Számomra is rokonszenves az az ember, aki mindig időben vált. Eléget egy-két boszorkányt, kicsit deportálja a zsidókat, aztán a Dunába lövi őket, kivégeztet még egy-két kommunistát, utána megveri a kulákokat, felakasztja az osztályellenséget, behívja a baráti tankokat és így tovább.
Amit egyébként mondani akartam, hogy teljesen értelmetlen mindig valamelyik eszmére kenni ezeknek az embereknek az aljasságát, tetteit.
"Mindenkinek jogában áll felülvizsgálni az állás pontját, és megváltoztatni, ha az érdekei úgy kívánják (pláne ha a túlélése múlik ezen). Szerintem ez is a demokráciához tartozna , hogy ezt a társadalom képes elfogadni mindenféle megbélyegzés nélkül."
Gondolom ennek alapján nekem is jogom van megbélyegezni az ilyen embert, mert ez is a demokráciához tartozik. Mert a demokr. nem egyirányú.
hát?...... hogy mi a visszataszító abban az emberben akinek fontosabb a zsebe az "elveinél", hogy mi abban az undorító aki eladja a társait egy kis "előnyért", miért gusztustalan az, aki mindig éppen akkor bírálja felül eddigi véleményét amikor az érdekei úgy kívánják? ezt most komolyan kérdezed?
Köpönyeget jókor fordíts, farkasokkal együtt ordíts.
Csak azt nem értem mi ebben a teljesen elítélendő. Mindenkinek jogában áll felülvizsgálni az állás pontját, és megváltoztatni, ha az érdekei úgy kívánják (pláne ha a túlélése múlik ezen). Szerintem ez is a demokráciához tartozna , hogy ezt a társadalom képes elfogadni mindenféle megbélyegzés nélkül. Lényeg a választási lehetőség. Választhatom azt hogy az elveim a fontosabbak, de azt is hogy a megélhetésem. Egyik esetben sem vagyok jobb vagy több csak másként gondolkodó.
Aki egy kicsit is gondolkodik, az hamar észreveszi, hogy nem az eszmékkel és ideológiákkal van baj. Van egy olyan alja emberfajta, akinek teljesen mindegy, hogy ki van hatalmon, bal vagy jobb, kommunista vagy mélymagyar, keresztény vagy ateista, ő minden rendszert kiszolgál, mindenre hajlandó. Ha negyven évig "komonizmus" van, akkor ezek kommunistának vallják magukat, ha mélymagyar őrület, akkor ezek a legnagyobb magyarok. Ezek térden csúszkálnak, ha keresztény kurzus van, és lengetik a vörös zászlót, ha azt várják tőlük.
Ha ezekből ítéled meg bármelyik hatalmat, akkor nyilván lesújtó lesz a véleményed.
egy volt középiskolai tanárom, Pedró gúnynevű sötét alak, (mellékállásban önkéntesrendőr), párttag, letépte diáktársam nyakából a keresztet, hogy egy kiszes nem hord ilyesmit, most a kereszténydemokrata néppárt helyi élharcosa..... új magyar film SAUL VISSZATÉR, felőlem ő lehet Pál, de minket ne nézzen palimadárnak...
Én meg azt is tapasztaltam, akik a komcsizást szítják, azok közül sokakat nem mindig taszított a komcsiság!:D
Ez persze egy jópofi szóforgatás. Ha a mélyére nézel a dolgoknak, akkor gyakran az elemntáris erejű komcsizás okaként az önigazolás jelölhető meg.
Tapasztalataim szerint például azokban a hívőkben, akik rendszerváltás előtt is gyakorolták vallásukat - és nem lettek poltikusok- közel sincs harag, míg akik most jutottak oda (vagy inkább vissza), hogy vallásuk gyakorlásának fontosságára ráébredtek, ők bizony sokkal haragosabbak, annyival pont, hogy még gyűlölködni is képesek.
Az általad emlegetett antikommunista attitűdnek és annak MSZP-re vetítésének egyetlen vonatkozásban van jelentősége. Az pedig nem a szavazók eltávolodása az MSZP-től, hanem a saját (jobboldali tábor) összatartása egy közös ellenségkép életbentartásának formájában.
