Mivel a politika a manipuláció művészete, jó, ha tisztázzuk a manipuláció legfontosabb ismertetőjegyeit. Kiderül az is, hogy a PoliDili a napi politikai manipuláció szerves része!
A "szoci" szavazók a nyugdíjukat féltik, mert folyamatosan tömik a fejüket, hogy az Orbán elvette egyszer, el szeretné venni máskor is, sőt, legszívesebben megszabadulna tőlük egyszer és mindenkorra. A "liberális" szavazók az antiszemitizmus és a háború előtti rend visszatértétől félnek, mert folyamatosan tömik a fejüket, hogy a Kövér azt szeretné visszahozni. Hogy a "jobboldali" szavazók manipulációját milyen félelemre alapozzák, azt majd írják meg a ballibek.
Mindenesetre ha a választók felül tudnának emelkedni irracionális félelmeiken, elfogadnák a realitást, és kellő kritikával fogadnák a média-tudósításokat, akárhonnan jönnek is, a manipuláció magvai nem hullanának ilyen termékeny talajra.
Pillanatnyilag azonban a média a manipuláció tevékeny részese. A HírTV és a Magyar Nemzet is: a Fidesz ugyanis úgy gondolta, hogy közelebb vezet a tájékoztatás egyensúlyához, ha ők is manipulálnak, csak a másik irányban. Szerintem egy valóban hiteles média jobban hiteltelenítené a ballib médiatúlsúly tendenciózus hazugságait. A Heti Választ tartom követendő, jó példának, a másik oldalról pedig a HVG-t.
Számomra hihetetlen, hogy számosan vannak, akiket manipulálni lehet. Ámbátor, itt vannak a dohányosok, őket is manipulálták, kihasználták akaratgyengeségüket, akárcsak az alkoholistákét, nem is beszélve a drogosokról. Mégis érthetetlen, főleg az idős enbereknél érthetelen a manipuláció, jobban mondva a vakság, hogy pl. nem látják, hogy ugyanazok zsákmányolják ki őket, mint az átkosban! vagy ez inkább látásmódbeli hiányosság! A lényeg, hogy engem sose lehetne rávenni, hogy másra szavazzak, mint a fideszre! De ha a MIÉP lenne a döntő jobboldali párt akkor arra! 20 éves korra csak ki kell alakulni egy képnek, hogy én ezzel a tolvaj bandával szimpatizálok e, vagy azokkal, akik leglább össztertásra hívnak fel a külföldi magyarokkal!
Gyurcsány szereplése az írott és nyomtatott sajtóban épp úgy magasan Orbán Viktor megszólalási lehetőségei fölé emelkedik, mint azt a média annak idején Medgyessy Péternek is biztosította. Gyurcsány grafikonja ugyanakkor látványos, eget verő, elődjénél jóval nagyobb magasságokba eredő szökkenésekkel támasztja alá azt a benyomást, hogy a kormányfő maximálisan igyekszik kihasználni a média által biztosított megszólalásokat.
...
Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor hó végi évértékelő beszédei hosszú idő után ismét világos különbségeket mutattak a két párt politikájában. A Fidesz a kormány dilettantizmusát, tehetetlenségét egy válságos helyzet drámai leírásával és a változás határozott, népszerű ígéretével próbálja világossá tenni, míg az MSZP az ellenzék felelőtlenségét, hatalomakarását kívánja demonstrálni saját felelősségének, kormányképességének és "nyugalmának" bemutatásával – véli a politológus.
"Orbán Viktor az évértékelő beszédével egy amerikai road movie-ba keveredett Mátyás királyként járja az országot, beszél a néppel, és ezzel azt igyekszik sulykolni, hogy nem a napot lopja, nem újságot olvas, pasziánszozik, röhögcsél vagy eszik a padban, a parlamentben, hanem dolgozik, eljön közénk, a mi véleményünkre kíváncsi" - teszi le a voksot a Fidesz helyszínválasztása mellett a szociálpszichológus.
...
