Minden rendszernek megvan a csúcspontja, ami már magában rejti a későbbi hanyatlás okait is, Róma a 1-2.században érte el a virágkorát, a 4.században még volt egy stabilizációs időszak a korábbinál alacsonyabb szinten, aztán jött a bukás.
hm...hm.... van ennek valami "ezoterikája", vagy nem? Tehát a járvány jött, de jönnie is kellett, mert amúgy is ment már valami bomlás, fenntarthatatlanság. Mint ha valami nagyon mély összefüggések lennének.
Van benne valami, a járvány után vette kezdetét a rabszolgatartás hanyatlása, persze ehhez az is kellett hogy leállt a birodalom terjeszkedése ami szállította a rabszolgákat tömegesen, a nagybirtokosok kezdték kiadni a birtokaik egy részét kisparaszti bérlőknek, akikből lettek később a jobbágyok a középkorban.
Nyilván párhuzamot keresek a jelen történésekkel, azért néztem be ide. (-:
De jó, az a 200 körüli járvány is illene a prekoncepciómba. Éspedig, hogy a rabszolga alapú társadalmat tudják járványok meggyengíteni, a középkori a jobbágy alapú az simán túl élt egész nagyokat is. A társadalmi rendszerről beszélek.
Attila a ravennai udvarban volt fiatal korában "cserefogságban". Leó pápa akkoriban még nem volt pápa, hanem a ravennai udvarban szolgált és az ifjú Attilát nevelte többek között.
A 452-es találkozás nem isteni csoda volt, hanem a királlyá érett tanitvány találozása egykori tanitómesterével.
Nekem ez ilyen városi legendának hangzik, amit az egyház talált ki utólag, nem keresztények általában nem szoktak hasra esni a pápától, de még keresztény uralkodók sem sokszor.
A 2.századi járvány azért komoly szerepet játszott, a sok halott miatt meggyengült a birodalom, csökkentek az adóbevételek, kevesebb pénz jutott a hadseregre, utána vette kezdetét a birodalom válsága, amit csak egy időre tudtak megállítani a 270-370 közti időszak császárai.
Victor Hugo említi, hogy Caius Fluminiust nem voltak hajlandók köszönteni a pun hadifoglyok.
Nem tudja valaki, hogy ez mikor történt és milyen alkalommal? C. F. tudtommal csak egyszer harcolt a punok ellen, nevezetesen i. e. 217-ben a Trasimene-tavi csatában, ahol óriási vereséget szenvedett és elesett.
A másik Flaminius, Titus Quinctius nem jöhet szóba, mert a második pun háború idején még gyerek volt, a harmadik idején pedig már nem élt.
Átnyálaztam egy csomó netes forrást, de nem jutok az eset nyomára. Ahogy olvasom, C. F. egy alkalommal nagy diadalmenetet tartott Rómában, de akkor a keltákat győzte le, tehát pun hadifoglyok nemigen lehettek ott.
Igen, ezek az antiquitás utolsó évtizedei még Konstantin elött. Az öltözékek már bizáncot előlegezik meg, az életöröm és az életvitel pedig még római. A 4. század első pár évtizede.