... és ugyanez pepitában az MSZP szavazói között, akiket az tart össze, hogy jajcsakazorbántne. bizony, ilyenek ezek a szaké-táborok.
a választók egy részének "antikommunista" attitűdjében, amit a nem elhanyagolható személyi átfedések miatt az MSZP-re vetítenek
Szerintem itt kalandba vered magad.
Az emberek nagy többségét hidegen hagyja a kommunistázás.
Ez mára egy életlen kés, useless retorika.
ha nem így volna nem fordulhatott volna elő, hogy 16 év alatt kétszer segítették volna hatalomba (ebből egyszer példátlan fölénnyel) az utódpártot.
Másrészt a ma még élők nagyon nagy részében a kádári korszak utolsó évtizede(i) maradtak meg, amelyek korántsem olyan negatívak, mint az kívánatos volna (pláne, ha figyelembe vesszük a rendszerváltással egyidejűleg bekövetkező leszakadást).
Az általad emlegetett antikommunista attitűdnek és annak MSZP-re vetítésének egyetlen vonatkozásban van jelentősége. Az pedig nem a szavazók eltávolodása az MSZP-től, hanem a saját (jobboldali tábor) összatartása egy közös ellenségkép életbentartásának formájában.
Vagyis a biztosan meglévő szavazókon kívül ez az attitűd már régen nem hoz új szavazatokat. Ezzel a retorikával nem lehet voksokat gyűjteni, csak a sajátokat megtartani.
De ez is egyre nehezebb, ahogyan - saját elvrendszer hiányában - a radikális liberalizmustól a keresztény konzervativizmusig eljutó girbegurba (damaszkuszi) úton a Fidesz eljutott a kádári elemek felvállalásáig (paternalista állam, teljes foglalkoztatottság, tőkeellenesség, kváziállamosításra hajazó retorika stb.) amit még tovább ront olyan echte pártállami figurák felbukkanása (bevállalása) a holdudvarban, mint Pozsgay, Szűrös, Martonyi, Járai akik egyenként a maguk idejében befolyásosabb alakjai voltak a kádári pártállami rendszer utolsó éveiben, mint a szocialista párt bármelyik jelenlegi vezetője... és akkor az illusztris sajtómunkásokról még nem is beszéltem)
sz'al ehhez a komcsizáshoz ("antikommunista attitűd") nem fűznék nagy reményeket.
Azt hiszem alapvetően el vagy tévedve. Ezt párszor már próbáltam veled megértetni, de úgy tűnik erről a lehetőségről le kell mondanom!
Nekem semmi bajom úgy általában a fidesszel. Azzal sincs bajom, hogy azok kormányoznak, akik megnyerik a választást.
Nekem konkrtétumokkal van bajom és ezek nem egy adott párthoz kötődnek.
A fideszesekkel (értsd, fidesz párti vagy fidesz szavazó) meg aztán abszolút semmi bajom sincs, van egy pár köztük, akiket kifejezetten szeretek.
Magam részéről még azzal is tisztában vagyok azokba a táboroka, amiket emltettél -bár két teljesen ellentmondó attitüd alapján- egy rendszerváltás előtt nagyjából homogén társadalmi csoportból is kerültek szavazók.
Ezt a társadalmi csoportot leginkább úgy tudnám behatárolni, hogy azok vannak benne, akik a Magyarországon létetező szocializmus utolsó évtizedének leginkább a haszonélvezői voltak, az anyagi javak megszerezhetősége tekintetében. (Történt ez akkor, mikor közben az ország gazdasági alapjai teljesen szétmállottak, szétrohadtak.)
Ezért aztán számomra teljesen indokolatlan az ellenségeskedés.
Egyetlen indoka van, a pártok ezt (a leginkább művi) ellentétet is megpróbálják saját hasznukra fordítani.
A bizonytalan választók esetében érdemes azt is meggondolni, hogy az tolképpen mindig ellenszavazat volt. Az éppen kormányra kerülők szerintem nem értelmezik jól, hogy a szavazat mi ellen szólt. Ha ezt tudnák pontosan -és nem a vágyaikat a választóknak, mint mondtam azok eléggé pontosan tudhatók, nem kell hozzá képzelőerő-, akkor előbbre jutnának.
