Historia de la América Latina.
A történelmi témákon felül az alábbi just for relax témák is elfogadottak:
-Brazíl-argentín foci
- Perui-bolíviai-ecuadori indián népzene
- Mexikói és venezuelai szappanoperák
- Venezuelai és paraguayi szépségkirálynő-választás (Maotai kedvéért).
- Kolumbia: erről az országról vajon mi jót lehet mondani?
Aranyat öntöttek a templomaikra miközben időnként a csődbe került az állam, főleg a spanyoloknál, de gondolom azt képviselték hogy emiatt idegeskedjenek a hitelezők :)
Churriguerra-stílus egy José Benito de Churriguerra nevű spanyol későbarokk-rokokó építészről (élt: 1665 - 1725) és két testvéréről (Joaquín és Alberto), akik szintén a korszak vezető építészei voltak.
Ők Spanyolországban alkottak, de a stílusuk követői később megjelentek az amerikai spanyol és portugál gyarmatokon is.
Külön neve volt annak az építészeti stílusnak, amely a már-már túlságosan is díszes latin-amerikai spanyol és portugál barokk építészetet jellemezte, egy építészről kapta a nevét, de most nem jut eszembe a neve.
Brazília portugál gyarmatosítására és betelepítésére áttérve érdekes, hogy kezdetben elég nehezen indult meg, főleg a kontinens többi részének spanyol gyarmatosításával összevetve.
Brazíliát a portugálok 1500-ban fedezték fel (egyes alternatív nézetek szerint már 1493 körül), de a tényleges gyarmatosítás lényegében csak az 1530-as években indult meg.
1550-ben kb. 15 ezer fő volt a brazíliai portugál gyarmatosok összlétszáma, 1600-ra ez kb. 100 ezer főre ment föl, 1660-ra meg 184 ezer főre.
A 17. sz. közepéig csak a keskeny part menti sáv került gyarmatosításra, nagyobb mértékű portugál bevándorlásra, ill. a belsőbb területek, az ún. Interior gyarmatosítása csak a 17. sz. második felében, 18. sz. első felében kezdődött, főleg miután Minas Geraís főkapitányságban és más területeken is aranyat találtak.
1700-ban kb. 300 ezer fő a brazíliai portugál gyarmatok népessége, 1766-ra viszont már másfél millió, 1800-ra pedig már 3,25 millió.
1820-ban, kevéssel a függetlkenség kikiáltása előtt pedig kb. 4,72 millió.
A 18. sz. elejére már a portugál birodalom "gyémántja", legértékesebb területe lett Brazília, főként az aranybányászatnak és az egyre virágzóbb ültetvényes mezőgazdaságnak (főleg cukornád?) köszönhetően.
A brazíl gyarmati gazdaságnak ez a szerkezete persze főleg az anyaország érdekeit szolgálta, az anyaországgal való kereskedelmet szinte kizárólag portugál kereskedők bonyolították le.
A kibányászott arany nagy része hajókon Portugáliába került, ahol a portugál barokk remekműveibe, templomokba, palotákba került beépítésre.
Maradt arany azért a brazíloknál is, azt meg jórészt a brazíliai barokk katedrálisokba építették be. :-)
Pár évvel ezelőtt láttam egy dokumentumfilmet egy Brazíliában (talán Sao Paulóban, de lehet hogy Rióban) működő magyar hagyományőrző csoportról.
A csoport tagjainak a túlnyomó része magyarul már egyáltalán nem vagy csak néhány szót beszélt (Jó napot, kérem, köszönöm stb.), mégis hetente 1-2 alkalommal összejártak mint magyar származásúak és magyar nétáncokat meg népzenét tanultak, meg Magyarországról beszélgettek.
Persze a latin-amerikai magyar diaszpóra is egy érdekes kérdés.
A legkorábbi magyar telepes hullám még az I. világháború előtt érkezett, de a legtöbben a két világháború közötti években.
Becsült létszámuk az egyes latin-amerikai országokban, ide számítva a már asszimilálódott, de magyar eredetüket még számon tartóakat, ill. a részben magyar származásúakat is.
Igen és érdekes, hogy a dél-amerikaiak régebben "törököknek" (spanyol, portugál: turcos) nevezték őket, mivel Szíria, Libanon és Palesztína - ahonnan a legtöbben érkeztek - akkoriban még az Oszmán Birodalomhoz tartoztak (1920-ig).
Utánanéztem a neten, Brazíliába elég sok közel-keleti bevándorló érkezett, ez a bevándorlási hullám egészen a 2. világháború idejéig eltartott.
Népszámlálási adatok, ill. becslések alapján ma kb. 10 és 14 millió között lehet azoknak a brazíloknak a száma, akiknek közel-keleti vagy észak-afrikai őseik is vannak (Egyiptomból és Marokkóból is érkeztek, de jóval kevesebben mint Szíriából és Libanonból).
Különben olyan országokból is volt bevándorlás ebbe a régióba amire nem is gondolnánk, ilyen az ott élő arab népesség, akik a 19.század végén a 20.század elején érkeztek oda, ezek főleg keresztény palesztinok, szírek és libanoniak voltak.
