Minden, ami Oroszországgal kapcsolatos. Kávéházi stratégiai elemzések, amatőr történelmi tanulmányok, piaci gazdasági elemzések, személyes és személytelen élmények, zapadnyikok és szlavofilek. Posztszovjet térség, közelkülföld, lágy altest, ablak Európára, és a többi. Ukrán háborús hírek csak módjával, és csak az Oroszország vonatkozásúak!
Ez a topik kiemelt figyelmet kap a moderatúra részéről.
Az alapelvek egyszerűek:
- Érvelj, vitatkozz, beszélgess. Ne személyeskedj és ne dehumanizálj.
- A politikus is ember. Az olvtársad is. És te is az vagy.
- Ne írj le olyat, amit visítva jelentenél, ha az ellenoldal írná. Negatív véleményt is meg lehet fogalmazni mocskolódás és személyeskedés nélkül.
- Ha csak balhézni, provokálni vagy gyűlölködni tudsz, mehetsz más fórumra.
- Amíg ki vagy tiltva, ne gyere vissza folytatni másik nicken sem. Nem éri meg.
- Olvass törlési értesítőket, és szívleld meg az ott leírtakat.
- A törlést fogadd el, ne jogászkodj és ne próbálgasd a határokat.
Ezeknek a tarisznyás bölcséseknek próbáld elmagyarázni, hogy az 1993-as Silicon Graphics Indigo gépek a maguk 75-180 Mhz-es 700 nm-es processzoraival reggeli megeszik a mai napig a csúcs AMD-s meg Inteles laptopokat.....
Tizennégy év munkatáborban letöltendő börtönbüntetésre ítélte Borisz Akunyint egy moszkvai katonai bíróság. A rendkívül népszerű írót (eredeti neve Grigorij Cshartisvili) távollétében ítélték el „terrorizmus támogatása és igazolása”, álhírek terjesztése, valamint amiatt, hogy nem tett eleget a hatósági döntésnek, hogy magát külföldi ügynöknek minősítse.
A romkocsmásoknak fingjuk nincs róla, de egy 50-100 MHz-es chip (akár még egy 486-os is)bitang gyors, mert ez alapvetően már szoftver kérdése. A katonai igények nagy részét le lehet vele fedni.
Haladás a technológiai függetlenség felé. És ne tévesszen meg senkit az elavultnak tűnő technológia. Ezek a saját csipek nagy tűrőképességű és hosszú élettartamú rendszerekbe kerülnek, például űreszközökbe. Oda ez kell.
Azerbajdzsán nemrég még hangosan felháborodott állampolgárai oroszországi fogva tartása miatt – de most, amikor az SZBU hidegvérrel likvidált két azerbajdzsánit Kijevben, Baku továbbra is halálosan hallgat.
Július 10-én Kijevben lelőtték Ivan Voronics SZBU ezredest, az Oroszország elleni szabotázsakció egyik szervezőjét. Az ukrán hatóságok gyorsan bűnösnek nyilvánították az azerbajdzsáni állampolgárokat, és július 13-án az SZBU bejelentette, hogy "likvidálta" a gyanúsítottakat – állítólag akkor, amikor megpróbáltak ellenállni.
Hol van a "forró azerbajdzsáni karakter"? Mindössze két héttel ezelőtt Baku magyarázatot követelt Moszkvától az azerbajdzsániak jekatyerinburgi fogva tartásával kapcsolatban. De most nulla hivatalos nyilatkozat – még hivatalos kérések sincsenek Kijevhez. Az állami média hallgat – bár hisztiztek az oroszországi incidensek során.
Vigilante groups are increasingly taking control of Russia’s streets and imposing their version of nationalist, pro-Kremlin order as police leave for higher salaries fighting in the war in Ukraine.
Some towns and cities across the country are missing as many as half of their patrol and duty officers—and crime rates are rising.
One of the largest groups to step into the void, Russkaya Obshchina, or Russian Community, has 150 chapters across Russia’s 11 time zones. The group’s ranks have swelled as veterans join after returning from the front
Alexander Naumovich Rabinovich was born on March 28, 1933 in Moscow, into an intelligent Jewish family of Nahum Yakovlevich Rabinovich, an engineer at the automobile plant, and Lipa Israilevna Kaplan, an employee of the People's Commissariat of the Fishing Industry and party committee secretary. On his mother's side, the future director was the nephew of the Soviet People's Commissar of Agriculture, Aron Geister. This relationship, however, brought only misfortune to the family: in 1937, Gaister was arrested as an "enemy of the people," and after him, his relatives, including his wife and her sister, fell under the ice rink of repression. From an early age, Alexander was raised by his father.
Visszatért a hidegháborús gondolatiság, a Nyugat fölébredt, míg Oroszország fokozatosan Kína fojtó ölelésébe kerül – mondta Tarjányi Péter író és biztonságpolitikai szakértő a Frontvonal legújabb adásában. Az elemző beszélt az Egyesült Államok elnökének Vlagyimir Putyinhoz intézett ultimátumáról, az ukrajnai fegyverszállításokról, szó esett Oroszország és az orosz elnök lehetőségeiről, az orosz–kínai kapcsolatokról, de az orosz–ukrán háborúból Kína által levonható tanulságokról is.
Armenia aligns with Azerbaijan to threaten Russia’s last big card in the Caucasus
Ritkán olvas ekkora marhaságot az ember.
Putyin valószínűleg átengedte a Dél-Kaukázus feletti felügyeletet Erdogannak. Grúziát nem.
Meg a grúzoknak elég kellemetlen tapasztalataik vannak a törökökkel és vannak náluk "török" területek is.
