Persze lehet mondtani, hogy az irónia túloz, ez egy újságírói kellék. Na de ha én ráfogok valakire egy vizipisztolyt, akkor ő mivel újságíró ironikusan lelőhet egy gépfegyverrel? Az iróniának is a törvényes keretek között kellene mozogni!
Ha egy bankban ráfogsz valakire egy vizipisztolyt, akkor ne csodálkozz, hogy a biztonságiőr lelő.
Bár olvastam tőle egy-két jó cikket is, a stílusát én is elfogadhatatlannak tartom, függetlenül attól hogy éppen kiről ír, kit ostoroz. Azt vettem észre, hogy ha nem jelenik meg az írás nyomtatott formában, mintha szabadabban lehetne a másikat sértegetni. Nem igaz.
Az a kérdés, szerintem, amiről a bíróság nem volt hajlandó szakértőt megkérdezni, hogy irónikus volt-e tótavé írása? Szellemes volt-e? Szellemes a szó mulatságos és gondolati értelmében?
Tehát, hogy jó volt-e?
Vagyis :jól végzi- e munkáját az a munkavégző,aki egy másik munkavégző rossz munkáját rosszul bírálja?
Ez itten a kérdés.
És a válasz pediglen az,hogy:nem, nem, nem, nem, nem, nem.
Világlátásom szerint aki másokat megsért, azokat nem bűn megsérteni, sőt kötelesség, hogy vegye észre magát az illető.
A polg.mest. a nők egy részét indrekt megsértette. Amikor a jó lábú nőket pozitívan diszkriminálta, evvel negatívan diszkriminálta a másik csoportot. (pl: Az a jó ember, aki szereti a bort. Evvel azt is mondom, hogy aki nem szereti, az nem jó ember.) Ráadásul mindez olyan dolog, amiről igazán nem tehet senki, mintha kiröhögném a kövéreket, mozgássérülteket stb.. Bizony egy ilyen ember kapja a pofájába, hamár otthonról nem hozott annyit, hogy alapból ne legyen ilyen bunkó. A hab a tortán pedig az, hogy a "jó láb" nincs definiálva, -valszeg- az ő izlése lett volna az etalon. Egy újabb kiskirályi alűrt szeretett volna a többi polgmestúraknak járó mellé. Ezt súlyosbító körülménynek tartom, főleg ha belegondolsz a -polgmest szerint- rossz lábú nők mindennapjaiba a hivatalba.
Nem vagyunk egyformák, annak örülnék, ha több Tóta és kevesebb Mityan lenne a közéletben.
Nem a polgármestert védi. Akárkiről is írta volna ezt Totawé, szerintem is megérdemelte volna a büntetést.
Egyébként én a dőltbetűs cikkeket el sem olvasom, mert amit eddig elolvastam az szerintem nagyon gáz volt. Elfogult átgondolatlan és tényeket ferdítő, szerintem. Szerintem a tárgyalásról írt cikk is az.
Nem az a lényeg, hogy van-e párhuzam a cikk, meg a határozat között. A határozatban rosszlábú nőkról van szó (vagy inkább jólábúakról, meg a többiekről), a cikkben meg elég durva és sértő jelzőkkel illet valakit. Ez it a nagy különbség!
Sőt, ha nem egy konkrét személyről írja, akkor sem lehet egy újságban ilyen jelzőket használni. Hol élünk mi?
Persze lehet mondtani, hogy az irónia túloz, ez egy újságírói kellék. Na de ha én ráfogok valakire egy vizipisztolyt, akkor ő mivel újságíró ironikusan lelőhet egy gépfegyverrel? Az iróniának is a törvényes keretek között kellene mozogni!
Véleményem summázata, hogy Tótawé _szerintem_ nem való újságírónak, persze lehet, hogy tévedek. Az olvasottság a fokmérő, elvégre ez is üzlet...
Ha a cikkeit ignorálják is sokan, a róla szóló fórumok olvasásakor is jelenik meg elég reklám... Szóval ezzel az írásommal is Totawé székét szilárdítom, pedig jobban örülnék, ha az ilyen emberek eltűnnének a közéletből.
Nem értek egyet, főleg ha az idióta "hegy"vidéki polgármestert véded.
Tényleg mennyibe lesz nekem az "idióta" jelző? Azt vettem észre, hogy mint minden ez is olcsóbb nagy tételben. Tóta írásában egy raklap sértés elhangzik -jogosan!- nyócszázakaármennyiért, míg egy-egy sértés 2-300 rugó.. Megláttyuk vazze
Úgy látszik, egy magára valamit is adó csoportosulásnak, nemcsak pártnak, hanem internetes újságnak is szüksége van egy félidióta, de gondolkodás nélkül erős hülyeségeket és rettenetes sértéseket vagdosó emberre. Ez valahogy jó érzéseket kelt bennük, olyan "összetartó erő": na mi is hasonlókat gondolunk, de hülyék leszünk nyilvánosság előtt lejáratni magunkat ezzel, de ti tudjátok.
Tótawé ilyen. Kicsit hasonlít Kövér Lacihoz, csak az ellentétes oldalon áll. Adjunk a kezükbe gépfegyvert, tele tárral, állítsuk őket szembe és jobb lesz a világ.
Tótawé azt hiszi, fene nagy liberális gondolkodó, mert képes a kaki, pisi, ocsmány, hányadék és hülyepápa, klerikális szavakat leírni, ezek köré pedig mondatokat csoportosítani. Tótawé azt hiszi, az újságírás ilyen: ami a belemben, az a számon.
Jaj de jó nekünk. Végre valakit semmilyen gát nem tart vissza. Nincsenek tabuk.
Isten halott.
De Istenem, ha már így van, miért teremtesz hülyéket újra és újra?