Portugál, andalúz, katalán, baszk, kasztíliai, extremadurai, genovai, velencei, francia, angol és hollandus férfiak (és nők?) akik a tetteikkel megváltoztatták a világtörténelem menetét és naggyá tették Európát.
ha nem tudod hogy mi ez, miból van, és rukkolasalátával és felszeletelt paradicsommal disziték továbbá barnatizsköretet és őszibarackszószt adnak hozzá???
1511-ben a portugál flotta parancsnoka, Alfonso de Albuquerque a malajziai Malacca kifosztására indította a hajóit. Malacca akkoriban a délkelet-ázsiai nemzetközi tengeri kereskedelem egyik legvirágzóbb csomópontja volt. Mindössze 12 napig tartott az ostrom, és teljes portugál győzelemmel zárult. A szultán palotájában pedig olyan gazdagság tárult a hódítok elé, AMIT MINDEN BIZONNYAL EGYIKÜK SEM LÁTOTT KORÁBBAN.
Eddig Albuquerque mindent jól csinált. De lehet, hogy azt jobban át kellett volna gondolnia, hogy éppen a teherszállító hajóként meglehetősen vegyes hírnévvel büszkélkedő, és kifejezetten öreg Flor de la Marba pakolja be az összes kincset, és indítja hazafelé, Portugáliába.
A zsákmányolt kincsek értékét ma 2,6 milliárd dollárra, vagyis bő 850 milliárd forintra teszik történészek. 60 tonnányi arany, egyéb értéktárgyak és egzotikus állatok származtak csak a szultán palotájából. Ezek mellé alig tudták beszuszakolni A KÉTSZÁZ, DRÁGAKŐVEL MEGRAKOTT LÁDÁT.
A következő eseményeket nem nehéz kitalálni: két nappal az indulás után Szumátra partjainál viharba kerültek, és a túlterhelt hajónak esélye sem volt. Végül zátonyra futottak, és a Flor de la Mar elsüllyedt. Minthogy nem a nyílt tengeren történt a baleset, nem halt meg mindenki, a parancsnok, Albuquerque, és több tisztje is megmenekült. A hajó maradványait azonban a hullámok pillanatok alatt szétforgácsolták, és a rakománnyal együtt elnyelte őket a tenger, a 400 fős legénység nagy részével egyetemben.
Részben a természeti környezet testvértopikból átemelve:
John Wesley Powell őrnagy (1834 - 1902), amerikai katonatiszt, polgárháborús hős, felfedező, geológus, néprajzkutató és nyelvész - rendkívül sokoldalúan képzett, széles érdeklődési körű férfi - , 1881 és 1894 között az US Geological Survey igazgatója.
1867 és 1869 között az USA szövetségi kormányzat megbízásából az első tudományos igényű felfedező exoedíciót vezette a Sziklás-hegység akkor még kevésbé ismert, jóformán csak vad indián törzsek által lakott coloradoi és utahi részeire, valamint az arizonai Colorado-fennsíkra.
Feltárta és feltérképezte a Green River és a Colorado River folyók vidékét, beleértve a Grand Canyont is.
Érdemes röviden megemlíteni Powell néprajzkutatói és nyelvészi munkásságát is:
azon kevés korabeli amerikai közé tartozott, aki emberszámba vette az őslakosokat és komolyan érdeklődött a nyelveik és a néprajzuk iránt.
Ő készítettel el az észak-amerikai indián nyelvek első tudományos igényű csoportosítását.
Az USA Geológiai Szolgálatának igazgatójaként végzett munkássága is kiemelkedő volt.
Emlékét őrzi többek között az 1963-ban létesített mesterséges Powell-tó Utah és Arizona USA-tagállamok határán, ez a második legnagyobb űrtartalmú mesterséges tó az Egyesült Államokban.
A festői szépségű Teton-hegyvonulat (Teton Range) az észak-amerikai Sziklás-hegység középső részének egyik vonulata Wyoming US-tagállam nyugati részén, a Wyoming - Idaho határvonal közelében.