"A szociálpszichológia egyik klasszikus eredménye, hogy egy kiinduló adat annyira lehorgonyozza az ítélőképességünket, hogy nem tudunk rajta kellő mértékben módosítani, ha további adatokkal ismerkedünk meg. Amikor Gyurcsány Ferenc arról beszél, hogy 280 ezer munkahely szűnt meg és 72 ezer új munkahely keletkezett, és ez végeredményben még mindig több mint az Orbán kormány hasonló időszakában, akkor garantáltan csak az marad meg a fejekben, hogy a 280 ezerhez képest milyen kevés a 72 ezer" - hoz fel egy példát a kommunikációs hibákra a szociálpszichológus.
Orbán Viktor ezzel szemben jól használta az adatokat, gyakran ugyan csúsztatott, de az ő adatai mindig azt a hatást érik el, amit akar. Márpedig az adatok használatának egy ilyen beszédben csak annyi funkciója lehet, hogy az üzenet egészének hitelességét erősítsék. A nézőkben csak ez az összhatás marad meg. A szakértők utólag kimutathatják a turpisságokat, de az üzenet addigra már szilárdan a helyén van, és ezen az adatok utólagos cáfolása mit sem változtat.
"Amikor manipulálunk, a másik igényeiből, szükségleteiből indulunk ki. Kihasználjuk a félelmét, a tehetetlenségét, a tudatlanságát, a kényelemszeretetét, a megbecsülés, a szeretet, a biztonság iránti sóvárgását, de létében nem fenyegetjük őt. Ha a manipulált személy sikeresen akar ez ellen védekezni, jártasabbá kell válnia a manipuláció szabályainak alkalmazásában." (Joseph Kirschner)
Kétségtelen, hogy egy olyan világban, ahol nap mint nap számtalanszor van dolgunk olyanokkal, akik saját előnyükre akarják kihasználni a félelmünket, a tudatlanságunkat, a szeretet és biztonság iránti sóvárgásunkat, az áldozat szerepére vagyunk kárhoztatva, ha nem ismerjük a manipuláció legfontosabb szabályait. A legkevesebb, amit ezzel nyerhetünk, hogy átlátunk az ellenünk irányuló sanda próbálkozásokon. A legtöbb, hogy ha ilyen próbálkozással találkozunk, a felháborodás helyett a saját fegyvereit használjuk a támadó ellen -- nála is hatékonyabban. A sikereiktől megmámorosodott manipulátorokat ugyanis szép szóval nem lehet megállítani.
* Aki érvényesíteni akarja szándékait, annak el kell érnie, hogy odafigyeljenek rá. Az érvényesüléshez vezető első lépés ezért az, hogy kezdeményezzünk és felhívjuk magunkra a figyelmet. Ennek több hatásos módja van, melyek közül a következők a legfontosabbak: (1) az ellenkezőjét tesszük annak, amit várnak tőlünk; (2) célirányos hízelgés; (3) célirányos provokáció; (4) kiemelkedő tudás és jártasság.
Vegyük példaként az elsőt: az ellenkezőjét tesszük annak, amit várnak tőlünk. Naponta érnek bennünket hatások mások részéről, melyekre általában a megszokott módon válaszolunk: támadásra támadással; vádaskodásra védekezéssel; mások hibás viselkedésére kritikával; a magasabb beosztású személyek jelenlétére tisztelettudással, alázattal; vereségre levertséggel. Ha így reagálunk, azt tesszük, mint az emberek túlnyomó többsége. Ez óriási előny mindazok számára, akik saját érdekükben manipulálni akarnak minket. A reakciónkat ugyanis, mint tömegreakciót előre ki tudják számítani, és előnyükre kihasználni. Ám ha valami meglepőt teszünk, meghökkennek, és hirtelen észreveszik, hogy nem kezelhetnek minket puszta eszközként, észreveszik, hogy egy másik személy is van a "ringben".
Hogyan tehetjük az ellenkezőjét annak, amit várnak tőlünk? Például ha valaki bírál minket, ne kezdjünk azonnal védekezni. Mondjuk inkább: "Igen. Van benne valami. Elmondaná pontosabban, mire alapozza a véleményét? Bizonyára tanulhatnék belőle." Ha hibáztunk, ne igyekezzünk mindenáron szépítgetni a dolgot mások előtt. Nyíltan ismerjük el a tévedésünket.
* Egy állítás annál hihetőbbé válik, minél következetesebben és meggyőzőbben ismétlik. Ezt a szabályt különösen gyakran alkalmazzák a politikában és a reklámban. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ezt a kommunikációs törvényt ki kell egészítenünk egy rövid tétellel, ami így hangzik: "egy bizonyos pontig". A korrigált szabály tehát így hangzik: Egy állítás annál hihetőbbé válik, minél következetesebben és meggyőzőbben ismétlik. Ám ez csak egy bizonyos pontig igaz. Ha az állítás hamis, a lassan halmozódó napi tapasztalatok végül ráébresztik az embereket a valóságra, és mindaz, amit a manipuláló addig mondott, hazugságként szembe fordul vele. Különös, hogy a politikusok, A PR-guruk és a reklámszakemberek egy része úgy viselkedik, mintha nem létezne e kiegészítő tétele a törvénynek.
Egy üzenet manipulatív ismétlésének általában három változatát alkalmazzák: (1) sztereotip ismétlés; (2) mennyiségi felerősítés; (3) minőségi felerősítés.
A sztereotip ismétlés azt jelenti, hogy a manipuláló és a társai pontosan ugyanazt a szöveget mondják, írják. Például: "Tíz éve nem volt ilyen jó kormánya az országnak!" "Ilyen jó költségvetést még nem terjesztettek a Parlament elé!" Ha egy férfi meg akar hódítani egy hölgyet, ezt ismétli újból és újból: "Sosem éreztem még így senki iránt az életemben!"
A mennyiségi felerősítés lényege az, hogy minél többen tanúsítják, hogy az üzenet igaz. A manipuláló érvei között gyakran halljuk a következőket: "Mindenki azt mondja, hogy így van". "A legtöbben ezt akarják." "A józanul gondolkozó többség mellettünk van." "A választópolgárok elsöprő többsége ezt várja tőlünk!" A mennyiségi felerősítés régen alkalmazott módszere a statisztika. Nem véletlenül mondta Disraeli, a kiváló brit miniszterelnök: "A hazugságnak három fajtája van: hazugság, ordító hazugság és statisztika."
A minőségi felerősítés során alkalmazott leggyakoribb érvek: az újságokban ez áll; ezt egy olyan tudós mondta, aki évtizedekig foglalkozott a témával; a következtetés százezer személy bevonásával elvégzett, szakszerű és tárgyilagos felmérés eredménye stb. A manipulálók különösen szívesen vonultatnak fel bizonyos állítások igazolására olyan szakértőket, akiket felettébb tisztel a tömeg. Ennek az a magyarázata, hogy az ilyen szakértők teljesítménye és állításai teljességgel érthetetlenek a laikusok számára, és olyan dolgok iránt, amelyeket nem értünk, különösen nagy tiszteletet érzünk. Feltéve, hogy ezeket a dolgokat hihetően tálalják fel nekünk (a csomagolás fontos!)
* Az emberek többségének tetteit nem ésszerű megfontolások, hanem az érzelmek vezérlik. Ez kétségtelenül igaz. Ám manipulatív fegyverként csak akkor vethetjük be hatékonyan, ha magunk messzemenően racionálisak vagyunk mindenben. Vannak, akik ilyennek hiszik magukat. Ez aztán önteltségre és más veszélyes tulajdonságokra vezet náluk, melyeket a szuper-racionálisak (ha ilyenek egyáltalán léteznek, amiben nem hiszek), ki is használnak. Az esetek többségében azonban a szuperokos, mások érzelmeit kihasználó manipulálók saját trükkjeik áldozatai lesznek.
* Minden döntésünkben, minden tettünkben szerepe van a félelem valamilyen formájának. A félelemnek három olyan formája van, ami jelentősen befolyásolja viselkedésünket, ezért mindenféle manipulációs játszma alapját képezi. Ezek a következők: (1) félelem attól, hogy amit már megszereztünk, elveszíthetjük; (2) félelem a bizonytalanságtól; (3) félelem a valóságtól.
Vegyük példaként a valóságtól való félelmet! A tények kemény dolgok, és gyakran nehézségek, akadályok formájában találkozunk velük. Ilyenkor két dolgot tehetünk: elfogadjuk őket, vagy pedig a vágyaink világába menekülünk, összekeverve a tényeket a vágyainkkal. Aki ezt teszi, hiszékennyé válik, és könnyű prédája lesz a manipulálóknak. A megoldás kézenfekvő: nem szabad félnünk a valóságtól, nem szabad félnünk a tényektől. Nem kell feltétlenül szeretnünk őket, de mint legkevesebb meg kell tanulnunk őket tisztelni. Ez nem könnyű, mert az érdekeink állandóan "megszínezik", eltorzítják látásmódunkat. A ténytisztelet az érzelmi érettségünk egyik fontos mércéje. Aki felnőttként képtelen világosan megkülönböztetni a vágyait a valóságtól, az gyermeteg és a gyermetegség, túl azon, hogy nem rokonszenves vonás, mágnesként vonzza a prédára leső manipulálókat.
* A döntés folyamata és eredménye az alábbi tényezőktől függ: (1) a döntéshozó személy beállítottságától; (2) a döntés tárgyára vonatkozó ismereteitől; (3) a döntést közvetve vagy közvetlenül befolyásoló személyektől; (4) a döntéshozó lelkiállapotától a döntés pillanatában.
Aki ért ahhoz, hogy manipulációs játszmabeli ellenfelének döntését a megfelelő időben (időzítés) és megfelelő módon (jártasság) befolyásolja, jelentős előnyhöz juthat. Sikerének előfeltétele, hogy helyesem mérje fel az ellenfelét és ismerje a döntés folyamatát. Amikor befolyásolni akarunk egy döntést, az a célunk, hogy a döntéshozó tárgyilagos elemzőkészségét a lehető legnagyobb mértékben korlátozzuk, figyelmét, egész gondolkozását mereven egy általunk ajánlott megoldás előnyeire irányítsuk.
A szabály alkalmazásában célszerű bölcs mértéktartást tanúsítani. Az emberek többsége ugyanis nem olyan ostoba, mint gondoljuk. Ha pedig ugyanazzal az ellenféllel van dolgunk hosszabb időn keresztül, előbb utóbb kiismeri a trükkünket, és többé nincs esélyünk még az egyenrangú, kölcsönösen előnyös együttműködésre sem.
/forrás: Alexander Oakwood - A manipuláció 8 legfontosabb szabálya/
"Amikor manipulálunk, a másik igényeiből, szükségleteiből indulunk ki. Kihasználjuk a félelmét, a tehetetlenségét, a tudatlanságát, a kényelemszeretetét, a megbecsülés, a szeretet, a biztonság iránti sóvárgását, de létében nem fenyegetjük őt. Ha a manipulált személy sikeresen akar ez ellen védekezni, jártasabbá kell válnia a manipuláció szabályainak alkalmazásában." (Joseph Kirschner)
Kétségtelen, hogy egy olyan világban, ahol nap mint nap számtalanszor van dolgunk olyanokkal, akik saját előnyükre akarják kihasználni a félelmünket, a tudatlanságunkat, a szeretet és biztonság iránti sóvárgásunkat, az áldozat szerepére vagyunk kárhoztatva, ha nem ismerjük a manipuláció legfontosabb szabályait. A legkevesebb, amit ezzel nyerhetünk, hogy átlátunk az ellenünk irányuló sanda próbálkozásokon. A legtöbb, hogy ha ilyen próbálkozással találkozunk, a felháborodás helyett a saját fegyvereit használjuk a támadó ellen -- nála is hatékonyabban. A sikereiktől megmámorosodott manipulátorokat ugyanis szép szóval nem lehet megállítani.
