugyanazokban a nyomozásokban vett részt, a politikai rendőrség kiképzőnek megtartotta, és később életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.
Palotás Ferencet 1948-ban tartóztatták le. Az ellene indított eljárás jogilag megalapozott lehetett volna, hiszen Palotásra számtalan tanú bizonyította, hogy kihallgatások során szadisztikusan viselkedett, vert, villanyozott, sőt az 1945 januárjában kivégzett Braun Éva nemi szervébe gumibotot is dugott. Első fokon Palotást halálra is ítélték, de a fő vádpont nem a sok esetben rokkantságot okozó verések, hanem "Ságvári elvtárs" meggyilkolása volt.
Utóbbi titulus elég sajátos, hiszen egy bíróság elvileg független és pártok felett áll - formalitásokkal azonban a szocialista jogszolgáltatás gyakran nem foglalkozott.
A Budapesti Népbíróság ugyan nem tudta bizonyítani, hogy Palotásnál lett volna pisztoly. Ennek ellenére emberölésben bűnösnek találták, mivel vádlott-társaival "akarategységben" követte el tettét, és ezért teljesen mindegy, hogy a helyszínen ki lőtt.
A Népbíróságok Országos Tanácsa (NOT) azonban életfogytiglanra enyhítette az ítéletet, mondván, hogy nem bizonyítható, hogy a letartóztatók szándéka "eleve Ságvári Endre megölésére irányult volna". A NOT figyelembe vette azt is, hogy a vádlott a letartóztatásban parancsra vett részt, és ezért ezt a vádpontot mellőzte. Palotás jellemrajzához tartozik, hogy a kínzásokban tanúsított túlbuzgósága mellett volt, akit megmentett, perében több mentő tanú is megjelent. Így bizonyítást nyert az is, hogy az időközben az ÁVH-n meggyilkolt Ries István igazságügy-minisztert figyelmeztette a német megszálláskor arra, hogy letartóztatása küszöbön áll, és több zsidót is mentett, anyagi érdekeltség nélkül.
Palotás Ferencet 1956. november 1-jén szabadították ki a börtönből a felkelők. Azonnal az osztrák határ mellett élő rokonaihoz utazott, és feleségül vette menyasszonyát, aki az életfogytiglani ítélet ellenére sem hagyta el. Bár könnyen megtehette volna, nem disszidált, 1957-ben önként jelentkezett a rendőrségen abban a reményben, hogy büntetését mérséklik. Először lecsukták, de 1957. október 24-én a börtönben és azóta tanúsított "példás magaviseletére tekintettel" elengedték, de Kristóf kézre kerülése után ismét letartóztatták.
*
Több oka is volt annak, hogy 1956 után Ságvári Endre ügye ismét terítékre került. Az ÁVH utódszerveként újjáalakuló politikai rendőrség igyekezett bebizonyítani, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc a "horthy-fasizmus" műve volt. Ennek érdekében az összes bűnügyi nyilvántartásban szereplő nyilast és csendőrt ellenőrzés alá vonták. A politikai rendőrség ugyan egyetlen esetet sem talált, amikor ilyen múltú személyek jelentős szerepet játszottak volna a forradalomban, de több esetben eljárást tudtak indítani 1944-1945-ös vagy 1919-es cselekményekért. Ha pedig szabályos eljárásra nem volt mód, akkor ügyeket kreáltak.
Ennek során került elő Kristóf László, aki Palotással ellentétben nem vett részt a kihallgatásokban. Kristóf feladata ugyanis a helyszíni figyelés, a beépülés volt, letartóztatottakkal a dekonspirálódás veszélye miatt gyakorlatilag nem kerülhetett kapcsolatba.
1944. júliusi sebesülése olyan súlyos volt, hogy ausztriai fogságba eséséig gipszben feküdt, a nyilas kormány alatt tehát semmiben sem vállalhatott szerepet. A nála lévő igazolványok segítségével sikerült 1945 után illegalitásba mennie. Békéscsabán telepedett le, ahol feleségével együtt kishaszonbérletben földet művelt, valamint alkalmi munkákat végzett a MÁV és a Szervestrágyagyűjtő Vállalat alkalmazásában, és a téeszbe is belépett.
Kristóf vesztét az újjáalakuló besúgóhálózat okozta. Az ÁVH utódszerve számos ügynököt alkalmazott csak azért, hogy utcai beszélgetések során "ellenséges elemeket" derítsenek fel. Erre használták "Lovas István" nevű ügynöküket is, akinek "állandó feladata vidéki útjai alkalmával ellenséges személyek felderítése" volt. "Lovas" jelentése alapján indult Kristóf ellen nyomozás. Az ügynök az ebédlőben a mezőhegyesi méntelep vezetőjével beszélgetett, amikor utóbbi az ott lógó, "munkásmozgalmi mártírokat" ábrázoló képek közül Ságváriéra mutatva azt kérdezte, hogy "ismertem-e ezt a csirkefogót? Mondtam, hogy nem. Erre elmondta, hogy Ságvárit az ő sógora lőtte agyon Budán egy cukrászdában, aki abban az időben nyomozó csendőr volt."
Erre beindult a gépezet. Kristófot 1958. január 22-én letartóztatták. Ennek során bizonyos szempontból a Ságvári-ügy ismétlődött meg, mert a letartóztatás során több hiba történt, és Kristóf ismét megsebesült. A lakásán megjelenő rendőrök ugyanis nem mondták meg neki, hogy le akarják tartóztatni, ő viszont vonakodott elmenni, mondván, esik az eső. Az egyik nyomozó erre elment erősítésért. Ezután Kristóf mégis elszánta magát az indulásra. Az utcán haladva beugrott egy ház udvarára, az utána nyomuló nyomozóval dulakodni kezdett, kiverte kezéből a pisztolyt, majd elfutott. Egy járókelőtől biciklit szerzett, és volt adósától 4000 forintot vett magához. Nem volt azonban esélye, mert a helyi karhatalmisták hajtóvadászatot indítottak ellene. A mezőberényi Körös-híd mellett fogták el. Kristóf azt kiabálta, nem fogja hagyni magát élve elfogni, inkább lőjék agyon. Egy sorozat combon találta, lába (1944-hez hasonlóan) ismét eltört.
Az új eljárás során Palotás és Kristóf mellé hamarosan további csendőröket és rendőröket is begyűjtöttek, akiknek ugyan nem volt közük Ságvári halálához, de kínzásokban részt vettek. Összesen 13 személy került a bíróság elé. Erre azért volt szükség, hogy a fizikai bántalmazásokban alapvetően részt nem vevő Kristófot összemoshassák a szadista kínzásokkal megalapozottan vádolható személyekkel. Az eljárás során 74 tanút hallgattak meg, köztük sokan 1945 előtt az illegális kommunista párt tagjai voltak, és szörnyű bántalmazásokat szenvedtek el letartóztatásuk során. Néhányan, mint Nonn György legfőbb ügyész, Hazai Jenő ávéhás ezredes a Kádár-, illetve Rákosi-rendszerben maguk is törvénytelenségek sorozatát követték el, és a pert nyilvánvalóan boszszúállásra is használták.
A perben szerepet kapott az 1956-os szabadságharcot gyalázó könyvet megjelentetett hírhedt házaspár, Hollós Ervin és Lajtai Vera is. Hollós ekkoriban a politikai rendőrség "belső reakció" elleni osztályát vezette, és korábban a Nagy Imre-per egyik felelőse volt, nevéhez tapad gyakorlatilag minden 1956 utáni megtorló eljárás, tehát több száz ember haláláért és ezrek börtönbe jutásáért felelős. Felesége, Lajtai Vera pedig illegális kommunistaként szenvedő alanya volt a Hain-féle rendőrnyomozók kínzásainak.
Az 1959. szeptember 12-én ítéletet hirdető katonai bíróság nem ismerte el az 1949-es Legfelsőbb Bíróság ítéletét, és Palotás Ferencet bűnösnek találta Ságvári Endre megölésében. Természetesen ugyanúgy bűnösnek találták Kristófot is, annak ellenére, hogy a bíróság megnyugtató módon továbbra sem tudta megállapítani, hogy melyikük lőtt Ságvárira. Kristóf vallomása szerint ugyanis nála nem volt pisztoly. A halálos lövéseket egyébként is Cselényi Antal adta le, ezt Ságvári Endre boncolási jegyzőkönyve is megerősítette. A per során fel sem merülhetett, hogy az érintettek szolgálati szabályzatban leírt kötelességüket teljesítették akkor, amikor a lövöldözővel szemben fegyverüket használták. Ha nem ezt tették volna, akkor maguk is súlyos kötelességmulasztást követtek volna el.
A bíróságot az ilyen "apróságok" nem érdekelték. Az ítélet feje tetejére állította a jog értelmezését, amennyiben a Horthy-rendszer erőszakszervezeteinek teljes tevékenységét jogtalannak, míg az ezzel szembeni erőszakos ellenállást jogosnak ismerte el.
"A fegyverhasználat kérdésében a bíróság megállapította, hogy a munkásmozgalom tagjai és az egyéb üldözöttek tisztában voltak azzal, hogy elfogásuk esetén, ha a csendőrnyomozók kezeibe kerülnek, milyen sors vár rájuk, nevezetesen durva bántalmazás, megkínzás és rendszerint halál. Éppen ezért, ha ennek tudatában szökést, ellenállást kíséreltek meg, esetleges fegyverhasználat közbeiktatásával is, az jogos, igazságos ellenállás, márpedig a joggyakorlat szerint ilyennel szemben törvénytelen a fegyveres fellépés. Különösen azt célozza a törvényhozó akarata a népbírósági törvény vonatkozásában, így annak szelleme és indoklása is."
A kommunista bíróság logikája szerint a Horthy-rendszerben politikai ügyben a rendszer oldalán fegyvert használók mindenképp bűncselekményt követtek el, akkor is, ha erre a másik fél kényszerítette rá őket. Ráadásul a cselekményt nem emberölésnek, hanem gyilkosságnak értékelték, ami előre megfontolt szándékosságot feltételez, és kizárja azt a lehetőséget, hogy a fegyverhasználatra kényszerítő külső körülmények miatt került sor. Félreértés ne essék: természetes, hogy a bíróságnak el kell ismernie az ellenállás jogát. Az azonban ebből nem következik, hogy az ellenállással szemben fellépők automatikusan megvalósítják a bűncselekmény tényállását.