Gyakran tekintik a Nyugat-USA, ill. Wyoming tagállam ikonikus hegyének.
Több western- és indiánfilmben is előfordul helyszínként.
Nagy része ma nemzeti park, a Grand Teton National Park.
A másik ikonikus nyugati nemzeti parktól, a korábban már tárgyalt Yellowstone-tól nem messze (amerikai léptékkel nem messze) délre található.
Hogy ne legyek teljesen OFF, majd ennek a térségnek a felfedezéséről is írok néhány gondolatot.
Nemcsak a Cumberland Gap található itt, de a világ leghosszabb ismert barlangrendszere, a Mammoth Cave (Mamut-barlang), amelynek a feltárt járatainak összes hossza 640 km!
A barlang bejáratának környékét 1791. szeptember 10-én adták el egy telepesnek egy korabeli szerződés szerint.
Magát a barlang bejáratát azonban csak 1797-ben fedezte fel egy Kentucky-beli farmer, Francis "Frank" Houchin medvevadászat közben, bár egy másik változat szerint a felfedező a testvére, John Decatur "Johnny Dick" Houchin volt.
A történet szerint a felfedezés úgy jött létre, hogy a fenti 2 úriember egyike egy sérült medvét követve lépett be a barlangba.
A barlang bejáratának környékének első részletes feltérképezését 1798-ban Valentine Simons végezte, aki a barlangba is behatolt és felfedezte, hogy ott salétrom található (a korabeli puskaporgyártás egyik alapanyaga).
Később salétromot bányásztak itt, de egyre inkább előtérbe került a barlang idegenforgalmi célú hasznosítása.
A barlang járatainak feltárásában oroszlánrésze volt egy félvér afro-amerikai rabszolgának, Stephen Bishopnak (kb. 1821 - 1857), aki 1838-tól kezdve a gazdája megbízásából egy sor járatot tárt fel a barlangrendszerben, közte a legendás Bottomless Pitet.
Az 1840-es évektől kezdve a barlangrendszernek egyre több látogatója volt, köztük több korabeli híresség is.
1859-ben nyílt meg a közeli Louisville and Nashville Railroad nevű vasútvonal.
Ehhez a vasútvonalhoz csatlakozva a barlang korabeli tulajdonosa, Larkin J. Procter ezredes postakocsi-útvonalat nyitott meg Glasgow Junction és a Mammoth Cave között.
Ezek a postakocsik szállították az egyre növekvő számú turistaseregletet a barlanghoz egészen 1886-ig, amikor is megnyílt a Mammoth Cave Railroad vasút.
1926. május 25-én már nemzeti parkká nyilvánították, de a hivatalos, szövetségi nemzeti parki státusz kihirdetésére 1941. július 1-jén került sor, ekkor hozta létre a szövetségi kormányzat a Mammoth Cave National Parkot.
Az új-mexikói spanyol kormányzók és katonai parancsnokok később, a 16. sz. legvégén, ill. a 17 sz. folyamán több felfedező expedíciót szerveztek a Nagy Síkságok területére is, egészen a mai Kansas US-tagállam keleti részéig eljutva, sőt az egyik expedíciójuk talán elérte a Missouri folyót is.
Majd később lehet, hogy ezekről is írok röviden, ha lesz rá időm és kedvem. :-)
Bár csak nem szabadultak meg a spanyoloktól, mert az Ibériai-félszigetről egyre többen és többen jöttek.
Mondjuk az is igaz, hogy az erőszakos és kapzsi konkvisztádorok után már konszolidáltabb népek érkeztek, hivatalnokok, földbirtokosok, parasztok, melósok, papok, szerzetesek, szóval afféle birodalomépítők.
