Bunyevác Nemzeti Tanács [Nacionalni savit bunjevačke nacionalne manjine formiran je na osnovu Zakona o zatiti prava i sloboda nacionalnih manjina (Sl.list SRJ br 11/2002.)]
"Tisztázzuk az ESZR (Egyesült Szerbiai Régiók Ujedinjeni Regioni Srbije) fogalmát! Mi ez, egyszerű névváltoztatás, vagy egy új párt, esetleg új koalíció?
Az ESZR több, mint koalíció és kevesebb, mint egy párt. Ez a kisebb-nagyobb, országos, regionális és helyi politikai pártok uniója, azaz valamiféle koalíció, amelynek ugyanakkor megvannak a saját szervei, az elnöksége, igazgató szervei és közös választási bizottsága. Sőt, tekintélyes közéleti személyiségek is tagjaink, mint például Goran Paskaljević, az ismert rendező, vagy Mirko Todorović, a Todor cég tulajdonosa. Ők nem tagjai egyik pártnak sem, ugyanakkor tagjai az ESZR-nek. Szándékunkban áll, hogy az ilyen típusú együttműködést kiterjesszük azokra a pártokra, vagy polgári csoportokra is, amelyek a Szerbiában élő nemzeti közösségek soraiból szerveződnek. A Bunyevác Párt már tagja az ESZR-nek, de szeretnénk együttműködést kialakítani a vajdasági magyar és a sandaki bosnyák pártokkal is."
Már régóta érlelődik a helyzet a vajdasági bunyevácok körül.
Mint mindenhol, ott is akadnak viszálykeltők, és hogy hogysem, ezek képesek éveken át gyakorolni kártékony működésüket.
A bili 2006-ban borult ki először, az ominózus bácsbokodi "prelo bez granica" rendezvényen, ahonnan a díszvendég a szerbiai kormány képviseletében hajmeresztve menekült el delegációjával, amikor kiderült, hogy egy kommersz horvát konspirációba rángatták bele.
Hiába kaptak időben intő szót, páran a prominensek küzül mégsem váltak óvatossá, ennek meg is lett a vonzata a kialakult botrány formájában.
Úgy tűnik, ezekben a napokban vége szakadt egy zűrzavaros időszaknak, az illetékes minisztérium törvénysértő léte miatt feloszlatta a Szabadkán székelő Bunyevác Nemzeti Tanácsot.
A Subotica Info pedig az elmúlt hétre vonatkozó összefoglalójában számol be részletesen mindarról, ami a feloszlatás körül zajlott.
Eszerint a lényeg, hogy a Bunjavacki Nacionalni Savet eddigi elnöke, Nikola Babić át kellett, hogy adja a szervezet kulcsait az ideiglenes elnök, Dr. Andrija Peić kezébe.
Az MTA kisebbségkutatóinak lenne hova elmenniük szakmai konzultációra.
Ja, hogy déli szomszédainknál nem süt úgy a nap, mint egyebütt :(...
Természetesen mi magyarországi bunyevácok is hivatalosak voltunk, de nekünk sajnos akadnak más olyan határidős elfoglaltságaink, melyek miatt tapodtat sem tudunk mozdulni.
:::::::::::::::::::::::::::::::::::::
"Saoptenje za javnost sa Naučnog skupa ŤO Bunjevcima December 9th, 2006
Saoptenje za javnost sa Naučnog skupa ŤO Bunjevcimať odranog u Subotici 7. do 9.12. 2006. godine
Naučni skup je organizovan u Subotici kao seditu Nacionalnog saveta bunjevačke nacionalne manjine. Organizatori skupa su Bunjevački nacionalni savet i SANU -Ogranak u Novom Sadu.
Naučni skup je otvorio gospodin Petar Lađević, direktor Slube za ljudska i manjinska prava Vlade Republike Srbije. Skup su pozdravili: akademik SANU-a Zoran Kovačević, predsednik Nacionalnog saveta bunjevačke nacionalne manjine Nikola Babić, sekretar Matice srpske Pavle Stanojević i predsednik Skuptine Optine Subotica Saa Vučinić.
Na skupu se čulo 16 referata koje su izloili: akademik Slavko Gavrilović, prof. drDragoljub Petrović, dr Drago Njegovan, prof. dr Aleksandar Kasa, dr Mladena Prelić, prof.dr Stojan Berber, mr Miroslav Nikanović, mr Saa Marković, mr Suzana Kujundić Ostojić koja je ujedno bila i koordinator naučnog skupa, Marija Bojanin, Ivan Sedlak, Ivan Vojnić Kortmi, Nevenka Baić Palković, Mijo Mandić, Miroslav Vojnić Hajduk i Zvonko Stantić. Ovo je bio prvi naučni skup o Bunjevcima i njegovi rezultati posluiće kao osnova za dalja naučna istraivanja iz ove oblasti.
Teme su bile iz : istorije, etnologije, lingvistike, sociologije i izdavačke i kulturne delatnosti Bunjevaca.
Nakon naučnog skupa doneti su sledeći zaključci:
Istoriografska, entolingvistička i pozitivno pravna analiza razvoja i poloaja Bunjevaca kao posebnog junoslovenskog etniciteta u Republici Srbiji, a posebno u okviru Autonomne Pokrajine Vojvodine, ukazuje na potrebu daljnje naučne, kulturne, obrazovne, informativne afirmacije nesumnjivih vrednosti i posebnosti Bunejvaca, naročito s obzirom na ciljeve odravanja i unapređenja multietničnosti i multikonfesionalnosti nae zemlje, u skladu sa proklamovanim i praktikovanim evropskim kriterijumima. U tom smislu učesnici naučnog skupa zahtevaju podrku nadlenih organa lokalne samouprave, regionalne autonomije i dravnih vlasti uspostavljanju sistema zatite u okviru kulturne, obrazovne i informativne sfere koji će omogućiti realizaciju navedenih ciljeva. Učesnici naučnog skupa posebno naglaavaju značaj reavanja prostornih, organizacionih i finanansijskih problema koji onemogućavaju aktivnosti Bunjevaca kao priznate nacionalne manjine. Učesnici naučnog skupa staviće svoje priloge na uvid javnosti u obliku Zbornika radova. Učesnici naučnog skupa jednoglasno su zaključili da je neophodno u okviru programa javnog medijskog servisa Vojvodine - RT Vojvodina osnovati redakciju programa za Bunjevce, koja bi realizovala nedeljne polusatne, radijske i TV emisije. S ciljem negovanja, očuvanja i afirmacije vrednosti posebnosti etničkog identiteta Bunjevaca čime bi se doprinelo i odranju vienacionalnosti i multikonfesionalnost Autonomne Pokrajine Vojvodine u okviru Republike Srbije.
"Bunyevácok már 1500 óta vannak ezen a területen, és nem szeretnék vitába keveredni senkivel sem azzal kapcsolatban, hogy hova és melyik néphez tartozunk. Azt hiszem, jogunk van arra, hogy anyanyelvünket ápoljuk ott, ahol élünk, és hogy gyerekeinket is úgy neveljük, ahogyan minket neveltek, a tradíciók szerint."
Tegnap tisztelgő látogatás keretében vendégünk volt a Bunyevác Nemzeti Tanács (Bunjevacki Nacionalni Savet) elnöke, Nikola Babic úr, Ivan Vojnic Kortmis, a tanács vezetőségi tagja, és Josip Bosnjak, a tanács zombori szekciója alelnöke kíséretében.
A Bunyevác Túlélők Egyesülete elnökeként fogadtam a delegációt, kikkel bunyevác missziónk vonatkozásában folytattunk szerteágazó konzultációt hazai segítőink, Bácsbokodról Iharos Ferenc és Héhn László jegyző, Garáról Tényi Antal polgármester, Kricskovics József, a garai szerb kisebbségi önkormányzat elnökhelyettese, Bajáról Gálai Antal, a szentistváni bunyevácok egyik jeles képviselője, valamint Eperjesi László barátunk társaságában.
Minderre Bácsbokodon került sor, ahol a vendégek illő megvendégelését kedves jó barátunk, Tettinger Tóni bácsi szokásosan brilliáns főztje garantálta.
A vendégekkel meglátogattuk otthonában Bácsbokod egyik bunyevác jelességét, Pestality Józsefet, a bajai Áfész egykori elnökét, lévén Jószó barátunk, betegsége miatt nem tudott eljönni Tóni bácsi birkapaprikására.
A vele kialakult beszélgetés még ma is folyna, ha a repülő idő nem szólított volna el bennünket, aminek a számtalan felmerülő téma mellett a Jószó legendásan finom pálinkája, és vaskúti szőlője nedüje is nyomatékot adott.
Távoztunkkor örömmel nyugtáztuk, hogy sokat javítottunk maródi barátunk kedélyállapotán.
Vendégeinkkel folytatott beszélgetés fő vezérfonala az volt, hogy a számukra is rendkívül fontosnak ítélt kezdeményezésünk sikeréhez mind nagyobb biztonság teremtődjön, amit a saját lehetőségeik szerint legmesszebbmenőkig segítei kívánják.
Ennek lehetőségeit hazatérésüket követően egy elnökségi tanácskozás során fogják nagyító alá vonni, és mielőbb meglépni mindazt, amire mód teremtődhet számukra.
A Bunjevacke novine utóbbi hónapok alatt kiadott példányaiból, és a BNS által kiadott Bunjevacki obicaji című műből hoztak szép számmal magukkal ajándékként, melyeket bajai és Baja környéki bunyevácaink között fogunk továbbajándékozni.
Köszönjük a rangos látogatást, köszönjük a szép ajándékokat!
Megtisztelő látogatásnak nézünk elébe, bemutatkozó látogatásra Nikola Babic úr, a Bunyevác Nemzeti Tanács elnöke jelentkezett be delegációjával, ki az általa irányított szervezet tagságával együtt rendkívül fontosnak tartja, hogy bunyevácaink nemzetiségi elismertetésére történő törekvésünket siker koronázza.
Olyan érzésem van, hogy déli szomszédaink, mit szomszédaink, testvéreink számára presztízskérdés, hogy elérjük mi is azt, amit őnekik már előbb sikerült véghezvinni.
Egy vér vagyunk mi, egy a mi Bácskánk, csak hát ugye, egy fránya határ szeli ketté.
Kedves vendégeinket szerény lehetőségeinkhez mérten is, rangjukhoz méltó fogadtatásban igyekszünk részesíteni.
Dragi nasi Prijatelji, opet je otvoren nas forum, slobodno moze bar ko da cita nase stvari.
Pocneli smo nas velik posao, kroz 60 dana (od 3-eg juna) sad mnogo moramo da radimo, da imamo sans, da madzarski parlament daje i nama bunjevcima etnicki manjinski pravo.
Kako sam vec vise puta piso, treba nam minimalno 1000 potpis, ali mi tako mislimo, da nek sto posto bude sve u redu, molit ce mo oko 1300 osobe da nam daju pomoc.
Mint már jeleztem, lefüggönyzött körülmények között kizárólag fontos dolgokról kívánok szólni, szívem szerint valójában a megaláztatások miatt nyom nélkül eltüntettetném teljes közel hét év alatti fórummúltamat. Nyom persze a lekemben bőven maradna.
Lám, bunyevác missziónk sikere mit ki nem hoz, anélkül, hogy befolyásért kuncsorognánk mások - különösen külhoniak - küszöbén.
Ezt én már nemzetközi elismerésnek tekintem, ami miatt hálás köszönetemet fejezem ki szomszádságunkban élő bunyevác barátaim felé.
Dragi moj Ivane, lipo te molim, ti samo dolazi koliko puta imas zelju, i pisi svoje misljenje - daj bunjevacke vesti - na bunjevackom jeziku, koga interesuje, nek se tako svidja, ja mislim, da smo mnogi takvih, kojima je muzika kada od tebe citamo :).
Ja sam veseo od toga, da kad tebe citam vidi se, da nije mrtav nas narod, dokle jezik zivi, i narod ce ostat ziv.
Biće svega. Samo polagano. Ne valja sve odjedared.
Vesti: Bunjevci dobili novine
Bunjevačke novine, novi list na jeziku nacionalnih manjina koji će finasirati pokrajinska administracija, sinoć je svečano promovisan u Izvrnom veću Skuptine Vojvodine.
Poručivi da je Vojvodina evropsko lice Srbije i da smo svi odgovorni za tu sliku, pokrajinski sekretar za informisanje Milorad Đurić je tim povodom rekao da je veoma vano da su se i Bunjevci pridruili porodici manjina koje imaju glasilo na svom jeziku. - Informisanje na sopstvenom jeziku je osnovno pravo, element za očuvanje nacionalnog bića i preduslov da se moe reći kako neki narod zaista i postoji. To svoje pravo godinama nismo mogli ravnopravno da koristimo, ali sada se i to ostvarilo i nadamo da neće sve stati na tome - istakao je sinoć član Upravnog odbora Novinsko izdavačke ustanove B. I. C. Mirko Bajić. A. G.
