Keresés

Részletes keresés

Teresa7 Creative Commons License 4 órája 0 0 68872

 

Szabó T. Anna

 

Leskelődők

 

Langyos ködbe balzsamozva

mint az őszi csillagok

néznek - titkon sejted őket -

gyermekarcú angyalok.

 

Érthetetlen, hallhatatlan

csöndbe mártott dallamok -

ködbe burkolózva állig

láthatatlan angyalok.

 

Előadja a Mistral 

Teresa7 Creative Commons License 4 órája 0 0 68871

 

Jankovics Marcell

 

Mély a múltnak kútja

 

(részlet)

 

Ha a neki szentelt ünnepek számát illetően ez nem is tűnik fel, hiszen csak egy Mária-ünnep fémjelzi: a dec. 8-i Szeplőtelen Fogantatás emléknapja, advent mégis a „nehézkes Mária” időszaka. Ez mindenekelőtt a liturgia szimbolizmusában ölt formát, mely adventet a hajnalhoz hasonlítja: mert miként a hajnali derengés előre jelzi a naptámadatot, úgy advent is a napisten – akarom mondani – a Jézus Krisztus születésére való várakozás, felkészülés jegyében telik. Erre utal, hogy az időszak hagyományos liturgikus színe a lila és a rózsaszín (az utóbbi advent 3. vasárnapján). Mindkettő a hajnalpírt idézi. Nagyböjt színei is a lila meg a rózsaszín (az utóbbi nagyböjt 4. vasárnapján, az ún. rózsavasárnapon), és pedig ugyanezért. A húsvéti föltámadás is napkelte értelmű, úgy is ábrázolták (Grünewald vagy Kolozsvári Tamás például). A Mária körüli adventi figyelemre utal, hogy advent jellemző szertartása a – Szeplőtelen Fogantatás napja kivételével – december 16-ig kifejezetten az Ő tiszteletére tartott hajnali mise: a rorate.

Teresa7 Creative Commons License 4 órája 0 0 68870

Jó reggelt, szép napot kívánok Mindenkinek az év utolsó hónapjának első napján!:-)

 

 

József Attila

 

ÓDA

 

1

 

Itt ülök csillámló sziklafalon.
Az ifju nyár
könnyű szellője, mint egy kedves
vacsora melege, száll.
Szoktatom szívemet a csendhez.
Nem oly nehéz -
idesereglik, ami tovatűnt,
a fej lehajlik és lecsüng
a kéz.

 

Nézem a hegyek sörényét -
homlokod fényét
villantja minden levél.
Az úton senki, senki,
látom, hogy meglebbenti
szoknyád a szél.
És a törékeny lombok alatt
látom előrebiccenni hajad,
megrezzenni lágy emlőidet és
- amint elfut a Szinva-patak -
ím újra látom, hogy fakad
a kerek fehér köveken,
fogaidon a tündér nevetés.

 

2

 

Óh mennyire szeretlek téged,
ki szóra bírtad egyaránt
a szív legmélyebb üregeiben
cseleit szövő, fondor magányt
s a mindenséget.
Ki mint vízesés önnön robajától,
elválsz tőlem és halkan futsz tova,
míg én, életem csúcsai közt, a távol
közelében, zengem, sikoltom,
verődve földön és égbolton,
hogy szeretlek, te édes mostoha!

 

3

 

Szeretlek, mint anyját a gyermek,
mint mélyüket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint a fényt a termek,
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint élni szeretnek
halandók, amíg meg nem halnak.

 

Minden mosolyod, mozdulatod, szavad,
őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.
Elmémbe, mint a fémbe a savak,
ösztöneimmel belemartalak,
te kedves, szép alak,
lényed ott minden lényeget kitölt.

 

A pillanatok zörögve elvonulnak,
de te némán ülsz fülemben.
Csillagok gyúlnak és lehullnak,
de te megálltál szememben.
Ízed, miként a barlangban a csend,
számban kihűlve leng
s a vizes poháron kezed,
rajta a finom erezet,
föl-földereng.

 

4

 

Óh, hát miféle anyag vagyok én,
hogy pillantásod metsz és alakít?
Miféle lélek és miféle fény
s ámulatra méltó tünemény,
hogy bejárhatom a semmiség ködén
termékeny tested lankás tájait?

 

S mint megnyílt értelembe az ige,
alászállhatok rejtelmeibe!...

 

Vérköreid, miként a rózsabokrok,
reszketnek szüntelen.
Viszik az örök áramot, hogy
orcádon nyíljon ki a szerelem
s méhednek áldott gyümölcse legyen.
Gyomrod érzékeny talaját
a sok gyökerecske át meg át
hímezi, finom fonalát
csomóba szőve, bontva bogját -
hogy nedűid sejtje gyűjtse sok raját
s lombos tüdőd szép cserjéi saját
dicsőségüket susogják!