Érdekes, nem úgy gondolunk ezekre az országokra Brazília kivételével hogy ott sok portugál származású él, inkább a spanyolok ugranak be róluk, illetve Kanadánál a franciák.
Pl. Brazília gyarmatosításának kezdetekor, az 1500-as évek elején Portugália össznépessége mindössze kb. 1,2 millió volt (összehasonlításképpen a Magyar Királyságé a mohácsi tragédia előtt kb. mintegy 4 millió...).
Spanyolországé pedig mintergy 6,5 millió 1500 körül.
"Brazília - 5 millió a harmadik generációig nézve. Ha a régebbi portugál bevándorlók leszármazottait is belevesszük, akkor legalább 40 millió, de akár 50-60 millió is."
Az, hogy pontosan mennyi is a mai, már 200 milliót is meghaladó brazíl népességben a portugál származásúak aránya, azt szinte lehetetlen megállapítani.
Egyrészt a rasszok és népcsoportok rendkívül intenzív keveredése miatt, ill. hogy a régebben, a gyarmati korban bevándorolt portugálok utódai a portugál származásukat már nem feltétlenül tartják nyilván.
Különböző adatokon alapuló becslések alapján a kb. 85-90 milliós ún. "fehér brazílok" (brancos) közül mintegy 40-50 millió lehet részben vagy akár egészben portugál származású.
A kevert, ún. barna brazílok (pardos) - amely a legnagyobb létszámú csoport Brazíliában, az össznépesség közel fele - európai komponense is jórészt portugál eredetű.
Szóval pontos adatok nincsenek, de a legnépesebb latin-amerikai ország mai népességének kialakításában igen jelentős szerepet játszottak az egyébként viszonylag kis népességű Portugáliából érkezett bevándorlók.
A portugál származásúak száma egyes amerikai országokban:
Brazília - 5 millió a harmadik generációig nézve. Ha a régebbi portugál bevándorlók leszármazottait is belevessz7ük, akkor legalább 40 millió, de akár 50-60 millió is.
Egyesült Államok: 1,4 millió (portugál származású).
Portugália abban az időszakban tipikus kivándorló ország volt, a lakosság számához képest hatalmas tömegek vándoroltak ki.
Ennek elsődleges oka a hatalmas szegénység és az óriási társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek voltak.
Portugália a két világháború között Európa legszegényebb országai közé tartozott, talán csak néhány balkáni ország volt mögötte. Még a horthysta Magyarország is gazdagabb, jobb módú volt, pedig itt is hatalmas volt a szegénység, főleg a dolgozó néposztályok alsóbb rétegeiben...
Az EU-ba történő belépés után a portugálok a spanyolokkal együtt hihetetlen összegeket kaptak a felzárkózásra, amelynek eredményeképpen ma már stabilan az európai középmezőnybne vannak, annak is inkább az első felében.
Kb. több testhosszal előttünk, ha pl. az átlagos munkabéreket, ill. azok reálértékét nézzük...:-(((
Na mindegy, ennek a további fejtegetése már OFF lenne itt, még azt hinnének a moderátorok, hogy politizálni akarunk. :-)
Társadalmi feszültség enyhítésre kiváló módszer, az elég elmaradott Portugáliából távoztak a potenciális forradalmárok, persze még így is volt két forradalom náluk a 20.században.
Viszont az érem másik oldala meg az, hogy a 19. sz. közepétől az 1960-as évek végéig kb. két és félmillió portugál vándorolt ki az anyaországból.
Túlnyomó részben az amerikai kettős kontinens országaiba, ezen belül a legtöbben Brazíliába, utána pedig az Egyesült Államokba, de a más országokba is.
Volt kivándorlás az afrikai, indiai és távol-keleti portugál gyarmatokra is, de ez igen csekély mértékű volt az amerikai kontinemsre irányulóhoz képest.
A portugálokról jut eszembe, hogy a függetlenség elnyerése után más európai bevándorlók is érkeztek a volt gyarmatokra, a 19.század végén, 20.század elején a legtöbben, az olaszokból érkezett a legtöbb.
92 éves korában elhunyt Mário Jorge Lobo Zagallo, négyszeres világbajnok brazíl labdarúgó és edző.
A négyszeres világbajnok az természetesen úgy értendő, hogy kétszer játékosként (1958, 1962), egyszer szövetségi kapitányként (1970), egyszer pedig a szövetségi kapitány melletti másodedzőként (1994) lett világbajnok.
Amúgy az 1997-ben Copa Américát nyert brazíl válogatottnak is ő volt a szövetségi kapitánya.
Az általa irányított 1970-es brazíl válogatott talán minden idők legjobb brazíl válogatottja volt, fantasztikus játékkal nyerték meg a VB-t, a döntőben lényegében lefocizták a taljánokat a pályáról (4:1).
Mindezek alapján méltán sorolhatjuk Zagallot a brazíl és az egyetemes labdarúgástörténelem legkiemelkedőbb alakjai közé.