Kedves érdeklődők, Ivan barátunknak köszönhetően a BNS kezdőoldalán további választék található részint a már említett "Bunjevacke novine" havilap, másrészt pedig az előző évek során kiadott "Bunjevacki kalendar" példányaiból.
Én ezt hatalmas áttörésnek tekintem, lévén a lapot Magyarországon nem forgalmazzák, kalendáriumból pedig annyit tudtam az elmúlt években ingyen szétosztani bunyevácaink között, amennyit karitatív jelleggel kaptunk szomszédos barátainktól.
Most folytatok tárgyalásokat arról, hogy a Bunjevacke novine el nem adott példányaiból bocsássanak hasanló jelleggel rendelkezésünkre lapszámokat, melyek az eddigiekhez hasonló módon kerülnének szétosztásra.
NARODI U JUGOSLAVIJI. Ogromnu većinu stanovnitva čine Jugoslaveni to jest, Slovenci, Srbi, Hrvati, Bunjevci i okci. Osim njih ima i drugih Slovena: Čeha, Slovaka, Rusina i Bugara. Osim Slovena ima i drugih naroda: Nemaca, Mađara, Arnauta, Rumuna i dr."
Pozdrav dragi Ivane, iz crca se radujem, de tu je neko iz komsiluka, jedan nas takav pravi bunjevacki prijatelj, ko mnogo nam pomaze.
Lep je tekst od Balazevija, hvala. Ali!
Ivan nas, nemoj s tim se branit, da ko kako zna jezik, ja mislim to je vazno, da nekako pocnemo, nekako da kazemo sta hocemo.
Mislim da nije to najvaznije, da sve sto hocemo kazat nek bude gramaticno savrseno.
Jedna zidovica iz Madjarske je rekla tako nekako (u celom zivotu radila je kao tumac): nije to vazno, da kako govorimo na jednim jeziku, ma koliko znamo, vazno je da probamo pricat donekle.
Ja u celom zivotu sam na to gledo bez stida!
Ivane, ovaj topic je tebi, nama, takvima, koji znamo bilo kako govorit na - kako su kod nas nekad rekli - juznoslovenskim jeziku.
Ali ja imam jedan predlog: ti nam pisi tu na bunjevackim jeziku.
Pozdrav svom Bunjevcima u Madarskoj od Bunjevaca iz Srbije!
Velika fala Miji ta nam je omogućio da vako stupimo u kontakt.
"Slabo divanim Madarski (Đorđr Balaević)
Slabo divanim madarski, neto malo, a i to s grekom. Tečno govorim rukama i perfektno se sluim smekom. Ali madarski ne umem, daj, nauči me, 'leba ti! Nisam mog'o da pomislim da će mi tol'ko trebati.
Slabo divanim madarski, neto malo, a i to mani. Učio sam iz čitanke, al' sam ost'o na osmoj strani."
Zato ću ja pisat na bunjevačkom. Ako kogod ne razumi Mijo će cigurno nać vrimena da to privede na madarski.
Szeretettel gratulálok a szabadkai Bunyevác Kulturcentrum (Bunjevacki Kulturni Centar) ifjú táncosainak múlt évi fergeteges sikerükhöz Bulgáriában, ahova közös barátunk, a neves bolgár koreográfus, Petko Ioshkov invitálta meg őket!
További folklorisztikus sikereket kívánok számukra!
Nagy tisztelettel köszönöm Ivan Vojnic Kortmis barátomnak, hogy honlapomat (www.bunjevac.hu) feltöltötte a Bunyevác Nemzeti Tanács honlapja teljes tartalmával!
Továbbá végtelen hálára kötelezett azzal, hogy honlapom révén bemutatja az arra érdeklődést mutatóknak, a Bunjevacke Novine eddig megjelent összes számát (pdf formátumban).
Úgy hiszem azok közül, kik beszélik a nyelvet, nem csak a bunyevác nép számára jelent nagy élményt e havilap tanulmányozása, hiszen rengeteg hasznos információt tartalmaz, nem csak a nálunk méltatlanul mellőzött bunyevác nép vonatkozásában.