 

Az örök anyag boldogan halad
benned a belek alagútjain
és gazdag életet nyer a salak
a buzgó vesék forró kútjain!

 

Hullámzó dombok emelkednek,
csillagképek rezegnek benned,
tavak mozdulnak, munkálnak gyárak,
sürög millió élő állat,
bogár,
hinár,
a kegyetlenség és a jóság;
nap süt, homályló északi fény borong -
tartalmaidban ott bolyong
az öntudatlan örökkévalóság.

 

5

 

Mint alvadt vérdarabok,
úgy hullnak eléd
ezek a szavak.
A lét dadog,
csak a törvény a tiszta beszéd.
De szorgos szerveim, kik újjászülnek
napról napra, már fölkészülnek,
hogy elnémuljanak.

 

De addig mind kiált -
Kit két ezer millió embernek
sokaságából kiszemelnek,
te egyetlen, te lágy
bölcső, erős sír, eleven ágy,
fogadj magadba!...

 

(Milyen magas e hajnali ég!
Seregek csillognak érceiben.
Bántja szemem a nagy fényesség.
El vagyok veszve, azt hiszem.
Hallom, amint fölöttem csattog,
ver a szivem.)

 

6

 

(Mellékdal)

 

(Visz a vonat, megyek utánad,
talán ma még meg is talállak,
talán kihűl e lángoló arc,
talán csendesen meg is szólalsz:

 

Csobog a langyos víz, fürödj meg!
Ime a kendő, törülközz meg!
Sül a hús, enyhítse étvágyad!
Ahol én fekszem, az az ágyad.)

 

1933. június

 

 

 

 

 

Teresa7 Creative Commons License 20 órája 0 0 68869

 

Berthe Morisot: Laerte, az agár (Laerte the Greyhound). Olajfestmény, 1894.

 

 

József Attila

 

A KUTYA

 Oly lompos volt és lucskos,
A szőre sárga láng,
Éhségtől karcsú,
Vágytól girhes,
Szomorú derekáról
Messze lobogott
A hűvös éji szél.
Futott, könyörgött.
Tömött, sóhajtó templomok
Laktak a szemében
S kenyérhéját, miegymást
Keresgélt.


 Úgy megsajnáltam, mintha
Belőlem szaladt volna
Elő szegény kutya.
S a világból nyüvötten
Ekkor mindent láttam ott.


 Lefekszünk, mert így kell,
Mert lefektet az este
S elalszunk, mert elaltat
Végül a nyomorúság.
De elalvás előtt még,
Feküdvén, mint a város,
Fáradtság, tisztaság
Hűs boltja alatt némán,
Egyszer csak előbúvik
Nappali rejtekéből,
Belőlünk,
Az az oly-igen éhes,
Lompos, lucskos kutya
És Istenhulladékot,
Istendarabkákat
Keresgél.


 
1924 első fele

 

A verset elmondja Cseke Péter

Teresa7 Creative Commons License 20 órája 0 0 68868

 

Della Maria

 

Téli csendben
 
Hópaplan alatt a föld tavaszt álmodik.
Éji vándor a Hold csöndesen elköszön.
Hajnalra megpihennek az ölelések.
Szobákba reggelre nyugalom költözik.
 
Fák ágai, mint kócos hajamon a dér,
ezüstösen csillog a kelő Nap-fényben
Fáznak a távolban a hófödte hegyek.
Eresz alatt eltévedt cinke didereg.
 
Míg a természet kint a fagyban elenyész,
bent Advent gyertyája áraszt meleget.
Megváltó születik, s vele jő a remény,
szeretet gyújt fákon, szivekben fényeket.


Teresa7 Creative Commons License 25 órája 0 0 68867

 

Juhász Gyula

 

Rorate

 

A kéklő félhomályban
Az örökmécs ragyog,
Mosolygón álmodoznak
A barokk angyalok.

 

A gyertyák rendre gyúlnak,
A minisztráns gyerek,
Mint bárány a mezőben
Csenget. Az árny dereng.

 

Hideg kövön anyókák
Térdelnek. Ifju pap
Magasba fölmutatja
Szelíden az Urat.

 

Derűs hit tűnt malasztját
Könnyezve keresem.
Ó gyönyörű gyerekség,
Ó boldog Betlehem!

Előzmény: Teresa7 (68866)
Teresa7 Creative Commons License 25 órája 0 0 68866

 

Bálint Sándor

 

Karácsony, húsvét, pünkösd

 

(részlet)

 

Az adventi időszak az előkészület, várakozás, reménykedés ideje, amelyet régebben böjttel is megszenteltek. Ezért emlegetik a szegedi öregek kisbűt, tápaiak ádventbűt néven. Szerdán és pénteken szigorú böjt volt, szombaton pedig húsételtől való megtartóztatás. E böjtöket az ország több vidékén az öregje, így a bokortanyák evangélikus tirpák népe is tartotta. A zajos mulatságtól is tartózkodott, csak a disznótorok családias hangulatában olvadt egy kissé föl.

Régen ádvent kezdetét éjféli harangszóval jelezték, amelyet hazánkban egyes helyeken (így a budai cisztercita plébániatemplomban) felújítottak.

Az advent igazi szakrális ízét, meghitt hangulatát a hajnali mise vagy angyali mise, a régiségben aranyos mise, liturgikus szóval roráté adja meg, amely még a középkori hazai liturgia maradványa.

A hívek a hajnali sötétben várják a napfényt, a Messiást, mint hajdan a próféták. Hagyományőrző helyeken alig veszik észre, ami pedig egyébként nehezükre esik: a korai fölkeléssel, a hóval, faggyal járó áldozatot. A havat különben még a templomba menés ideje előtt illik elsöpörni, de ezért e korai munkáért sem zúgolódik senki.

 

 

Teresa7 Creative Commons License 26 órája 0 0 68865

Jó reggelt, szép napot, kellemes hetet kívánok Mindenkinek!:-)

 

Északon már leesett az első hó, de hétvégén a Mikulás újra jó időt hoz!:-)

 

 

Vajda János

 

Otthon

 

Panaszra mék a természethez.
Hol legsötétebb a vadon,
Föltárva keblemet, mely vérez,
Minden sebét fölszaggatom.

 

"Ti lenge fák, ti völgyek, halmok,
Ti napsugáros ligetek,
Kik lelkemet elringattátok,
Ti csaltatok meg engemet!

 

Ti engemet fölnevelétek
Szent együgyűk, ártatlanok,
Oly nyilt szivűnek, őszintének,
Épen miként ti magatok.

 

Táplálva csókkal, tejjel, mézzel,
Megtöltve csordultig, hiven,
Az igaznak szeretetével
Gyanútalan, mohó szivem;

 

Nem sejtve hajh! hogy több leende
Nekem e jóbul kevesebb.
Nem volna ütve most szivembe
Világ kezétől annyi seb!

 

Hogy tanítnátok a hazugság –
Szerencse-hajhász emberek
Ez általános tolvajkulcsát?
Ha magatok sem értitek!

 

Ó, szent természet, szép szülőföld,
Feledtél volna bármi mást,
Csak ne egészen – ami legfőbb –
A színlelést, képmutatást!"

 

S a lenge fák, a völgyek-halmok,
A napsugáros ligetek,
A réten legelésző barmok
Szelíden rám tekintenek.

 

És kérdik bús panasszal eltelt
Beszédes néma szemeik:
Hát kellett a világba menned,
Nem jobb leende neked itt? 

 

 

bajkálifóka Creative Commons License 1 napja 0 0 68864

Szervusz Tereska, Szép estét Neked!:)


Ornella Florini


Lányomnak

 

Nagy  szárnyakat szeretnék adni neked,

hogy szállj,
erőseket,
mint a karvalyé, hogy a szabadság
magasságában
könnyű szárnyalással
lebegni tudj,
és siklani
az élet színein át,
a csendben
meghallani a szelet,
és minden szót, melyből mesék születnek.
Emlékezz erre,
és élvezd a repülést
a tenger felett,
a fűszálakon át,
sőt - miért is ne?!-,
akár széttépett álmok között,
mert mindennek, még a zúzmara
jegének is értelme van.
Erős szárnyakat szeretnék adni neked,
hogy leküzd a távolságot,
a port, mely a szívedet szorítja,
és mindazt, mi aranynak látszik,
de amely valójában nem az.
Nagy szárnyakat szeretnék adni neked,
sűrű pelyheset,
hogy megóvjon, ha elvétenéd a repted,
és ha le is zuhansz,
ne essen bajod.
Íme hát a szárnyak, melyeket adni szeretnék neked,
de nem lehet,
mert csak te vagy, ki magadnak őket megteremtheted.

(Fordította: Erdős Olga)

Előzmény: Teresa7 (68863)
Teresa7 Creative Commons License 1 napja 0 0 68863

Szervusz Bajkálifóka, szép vasárnap estét Neked!:-)

 

 

Vajda János

 

Gyermekkorom tájéka

 

Elmennék én még egyszer hozzád,
Ha újra itt a kikelet.
Még egy utolsó tekintet rád,
És azután – isten veled!

 

Szeretnék ott megnézni mindent,
A hegyet, völgyet, kis lakot.
Hisz nekem ott mind egyenkint szent,
Csodás a legkisebb dolog.

 

Majd elmennék ki a csalitba;
Ugy van-e ott még mostan is?
Igaz-e az, hogy a patakba
Arany-ezüstből a kavics?

 

Igaz-e az, hogy medreikben
Fölváltva tej, méz folydogál?
És ott a pázsitos ligetben
Selyem-bársonyból a füszál?

 

Való-e, hogy tündérek járnak
A rejtelmes vadonban ott?
Érezni a szivárvány lábak
Nyomán a bűvös illatot?

 

Majd leborulnék a határon,
Megállnék úton-útfelen,
És megölelném mint barátom,
Ki találkoznék ott velem.

 

A kis kertajtót, minden bokrot,
A szederfát az udvaron,
A „Hattyut”, a hü vén komondort,
Ki nekem ugranék, tudom,

 

És ott maradna a nyakamban,
Belém fogózva hevesen,
És zokognánk mindketten, halkan,
Szótlan, soká, keservesen…

 

Ő tán fölöttem, megörülve
Én? – sírdogálva magamon,
Hogy elveszítve, semmisülve
Örökre a paradicsom…

 

Mert hasztalan! könny, bú mit érnek?
Nem az már ez mind, ami volt;
Nekem nem az; nem a tündérek,
Az én szivem, az itt a holt!

 

Az ég, az most is oly tündöklő,
Mérhetlen arany oceán.
De lelkem tükörén a felhő,
Visszfénytelen, bús ingovány.

 

Nem, nem, ne menj, minek? Hiába
Hulló levélnek a tavasz!
Tündérmesés bölcső danája
A temetőnek – fájna az…

 

Elmult az ifjuság, dicsőség,
Az élet ragyogó dele!
Fejed fölött sötétülő ég,
Körülted ősz baljós szele.

 

A légen át siró harangszó,
Fekete hollók raja száll.
Szárnyuk verésének hallatszó
Ütemje is: halál, halál…

 

Olyan nagyot minek kerülnél?
Előtted a sötét rekesz…
Még egy csuszamlás a gödörnél
S mindennek egybe vége lesz…

 

 

 

Előzmény: bajkálifóka (68862)
bajkálifóka Creative Commons License 1 napja 0 0 68862


Bogdán László

 

Robert Browning Velencébe megy meghalni

Amikor már könyv nélkül felmondta,
sírva a portugál szonetteket
és környékezte már az őrület,
döntött: londoni lakását felmondta,
hajóra szállott. Velencébe ment.
Otthon tücsöktől volt hangos a rét,
hallgatta kábán a mandolinzenét.
Elképzelte, már várja odafennt,
a másvilágon egyetlen szerelme,
kivel a test sem telt be, sem az elme.
Ha vége lesz, Velencében legyen,
ahol rab lelke, szabadulóban,
tündökölve a végtelen azúrban,
egyesül vele, végérvényesen.

2oo5. január l7

Teresa7 Creative Commons License 1 napja 0 0 68861

 

Balázs Fecó

 

Évszakok

 

Dalszöveg1. Volt idő mikor még nem voltál,
S nem éreztem, hogy fájna majd ha nem volnál;
és most látod, féltelek, őrizlek, védelek;
Mert lesz idő meglehet, hogy nem leszel már.

2. Voltak, akik szerettek, úgy hiszem;
Ma sem tudom végül miért hagytak el;
De téged most már féltelek, szeress úgy hogy jó legyek;
Őrizz meg - elveszek ha nem figyelsz rám!

R: Változnak az évszakok, rossz idők, szép napok;
Bújj hozzám, ne hagyj el;
Ha én mennék, ne engedj el.
Változnak az évszakok jó idők, rossz napok;
Bújj hozzám, ne hagyj el;
Ha én mennék, ne engedj el!

3. Próbáltam másokkal, máshogyan;
Ma egyik is, másik is messze van;
És véletlen, úgy lehet, de téged már féltelek;
őrizz meg, elveszek, ha nem figyelsz rám!

 

Szövegírók: Horváth Attila, Balázs Ferenc

Zeneszerző: Balázs Fecó

 

Balázs Fecó - Évszakok (Extra produkció - A Dal 2020 második elődöntő, 2020. febr. 29. )

Teresa7 Creative Commons License 2 napja 0 0 68860

 

Bertók László

 

Mese

 

És akkor beléptél szemembe,

köpenyben, ahogy ott feküdtél.

Jöttél magas kőfal tövében,

jöttél parton, jöttél hegy élen.

Megszűnt az évszak, talán a Sirius

csillagképében mozdult valami,

talán a Fülöp-árok

mélyén egy hajszálrepedés.

Más időben, más viszonylatok

valószínűtlen törvénye szerint

vonult veled az univerzum

bőröm alá, emlékeimbe.

Vonal, pont, körré rendeződött,

minden út ide vezetett,

köldökzsinórral nyaka körül

lógott fölöttünk a világ.

És megszólalt a telefon,

kényszerítve, hogy odanézzek

árnyékára az arcodon,

és megszólalt az asztal, ajtó,

kávéspohár, könyv, szemüveg,

süket, süket, süket úr, zúgták

porcikáim, az elemek.

Hol voltál, hol nem voltál,

voltál egyszer egy…

 

A verset elmondja Melis Gábor

Teresa7 Creative Commons License 2 napja 0 0 68859

Aranyosi Ervin

 

Advent – első gyertya

 

Advent első vasárnapján
felgyullad egy gyertya fénye.
Melegítse át szívedet,
legyen fénylő eredménye.

 

Kezdődik a csodavárás,
ahogy egykor Jézust várták:
szeretettel, bizalommal,
a tűz lángját körül állták.

 

A megváltó tiszta fényt hoz,
szeretetet, ami éltet.
Felemel a puszta földről,
Isten fiává fogad téged.

 

Szeretettel tárd ki lelked,
öleld át a nagyvilágot,
kívánd azt, hogy minden ember
itt a Földön, legyen áldott!

 

 

Aranyosi Ervin: Advent – első gyertya

 

 

Teresa7 Creative Commons License 2 napja 0 0 68858

Ma van Advent első vasárnapja.

 

 

Tőkés István

 

Hétköznapok - ünnepnapok

 

(részlet)

 

Az egyházi év az adventi idővel kezdődik, közelebbről pedig advent első vasárnapjával. Ez nincs egy meghatározott naphoz kötve, de első alkalma mindig a karácsony előtti 4. vasárnap. Tehát az adventi idő négy teljes hét.

(…)

A négy adventi vasárnap csak abban különbözik egymástól, hogy az első alkalommal megterítjük az Úr asztalát. Ettől eltekintve az egész adventi idő a Krisztus jövetelére figyelmeztet (advenio = jövök, eljövök; adventus = megérkezés, Krisztus érkezése).

Az adventnek négyes tekintetét kell figyelembe venni. Először: Krisztus az, akinek eljöveteléről jövendöltek főként az ószövetségi próféták; az egész Ószövetség könyve végeredményben nem egyéb, mint Krisztusra irányuló előremutatás. Másodszor: Krisztus az, aki a prófétai jövendölések szerint valóban eljött, megérkezett karácsonykor. Harmadszor: Krisztus az, akit az állandó mában, a mindenkori jelenben naponta várni kell, hogy újból minden napon megérkezzék; a jövetelvárás tehát legyen a szív állandó történése. Negyedszer: Krisztus az, aki a maga idejében eljön ítélni eleveneket és holtakat, amint ezt az Apostoli Hitvallás tanítja.

 

 

Teresa7 Creative Commons License 2 napja 0 0 68857

Jó reggelt, szép vasárnapot kívánok Mindenkinek!:-)

Vajda János

 

A leány a kútnál

 

          Radicsevics Sándortól. Szerb eredetiből

 

Ahogy tegnap este itten
Egy kis vizet meritettem,
Fürge paripán elém
Fekete szemü legény
Szökken és beszélni kezd:
„Hugom, adj egy kis vizet!”
E szók, nyilak – édesek –
Átverték a szívemet.
Közeledem hirtelen,
Ah, de reszket a kezem.
A korsómat ejtem földre
Három-négy darabra törve.
Még mind itt a sok cserép,
Hajh, de hol van ő, a szép?
Jönne bár most ide, hej!
Másik is hadd törne el…!

 

bajkálifóka Creative Commons License 2 napja 0 0 68856

SZABÓ LŐRINC

A KIMONDHATATLAN 

 

A szived majdnem megszakad, 
szólnál, de szavad elakad, 
szólnál, de görcs és fájdalom 
fuldoklik föl a torkodon, 

oly mélyről, mintha lelkedet, 
a recsegő idegeket 
húzná magával, úgy sajog 
szád felé néma sóhajod. 

S egyszerre oly gyönge leszel, 
hogy szárnyas szédülés ölel, 
fogaid közül valami 
sírás, valami állati 

nyöszörgés kinlódik elő 
s azt hiszed: a következő 
pillanat mindent, ami él, 
elfuj, mint pókhálót a szél

Teresa7 Creative Commons License 2 napja 0 0 68855

 

Balázs Fecó

 

Maradj velem

 

dalszöveg

 

1. Amikor vége az utolsó dalnak is,
Az utolsó hang is szétfoszlott már,
Magányos tárgyak, az elhagyott színpadon,
Fölborult székek, és konok homály.
Papírlapok, egy tépett plakát a lábunk alatt,
Ki mondja meg, a dalaimból mennyi marad?

R. Maradj velem, segíts nekem,
Vigyél haza, fogd a kezem,
Szeress nagyon, fáradt vagyok,
S nehéz a szívem.
Vigasztalj meg, ha nem is hiszed,
Hogy szebb lesz a holnap!
Mondd, hogy lehet... Mondd, hogy lehet,
Ha nem is tudod, hogy hiszek neked.

2. Amikor vége, az utolsó dalnak is
És a varázslat szétfoszlott már,
Mi lesz veled, egyedül hagy a zajos tömeg,
Sebzett vagy, és te sem tudod, hol a helyed.

 

Szövegírók: Horváth Attila, Balázs Ferenc


Zeneszerző: Balázs Fecó

 

Részlet Balázs Fecó 60. születésnapi koncertjéből

Teresa7 Creative Commons License 2 napja 0 0 68854

 

SZABÓ LŐRINC

 

 AZ ÜDVÖZÜLT LÁNY

 

Csúnya volt és piszkos és szegény volt,
hogy telt neki jegyre, nem tudom,
de őt néztük mind, az üdvözült lányt.
ahogy itt ült a villamoson,
karonfogva szótlan szeretőjét,
aki, mint ő s mint a többiek,
munkában (vagy inkább munka nélkül)
előbb-utóbb egész tönkremegy.


Én is őt néztem a havas éjben,
mint egy kutyát, oly idegenül;
csodálkoztam, hogy oly nyomorúlt, és
csodálkoztam, hogy mégis örül.

Csúnya volt és piszkos és szegény volt
mindkettő, s éhes biztosan;
sírni kellett volna a szánalomtól,
elborzadni, hogy ilyesmi van.


Sírni kellett volna a szánalomtól,
de mi voltunk a szánalmasak;
mi voltunk a vakultfényü lámpák
halott gépek, vacogó vasak,
mig az a két proli, mint a villany-
szerkezet, mely kontaktust talált,
titokzatos emlők túlvilági
áramába kapcsolta magát.

 

Ült a kocsin mindenféle ember
egy sem akadt náluk koldusabb;
s épp ezért majdnem isteni gúny volt,
hogy oly jól érezték magukat.
Testük átgyúlt, lobogott az arcuk
s hirdette, hogy mi a szerelem:
«Szépség, erő, ész és pénz hiába,
külőnb édent nem kaptok ti sem!»


Ezt hirdették, bár egy szót se szóltak
s szemük is csak egymásnak beszélt.
Mint két angyal szálltak le, s a szájuk
a sötétben rögtön összeért.

A vezető rákapcsolt. Megyünk már,
visz a kocsi, szikrázik, morog.
Szégyeljem, hogy voltam boldog én is?
Nagyobb szégyen, hogy most nem vagyok!


Nézek ki a földre, föl az égre:
állati zürzavar a világ,
csillagok csordái és a férgek
és mi és ők: egy örök család.

Menj, gőg, fázom! Nincs mit undorodni!
Visz a halál, visz, hazafele.
S a mindenség üzenete megcsap,
mint egy nagy istálló melege.

 

A verset elmondja Hámori Ildikó

Teresa7 Creative Commons License 2 napja 0 0 68853

Köszönöm Bajkálifóka, viszont kívánok szép estét!:-)

 

 

Vajda János

 

Az újkori dalnok

 

Fölöttük ittas kedvben a nap,
Az ég arannyal vert azur.
A kastélykertben andalognak
Báróleány és troubadour.

 

Miért oly néma, dalnok, ajkad?
A légben táncol a sugár.
A lombok intve csalogatnak,
Biztatva füttyent a madár.

 

Nem értenéd-e, illatnyelven
Mit sugdos a nyiló virág?
Egy gondolat most szivetekben
S tiétek lenne a világ!

 

És szól a baronesse ártatlan
Szerényen: "Egy dalt adj nekem!
Kezem s amennyi urodalmam
Mind megvehedd egy éneken."

 

És szól a troubadour kevélyen:
"Ha dalt kivánsz, azt adhatok.
Szépséged – végetlenségében
Nagylelküen, mint nap ragyog.

 

Sugárait mint távol csillag
Rád verje vissza majd dalom.
De foltja lenni alakodnak?
Le kell ez üdvről mondanom.

 

Te elfeledhedd – illik épen –
Soha nem én, hogy mi vagyok.
Szegénységemre büszkeségem
Szerénységednél is nagyobb.

 

Várpalotádon ős cimerben
Arany sas mered égre fel:
A kunyhón, melyben én születtem,
Hazátlan gólya kelepel…"

 

 

 

 

Előzmény: bajkálifóka (68852)
bajkálifóka Creative Commons License 2 napja 0 0 68852

Neked is Tereska!:)

———

 

József Attila a bün


 Zord bűnös vagyok, azt hiszem, 
de jól érzem magam. 
Csak az zavar e semmiben, 
mért nincs bűnöm, ha van. 


 Hogy bűnös vagyok, nem vitás. 
De bármit gondolok, 
az én bűnöm valami más. 
Tán együgyű dolog. 


 Mint fösvény eltünt aranyát, 
e bűnt keresem én; 
elhagytam érte egy anyát, 
bár szivem nem kemény. 


 És meg is lelem egy napon 
az erény hősein; 
s hogy gyónjak, kávézni hivom 
meg ismerőseim.

 
 Elmondom: Öltem. Nem tudom 
kit, talán az apám - 
elnéztem, amint vére folyt 
egy alvadt éjszakán. 


 Késsel szúrtam. Nem szinezem, 
hisz emberek vagyunk 
s mint megdöföttek, hirtelen 
majd mi is lerogyunk. 


 Elmondom. S várom (várni kell), 
ki fut, hogy dolga van; 
megnézem, ki tünődik el; 
ki retteg boldogan.

 
 És észreveszek valakit, 
ki szemmel, melegen 
jelez, csak ennyit: Vannak itt 
s te nem vagy idegen... 


 Ám lehet, bűnöm gyermekes 
és együgyű nagyon. 
Akkor a világ kicsi lesz 
s én játszani hagyom. 


 Én istent nem hiszek s ha van, 
ne fáradjon velem; 
majd én föloldozom magam; 
ki él, segít nekem. 


 1935. aug.

Előzmény: Teresa7 (68851)
Teresa7 Creative Commons License 3 napja 0 0 68851

Szép napot, kellemes hétvégét kívánok Mindenkinek!:-)

 

 

József Attila

 

Várlak

 

Egyre várlak. Harmatos a gyep,
Nagy fák is várnak büszke terebéllyel.
Rideg vagyok és reszketeg is néha,
Egyedül olyan borzongós az éjjel.
Ha jönnél, elsimulna köröttünk a rét
És csend volna. Nagy csend.
De hallanánk titkos éjjeli zenét,
A szívünk muzsikálna ajkainkon
És beolvadnánk lassan, pirosan,
Illatos oltáron égve
A végtelenségbe.

 

1922 első fele

 

 

 

Teresa7 Creative Commons License 3 napja 0 0 68850
Teresa7 Creative Commons License 3 napja 0 0 68849

Meghalt Balázs Fecó.

69 éves korában hunyt el a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zenész. Nyugodjék békében!

 

 

 

Ez a csönd éve volt...:-(

Magdi60 Creative Commons License 3 napja 0 0 68848

„Megint elment a nap,
ahogy mindig szokott.
Nem túl sok van már,
amit még itt hagyott.
Ami félig van kész, az ma félig marad.
Engedd, hogy a dolgok
most nélkülünk változzanak.

Egy felhőn ülünk fenn a város fölött.
Távolról néztük, ahogy átöltözött.
Indulhatunk. Itt már tudjuk, milyen.
Rád bízom, merre.
Ne ez a bolygó legyen...”

(Balázs Fecó)

 

Teresa7 Creative Commons License 4 napja 0 0 68847

Szia Magdi, jó reggelt, szép napot Neked!:-)

 

Annyira nem voltam szerencsés!:)) Keresgélés közben rámentem egy orosz oldalra, azóta időnként kamu oldalak bukkannak fel, termésetesen nem nyitom meg őket...A lovag(ok) bosszúja a háborgatásért?:-))

 

 

Kun Magdolna

 

Talán nem volt hiába

 

Én is csak egy ábrándos, naiv ember voltam,
ki örök tavaszt várt a hideg tél helyett,
ki nem hitte, hogy az ősz minden napsütést,
jégkristályos hópihéjű avarba temet.

 

Én is álmodoztam, mint annyian mások,
kiknek vágyuk volt az, hogy szeretve legyenek,
egyszerű érzésekkel, de kiteljesült szívvel,
mely egy életre szóló boldogság lehet.

 

Én is úgy képzeltem, mint milliónyi társam,
ha majd reám lelnek, sosem hagynak el,
s úgy vigyázzák bennem jóravaló lelkem,
hogy az ne sérülhessen, ha könny szakítja fel.

 

Én is bíztam abban, sosem marad nyomtalan
az összegyűjtött emlékek színes halmaza,
mert abban a halmazban mindig lesz egy perc,
mely a múló évek szépségét visszaadhatja.

 

Én is úgy reméltem, virágzó tűz-nyaram,
hervadásig óvja meg két ölelő tenyér,
s majdan úgy szorítja magához le-lehulló szirmát,
hogy az az elmúlással is méltán megbékél.

 

 

 

 

 

Előzmény: Magdi60 (68845)
Teresa7 Creative Commons License 4 napja 0 0 68846

 

Ady Endre 

 

A muszáj Herkules

 

Dőltömre Tökmag Jankók lesnek:
Úgy szeretnék gyáván kihúnyni
S meg kell maradnom Herkulesnek.

 

Milyen hígfejüek a törpék:
Hagynának egy kicsit magamra,
Krisztusuccse, magam megtörnék.

 

De nyelvelnek, zsibongnak, űznek
S nekihajtanak önvesztükre
Mindig új hitnek, dalnak, tűznek.

 

Szeretném már magam utálni,
De, istenem, ők is utálnak:
Nem szabad, nem lehet megállni.