Te nem ezt csinálnád, ha erőszakos rablók zaklatnának naponta aranyért ? Szépen elküldték őket jó messzire, aranyhegyeket ígérve, kihasználva kapzsiságukat,
A valóságban az új-mexikói zunyi indiánok egyik ősi pueblo települését hívták Cibolának vagy Cevolának, de az egy nagy kamu volt, hogy ez egy aranyváros volt - sőt a legenda szerint hét aranyváros létezett - , a valóságban a spanyolok itt csak a zunyi indiánok települését találták (a Coronado-expedíció 1540-ben), ahol arany egyáltalán nem volt, sőt másfajta olyan kincsek sem, amelyek a korabeli spanyol zsoldosok szemében értéknek számítottak volna.
Bár az aranyra éhes spanyol konkvisztádorok is bedőltek a valóságban soha nem létezett Cibola aranyvárosa indián legendájának.
Ez az őslakosok legendái szerint valahol az aztékok birodalmától északra terült el, többnyire a mai Észak-Mexikó területén vagy inkább még északabbra, a mai USA délnyugati részén keresték, persze sehol sem találták, mert az egyszerűen nem létezett.
1775-ben jött létre az első nagyobb állandó angolszász település Kentuckyban (Boonesboro néven Boone után elnevezve), de a függetlenségi háborúban a britek és a velük szövetséges indiánok megtorló akciói miatt átmenetileg lecsökkent a bevándorlás, 1781-1782 körül kezdett ismét felpörögni.
Az 1810-es évek végére a fehér amerikaiak meg lényegében már benépesítették a Mississippi vonaláig terjedő óriási területeket, néhány kisebb szigetszerű terület maradt csak az őslakos törzsek kezében, akiket aztán az Indian Removal Act (1830) nevű törvény alapján az 1830-as években telepítettek ki a Mississippitől nyugatra elterülő síkságokra.
Tehát lényegében 1780 - 1820 között, azaz cirka 40 év alatt népesítették be az amerikaiak az Appalache és a Mississippi között elterülő térséget.
Állítólag 1769. májusában a Cumberland Gap valamelyik sziklaszirtjén állt mosómedveprémből készült sipkában, hosszú csövű Pennsylvania-puskáikra támaszkodva a virginiai John Findley és a pennsylvaniai születésű Daniel Boone.
John Findley korábban már járt itt, míg Boone akkor először.
Findley mutatta meg az alattuk elterülő végeláthatatlan erdővidéket a barátjának, Boone-nak.
Kinyújtotta a karját és azt mondta: "Az ott lent Kentucky."
Utána elfordul kb. 30 fokkal délnyugat felé és azt mondta: "Az meg Tennessee."
Állítólag ekkor kapta ez a két US-tagállam, akkor még csak felfedezésre és betelepítésre váró terület a nevét.
Persze talán mondanom sem kell, hogy mindkét állam neve indián eredetű, de érdekes módon mind a kettőnek a pontos jelentése vitatott, ill. többféle fordítási, értelmezési lehetőség van.
Boone utána egy másik barátjával felfedező és vadász-expedíción járt Kentuckyban, majd ő vállalta, hogy kijelöli a telepesek részére a Virginiából a Cumberland-hágón át Kentucky termékeny fennsíkjaira vezető, szekerekkel is járható utat.
Ez volt az ún. Wilderness Road, azaz Vadon-út vagy egy talán jobb fordítás szerint Út a Vadonba.
Hát állítólag így kezdődött a Középnyugat, azaz az Appalache-hegységrendszer és a Mississippi között elterülő, mezőgazdasági szempontból rendkívül termékeny terület angolszász betelepítése.
Francisco Vázquez de Coronado y Luján (1510 - 1554), mexikói spanyol gyarmati katonatiszt, majd tartományi kormányzó.
1540 - 1542 közötti felfedező és gyarmatosító expedíciója során óriási területeket jártak be és tártak föl a mai Délnyugat-USA száraz, sivatagos - félsivatagos tájain.
Többek között felfedezték a Colorado folyót és a Grand Canyont.
A magyar Wikipedia is elég részletesen, sok érdekes adalékot felvetve ismerteti az expedíciót:
