Első látásra semmi különös, csak egy Schicht "Oldtimer". Elvileg egy C4ü-pr13-as. De mégsem az (egészen). A forgóvázak hattyúnyakasok, mint az eredetinél. Szegecsek lemetélve, valamit a főkeret is egy síkba került az oldalfallal - ahogy az eredeti C4ü-pr13-asnál. Végül a függőleges takarólécek is a helyükre kerültek.
Szóval a C4ü-pr13-as a Schichtnek így kellett volna elkészítenie. (Valószínűleg nemzetbiztonsági okok miatt változtattak, nehogy az ellenség megtudja, milyen kocsijai is vannak a DR nek. :-) )
Van két újabb működőképes bakelit ősleletem. Ezek legalább 3 mozdonyból lettek összerakva. Eredetileg volt egy ősi darab, amit még néhai testvérem kapott valamikor 1968 körül. Ha nem tévedek, a szüleim voltak valami társasutazáson a Szovjetunióban, és onnan hozták. A mozdony az 1964-es katalógusban még szerepel, az 1966-osban már nem. Lehet, hogy a németek ezt a gyatra konstrukció utolsó darabjait a ruszkikra sózták rá - mondván ott úgysincs másra lehetőség. Mivel a megörökölt példány repedt volt, pár éve valaki árult a Macerán olcsó pénzért egy jó állapotú kasztnit valami hulladék futóművel és motor nélkül, megvettem. Nemrég az ebay-en árultak csomagban bakelit őslelet kocsikat egy ilyen mozdonnyal, kicsit húztam a számat, hogy mi a fenét kezdjek vele, nekem elég az, ami van, de a kocsik miatt megvettem. Nem volt tökéletes állapotú, mert nem működött, de az áramszedői még a régi típusúak voltak, úgy döntöttem, hogy összerakok egy majdnem tökéletes darabot, meg egy másikat, ami alapvetően jó - kisebb hibákkal, amit valamelyik elődtől örökölt. Persze ehhez a motort is működőképessé kellett tenni. De sikerült a művelet - nem kevés ráfordított munkaórával.
A kevésbé szép példány érdekessége, hogy még abból az időszakból származik, amikor még E44 0601-es nem létező pályaszámmal adták ki. Ugyanakkor a kasztni felülete sokkal simább, mint azé, ami a bátyámé volt.
A korai Lima modellnél még a forgóvázzal egybeépített motor volt, emiatt a motorház aránytalanul magas volt. Amikor a hajtás átvariálták akkor csináltak hozzá arányos(abb) kasztnit. Volt ilyen modellem, de eladtam (legalábbis úgy rémlik :D)). Van egy újabb Lima olasz magánvasúti festéssel, majd megpróbálom előtúrni.
Itt van egy cikk, középtájon van összehasonlító fotó is a két verzióról. A végefelé látható sárga CEMES mozdony van meg nekem.
Igen; a Lima modellen jóval alacsonyabbak, kisebbnek tűnnek a homlokablakok (valószínűleg a műanyagöntvény vastagsága miatt lett anno ilyen), ez a Roco modellen szebb azért. És még a hűtőventillátor átmérőjében van szemmel látható különbség, de igazából az csak így feltűnő, ha egymás mellett vannak. ;-)
Szia! Olyan nagyon nagy különbség nincsen közöttük, max. milliméter, vagy pár tizedmilliméter. A méretbeli eltérés a foto szélén lévő gépek "elnyúlása" miatt lehet látványos, ezzel sajnos nem tudok mit kezdeni. Illetve azt láthatod a képek alapján, hogy a 001-es gép 2-es oldala, míg a 006-os gép 1-es oldala áll a kamera felé, és a gépek nem szimmetrikusak. Emellett kicsit becsaphatja a szemet az is, hogy a járművek közül egyedül a 006-os, ami III.a. korszakos (kétlámpás). A tetőn lévő képződmény valóban hangtompító. Ez azért nincsen minden gépen, mivel eredetileg egyiken sem volt, aztán később felszerelték rájuk; eltérő időpontokban, de volt olyan időszak, amikor mindegyiken volt, viszont még a III. korszakos mivoltukban le is szerelték őket, ami szintén nem egyszerre történt (IV. korszakban már egyiken sem volt).
Érdekes, hogy az 1-es és a 6-os között szemmel látható a méretbeli eltérés. Gondolom, hogy az 1:1-es járműveknél nem volt ilyen. Melyik ez a két gyártó?
A másik: miért csak egyes mozdonyoknál volt a fülke tetején az a lövegtorony-szerű képződmény? (Gondolom hangtompító lehet.)
(Sötétedés után még a Hruska BR84-essel is elvégeztem ezt a műveletet, de erről már értelemszerűen nem volt lehetőség felvételt csinálni. De az eredmény: 33 kéttengelyes és 6 négytengelyes kocsi, összesen 90 tengely - mindezt sok R=380 mm-es ívsugarakkal tarkított pályán.)
Sikerült venni egy újabb, elég jó állapotú mozgó futókerekes őskőkori PIKO BR 50-est. Persze kellett némi karbantartási feladatokat csinálni rajta, mert elsőre nem igazán akart indulni. A füstterelője sem volt szép, mondhatni az előző gazdája elég rondán átfestette. Spiritusz, majd újra festés matt feketével 2 rétegben, utána először fülpucolóval, majd klotyópapírral történő polírozás. Műanyag kerekek természetesen cserélve régi fémre.
A piros festéseket, meg a feliratok nyomdázását még meg kell csinálni, mert az hiányzik.
A két BR50-es egymás mellett:
Ősleletek egymás között (a bakelit E44-es nem fért már oda):
Jah, háromféle gyártót írnak, amiből kettő gyakorlatilag egyezik (csak más néven); a Dietzel teljesen más dolgokat gyártott, jellegzetes, felismerhető, mint ahogy a Schicht vonal is az.