 

Szeretnék fájdalom-esetten
Bujdosni, szökni, sírni, fájni.
De hogy ez a csürhe nevessen?

 

Szegény, muszáj Herkules, állom,
Győzöm a harcot bús haraggal
S késik az álmom s a halálom.

 

Sok senki, gnóm, nyavalyás, talmi,
Jó lesz egy kis hódolás és csönd:
Így nem fogok sohse meghalni.

 

A verset elmondja Bubik István

 

(A videóban írásban helytelenül - névelő nélkül - szerepel a vers címe.)

Magdi60 Creative Commons License 4 napja 0 0 68845

Jó reggelt! Szerencsés vagy. Nekem akkora hülyeségek jöttek szembe... :-) 

Előzmény: Teresa7 (68843)
Teresa7 Creative Commons License 4 napja 0 0 68844

Szia Panni, jó reggelt, szép napot Neked!:-)

 

Engem is utánolvasásra ösztönzött Bajkálifóka verse, "bolyongtam" a kerekasztal körül.:)) Én is megtaláltam ezt a verset, köszi, hogy feltetted..:) Természetesen köszi a verset Bajkálifókának is!:))

 

 

Távoli asszociáció...

 

 

Vajda János

 

Utolsó dal, Ginához

 

Ha eljövend a búcsu-óra,

Ha majd e szív végsőt dobog,
A percben, mely létem kioltja,
Majd akkor is rád gondolok.

 

És jól tudom, előre látom,
Mi bú, öröm van itt ezen
S az ismeretlen túlvilágon:
Egyszerre mind átérezem.

 

Eszembe jut majd minden átok,
Mind, ami történt s ami nem;
Mely felgyujtotta a világot,
Mást üdvözítvén az „igen”.

 

Mit lelkem eddig félve sejtett,
Előttem áll a nagy titok,
Hogy csak az halt meg, ami nem lett,
S az él örökké, ami volt.

 

És nem tudom, mi fáj majd jobban:
Mi itt örökre elveszett,
Vagy ami él a multban, s onnan
Kivenni többé nem lehet?

 

A gondolat, hogy e mindenség
Nem lesz se több, se kevesebb,
S isten se törli azt le végkép,
Mi egyszer itten megesett…

 

Vagy hogy nem halt meg voltakép itt
Csak az a perc, mely elrepült;
A bimbó, mely nekem ki nem nyilt,
A vágy, amely nem teljesült? 

Előzmény: PanniF1 (68842)
Teresa7 Creative Commons License 4 napja 0 0 68843

Jó reggelt, szép napot kívánok Mindenkinek!:-)

 

 

Ma reggel ez a vers jött velem szemben a Fb-on..:)

 

********

 

Őri István

 

Mesélj a csendről

 

Bennem üvöltés van

és félelem,

mesélj a csendről,

Kedvesem.

 

Milyen az:

hallani,

ha nincs semmi hang,

milyen az,

mikor az ordítás

a semmibe zuhan?

milyen a békesség, az öröm,

milyen, ha valaki

azt mondja: "Köszönöm!"?

Milyen vagy Te,

s milyen az életed?

valóban fény van a felhők felett?

 

Bennem üvöltés van

és félelem,

mesélj a csendről,

Kedvesem.

 

Milyen az,

mikor a Harag lehajtja fejét,

s a Bocsánat fényre jön,

elhagyva rejtekét?

 

Milyen az,

ha én is lehajtom fejem,

mert rám szakadt a világ,

megölt a küzdelem?

s amikor meleg kéz simogat,

nem csizmás láb tiporja

valóvá álmomat -

milyen az?...

 

Bennem üvöltés van

és félelem,

mesélj a csendről,

Kedvesem.

 

Milyen a mosoly,

milyen a nevetés,

milyen az, mikor mindez

sohasem kevés?

 

Milyen, ha elém jön a Vég,

ha elfogyott az Élet,

s mindenből elég?

milyen lesz ott,

mire azt mondtad: Haza,

túl a Tündérkapun,

az lesz a Tündérek otthona?

csend lesz ott,

s hangtalan szavak?

lesz-e sok,

őrült, táncos pillanat? -

Veled

s meddig tart ott az életünk? -

Kedvesem,

oda mikor megyünk?

 

Mesélj a csendről,

Kedvesem,

mert bennem

üvöltés van és félelem.

 

Mesélj,

még itt a földön! -

de ne szólj!,

hallom úgy is én,

csak maradj itt velem,

s gyere felém,

védj meg, mert gyermek vagyok,

takarj be éj hajaddal,

add nekem illatod...

add nekem magad,

s én odaadom életem -

 

Akkor az üvöltés csenddé válik

és békévé a félelem.

 

Mesélj a csendről,

Kedvesem,

mert bennem

üvöltés van és félelem.

 

 

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!