"Nagy tévedés, hogy a lézer egyhelyre küldi a fényt. Minden irányban jönnek a hullámok a lézerfény keletkezésekor is, csak úgy van tokozva az eszköz, hogy csak az egyirányba menő sugarakat engedi ki."
A 21. században ekkora butaságot még laikusok is ritkán mondanak.
Ha a tokozás nyelné el a lézerből minden irányba induló sugarakat, akkor pillanatokon belül elolvadna már egy közepes energiájú lézer tokozása is.
Sőt például akkor is nagyon kell vigyázni, ha mondjuk valami átlátszó edénybe töltött folyadékot gerjesztünk lézerfénnyel, nehogy a nyaláb beleérjen a kvarcüveg küvetta valamelyik sarokélébe, ahol vastagabb, s így a hosszabb úton több energiát nyel el. Mert akkor egyszerűen lereped a felmelegedéstől.
A mai legsűrűbb raszterű mikrochipek fotolitográfiás előállításához szükséges UV fényt pedig egy olyan 200.000 Kelvin-fokos ólomplazma sugárzása biztosítja, amit apró ólomcsöppekből állítanak elő egy-egy lézerfénylövéssel.
Remgeteg eszedet, tudásodat máshol kellene csillogtatnod. Aztán majd, ha tényleg kiemelkedőt alkotsz akkor majd jól megemlékezünk rólad is. A panteon nem agora.
Már az is dicséretre méltó, hogy valaki sorozatban gyártja a nickeket, amelyeken teljesen azonos (jól felismerhető) stílusban tolja a semmivel semmilyen kapcsolatban nem álló gondolatszilánkjait, de azért úgy képzeli, hogy ez fel sem tűnik senkinek.
Az eredményt szerintem azzal érte el, hogy mélyen lenézte és szigorúan megbírálta azokat a tudatlanokat, akik kisstílű módon egyszerűen megoldottak egy-egy feladatot. Ahelyett hogy felismerték volna a probléma mély kapcsolatát a ferdén felékelt excentrikus tárcsával.
Én meg azon röhögök kárörvendve, hogy akiket ő nagyra tartott amerikai kollégáinak tart, azok lehet hogy litvánok, örmények, apacsok, csukcsok, stb., sőt akár még magyarok is. :)
" Az iterációkra ma még csak példákat tudunk hozni, igazi úttörés lenne megfejteni az inter- és extrapolációit, nemhogy az inverzeit, amitől én karnyújtásnyira állok. Ilyen sikerekről a magyar "kutató" bagázs csak a vágyálmaiban áhítozhat."