* Aki érvényesíteni akarja szándékait, annak el kell érnie, hogy odafigyeljenek rá. Az érvényesüléshez vezető első lépés ezért az, hogy kezdeményezzünk és felhívjuk magunkra a figyelmet. Ennek több hatásos módja van, melyek közül a következők a legfontosabbak: (1) az ellenkezőjét tesszük annak, amit várnak tőlünk; (2) célirányos hízelgés; (3) célirányos provokáció; (4) kiemelkedő tudás és jártasság.
Vegyük példaként az elsőt: az ellenkezőjét tesszük annak, amit várnak tőlünk. Naponta érnek bennünket hatások mások részéről, melyekre általában a megszokott módon válaszolunk: támadásra támadással; vádaskodásra védekezéssel; mások hibás viselkedésére kritikával; a magasabb beosztású személyek jelenlétére tisztelettudással, alázattal; vereségre levertséggel. Ha így reagálunk, azt tesszük, mint az emberek túlnyomó többsége. Ez óriási előny mindazok számára, akik saját érdekükben manipulálni akarnak minket. A reakciónkat ugyanis, mint tömegreakciót előre ki tudják számítani, és előnyükre kihasználni. Ám ha valami meglepőt teszünk, meghökkennek, és hirtelen észreveszik, hogy nem kezelhetnek minket puszta eszközként, észreveszik, hogy egy másik személy is van a "ringben".
Hogyan tehetjük az ellenkezőjét annak, amit várnak tőlünk? Például ha valaki bírál minket, ne kezdjünk azonnal védekezni. Mondjuk inkább: "Igen. Van benne valami. Elmondaná pontosabban, mire alapozza a véleményét? Bizonyára tanulhatnék belőle." Ha hibáztunk, ne igyekezzünk mindenáron szépítgetni a dolgot mások előtt. Nyíltan ismerjük el a tévedésünket.
* Egy állítás annál hihetőbbé válik, minél következetesebben és meggyőzőbben ismétlik. Ezt a szabályt különösen gyakran alkalmazzák a politikában és a reklámban. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ezt a kommunikációs törvényt ki kell egészítenünk egy rövid tétellel, ami így hangzik: "egy bizonyos pontig". A korrigált szabály tehát így hangzik: Egy állítás annál hihetőbbé válik, minél következetesebben és meggyőzőbben ismétlik. Ám ez csak egy bizonyos pontig igaz. Ha az állítás hamis, a lassan halmozódó napi tapasztalatok végül ráébresztik az embereket a valóságra, és mindaz, amit a manipuláló addig mondott, hazugságként szembe fordul vele. Különös, hogy a politikusok, A PR-guruk és a reklámszakemberek egy része úgy viselkedik, mintha nem létezne e kiegészítő tétele a törvénynek.
Egy üzenet manipulatív ismétlésének általában három változatát alkalmazzák: (1) sztereotip ismétlés; (2) mennyiségi felerősítés; (3) minőségi felerősítés.
A sztereotip ismétlés azt jelenti, hogy a manipuláló és a társai pontosan ugyanazt a szöveget mondják, írják. Például: "Tíz éve nem volt ilyen jó kormánya az országnak!" "Ilyen jó költségvetést még nem terjesztettek a Parlament elé!" Ha egy férfi meg akar hódítani egy hölgyet, ezt ismétli újból és újból: "Sosem éreztem még így senki iránt az életemben!"
A mennyiségi felerősítés lényege az, hogy minél többen tanúsítják, hogy az üzenet igaz. A manipuláló érvei között gyakran halljuk a következőket: "Mindenki azt mondja, hogy így van". "A legtöbben ezt akarják." "A józanul gondolkozó többség mellettünk van." "A választópolgárok elsöprő többsége ezt várja tőlünk!" A mennyiségi felerősítés régen alkalmazott módszere a statisztika. Nem véletlenül mondta Disraeli, a kiváló brit miniszterelnök: "A hazugságnak három fajtája van: hazugság, ordító hazugság és statisztika."