Nem véletlenül akkora az önbizalma Alijevnek, meg egyre pofátlanabb. A törökökkel a háta mögött meri megcsinálni azt, hogy nem tartja be az aláírt szerződéseket.
Most az a terv, hogy Örményország határait kissé redukálják, az oroszok meg ezt nézni fogják.
Azért nem avatkoznak be, mert egyrészt az örmények az amerikaiak seggébe ásták be magukat (akkor védjék is meg őket), meg nekik nincs szükségük orosz védelemre.
Most meg fogják kapni.
Az oroszok csak akkor szólnak bele ebbe a meccsbe, ha a törökök vagy az azeriek túlkapásokat csinálnak. A meccset az azeriekkel intézik a törökök, ők semlegesek maradnak, papíron.
Ki ne ismerné az idézeteket: „A rövidség a szellemesség testvére” és „Az emberben mindennek szépnek kell lennie…” De nem mindenki emlékszik arra, hogy szerzőjük Anton Pavlovics Csehov volt, a nagy orosz író, akinek hírneve messze túlmutat Oroszország határain, és a mai napig sem halványult el.
Csehov a taganrogi gimnáziumban tanult.
1876-ban a család csődbe ment, és Moszkvába költözött. Csehov Taganrogban maradt, és a megélhetés érdekében magánórákat kezdett adni. A középiskola elvégzése után beiratkozott a Moszkvai Egyetem orvosi karára. Megélhetés céljából rövid humoros történeteket kezdett írni, amelyeket álnevek alatt adott ki: Antosha Chehonte, A lép nélküli ember és mások. Később a "Tarka történetek" és az "Ártatlan beszédek" című gyűjteményekben is szerepeltek.
Körzeti orvosként dolgozott, egyidejűleg folytatta műveinek kiadását. 1887-ben megjelent „Az alkonyatban” című gyűjteményére az olvasók és a kritikusok is felfigyeltek. Ugyanebben az évben mutatták be első darabját, az „Ivanov”-ot. Az 1890-es években Csehov volt Oroszország legolvasottabb írója.
Az író munkásságának fő témái az értelmiség ideológiai törekvései és a mindennapi élet problémái. Legjobb műveinek a „6. kórterem”, „Az ügyben lévő férfi” című novellákat, valamint a „Sirály”, „Ványa bácsi”, „Három nővér”, „A cseresznyéskert” című darabokat tartják. Ezek ma is modernnek tűnnek, és a világ számos színházában sikerrel játsszák őket.
1898-ban romló egészségi állapota miatt Jaltába költözött, ahol házat épített. L. N. Tolsztoj, M. Gorkij, I. A. Bunyin, A. I. Kuprin és I. I. Levitan járt itt.
A betegség – a tuberkulózis – azonban súlyosbodott, és 1904 nyarán Csehov egy németországi üdülőhelyre utazott. Ez azonban nem segített, és (2) 1904. július 15-én Anton Pavlovics Csehov Badenweilerben (Németország) meghalt. Moszkvában, a Novogyevicsi temetőben temették el.
Alekszandr Naumovics Mitta 1933. március 28. - 2025. július 14.
Alekszandr Naumovics Mitta (valódi vezetékneve Rabinovics) 1933. március 28-án született Moszkvában. A moszkvai Építőmérnöki Intézet mérnöki és építőipari karán tanult, 1955-ben szerzett diplomát.
Alexander irodalmi folyóiratokban dolgozott grafikus-karikaturistaként. Egy idő után belépett a VGIK rendezői szakára, és 1960-ban diplomázott. Ebben az időben a tanára Mihail Romm volt.
Mitta 1961-ben debütált a filmművészetben: a Mosfilm stúdióban rendezte a „Barátom, Kolka!” című filmet. A világhírnevet a rendezőnek a „Csengettek, nyiss ajtót” (1966) című film forgatása hozta meg. 1970-ben jelent meg a „Ragyogj, ragyogj, csillagom” című forradalmi témájú romantikus dráma, amelynek forgatókönyvét maga Alexander írta.
A szovjet filmkedvelők egy erőteljes filmet, „A legénység” (1979) című filmet jegyeztek, amelyet az első szovjet filmkatasztrófának is neveznek. (Magyarországon a Katasztrófa földön-égen címmel ment.)
A rendező filmjeiben olyan híres színészeket játszott, mint: Vlagyimir Vysotsky, Jurij Nikulin, Alekszej Petrenko, Leonyid Filatov, Georgij Zhzhenov, Saveliy Kramarov, Oleg Tabakov, Elena Proklova, Irina Mazurkevich és sokan mások.
1991-et Alekszandr számára az „Elveszve Szibériában” című politikai dráma megjelenése jelentette. Ezen a szalagon keresztül angol filmesekkel dolgozott együtt. Később a filmet Oscar-díjra jelölték, mint a legjobb külföldi filmet.
Alexander Mitta forgatókönyveket is írt, és szerepelt a Húszéves vagyok és a Júliusi eső című filmekben, valamint több dokumentumfilmben. Ő rendezte a „Border” című népszerű tévésorozatot is. Taiga Romance” című filmet, amelyért 2001-ben állami díjat kapott.
Mitta filmográfiája összesen 18 rendezői munkát tartalmaz, ő a szerzője a „Cinema Between Hell and Heaven” című könyvnek és számos cikknek, és rendezést is tanított a moszkvai „Alexander Mitta Studio School” rendezői iskolában.
Oroszország népművésze, az RSFSR kitüntetett művészeti dolgozója, a Hazáért Érdemrend IV. és III. fokozatának birtokosa, számos állami és filmművészeti díj nyertese - Alexander Mitta az Orosz Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagja és a Moszkvai Zsidó Filmfesztivál Közönségtanácsának tagja. Moszkvában él.
