meglehetős határozottsággal merem állítani, hogy bizonyos tevékenységek egy bizonyos személytől eléggé el nem ítélhető módon helytelennek bizonyulhatnak...
anyádpicsáját enyvezgessed má telibe nemigazhogy percekig kell negyvenmiszlikbe lehámozni a kibaszott héját egy rohatt kis sportszeletnek basztalicska!
Most van az, hogy elég. ELÉG. Nagyon elég! Kurvára, kibaszottul gyűlölöm az egész, rohadt karácsonyt, mindent, ami vele jár. Főképpen ezt az istenverte takarítást. Mindig, kihagyhatatlanul, menetrendszerűen "jaj, majd az meglesz máskor", ekkor, akkor, leginkább soha. Most jelenleg majd a két ünnep közt megcsináljuk. Persze. Kidobni semmit nem lehet, gyűlik, mocskos, undorító, raktár, kupleráj. Amióta szabadságon vagyok azóta folyamatosan dolgozom, egyre fáradtabb, elkeseredettebb, ingerültebb állapotban, és már most látom, hogy nem leszek kész. Még vásárolni is kellene, karácsonyfát megvenni, ajándék hiányzik... És utálom az egészet. A sok emberrel körülvett magányt, a körülöttem boldog emberek összeborulását, a vidámságot, ami nincs, csak a kibaszott feszültség, marakodás. Unom. Legszívesebben eltűnnék úgy, hogy senki ne tudja, hova mentem. Kurvára elegem van. Tényleg.
Tele van a tököm mindegyik madzagtalan szolgáltatóval. De főleg most a pirossal. A büdös pitchába már, hogy tarifacsomag váltás nélkül nem lehet szerződni velük! Basszák meg magukat, bizisten felmondom a szerződést!Fenébe!
Hogy a jó Isten tette volna a hátsójába az összes rohadék, szemétláda szart (mert nem vagyok hajlandó -ka végződéssel becézgetni a szájbavert mocskos bandát), mielőtt megtámadtak volna egy fiókáját repülni tanító aranymálinkó családot. Hogy fulladtak volna bele a tojásba, mielőtt kikeltek volna!