Svakog lita jedared u godini ila je Teta u Baju obać njezinu rodbinu. Zdaravo mi bilo teko ta iđe a mene ne vodi. Zato bi mi uvik na rastanku kazla da će vodit i mene samo dok budnem velika. Otaleg mi je donesivala ećera kakog kod nas nije bilo da se kupi. Velik kogod pirula, ofarban u uto i nako kisalkasto sladak. Nisam znala jo čitat, pa sam taj ećer zvala ute pirule. Pa kad ona krene u Baju ja uvik pitam: "Teto oće mi donet i uti pirula?" Ona se samo nasmije, uvati se jo jedared za krajove od marame da je bolje pritegne, prikrsti se, pa ajc. Ponda krene dan, prazan, dosadan brez moje Tete. Izađem na sokak i sidnem na basamak isprid kuće. Nigdi nikog. Uđem u avliju njotam okolo, virmen u bunar, onda odem iza slame da vidim jesul kokoke snele jaja, i na kraju se odem sigrat u utu zemlju ta je bila ispod kiseljaka. Kroz njegove grane areni se sunce, a od silne vrućine on mrii na sve strane. Onda, kad mi i to dosadi otvorim tarabe, pa putim kokoke i morkače u malu avliju, čisto da imam koga vijat napolje. I tako sve dok Sunce ne zađe iza kiseljakovi grana i morkače poligaju. Onda znam da triba jo samo malo vrimena i Teta će bit tute. Toliko sam bila nestrpljiva da sam je na ćoi čekala. Pa kad je vidim zatrčem se ta bolje moem, dok ne udarim u njezine suknje. Ona me ljubi, pita jesam bila dobra, pa vadi iz đepa od keceljca kesu moji uti pirula. Jedared mi je i malu kotaricu kupila pa u nju metnila ećer. Alaj je to radost bila. Dok iđemo sokakom divani mi kako su svi pitali za me kaliko sam narasla i da su me puno pozdravili. A ja tamanim onaj ećer, grlim Tetu i mislim se o toj Baji, kako to mora da je najlipča varo na svitu. Za moju Tetu je to bila rodna varo. Ode je ivila s nanom Rebom, baćom i jo osmero braća i setara. Kad je počo I svicki rat očo joj je baćo na front i ni se iv vratijo. Nije dugo prolo a pozvali su i njegovog najstarijeg sina Stipana. Kad je doo na dopust za Uskrs spakovali su ono malo sirotinje ta su imali na dvoja kola i doli u Subaticu. Med tom dicom bijo je i moj dida, s tatine strane, moja Teta i Đuko. Kad su skoli doli na granicu Stipan se okrenijo, zadnji put pogledo natrag i kazo kako njegova noga na madarsko tlo nikad kročit neće. Ne triba posebno objanjavat da su s početka bili zdravo siroti. Kakogod su kupili kuću u Keru, otkale je jedno po jedno dite ilo dalje u ivot. Kad je Teta bila za udaj zagledala se u nikog Kalu i borme on u nju. To znam po tom ta joj je najmilija pisma bila:" S konjom mi dragi dolazi i sve cviće pogazi. Aj neka, nek gazi, samo nek često dolazi..." Al ta ljubav nije imala sritnog kraja. Kako su obadvoje bili zdravo siroti, nana je kazla Teti:" Nemoj se dite udavat, samo će se zdravo napatit. Sidi ti porid mene i bolje će ti bit." I poslula je svoju mater, koja je poivila duboku starost. S Tetom je u kući ivijo i njezin rođeni brat Đuko. Kojeg sam ja ko dite prozvala Guko, pa su ga u ali svi tako zvali. Krenijo se Guko bit fratar, al je upolak puta stao. Vratijo se i on kod njegove nane. I tako su ivili brat i setra, on mator momak a ona matora divojka. Kako njim je kuća bila u varoi, skoro sva dica od njevi braća i sestara su ode bila makar jedno kraće vrime. Ispratili su tako u ivot estero dice. Med poslidnjima sam bila i ja. Danas kad sam već velika, mislim se kako je bilo Teti kad ode u njezinu rodnu varo, kad vidi kuću di se rodila i prođe sokacima kojima je bosonoga trčala? Ko joj je od rodbine najvie falijo i jel se kadgod tila vratit? Prolo je moje ditinjstvo, to bi kazli, ko da nikad ni bilo nije. Spopale nas nevolje i beda u ovoj dravi pa jeto nikad u Baji nisam bila, a i dalje mislim da tamo zacigurno ima togod posebno i zdravo lipo. Kad je pokaedu pokadkad na televizoru ja onda zastanem pa je gledim ko malo dite. Sve mislim vidiću koga od moje rodbine. Jel sam ubiđena da bi mi togod kazlo da su to ba oni!"
(