A minőségi felerősítés során alkalmazott leggyakoribb érvek: az újságokban ez áll; ezt egy olyan tudós mondta, aki évtizedekig foglalkozott a témával; a következtetés százezer személy bevonásával elvégzett, szakszerű és tárgyilagos felmérés eredménye stb. A manipulálók különösen szívesen vonultatnak fel bizonyos állítások igazolására olyan szakértőket, akiket felettébb tisztel a tömeg. Ennek az a magyarázata, hogy az ilyen szakértők teljesítménye és állításai teljességgel érthetetlenek a laikusok számára, és olyan dolgok iránt, amelyeket nem értünk, különösen nagy tiszteletet érzünk. Feltéve, hogy ezeket a dolgokat hihetően tálalják fel nekünk (a csomagolás fontos!)
* Az emberek többségének tetteit nem ésszerű megfontolások, hanem az érzelmek vezérlik. Ez kétségtelenül igaz. Ám manipulatív fegyverként csak akkor vethetjük be hatékonyan, ha magunk messzemenően racionálisak vagyunk mindenben. Vannak, akik ilyennek hiszik magukat. Ez aztán önteltségre és más veszélyes tulajdonságokra vezet náluk, melyeket a szuper-racionálisak (ha ilyenek egyáltalán léteznek, amiben nem hiszek), ki is használnak. Az esetek többségében azonban a szuperokos, mások érzelmeit kihasználó manipulálók saját trükkjeik áldozatai lesznek.
* Minden döntésünkben, minden tettünkben szerepe van a félelem valamilyen formájának. A félelemnek három olyan formája van, ami jelentősen befolyásolja viselkedésünket, ezért mindenféle manipulációs játszma alapját képezi. Ezek a következők: (1) félelem attól, hogy amit már megszereztünk, elveszíthetjük; (2) félelem a bizonytalanságtól; (3) félelem a valóságtól.
Vegyük példaként a valóságtól való félelmet! A tények kemény dolgok, és gyakran nehézségek, akadályok formájában találkozunk velük. Ilyenkor két dolgot tehetünk: elfogadjuk őket, vagy pedig a vágyaink világába menekülünk, összekeverve a tényeket a vágyainkkal. Aki ezt teszi, hiszékennyé válik, és könnyű prédája lesz a manipulálóknak. A megoldás kézenfekvő: nem szabad félnünk a valóságtól, nem szabad félnünk a tényektől. Nem kell feltétlenül szeretnünk őket, de mint legkevesebb meg kell tanulnunk őket tisztelni. Ez nem könnyű, mert az érdekeink állandóan "megszínezik", eltorzítják látásmódunkat. A ténytisztelet az érzelmi érettségünk egyik fontos mércéje. Aki felnőttként képtelen világosan megkülönböztetni a vágyait a valóságtól, az gyermeteg és a gyermetegség, túl azon, hogy nem rokonszenves vonás, mágnesként vonzza a prédára leső manipulálókat.
* A döntés folyamata és eredménye az alábbi tényezőktől függ: (1) a döntéshozó személy beállítottságától; (2) a döntés tárgyára vonatkozó ismereteitől; (3) a döntést közvetve vagy közvetlenül befolyásoló személyektől; (4) a döntéshozó lelkiállapotától a döntés pillanatában.
Aki ért ahhoz, hogy manipulációs játszmabeli ellenfelének döntését a megfelelő időben (időzítés) és megfelelő módon (jártasság) befolyásolja, jelentős előnyhöz juthat. Sikerének előfeltétele, hogy helyesem mérje fel az ellenfelét és ismerje a döntés folyamatát. Amikor befolyásolni akarunk egy döntést, az a célunk, hogy a döntéshozó tárgyilagos elemzőkészségét a lehető legnagyobb mértékben korlátozzuk, figyelmét, egész gondolkozását mereven egy általunk ajánlott megoldás előnyeire irányítsuk.
A szabály alkalmazásában célszerű bölcs mértéktartást tanúsítani. Az emberek többsége ugyanis nem olyan ostoba, mint gondoljuk. Ha pedig ugyanazzal az ellenféllel van dolgunk hosszabb időn keresztül, előbb utóbb kiismeri a trükkünket, és többé nincs esélyünk még az egyenrangú, kölcsönösen előnyös együttműködésre sem.
/forrás: Alexander Oakwood - A manipuláció 8 legfontosabb szabálya/