Az ítéletben azonban ennél is tovább mentek, mert leszögezték, hogy teljesen mindegy, ki is lőtt, a helyszínen tartózkodók mindegyike kollektív bűnös.
"Végül a katonai bíróság azon nyomozók, detektívek magatartását, akik nem a fizikai bántalmazásban, megkínzásban vettek részt, hanem csupán ezt megelőzően nyomozati cselekményeket végeztek, így munkásmozgalomba beépülés, provokatív cselekmények, figyelés, házkutatás, letartóztatás stb. - a későbbiek szerves részének kellett hogy tekintse, ui. minden csendőrnyomozó, ugyanúgy, mint minden üldözött személy, tisztában volt, hogy az ő munkájának mi a célja, és ha az eredménnyel jár, az üldözöttekre milyen sors következik be. Már pedig ezt tudva, az ezzel szembeni ellenállást jogosnak, az ilyen igazságtalan, törvénytelen cselekvőséget pedig a népbírósági törvény szelleméből, a szocialista jogtudat és igazságérzetből kiindulva pedig törvénytelennek kellett tekinteni, így az ebben résztvevők pedig jelen bűnügyben is megállapított bűncselekmény tettesei."
Ezzel a formulával mindenben vétkesnek lehetett nyilvánítani Kristófot. Róla öt tanú vallotta, hogy részt vett bántalmazásokban, de ezek közül egyet augusztusban bántalmaztak, amikor Kristóf kórházban feküdt. Kurucz István és az ávéhás Hazai Jenő nem emlékezett pontosan. Bekker Lajos, Pintér Marianne és Gáspár Ferenc esetében tűnt többé-kevésbé egyértelműnek, hogy Kristófot látták a kihallgatások során, bár ő ezt végig tagadta. A fő vádpont egyébként nem a verésekben történt, utólag nehezen bizonyítható részvétel volt, hanem "Ságvári elvtárs meggyilkolása", valamint az, hogy Kristóf "megrögzött ellenség, aki elfogásakor is a végsőkig ellenállt. A börtönből összejátszást kísérelt meg, az egész eljárás során nemcsak konokul tagadott, hanem az egész igazságszolgáltatásról lebecsülő önteltséggel nyilatkozott mindvégig, még a tárgyalás során is, egészen az utolsó szó jogán tett nyilatkozatáig."
A bíróság kicsinyességére és rosszindulatára jellemző, hogy Kristóf húgának nem engedték meg, hogy vallomást tehessen, és ez után nem részletezett "tiszteletlen magatartása" miatt 200 forintos pénzbírsággal is sújtották.
Palotás és Kristóf elítélése a jogtiprás szélsőséges esetének tűnhet, de a bíróság jogilag abszurd ítéletei mégsem nélkülöztek egyfajta logikát. A Kádár-rendszer az 1945 előtti csendőröket, rendőröket és hivatásos tiszteket ugyanezen elv alapján sújtotta kollektív büntetéssel. Igaz, legtöbbjük esetében ez csak abból állt, hogy munkahelyi előmenetelüket akadályozták, gyermekeik nem tanulhattak egyetemen.
Másodfokon a Legfelsőbb Bíróság ítélkezett.
Szemben az elsőfokú ítélettel, -amelyben Palotást életfogytiglani börtönnel sulytották-, rá is a halálos ítéletet szabták ki. A per többi vádlottjának ítéleteit is súlyosbították, Molnár Mihályt halálra, Bujdosó Józsefet életfogytiglani börtönre, a többieket 2 és 8 év közti szabadságvesztésre ítélték. Az ítéleteket 1959. november 18-án végrehajtották. Az érintettek családjait is meghurcolták, gyermekeiket a rendszerváltásig hátrányban részesítették.
A diktatúra burkolt továbbélése, hogy Kristóf özvegyének tizenöt évvel a rendszerváltás után is viselnie kell a koncepciós ítélet szégyenbélyegét.
***
A nemzeti emlékezet és a jog oszthatatlan. Ha van antifasiszta minimum (amit pl. György Péter az ÉS múlt évi 38. számában szorgalmazott), akkor léteznie kell antikommunista minimumnak is. Szomorú, hogy erről sokan nem akarnak tudomást venni. Ságvári emléktáblája előtt minden évben koszorúznak, de arra senki sem emlékszik, hogy a jog meggyalázásával Ságvárira hivatkozva, az ő nevével és az ő nevében embereket akasztottak fel és családokat tettek tönkre. Ezzel a magatartásukkal az antifasiszták magukat hiteltelenítik, -másokkal szemben pedig ugyanazt a "halottgyalázást" követik el, amelyet az ÉS múlt évi 35. számában Kozák Gyula a Ságvári-koszorúzók ellenzőivel szemben emlegetett.