A család közösségi oldalán „örökös bajnokként” búcsúzott tőle.
„Odaadó apa, szerető nagypapa, gondoskodó após, hűséges barát, győztes sportoló és nagyszerű ember. Óriási példakép, akinek fantasztikus eredményei velünk maradnak örökségeként. Hálát adunk istennek, hogy ennyi időt veled tölthettünk, és arra kérjük az Urat, hogy a csodálatos közös emlékek és az örökséged által békére leljünk mindnyájan.”
Inkább 1807-től, mert Brazília, ill. a portugál - brazíl viszony alakulása is része a történetnek.
A portugál udvar, lényegében az I. Mária királynő mellett uralkodó János herceg (később VI. János néven portugál király) 1807-ben megtagadta Napóleonnak azt a kívánságát. hogy Portugália is csatlakozzon az Egyesült Királyság elleni kontinentális blokádhoz.
A franciák válasza erre egy francia-spanyol katonai hadjárat volt Portugália ellen.
János herceg még idejében lépett, az anyakirálybőt és az egész udvart hajóra rakatta és Brazíliába menekítette 1807. novemberében - Salvador de Bahíában kötöttek ki, de később az egész kompánia átköltözött Brazília akkori fővárosába, Rio de Janeiróba.
Odahaza a lelkes, de kis portugál szárazföldi hadsereg tehetetlen volt, képtelen volt ellenállni a hatalmas számbeli túlerőben lévő francia-spanyol expedíciós hadseregnek és az év végére Lisszabon, illetve egész Portugália a megszálló csapatok uralma alá került.
Ez most olyan hogy Tibet is papíron Kína része volt a 1600-as évek vége óta, de a valós kínai jelenlét csak 1950 óta van, amikor katonailag megszállták és kínaiakat telepítettek be oda.
Louisana határait mindig is olyan bátran húzogatták be a térképekre az európai gyarmatosító hatalmak térképrajzolói...:-)
Lényegében a térképen Louisanaként ábrázolt területnek a nagyobb részét, vagy 80 %-át még a 19. sz. elején is az őslakos (indián) népcsoportok tartották az ellenőrzésük alatt és a tényleges spanyol, ill. francia uralom lényegében a nagy folyók mentén létesített városokra, kereskedelmi telepekre és katonai erődökre, ill. azok környezetére korlátozódott.
A terület egy jó részét, pl. a Yellowstone és a Sziklás-hegység vidékét ekkor gyakorlatilag még nem is ismerték a fehérek, azok felfedezésére és feltérképezésére csak a 19. században, már az USA uralma alatt került sor.
Ebből is látszik, hogy a 18. század második felére milyen jól szervezett lett a Spanyol Birodalom közigazgatási rendszere.
1718-at tekintik egyfajta fordulópontnak a történészek, 1714-ben véget ért a spanyol örökösödési háború és a Bourbonok (sp. Borbónes) spanyol ágának megszilárdult a hatalma. A 17. sz. végére az amerikai spanyol gyarmatok siralmas állapotba kerültek, bizonyos értelemben a központi kormányzat el is hanyagolta őket, szeparatista törekvések is voltak. Ezen kívánt változtatni az új uralkodó és kormányzata, ezért 1718-ban nekiláttak a gyarmatbirodalom újraszervezésének, korszerűsítésének - közigazgatás, alkirályságok, főkapitányságok, cabildók (városi önkormányzatok), egyházszervezet, gyarmati hadsereg, hajóhad, kikötők, erődök építése stb. - amely azonban egy hosszú folyamat volt, lényegében egészen az 1780-as évekig eltartott.
Texast Nuevas Filipinasnak hívták? Na, ez nekem is új volt...:-)
Lényegében a hímzett (bordado) charro-öltözet volt a rural egyenruha egyik mintája.
A charrók lényegében Mexikó északi és középnyugati államaiban élő vidéki lovas állattenyésztő népesség volt, közepes és kisebb birtokosok, rancherók és kisebb állattenyésztő birtokkal rendelkező hacendadók.
Benito Juárez elnök 1861-ben hozta létre a mexikói vidéki lovascsendőrséget, a Guardia Ruralt, amelynek tagjait a mexikói spanyolban csak rural (többes számban rurales) néven emlegették.
Porfirio Díaz diktatúrája alatt (1876 - 1911) a rurales jogkörét és létszámát kibővítették, lényegében a diktatúra egyik fő rendvédelmi szerve és támasza volt a vidéki területeken.
A ruraloknak mexikói tardíciókon alapuló mutatós egyenruhájuk és sombrerojuk volt.
A fegyverzetük idővel változott, kezdetben kardjuk is volt, de később a tűzfegyverek szerepe vált fontosabbá, pl. a későbbi időkben korszerű ismétlőpuskákat kaptak és töltényöveket.
A ruralok gyakran feltűnnek az US - mexikói határvidéken játszódó amerikai westernfilmekben vagy az 1910-1917-es mexikói forradalomról szóló filmekben.
A forradalom alatt, 1914-ben a Guardia Rural felosztlatásra került.