Ez tök jó példa, ugyanez jelenik meg a választók egy részének "antikommunista" attitűdjében, amit a nem elhanyagolható személyi átfedések miatt az MSZP-re vetítenek. Jól megmagyarázza a biztos pártkötődésűek lelki mechanizmusait.
Seki Waker számítása, hogy van kb 1-1.5 millió ember, aki eddig minden választáson máshová szavazott, és az a teóriája, hogy ez az 1-1.5 millió ember gyakorlatilag ugyanaz a réteg. Rájuk hajt most a fidesz (is, meg az mszp is). Sekit azért talán nem gondolod fideszesnek :-)))
Nekem már éjszaka eszembe jutott Újlaki olvtárs beírásáról a saját balkezes történetem, de aztán nem véstem be. Most itt az ideje.
Szal, balkezesként elsőosztályosként a tanító néni megpróbált átszoktatni a jobbkezem használatára. Tette ezt türelmesen, nem zavarta, ha akarva-akaratlan balkézzel fogtam meg a ceruzát.
Aztán másodikban egy szigorú tanító bácsink volt. Ő bizony nem tűrte a balkezességet. Ha balkezembe vettem véletlen a ceruzát, akkor azonnal kiszúrta -vélhetőleg direkt engem figyelt- és egyből a balkezemre csapott a nádpálcájával. (Szörnyen alattomos tudott lenni, észre se vettem, hogy ott áll mellettem, csak azt, hogy rám csap.)
Volt egy másik szokása, ha valaki dumált akkor vagy kokit kapott a fejére vagy a fülét húzgálta. Miután vagy balkézzel írtam vagy beszélgettem valakivel, így felváltva kaptam a kezemre vagy fejemre.
No és tod mit mondok most?
Soha az életben nem fogok a másodikos tantó bácsira ikszelni, akkor sem, ha állítja, hogy ezentúl balkézzel is írhatok. Nincs nekem vele különösb bajom, de ikszelni biztos nem fogok rá.
Donthinxo. A szavazók jelentős csoportja eccerűen nem politizál aktívan. Ha noszogatják, elmegy ixelni. Hogy mire ixel -- az utolsó benyomásai alapján. 2002-ben az első fordulóban az MSZP noszogatta őket. A második fordulóban már a fidesz is.
Mondok egy példát. Egy időben a balkezesség titkolandó, szégyellni való "testi hiba" volt. Amíg ez a felfogás uralkodott, aki balkezes volt, igyekezett titkolni, a balkezes gyerekeket erőszakkal próálták átszoktatni a jobbkezességre. Amióta senki nem foglalkozik ezzel, a balkezesek köszönik, jól vannak.
Vagy egy másik példa: a kádári korszakban nem nagyon illett templomba járni. Aki mégis hívő volt, vagy vállalta a konfliktust, vagy nem volt veszíteni valója, vagy gondosan eltitkolta a hitét.
Nem lenne szabad mindig átesni a ló túlsó oldalára. Ez a dakota lóra és a döglött lóra is vonatkozik.
Milyen büntetôtanács ítélte el jogerôsen GyF-et? Mert ha nem, akkor csak a "fidesznáci" mond ilyet. Egyébként ha visszalapozol az ellenpéldára, ott az általad alkalmazott "bûnözô" helyett az állt: "nem szeretem". Tudom, nem mindenki tudja felérni ésszel a különbséget, de talán szabadjon egy példával megvilágítanom. - Mi a véleményed a Túró Rudiról? - Nem szeretem. ... - Mi a véleményed a Túró Rudiról? - Bûnözô! ... Talán így már érzékelhetô a kétféle mentalítás divergenciája.
Én akkor is a tudatosságról-módszerességről beszéltem.
A források pedig egyáltalán nem titokzatosak, a Fidesz sohasem csinált titkot belőle, hogy a kimentett állambiztonsági anyagot szupermarketnek tekinti, de speciel erre nincs is mindig szükség, az egész Nomentana ügyet azzal indította a MN, hogy "nyilvánosan hozzáférhető forrásokból ecetetrá".
